Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-14 / 62. szám

1978. március 14. Képújság 3 Veszprémben először Országos üzemtörténeti konferencia Az ember, aki falun él (TUDÓSÍTÓNKTÓL) ' : : ; vj Hazafias Népfront Or­A szágos Tanácsa, a Kul. Í turális Minisztérium, a ■ — Minisztertanács Taná­csi Hivatala, a Szakszerveze. tek Országos Tanácsa, a KISZ KB, az Országos Szö­vetkezeti Tanács, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Történelmi Társu­lat Veszprémben tartotta meg az I. országos üzemtör. téneti konferenciát. Székely György akadémi­kus, a Hazafias Népfront honismereti albizottsága el­nökének megnyitója után, Rostás József, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságá­nak titkára üdvözölte a kon­ferencia résztvevőit. Foglal, kozott a honismereti körök és az üzemtörténet-írás je­lentőségével. Rajtuk kívül dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titká­ra, dr. Incze Miklós, a Ma­gyar Történelmi Társulat üzemtörténeti tagozatának elnöke, dr. Kanyar. József, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, dr. Berza László, a Szabó Ervin Könyvtár főosz. tályvezetője, dr. Szikossy Ferenc, a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum főigazga­tó-helyettese, dr. Karsai Elek, a SZOT Központi Le. véltárának vezetője és má­sok tartottak előadást. A hozzászólásokból kide­rült, hogy az üzemtörténet­írás jelenlegi állapota me­gyénként más és más. Az üzemtörténeti kutatások, — kellően ki nem használt le. hetőségeiről is beszéltek: fa­lujárásokról, a szocialista brigádok történetének fel­dolgozásáról, az üzemi szó. kások, az üzemi zsargonok, az üzemek humorának fel­Európai hírű fürdőhe­lyünk, Harkány, lesz a ter­melőszövetkezeti üdültetés hazai központja: kétszáz ágyas gyógy- és pihenőüdülő épül már az V. ötéves terv­ben. Az üdülő létrehozására kö­zös vállalatot alapítottak, amelynek az ország minden részében kereken 170 tagja van: termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, tsz-szö­dolgozásáról, amelyek fontos momentumai a munkahelyek történetének. A hozzászólásokból az is kiderült, hogy a néprajztudo. mány feldolgozta a „jeles na. pokat” az üzem- és munkás- mozgalom történetírásban ezek a jeles napok nincse­nek még feldolgozva. Az is kiderült, hogy valamely üzemben az üzemtörténeti kutatás megindulása a gaz. dasági, társadalmi vezetés elhatározása és egy-két lel­kes ember nélkül elképzel­hetetlen. Elhangzott, hogy nehéz a krónikaírás. A krónika több műfajnak az összefoglaló el­nevezése. Krónika a szocia. lista brigádnapló is. Kézen­fekvő, hogy elsősorban most azzal kell törődnünk, hogy a szocialista brigádnapló írá­sát segítsük, hogy az ne le­gyen uniformizált. Elhang­zott, ha sok jó szocialista brigádnapló születik, és az tükrözi a közösségek külön, bözőségét, körülményeiket, akkor abból már lehet em­berközpontú gyártörténetet is írni. Több hozzászóló fog­lalkozott egy másik krónika­típussal : az üzemi évköny­vekkel, amilyent minden gyár, minden vállalat évente elkészíthet. Ha ezt tartalmas és megfelelő igényességgel állították össze, hűen tükrözi a fejlődést. A továbbiakban az üzemtörténet-írók pénz. ügyi problémáival, megírt krónikák, üzemtörténeti ki­hatásának gondjaival és a jo. gi oldalával foglalkoztak a hozzászólók. A tanácskozás végén Székely György aka­démikus zárszavában és ösz- szefoglalójában a következő, két mondta: „A mai konferenciánk úgy vélem, eredményes volt. a tsz-üdültetés vétségek, sőt maga a TOT is. A vállalkozás jelentőségét misem mutatja jobban, mint hogy a termelőszövetkezetek legutóbbi országos kong­resszusa határozatába is be­lefoglalta a harkányi üdülő- központ megteremtését. Az építkezést szövetkezeti vállalat — a pécsváradi TÖ- VÁLL — végzi; az idén kö­rülbelül tízmillió forint ér­tékű beruházás valósul meg Üjabb lendületet fog adni a munkának azáltal is, hogy egyre több olyan köreműkö- dőt szereztünk, akik a ma­guk eszközeivel és lehetősé­geivel támogatni fogják ezt a munkát.” A felvetődő problémákra válaszolva hangsúlyozta, hogy a társadalmi bázis szé­lesítésének egyik jó lehető, sége, az ifjúság az üzemek­ben és intézményekben dol­gozó értelmiség, a jól képzett munkások, a szocialista bri­gádok és más kollektívák. Egyetértett azzal, ha minden megyében a művelődési há­zak egyebet nem csinálnak, csak ezekben az intézmé. nyékben megalapozzák ezt a munkát, máris olyant tet­tünk, ami biztosan szélesíti ezt a tevékenységet, Egyes levéltárakban utána járunk, hogy a szabad szombatokon lehetővé váljon a kutatás, azokban az üzemekben, ahol az üzemtörténet-írók tevé­kenységükkel közvetlen kö­tődnek az üzemekhez, pénz. ügyi problémák nem merül­hetnek fel. Elmondta, hogy az üzem­történeti tevékenység külön­böző részeit, elemeit egy­mástól elszakítani nem sza. bad, mert a munkásmozgal­mi, az üzemtörténeti és hely- történeti tevékenység nem­csak érintik egymást, hanem kölcsönösen meg is terméke­nyítik. y jelenlévők nevében WfM' megköszönte, hogy a lüp: népfront gondolt egy • "* országos üzemtörténeti tanácskozás létrehozására, és megköszönte a Veszprém megyei házigazdáknak a pontos szervező munkáját és á feltételek maximális biz­tosítását. központja az üdülőközpontban. A program szerint 1979. nyarán fogadják majd az első ven­dégeket Harkányban. Ez lesz az ország legna­gyobb termelőszövetkezeti gyógy- és pihenőüdülője Évente mintegy százezer üdülőnapot nyújt a tagszö­vetkezetek dolgozóinak. (MTI) SZŐLŐT kapáló paraszt- asszonyoktól kérdezte a rá­dióriporter: „Aztán szoktak e munka közben énekelni?” „Nem, nem szoktunk — hangzott a válasz — hallgat­juk a rádiót”. Őszintén szól­va cseppet sem csodálkoztam, örültem inkább; hisz ez a fajta tartalmas háttérzaj egyszer valamikor anyagi erővé válik, visszahat az emberek gondolkodásmódjá­ra. Csakúgy, mint az automa­ta mosógép, ami nemcsak a fáradtságtól kíméli meg a parasztasszonyt, s a tv, ami­re igaz, hogy nyáron nem­igen van idő, de télen a dél­előtti ismétléseket is megné­zik. A termelőszövetkezetekben dolgozók többsége kiegyen­súlyozott anyagi körülmé­nyek között él, s az utóbbi években jelentős változásnak lehetünk tanúi életmódjuk­ban is. Az igaz, hogy ez a változás korántsem olyan mértékű, mint amilyen a gazdálkodás eredményeinek ugrásszerű emelkedése. De ne legyünk türelmetlenek, mindennek elérkezik az ideje. Tudott dolog, hogy az anya­gi, gazdasági jobblétet min­dig lassabban követte a kul­turális felemelkedés. Egész­séges türelmetlenséggel sok­szor indulatosan kérik szá­mon: miért nem olvasnak még többet a falvakban élők, a tsz-tagok, miért nem jár­nak gyakrabban színházba, Távvezeték-rendszer Jordániának Első ízben gyárt exportra a Magyar Villamosgépipar •komplett távvezeték-rend­szert, a napokban aláírt 2 millió dollár értékű szerző­dés alapján. A TRANSELEKTRO kül­kereskedelmi vállalat, a Ma­gyar Kábel Műveikkel, az ERŐTÉRV-vel és az Orszá­gos Villamos Távvezeték-épí­tő Vállalattal közösen vett részt egy jordániai verseny- tárgyaláson. A jordániai partner 19 ajánlatot tevő ne­ves cég közül választotta ki a magyart. moziba. Miért? Egyszerűen azért, mert arra mindig volt példa, hogy hogyan kell a pénzt okosan befektetni, ar­ra viszont nemigen, hogy egyszerű parasztember pusz­ta szórakozásból csak úgy, „semmiért” külfödre utazzon, vagy színházba menjen. Az idősebbek, a középkorúak egy része ezt még ma is ha­szontalan fényűzésnek véli. A MINDENFÉLE maradi- sággal sokszor zajosan szem­ben álló fiataloknál más a helyzet minthogy sokuk mun­kája a gépekkel összefügg, nem lehetnek meg motor, vagy autó nélkül, így köny- nyen mozognak, távolság számukra nem létezik. Az idősebbeket személyes példa- mutatással, s nem ritkán a lehetőség felkínálásával lehet bevonni az ország tévén , kí­vül eső szellemi áramkörébe. Nem könnyű a társadalmi szokásrendszert megtörni, s áldozatok nélkül nem is sike­rül. Részlet a mőcsényi Völgység Népe Termelőszö­vetkezet zárszámadási beszá­molójából: „Vezetőségünk to­vábbra is nagy gondot fordí­tott és fordít a termelőszö­vetkezeti tagok üdültetésére és kulturálódására. 1977-ben a Pécsi Nemzeti Színháznál 50, a szekszárdi Babits Mi­hály Művelődési Központnál 51 színházbérletünk volt. Termelőszövetkezetünk bala­tonifenyvesi üdülőjében 23 család üdült. A harkányi ki­rándulásra 173, a nyugat­magyarországi kirándulásra (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tamási igen dinamikusan fejlődő járási székhely. A község közművelődési, köz­oktatási intézményeinek épí­tésén, bővítésén túl figye­lembe kell venni az iparte­lepítés során megnövekedett munkásság lakásgondját is. A járási hivatal műszaki osztályán kapott tájékoztatás alapján 1973—1977-ig 374 la­kás épült, ebből 271 OTP- kölcsönnel. Állami lakást 76- ot, magánerőből 27-et építet­tek. pedig 44 tsz-tagot küldtünk el.” A szövetkezet évről évre gyarapszik, s nem hat kor­szakalkotó felfedezésnék, ha azt mondjuk, ehhez az üdü­lőnek és a színházbérletnek is köze van. Konfliktusaink jellegét, er­kölcsi értékítéletünket, vá­lasztási lehetőségeinket meg­határozza földrajzi elhe­lyezkedésünk is, az, hogy vá­rosban, vagy falun élünk. A betonbetegségben élő szen­vedő bérházlakó nem tudja, ki a szomszédja, a falvakban élők lépteik kopogásáról, köhintésükről megismerik egymást. A mai faluközösség sokkal nyíltabb és heterogénebb, mint a szövetkezetek meg­alakulása előtti időben volt: a magántulajdonosi gondol­kodást a közösségért érzett felelősség váltotta fel. Ez utóbbi kölcsönös kell hogy legyen. A KÖZÖSSÉG vezetőinek a feladata, hogy a sokszor lopva olvasgató, szakmai tu­dásához kulturálódásban is többet igénylő téesztagokat például színházbérlettel aján­dékozza meg. Egészen addig, míg az olvasás, a mozi, a színház a természetes elfog­laltságok közé nem tarto­zik. Mert egyelőre kevés az olyan tsz, mint a mőcsényi, s nem mindenütt élnek olyan emberek, mint Sárszentlőrin- cen. Ebben a községben idén januárban és februárban 24 ezer forintért vásároltak könyveket. Az idei év is komoly gon. dot állít a kivitelezők elé. Ebben az évben 111 lakást kell átadni. Az építtetők leg­nagyobb gondja, kivitelező kapacitást találni. Nehezíti a helyzetet az is, hogy a kis­iparosok száma, az igények, hez viszonyítva elenyésző. Ha valaki időben hozzákezd az építési anyagok beszerzé­séhez, azt a TÜZÉP biztosi, tani tudja. Szöveg: SZARVAS ANTAL Fotó: KÖNYE IVÁN HETESI JÁNOS Harkány, Öt év alatt 374 lakás kapcsolódtak be az orszá­gosan előtérben álló témák kutatásába? — Mint említettem, a tár­sadalomtudományi kutatások eredményeit nem lehet a „fő­város—vidék” viszonyban szemlélni és értékelni. A vi­dék kutatóbázisa szerves ré­sze a hazai tudományos élet egészének és így eredményei is elválaszthatatlanok a hazai kutatóbázis egészének alko­tásaitól. A vidéki kutatóbázis mind volumenében, mind pe­dig minőségében erőteljesen fejlődött, bár az 1969. és 1975. évi statisztikai adatok össze­hasonlítása alapján a főváros és a vidék aránya nem vál­tozott. A vidéki tudományos élet fejlődésében nagy szerepet játszottak a regionális aka­démiai bizottságok. Eddig négy városban — Szeged, Pécs, Veszprém és Debrecen — jött létre ilyen bizottság, s kialakulóban van az ötödik, a miskolci is. Mint ismeretes, a bizottságok több megyére ki­terjedő hatókörrel működ­nek, s jelentős szerepet ját­szanak a helyi tudományos erők tevékenységének össze­fogásában, szervezésében, így nem kis részük volt ab­ban, hogy a vidéken műkö­dő akadémiai ■ intézmények, egyetemek, főiskolák és egyéb kutatóhelyek egyre in­kább bekapcsolódnak a tár­sadalomtudományok országos jelentőségű kutatási felada­tainak megoldásába. A helyi társadalomtudomá­nyi kutatásokban fontos sze­repet játszottak — és a jövő­ben is játszanak — a tudo­mányos társaságok és szer­vezetek — a TIT, a Közgaz­dasági Társaság, stb. — vi­déki szervezetei, örvendetes­nek tartom, hogy a megyei pártbizottságok oktatási igaz­gatóságai egyre inkább be­kapcsolódnak a központi té­mák kutatásába, és mind­inkább a megyékben folyó társadalomtudományi kutató­munka bázisává, centrumává válnak. Az elért eredmények elle­nére is gond azonban, hogy a főváros és vidék, az orszá­gos és a helyi intézmények között még nem kielégítő az információs és a kapcsolat- rendszer. Sok helyen nem is­merik kellőképpen, melyek a tartalmi súlypontjai egy-egy kiemelt országos témának; nem tudják, miként kapcso­lódhatnának be érdemben annak kutatásába. A tudo­mányszervezési tapasztalat­lanság is közrejátszik abban, hogy a társadalomtudomány vidéki bázisai még nincsenek megfelelően bevonva az or­szágosan központi helyen álló kérdések kutatásába. — A fejlett szocialista társadalom építésével járó feladatok, az új társadalmi összefüggések és folyama­tok elmélyültebb feltárása a társadalomtudományok­kal szemben is fokozottabb tartalmi, minőségi követel­ményeket támaszt. Melyek a legfontosabb teendők a társadalomtudományok to­vábbi fejlesztésében és mi­lyen szerepet játszhatnak a feladatok megoldásában a vidéki bázishelyek? — Alapvető feladatunk az, hogy a társadalomtudomá­nyok alkotó módon járulja­nak hozzá a fejlett szocialis­ta társadalom építéséhez, sok­irányú, bonyolult feladatai­nak megoldásához. A társa­dalomtudományoktól azt vár­juk, hogy a szocialista építés hazai és nemzetközi tapaszta­latainak általánosításával, tu­dományos igényű szintézisé­vel segítsék elő a gyakorlati feladatok megoldását, s a marxizmus—leninizmus el­méletének gazdagításával biz­tosítsák a marxizmus pozí­cióinak erősítését a társada­lomtudományi kutatásokban és a közgondolkodásban is. Elmondhatjuk, hogy a fej­lett szocialista társadalom építése jó néhány fontos el­méleti és gyakorlati kérdést vet fel, amelyeknek megol­dása a társadalomtudomá- mányok feladata és egyben a társadalomtudósok megtiszte­lő kötelessége is. Ezek a nagy jelentőségű feladatok megjelennek az országos táv­lati tudományos kutatási tervben, illetve az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága által ajánlott kö­zéptávú társadalomtudomá­nyi kutatási témákban. E ter­vekben megfogalmazott ki­emelt kutatási feladatok meg­oldására kell koncentrálni erőnket. A követelmények tehát na­gyok, ugyanakkor a társa­dalomtudományokról is el­mondhatjuk, hogy a fejlesz­tés extenzív szakasza — egy­két területet kivéve — foko­zatosan lezárul. A növekvő feladatokkal tehát nem nő arányban a kutatóbázis terje­delme, kapacitása. Ez azt je­lenti, hogy a társadalom- tudományokkal szemben tá­masztott növekvő igényeket csak a kutatóbázis strukturá­lis átalakításával, a jobb té­makoncentrálással és a haté­konyság fejlesztésével tud­juk kielégíteni. Úgy ítéljük meg, hogy a vidéki kutatóbázis rendelke­zik ilyen jellegű tartalékok­kal. Ezért a tudományirányí­tásnak, a tervezésnek, az anyagi, pénzügyi alapok el­osztásának olyan irányban kell hatnia, hogy ezeket a potenciális tartalékokat mi­nél jobban kihasználhassuk. Az országos állami irányító szervek erre fokozott figyel­met fordítanak a jövőben, s ezt várjuk, kérjük a megyei szervektől is. Szorgalmazzák a különböző tudományterü­letekkel foglalkozó kutatók összefogását, együttes tevé­kenységét, a komplex, több tudományágra kiterjedő, úgy­nevezett interdiszciplináris kutatásokat. Lépjenek fel a helyi elzárkózás néhol ta­pasztalható jelenségeivel szemben, hívják fel a kuta­tók figyelmét arra, hogy ve­gyék tekintetbe és hasznosít­sák a másutt született kuta­tási eredményeket is. A megyei párt- és állami szervek ezzel nagy segítséget nyújthatnak abban, hogy a vidéken dolgozó társadalom- tudományi kutatók, az ilyen tevékenységgel is foglalkozó oktatási és más intézmények az eddiginél erőteljesebben legyenek részesei a társada­lomtudományokra háruló új feladatok megoldásának, a tudomány és a társadalmi gyakorlat további közelítésé­nek — fejezte be nyilatkoza­tát Korcsog András. József Attila lakótelep Már elkészült családi házak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom