Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-16 / 64. szám
2 Képújság 1978. március 16. Régóta előkészített, totális támadás Izrael agressziö ja oiiltLihiiiiiftii mfliiit Begin izraeli miniszterelnök hadügyminisztere, Weizman kíséretében szerdán reggel a libanoni határhoz érkezett. Az izraeli fegyveres erők ekkor már javában támadták a dél-libanoni palesztin táborokat. Etiópia Ogaden felszabadult Az izraeli fegyveres erők szerdára virradó éjszaka összpontosított támadást indítottak libanoni területek ellen. Izraeli harckocsizó és gépesített alakulatok átlépték a libanoni határt, Szidon és Tyr felé nyomulnak elő. re. A libanoni partok közelében összevonták az izraeli haditengerészeti erőket, amelyek később partraszállási műveleteket kezdtek. A szárazföldi erők támadásával egyidejűleg izraeli harci re. pülőgépek számos települést bombáztak Dél-Libanon területén. Az izraeli légitámadásokat jelentették kedden éjjel csaknem minden posztjukról az ENSZ Dél-Libanonban lévő katonai megfigyelői is. A térségben öt ENSZ-megfi. gyelőállás van, s a tőlük származó, heves izraeli támadásokról szóló információkat a jeruzsálemi ENSZ- megfigyelőközpont további, tóttá a világszervezet New York-i székhelyére. Az izraeli szárazföldi erők támadását El Fukhar, El- Khijam és Tair Harfa települések ellen hosszan tartó, szüntelen tüzérségi tűz vezette be. Ezt követően izrae. li páncélosok támadást indítottak El-Khiam ellen. Bejrúti jelentések .szerint a libanoni haladó nemzeti moz. galom és a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet egyesített fegyveres erői elszánt ellenállást tanúsítanak az izraeli agresszióval szemben. Az arabközi békefenntartó erők Libanonban állomásozó egységeit fokozott készült, ségbe helyezték. Bejrúti megfigyelők szerint az izraeli támadásban mindhárom haderőnem, ösz- szesen mintegy 24—28 ezer katonája vesz részt. Az agresszió régóta tervezett, és alaposan előkészített támadásnak tekinthető. A Palesztinái Felszabadj, tási Szervezet, a WAFA hír- ügynökség által közzétett közleményében „barbár cionista támadásnak” minősítette a Dél-Libanon ellen irá. nyúló izraeli agressziót. A közlemény megerősíti, hogy a támadás falvak, polgári települések és más lakott területek, valamint a palesztinai erők és a libanoni haladó nemzeti mozgalom egyesített erőinek táborai ellen irányul. A PFSZ közleménye beszámol arról is, hogy heves tüzérségi támadást intéztek Marun al Rasz, Bint Dzsbal és Deir Harfa térsége ellen. Az izraeli tüzérség ugyan, csak tűz alá vette Rahaja al- Fukhar és Ibi al-Szagi térségét. A PFSZ egyik katonai szóvivője három fronton kezdett páncélos támadásról tá_ jékoztatott, amely a Hermon hegység lábánál fekvő Arkub térségben bontakozott ki. Egyes jelentések szerint az izraeli támadás fő erői Dél- Libanon keleti részére, az úgynevezett Fatah-földre próbálnak megsemmisítő csapást mérni. A Tel Aviv-i rádió híradá. sában szintén beszámolt a Libanon ellen intézett hadműveletekről. A rádió katonai kommentátora is elis. merte, hogy ez ideig ez a legnagyobb szabású izraeli akció a dél-libanoni területeken. Az amerikai külügyminisz. térium és a Fehér Ház forrásai szerint az Egyesült Államokat „nem lepte meg az izraeli offenzíva”. Az idézett források szerint az amerikai vezetés „nem tudott előre” a készülő támadásról. Begin izraeli kormányfő ezzel szemben szerdán közölte, hogy előre értesítette Carter elnököt a tervről. Szelim al-Hossz libanoni miniszterelnök újságíróknak adott szerda délelőtti nyilatkozatában élesen elítélte és indokolhatatlannak nevezte az országa elleni izraeli agressziót. Felszólította a világ országait, hogy csatlakozzanak a menekülttáborok elleni támadás megbélyegzéséhez, és segítsenek véget vet. ni az agressziónak. Visszatérve arra az izraeli állításra, amely szerint a Tel Aviv közelében szombaton végrehajtott palesztin akció résztvevői Libanonból érkeztek, rámutatott, hogy Izrael Az izraeli fegyveres erők szerdán a kora délutáni órák. ban Dél-Libanon elleni támadásukat kiterjesztették az ország fővárosára: a légierő bombázott két bejrúti palesztin menekülttábort, a Szab. ra és a Satila táborokat. Röviddel a főváros peremkerületében lévő táborok elleni bombatámadás előtt hasonló akciót hajtottak végre a Bejrúttól húsz kilométerre lévő Damour ellen: a város lakossága nagyrészt palesztin menekültekből áll. A támadó gépek a bejrúti táborokat mintegy tíz percen át bombázták. A Damour elleni légitámadás a libanoni rádió jelentése szerint negyven 'percig tartott. Palesztin katonai szóvivők közlése szerint folytatódnak á harcok a déli front teljes hosszában is. A palesztin haderőknek több helyen sikerült megállítaniuk az izraeli támadók előretörését. csupán bűnbakot keres, és ezért az egész világ el fogja ítélni. Hangsúlyozta, hogy az izraeli agresszióra olyan időben került sor, amikor Libanon még nem épült fel történelmének legnagyobb válságából, abból a válságból, amelynek főként Izrael volt az okozója. Szelim al-Hossz rámutatott: a palesztin akcióért egyedül az izraeli hatóságokat terheli a felelősség, ami. ért nem ismerik el a palesztin nép törvényes jogait. Szelim al-Hossz libanoni miniszterelnök szerdán Bejrútban, a kormány rendkívüli ülésén bejelentette: a miniszterek úgy döntöttek, hogy folyamatosan tájékoztatják majd az ENSZ Biztonsági Tanácsát az izraeli támadással kapcsolatos helyzetről. A miniszterelnök közölte azt is, hogy az elhatározott kapcsolatfelvétel tűk. rében dönt majd kormánya arról, kérje-e a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívását. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára mélységes aggodalmát fejezte ki a Dél-Libanon elleni izraeli támadásról szóló jelentésekkel kapcsolatban. Súlyos harcok folynak Tyr térségében a partra szállt izraeli haditengerészeti egysé. gek és a palesztin erők között. Szíria felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagországait, hogy „felelősségük teljes tudatában azonnal tegyenek lépéseket a világszervezet egyik tagállama, Libanon ellen intézett izraeli támadás megállítására, és biztosítsák az izraeli erők kivonását”. Nasszer Kaddur Szíriái külügyminiszter-helyet- tas a Biztonsági Tanács tagországainak Damaszkuszban akkreditált nagyköveteivel közölte Szíria kérését. Szíria az izraeli katonai hadműveleteket Libanon elleni agressziónak tekinti — közölte szerdán a szíriai kormány szóvivője. Hangsúlyozta, hogy a támadás az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jog normáinak kirívó megsértése. A mogadishui tájékoztatási minisztérium kedd esti hivatalos bejelentése szerint befejeződött a Szomáliái reguláris csapatok „kivonása” Ogadenből. Mint ismeretes, Szomália azután jelentette be csapatai kivonását, hogy az etióp hadsereg visszafoglalt minden stratégiailag fontos területet. Szomália hosszú ideig tagadta, hogy reguláris egységei harcolnának etióp területen. Mengisztu Hailé Mariam, az etióp ideiglenes katonai kormányzótanács (DERG) elnöke az Africa című londoni folyóiratnak adott nyilatkozatában ismételten hangsúlyozta, hogy Etiópia semmiféle területi követelést nem támaszt szomszédaival, így Szomáliával szemben sem. MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán az Izvesztyija szerkesztőségének átnyújtotta az Októberi Forradalom Érdemrendet. TOKIÓ A Kínai Népköztársaság kormánya elutasította a ja„Afrika szarva” térsége békéjének helyreállításához elengedhetetlen, hogy Szomália lemondjon Etiópiával és a többi szomszédos országgal kapcsolatos expanzionista terveiről — jelentette ki Ad- disz Abebában Feleke Gedle Giorgisz etióp külügyminiszter. A viszály okai csak abban az esetben szűnnek meg, ha Szomália hajlandó lesz tiszteletben tartani a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvét és a nemzetközileg elismert határokat. A külügyminiszter köszönetét mondott a szocialista országoknak, elsősorban a Szovjetuniónak, amiért segítséget nyújtottak Etiópiának „történelme legválságosabb pillanataiban”. pán—kínai béke- és barátsági szerződésre vonatkozó legújabb tokiói javaslatot, mert a felek között változatlanul fennállnak a nézeteltérések a vitatott „hegemóniatétel” kérdésében — így értékeli a japán sajtó a Fukuda Takeo kormányfő személyes üzenetére kedden adott kínai választ. Sztrájkok az NSZK-ban 1.^5 I 3ggp Mgßm fm ^ w Jprpk r\ "T Ätr-**"*• 48 ”ri ' 'l : T * jr? ^ ■ mg í 1 fi ■’ ’ % sperri. íl t=e X« .JgflH' I j §L. _/í- % ' 1 ' • j# r §■§ * jlg JS -Ä f: m H m ■! (illf H^iw Is ■* I**« (r A nyugatnémet dolgozók mind szélesebb körben kényszerülnek jogaik védelmére a sztrájk fegyveréhez nyúlni. Szerdán a fémipari dolgozók többszázezres serege szüntette be a munkát. A nyomdász szakszervezet már több mint egy hete folytat bérharcot, amelynek legújabb fejleményeként a nyomdatulajdonosok megtorlásul több tízezer dolgozót kizártak munkahelyeikről. Képünkön a tüntetők tábláin is ez a felirat áll: Madsack kizárt bennünket. (Képtávírónkon érkezett.) Légitámadások Bejrut közelében RAN®RÁMA Belgrádi mérleg A HELSINKI záróokmányt aláírt 35 állam képviselőinek múlt év október 4-én kezdődött belgrádi találkozója — több mint öthónapos kemény, megfeszített munka után — március 9-én a további teendőket felvázoló dokumentum elfogadásával ért véget. Ahhoz képest, hogy néhány héttel ezelőtt az eszmecseréket zátonyra juttatni akaró nyugati körökben legfeljebb „semmitmondó nyilatkozat” megfogalmazását jósolták, a közleményben számos olyan előremutató, pozitív megállapítás és intézkedés kapott helyet, amelyek nyilvánvalóan nem találkoznak az enyhülés ellenfeleinek tetszésével. Igaz, az eredmények még a jelenlegi bonyolult nemzetközi viszonyok között is jelentősebbek lehettek volna, a szocialista, az el nem kötelezett és a semleges országok delegátusai azonban így sem tértek haza üres kézzel. Ha csak azt említjük, hogy sikerült megakadályozni a hel- senki záróokmánynak egyes nyugati küldöttségek által szorgalmazott felülvizsgálatát, a belgrádi találkozó mellékvágányra terelését, ez már önmagában véve sem lebecsülhető siker. Azok, akik most Nyugaton csalódott hangnemben nyilatkoznak, tulajdonképpen kénytelenek elismerni Helsinki szelleme, az enyhülés és a békés egymás mellett élés ellen irányuló politikai-lélektani hadviselésük hajótörését. A BELGRÁDI záródoku. mentum leszögezi: a részt vevő országok képviselői nagy fontosságot tulajdonítanak az enyhülésnek, az európai biztonsági és együttműködési értekezleten jóváhagyott rendelkezések végrehajtásának, a földrészünkön megindult kedvező folyamatok elmélyítésének. A jugoszláv fővárosban lezajlott vitákban különböző nézetek csaptak ugyan össze, az eszmecsere hasznosnak bizonyult és ez „magában is értékes hozzájárulás az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által kitűzött célok valóra váltásához.” • A kompromisszumok sorozatával sem alakult ki azonban teljes egyetértés számos benyújtott javaslattal kapcsolatban (ami aligha meglepő, hiszen a delegátusok összesen több mint száz indítványt terjesztettek elő), abban viszont közös nevezőre jutottak, hogy az intézményesített találkozókat tovább folytatják és a következő belgrádi típusú eszmecserét 1980 novemberében tartják meg Madridban. Még az idén szakértői találkozókra is sor kerül és ezeken a fórumokon megfelelő ajánlásokat dolgoznak ki. E fórumok egyikén — 1979 februárjában — a Földközi-tenger térségének biztonságával összefüggő problémákat vizsgálják majd meg, s ezzel eleget tesznek a belgrádi záródokumentum elfogadását az utolsó pillanatig halogató Málta kívánságának. HA RÖVIDEN összegezni akarnánk a belgrádi Száva- palotában elért eredményeket, akkor azt mondhatnánk; szenvedélyes összecsapásokban végül is az a reális álláspont került ki győztesen, hogy tovább kell haladni a Helsinkiben kijelölt úton, nincs helye a finn fővárosban legmagasabb szintű akaratnyilvánítással szentesített záróokmány semmiféle revíziójának és az enyhülési folyamat tartalmi eltorzításának. Az emberi és az alapvető szabadságjogok amerikai értelmezésű mértéktelen felna- gvítása, önkényes kiragadása a helsinki ajánlások sokaságából — méghozzá a politikai és gazdasági ajánlások rovására — egyértelműén azt a szándékot juttatta kifejezésre, hogy a szocialista országok belső ügyeibe történő beavatkozás szószékévé tegyék a belgrádi fórumot. Az ekörül kibontakoztatott tervszerű és átgondolt kampány voltaképpen meghatározott politikai célokat takar — és e célok katonai eszközök igénybevételével is kombinálódnak. Legfőbb tartalmi eleme az az egyébként keresz- tülvihetetlen célkitűzés, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire, s az enyhüléshez való amerikai hozzájárulást attól tegyék függővé, vajon a szocialista tárgyaló felek ké- szek-e e tekintetben eltűrni a külső politikai-ideológiai behatolást, noha a helsinki záróokmány a szuverén államok belügyeibe való bármilyen beavatkozást ellenez. EZZEL kapcsolatban Kádár János elvtárs — tavalyi olaszországi látogatásakor rendezett római nemzetközi sajtókonferencián — igen figyelemreméltóválaszt adott: „A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűnjék az államok veszélyeztetettségi érzése”. A veszélyeztetettség érzésének csökkenése pedig másként nem érhető el, mint a politikai klímaváltozás katonai enyhüléssel történő kiegészítésével. Ehhez mindenekelőtt kölcsönös bizalomra van szükség. A szocialista küldöttségek éppen ebből a szükségletből kiindulva javasolták Belgrádban is, hogy a helsinki dokumentumot aláíró államok mondjanak le a nukleáris fegyver egymás elleni elsőkénti alkalmazásáról és állapodjanak meg abban is, hogy nem tartanak 50—60 ezernél több katonát megmozgató hadgyakorlatokat. Néhány nyugati delegáció — főképpen az Egyesült Államok küldöttsége — furcsa .módon nem tartotta fontosnak e javaslatok érdemi vitáját. Az ok kézenfekvő. Az amerikai politikai és katonai felső vezetés az emberi jogok körül csapott lármával igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét a SALT—2 és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon folytatott obst- rukciós politikájáról, a fegyverkezési verseny újabb hullámának megindításáról és a neutronbomba nyugateurópai elhelyezésével kapcsolatos agresszív hadászati elképzeléseiről. A figyelemelterelő manipulációs kísérlet kudarcot vallott. Az, hogy a belgrádi záródokumentumba nem került be az emberi jogok mondvacsinált ügye, s nem sikerült áthárítani a szocialista országokra az enyhülés megtorpanása miatti felelősséget sem, ez mindenképpen az imperialista propagandakampányok céltévesztését igazolja. BELGRAD természetesen csupán az egyik csatanyerés színhelye volt. Az ott lejátszódott politikai-diplomáciai párviadal is annak kézzel fogható illusztrációja, hogy az enyhülés nem automatikusan érvényesülő folyamat. Az európai béke és biztonság ügyében, a háború veszélyének csökkentésében minden újabb siker csak kemény és szívós harcban érhető el. SERFÖZÖ LÁSZLÓ
