Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-19 / 67. szám

e tIépüjság 1978. március 19. Hétfőn tartott ülést a Tol­na megyei Tanácsnak egy olyan bizottsága, mely létre­hozása óta alig szerepelt a nyilvánosság előtt, jóllehet igen fontos gazdasági, politi­kai, társadalmi feladat gaz­dája. Néhány éve ez a bizott­ság koordinálja mindazokat a megyei tennivalókat, me­lyek cigány lakosságunk munkába állítását, élet- és lakáskörülményeinek javítá­sát, művelődését, egészség- ségügyi kulturáltságának gyarapítását szolgálják. 1976-ban kelt a Miniszter- tanácsnak az a határozata, mely cigány lakosságunk társadalmi beilleszkedésének gyorsítását követeli meg. E határozat alapján készült el településeink és a megye fel­adatterve, mely az állami, a tömegszervezeti, társadalmi erők ténykedésének össze­hangolását követeli meg. A cigányügyi .koordinációs bi­zottság elsőrendű feladata tehát szemmel tartani, javí­tani az egységes cselekvés feltételeit. Széles körben ismert igaz­ság, hogy az embert a munka tette emberré, továbbá az is, hogy mindenkori rangját a munka határozza meg. Köz­hely, mégis utalnánk ama gyarlóságunkra, hogy valós értékét csak annak ismerjük, amiért megküzdöttünk, ami kitartással, szorgalommal, állhatatossággal birtokolható és gyarapítható. Jellemzője ez már munkába állított ci­gány lakosságunknak is, te­hát azoknak a férfiaknak és nőknek, akik a társadalmi be­illeszkedés útjának első lépé­seit nemcsak, hogy megtették, de sikerrel tették meg ... Megyénk összlakosságának körülbelül 4,1 százaléka ci­gány (az országos átlag 3 szá­zalék). Ez idő szerint telepü­léseinket — a legnagyobb lé- lekszámban a szekszárdi já­rásban és Szekszárdon — kb. 10 700—11 000 cigány él. Teljesnek tekinthető a statisztika arról, hogy a mun­kaképes korúak közül az egész megyében hányán ren­delkeznek állandó, hányán alkalmi, ideiglenes munka­hellyel, nincs. De elkészült egy reprezentatív felmérés, 35 községünk és 3 városunk foglalkoztatási adatai alap­ján. A vizsgált településeken 5506 cigány él. Közöttük a munkaképes korú nők száma 1872, a férfiaké 1817. Míg az előbbieknek 59,7 százaléka, az utóbbinak már 90,3 száza­léka létesített állandó, vagy ideiglenes munkaviszonyt. A legzavartalanabb. Különösen jó a foglalkoztatottság Dom­bóváron és környékén, ahol meghaladja a 85 százalékot az állandó munkával rendelke­zők száma. Alkalmi vagy ideiglenes munkát a munka­képes kordáknak körülbelül 17 százaléka vállal. A mun­kát nem vállalók száma év­ről évre csökken, azonban a bonyhádi járásban (31,5 szá­zalék), valamint Szekszárd városban (52 százalék!) ez a folyamat nem a kívánt mér­tékű. Ez utóbbi kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy nem a munkalehetőségek híján. Amiként a bonyhádi járás­ban sem a munkaalmak hiá­nya akadályozza a munkaké­pes korú cigány lakosság munkába állítását! A férfiak döntő többsége szakképzettséget nem igénylő munkakörökben dolgozik. Ez a foglalkoztatásnak súlyos gondja, mivel a vállalatok, üzemek döntően a mások ál­tal nem igényelt munkahe­lyeket tudják ajánlani. Az sem ünneplésre alkalmas tény, hogy sok a „kilépett” bejegyzéssel rendelkező és ezért kötelező közvetítés alá eső munkavállaló. Néhány évvel ezelőtt a mainál jóval keményebb diót jelentett az, hogy a különfé­le munkahelyeken igen ma­gas volt az igazolatlanul hi­ányzók száma, főleg a fizetés utáni napokban. Ma keve­sebben maradnak távol mun­kahelyüktől a fizetést köve­tően, de változatlanul akad­nak olyanok, akik csupán a családi pótlék felvételéhez szükséges munkanapokat dol­gozzák le. Általános tanaszta- lat, hogy a munkaképes ci­gány lakosságunk mind na­gyobb számban vállal mun­kát az építőipar mellett egyéb ipari ágazatokban is. Ami a munkáltatókat illeti, több ol­dalról js segítik cigány dolgo­zóikat. Rendszeres például a nagycsaládosok szociális se­gélyezése, sok munkahely kezdeményezi a valóban igyekvők beiskolázását, hogy ezt követően biztosíthassa a szakmunkássá való képzésü­ket is. A cigány munkaválla­lók lakásgondjainak megol­dásához anyagi támogatást nyújtanák a munkáltatók, részben kamatmentes köl­csönök, részben visszafizeté­si kötelezettség nélküli tá­mogatás formájában. Természetesen jelentő sze­rep jut a már munkát vállal­tak megtartásában a munka­helyi kollektíváknak. Számos példa bizonyítja, hogy a kollektívák java be­fogadja az arra munkával ér- demesülteket. így a már munkához kötődők jobban megállják helyüket a szocia­lista brigádokban és sokan nem kis okkal büszkék arra, hogy törzsgárdatagok a TO TÉV, a TÁÉV, a szekszárdi és paksi állami gazdaságok munkáskollektíváiban. Mint azt a cigányügyi koor­dinációs bizottság megállapí­férfiak foglalkoztatásának szintje dinamikusan emelke­dik, mégis kár lenne megáll- nunk ott, ahol most tartunk, noha igen szép eredmény, hogy a munkaképes korú fér­fiak 74,1 százaléka állandó munkavállaló. így szinte ter­mészetes, hogy a cigány la­kosságon belül az ő kiemel­kedésük, társadalmi beillesz­kedésük a leggyorsabb és tóttá, a munkaképes korú cigány lakosság munkássá válása inkább az ipari ága­zatokban zökkenőmentes. A mezőgazdaság e vonatkozás­ban — az állami gazdaságok kivételével — már jóval ke­vesebb helybeni munkalehe­tőséget tud biztosítani. Ezért több, mint ezren kénytelenek lakóhelyüktől távolabb mun­kát vállalni. A párt szervezeti szabályzata előírja, hogy az alap­szervezeti vezetőségek évente egyszer számoljanak be taggyűlésen a pártszervezet, a vezetőség tevékenységé­ről. A pedagógus alapszervezetek kivételével — ezekben a tanévhez igazodva májusban-júniusban vannak az éves beszámoló taggyűlések — a megye pártszervezetei januárban és februárban tartották meg a taggyűléseket. A megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztá­lya összegezte a taggyűlések tapasztalatait és a hónap elején tájékoztatta a végrehajtó bizottságot. Dr. Péter Szigfrid osztályvezetőt kértük meg, nyilat­kozzék az 1977. évi munkát értékelő beszámoló taggyű­lésekről. — Alapos előkészítő mun­ka után került sor ezekre a taggyűlésekre. Az irányító pártszervek megfelelően fel­készítették az alapszerveze­teket. A beszámoló elkészí. tése előtt a vezetőségek meg­szervezték a párttagokkal való elbeszélgetéseket. A na­gyobb alapszervezetek párt. csoport-keretekben, a kis lét­számúak egyénileg végezték el. A cél az volt, hogy a párt. tagság mondjon véleményt az alapszervezet éves mun­kájáról, segítse ezzel is az egész évi tevékenység helyes megítélését, a feladatok ki. alakítását. A beszélgetések középpontjában a szervezeti élet javítása, a pártmegbíza­tások teljesítése, a pártépítő munka volt. A termelő jel­legű alapszervezetekben a termelés pártirányítása, a szocia. lista brigádok tevékenysége is előtérbe került. A brigádmoz­galom fejlődéséről általában elismeréssel szóltak a párttá, gok, ugyanakkor sürgették hatékonyabb irányításukat, ered­ményeik objektívebb megítélését. A csoportos beszélgetések­nél kiemelt helyet kapott a pártcsoport tevékenysége, azon belül az egyén munkája, személyes példamutatása. Több he. lyütt felmerült a pártcsoportok ésszerű átszervezésének, il­letve új pártcsoportok létrehozásának igénye, munkájuk fo. kozottabb figyelemmel kísérése, segítése. A községi alapszer­vezetek többségében ismételten elmondták, hogy a lakosság kulturális igényei és a művelődési házak programjainak Ösz- szehangolásában nem történt előrelépés. A párttagság elis. méréssel szólt a tagkönyvcserét megelőző beszélgetéseken el­mondott javaslatok hasznosításáról, azok folyamatos megva. lósításáról. A jövőben is igénylik a közvetlen eszmecserét egyéni, vagy csoportos beszélgetések formájában. A jó előkészítés folyamán reális, kritikus és önkritikus beszámolók készülhettek a taggyűlésre, kollektív munkával. A termelő jellegű alapszervezetek beszámolói kiemelten fog­lalkoztak a cselekvési program végrehajtásával, a gazdasági célkitűzések teljesítésével. Ehhez kapcsolódva értékelték a pártmegbízatások teljesítését, a pártcsoportok, az egyes párt­tagok és tömegszervezetek, mozgalmak munkáját. Az alap­szervezetek egy részénél azonban ez csak az események számbavételét, illetve a tárgyalt napirendek felsorolását je­lentette és nem adott számot a határozatok végrehajtásáról, nem elemezte azok politikai határait. Erre az irányító párt­szervek időben felfigyeltek, intézkedéseket tettek és ezek hatása a következő taggyűléseken már érezhető volt. A hiva. tali és községi, lakóterületi alapszervezetek beszámolói a párt­élet kérdésein túl már foglalkoztak gazdaságpolitikai, köz. ség- és városfejlesztési kérdésekkel is. Csaknem mindenütt széles körű és tartalmas vita kő. vette a beszámolót. A résztvevőknek átlagosan több mint egynegyede szólalt fel. Az összevont taggyűléseken, ahol a több alapszervezetet átfogó, irányító pártvezetőség számolt be, jóval alacsonyabb volt a felszólalók aránya, ez érthető, hiszen az alapszervezeti taggyűléseken a tagság már elmond­ta véleményét. A kialakult vita azt tükrözte, hogy a beszámolók átfogó és reális képet adtak az alapszervezet tevékenységéről. A párttagság véleményével megerősítette az alapszervezetek többségénél, hogy tartalmasabb lett a szervezeti élet, erő. södött a pártfegyelem, teljesítették a cselekvési programban kitűzött feladatokat. A gazdasági munka pártellenőrzése jól igazodott a változásokhoz, segítette a célok megvalósítását. A hozzászólók megerősítették, kiegészítették a beszámolókat. Szóltak a szervezeti élet fejlődéséről, felelősséggel vetették fel a gondokat, határozottabb, következetesebb felelős­ségre vonást igényelnek a fegyelem megsértőivel szemben. Kifogásolták több helyen, hogy a vezetőségek túl hosszú tü­relmi időt adnak a fogyatékosságok megszüntetésére. A leg­több felszólalás a gazdasági tevékenység eredményeivel, a pártellenőrzéssel foglalkozott. Ezen belül a munkaszervezést, a munkaidő célszerűbb kihasználását sürgették. Tükröződött a hozzászólásokban a párttagság összetétele, örvendetes, hogy a korábbinál nagyobb számban, arányban mondtak véleményt fizikai munkások, fiatalok. A termelő jellegű alapszervezetekben — néhány kivétel­lel — a taggyűlésen fogadták el az 1978. évi cselekvési prog­ramot. Ahol ez elmaradt, (néhány gyáregység, telephely) a következő taggyűlésen tárgyalják. Előfordult, hogy túlságo­san általános feladatokat tartalmazó programot terjesztett a vezetőség a tagság elé, az ilyet nem fogadta el a taggyűlés. Több év óta ismétlődő gond, hogy az alapszervezetek év végi és év eleji programja zsúfolt, a feladatok sokaságát kell megoldani. Ezek a jövőben is ismétlődnek. Próbáltunk ezen úgy segíteni, hogy az idén az első hetekben a hivatali, intéz, ményi pártszervezetekben tartották meg a beszámoló tag­gyűlést, és később kerültek sorra a termelő jellegűek. Ez eny­hített a zsúfoltságon, ám még tervszerűbb tevékenységre van szükség e téren. összességében megállapítható, hogy a beszámoló taggyű­lések betöltötték a pártéletben elfoglalt helyüket, elérték cél­jukat, a pártélet szerves részévé, meghatározóivá váltak. (J) E rovatban korábban már tettünk említést arról, hogy ebben az évében megjelenik az Évszázadokon át című dokumentumkötet, amelyben az 1000-től 1849-ig tartó idő­szak mintegy 400 dokumen­tuma lesz olvasható. Ebből a kötetből vettük át az alábbi dokumentumokat is. Az egyik óklevél arról számol be, hogy a tragikus sorsú II. LAJOS KIRÁLY VIZSGÁLATOT RENDELT EL A BÁTAI APÁTSÁG JOBBÁGYAINAK VÉDELMÉRE Idézzük a dokumentum legérdekesebb részleteit: „Panasz hangzott el felsé­günk előtt híveink, a Szent Mihály és Krisztus legszen­tebb vére tiszteletére szen­telt bátai egyház valamennyi jobbágylakosa nevében és ér­dekében amiatt, hogy a bátai apát az említett egyház ja­vait, ami kevés csak lehet, bűnös és illetlen dolgaira nagyrészt elfecsérelte és az említett jobbágylakosait sok­szor és különbözőképpen megkárosította, ártott nekik, háborgatta őket és kellemet­lenkedett nekik. Közülük ugyanis egyeseket elfogatott és bebör^önöztetett, nem­különben javaikat és dolgai­kat felprédáltatta, másokat pedig miután kifosztotta őket javaikból és dolgaikból, ki­zárt és kizavart a házaikból, javaikból és dolgaikból. Emiatt a rettenetes zakla­tás és háborgatás és megká­rosítás miatt több mint hat­vanhat jobbágy az egyház birtokairól mások birtokaira átköltözni és ott megteleped­ni kényszerült, az említett egyház nyilvánvaló pusztulá­sát és elnéptelenedését idéz­ve ezzel elő. ...szigorúan meghagyva megparancsoljuk és rátok bízzuk, hogy miután meg­kaptátok levelünket, köteles- ségszerűen tartoztok megtil­tani az említett bátai apát­nak, hogy az említett egyhá­zi javakat herdálja, jobbágy­lakóit bármiképpen jogtala- lanul és méltatlanul zaklas­sa, illetve háborgassa, sőt tartoztok őt az említett egy­ház javainak ilyetén herdá­lásától és alattvalóinak há­borgatásától és elnyomásától minden alkalmas eszközzel, akár ha szükséges, apátságá­tól való megfosztása révén is távoltartani.” A fenti panasz kivizsgálá­sát II. Lajos király a pannon­hatalmi apátság apátjára, Tolnai Mátéra bízta. HOGYAN JUTOTT A SIMONTORNYAI VÁR A LYMBURG-STYRUM CSALÁD BIRTOKÁBA? A simontornyai vár, ma idegenforgalmi nevezetesség. A szépen rendezett kiállítás ad eligazítást a vár történeté­ről, a dicsőségesen megvívott harcokról. Láthatók a fegy­verek, amelyekkel megvív­ták csatáikat a vár védői. A vár, történelme során, több család birtoka is volt. Az alábbiakban azt a dokumen­tumot idézzük, amely arról szól, miként került a vár a Lymburg-Styrum család bir­tokába; 1700 március 13-án kelt a királyi irat erről a je­lentős eseményről. „Mi Lipát... adjuk emléke­zetül, hogy kegyesen számot vetettünk nagyságos Maxi­milian Wilhelm Lymburg- Styrum töretlen hűségével szerzett kiváló érdemeivel és hűséges szolgálataival, me­lyekkel ő különböző időkben és helyzetekben, valamint al­kalmakkor a legváltozato­sabb katonai és politikai hi­vatalokban és megbízások­ban, melyeket felségünk reájabízott, dicséretreméltó- an, egyszersmind hasznosan mindent kielégítő módon im­már 28 éve folytonosan iz­zadva első sorban említett országunk Magyarország ko­ronájának és a legfelsége­sebb ausztriai házunknak, ennek következtében felsé­günknek állhatatos hűséggel szolgált és ezután is szolgál­ni fog' miként erről meg va­gyok győződve, ezért Simon- tornya várát falvaivál, illet­ve birtokaival együtt Nagy­és Kis Székellyel, Bánddal és Udvarddal és minden tarto­zékával, melyek Tolna me­gyében vannak 40 000 forin­tért, noha kedvelt rokonunk galántai Eszterházy Pál her­ceg az említett birtokra pá­lyázik,... neki ajándékozzuk, amellyel maga a herceg, vagyis a nádor is egyetértett. Kelt városunkban, az auszt­riai Bécsben, március hónap 13-án az Ur 1700. esztende­jében.” JOBBÁGYTELKEN ÉLŐ 77 NEMES Érdekes adatokat tartalmaz a megyei közgyűlés 1727. évi március 17-i, simontornyai üléséről készült jegyzőkönyv. Ekkor vették számba, hogy Tolna megye területén hány olyan nemes van, akinek va­gyona minimális, s gyakor­latilag jobbágy sorsban él. Megállapították, 77 nemes embernek jutott ez oszályré- szül. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Dunaszentgyörgyön — az egyetlen nemes községe megyénknek — 41, Duna­földvárott 5, Nagydorogon 2, Kajdacson 1, Simontornyán 5, Ozorán is 5 kurtanemes élt. Dombóvárott 1, Udvariban 15. Zombán 1, Kölesden 2, Bonyhádon szintén 2 nemes számláltatott meg. AZ 1919. MÁRCIUS 14-15-1 ESEMÉNYEK SZEKSZÁRDON Babits Mihály 1915-ben még arról verselt, hogy ál­mos kis város Szekszárd. Va­lóban nehezen fejlődött ez a város, még a kapitalista fej­lődés általános jellemző vo­násai is ellentétesen jelent­keztek. A kapitalizmus kellős „közepén” is itt éltek a nagybirtokosok a dzsentrik, meghatározó politikai ténye­ző volt a megyei hivatalnoki kar. A politikai élet színtere a Kaszinó volt. Szinte feudá­lis sziget a kapitalizálódó Magyarországon. , Ebbe az álmatag langyos világba robbant be 1919 március 14. eseménysorozata. A város kislétszámú mun­kássága a város egész terüle­tére és valamennyi szakmá­ra kiterjedően kimondotta a sztrájkot. Szakmák szerint szervezetten rendezetten a megyeháza udvarára vonul­tak, ahol a maguk soraiból küldöttséget választottak, és felkeresték a főispánt. Mayef Gyula főispán-kormánybiz­tos fogadta is őket, de ami­kor meghallotta követelései­ket, egyszeriben ideges lett Ugyanis a sztrájkoló mun­kások nevében azt követel­ték, hogy a főispán azonnal hogyja el hivatalát, és he­lyére ötös direktóriumot állí­tanak. Tiltakozott a főispán. Kijelentette, hogy őt a kor­mány bízta meg a funkció­val, azt tőle csak a kormány vonhatja is meg. Türelmet kért, hogy érintkezésbe lép. hessen a kormánnyal. Ezt a türelmet azon­ban nem kapta meg. Kénytelen volt elhagyni ál­lomáshelyét. A város mun­kássága ötös direktóriumot választott és 10 napon át ez vezette a megye ügyeit. Az alispánt is felkereste a munkások küldöttsége. Kö­zölték Forster Zoltán alis­pánnal, hogy ettől a naptól fogva nem adhat ki semmi­féle rendelkezést addig, amíg a rendelkezést a bizottság által kijelölt politikai biztos nem látta és kézjegyével jó­vá nem hagyta. Az alispán jobbnak látta ha nem ellen­kezik, tudomásul vette a me­gyeszékhely munkásságának akaratát. A március 14-i esemény- sorozatnak ezzel még nem volt vége. A munkások rend­ben átvonultak a városházá­ra, és ott hasonló intézkedé­seket foganatosítottak. Ezen a napon tehát a munkásság kezébe került a megye és a város irányítása. Ez az ese­ménysorozat előjátéka volt az érlelődő proletárforrada- lomnatk. Egy nappal később Szek­szárd város lakossága együtt ünnepelhette 1848, és 1919. márciusának nagy esemé- nyeit. K BALOG JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom