Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-14 / 62. szám
a Képújság 1978. március 14. loziban Amerikas cigaretta Tíz vagy tizenöt éve volt egy közkedvelt játék. Mesekönyv, amihez színes celofá- nos „szemüveg” tartozott. Ha ezzel a szemüveggel néz_ tűk a könyvecske rajzait, akkor térbeli ábrákat láttunk. Égy-két figura kiemelkedett, a többieknek csak a körvonala látszott. Dömölky János új filmjéhez, az Amerikai cigarettá. hoz nem adnak semmiféle szemüveget, mégis, a hatás nagyon hasonló. Mintha a filmnek lenne egy furcsa térbelisége, aminek követ, keztében az előtérben, szépen, élesen látszik a két utcaseprő alakja. Az összes többi figura, maga a történet a háttérben, homályban marad. Ebben a rokonszen. vés és tehetséges rendező, Dömölky a ludas. Mert a film alapjául szolgáló írásban — szerzője Csurka István — megvan a jó film lehetősége. Ezúttal nem a forgatókönyvön bukott meg a vállalkozás. Az Amerikai cigaretta fő. szereplője — persze csak elvileg, hiszen valójában a két utcaseprő az — egy sikeres költő, aki karrierje csúcsán rájön, hogy elszakadt attól a valóságtól, amiből művészete táplálkozik. A felismerést lelki válság követi, és egy elhatározás: szakít felszínes, a látszatot szolgáló életével, a semmi értékeset nem nyújtó értelmiségi környezettel, és visszatér az „egyszerű emberek” közé. Ennek érdekében felveszi legtoprongyosabb ruháit, és beveti magát egy külvárosi kocsmába, állítólag beáll vagont rakodni is... Míg, a költő bánatos duhajként hajigálja le torkán a röviditalt, a „másik világ”, a felesége és a szerkesztőség, amely verseit éppen most kívánja közzétenni, keresésé, re indul. Meghasonlott lelkű költőnket — jól ismerve válságainak kanyargós útjait — hamarosan meg is találja az ifjú és céltudatos segédszerkesztő, némi páros bolyongás után visszatéríti a luxus civilizációba. Hogy kerülnek ide az utcaseprők? A két, az élet perifériájá. ra került öreg úttisztogató. nak törzshelye az a kocsma, ahová a költő betéved. így találkoznak, itt érinti — ha csak egy alig észrevehető pontban is — az öregek és a költő sorsa egymást. Az utcaseprők alakítói, Gobbi Hilda és Makláry János, felejthetetlen játéka teszi-e, hogy a költő (Tordy Géza játssza) rohangászása, álproblémái és nevetséges, hamis megoldási kísérletei egy csapásra és még a filmen belül is, olyan nagyon jelentéktelennek tűn. nek? Mindenesetre az Amerikai cigarettát már régen elfelejtjük, amikor Gobbi és Makláry alakítását még éles kon. túrokkal őrzi majd emlékezetünk. VIRÄG f. é. Jövő héten a Nyolcvan huszár című új magyar filmről írunk jegyzetet Zaharov: Jó ember vagyok Ragyogó I novemberi nap ___________! volt, amikor elhatároztam, hogy nemcsak a saját problémáimmal és a házunk lakóinak a problémáival fogok ezután foglalkozni, hanem egész mikrokörnyezetem problémáival, mert én jó közösségi ember vagyok. I gen, én nagyon jó közösségi és hasznos ember vagyok, és még inkább az szeretnék lenni. És nem utolsósorban azért, mert kevesen rendelkeznek olyan rendkívüli adottságokkal, mint én. Hogy példát is említsek; hirtelen olyan problémájuk támadt a házunkban lakó gyerekeknek, hogy korcsolyapályát akartak maguknak szerezni. A szülők levelet írtak a tanácshoz. De a tanácsnak más dolga is van, mint ezzel az üggyel foglalkozni. És akkor jöttem én! — Egy pillanat... — mondtam — a pályát megcsináljuk. Igen, mégpedig olyan pályát, amelyen akár nemzetközi versenyeket is lehet rendezni! Beszéltem a szülőkkel, és az első szombaton már mind kivonultunk az utcára, lapátokkal és vödrökkel, majd kiválasztottuk a helyet az egyik üres telken. Én elmondtam, hogy mit és hogyan kell csinálni, majd elmentem az egyik lakóhoz, aki nem nagyon lelkesedett a kezdeményezésért. A lakó meghívott egy csésze teára, aztán süteménnyel és kom- póttal kínált, közben mindent megbeszéltünk, a többiek pedig elkészítették a pályát. Néhány nap múlva azt hallom, hogy az egyik lakótársam, Páska Tyulkin bajba keveredett. Nem tudott elszámolni harminc vagy negyven rubellel, és önként akart jelentkezni a rendőrségen, de én lebeszéltem róla. — Nem szabad egy ilyen reményteli fiatalember jövőjét veszélyeztetni... hiszen idővel akár akadémikus vagy vízvezeték-szerelő is lehet... Nosza, elindítottam az újabb akciót. Természetesen, nekem nem volt annyi pénzem, hogy segítsek, de a mi lakótársaink megértést tanúsítottak. összegyűjtöttem kerek ötven rubelt. Harmincat átadtam Páskának, hogy rendezze az adósságát, a többit félretettem nem várt eseményekre, hiszen végül is elképzelhető, hogy még egyszer megtéved... Persze, az embereken tevékenyen kell segíteni, nem pedig csak beszélni róla... és nem kell köszönetét várni. Egy hónap sem telt el, Páska elhatározta, hogy megnősül. Az ilyen nagy eseményre persze odafigyelnek az emberek. Én is átszaladtam Sztye- panics szomszédhoz. — Ez, meg ez történt... — meséltem —, ajándékot kell venni a fiataloknak. Te már úgyis öreg vagy, nem viszed magaddal a vagyonodat a túlvilágra... valami ajándékot adhatnál... mondjuk a takarékbetétkönyvedet. Sztyepanics látszólag meghökkent a szavaimon, de végül is ideadta a betétkönyvét. Az esküvőn előkelő helyre ültettek. Páska valósággal elsírta magát, a vállamra borulva. — Te olyan jó ember vágy- mindig csak másokra gondolsz... — hüppögte —, sohasem magadra... Nekem ez a túlzott dicséret majdnem kellemetlen volt. Eltoltam magamtól buksi fejét: — Ne maszatold össze az ingemet a könnyeiddel... — mondtam. — De ha nagyon hálás vagy nekem, akkor meséld ezt másoknak... nekem pedig adhatsz egy kis malackát... Egyszóval, I ha önöknek, °' __________I polgártárs ak, valami problémájuk adódik, forduljanak bizalommal hozzám. Ne röstelljék. Mindent pillanatok alatt elintézek. Mert én egy jó közösségi ember vagyok... (Antalfy István fordítása) Aranyruha Az Alma Ata-i régészeti múzeumban látható aranyöltözék olyan, mintha valamelyik meséből került volna elő. Az öltözék egy kaftánból, egy nadrágból, egy pár cipőből és egy fejrevalóból áll. Minden darabot színaranyból készült lemezek borítanak be és apró, arany állatfigurák. A lemezek és a díszek száma közel 4000. Az öltzék kb. 2500 éves és egy régi kurgán feltárásakor találták meg. Feltehetően egy fiatal harcos tulajdona volt. Tübbing Iával Vilt Tibor Csepel számára készített terve a Nemzeti Galériában rendezett kiállításán m Marais: A nyelvi szépség matematikája Mayer Berta kiállítása Mayer Berta, akivel nem először találkozunk Szekszár- don, ezúttal igen szép és változatos anyaggal mutatkozik be. Mint festő, eljut a végső pontig, s immáron nem ábrázolja, csak jelzi a valóságot, melynek elemei álomszerűén jelennek meg képein. Korán felismerte, mit érdemes és mit lehet megvalósítani, s ezek a képek egy kiforrott, biztos kezű művész vallomásai életről, valóságról és saját világáról. A Szekszárdi dombok és a Tolnai táj áll legközelebb a valóság ábrázolásához, bár a látvány itt is áttételesen jelenik meg, s a kép inkább summázata, hatásos összefoglalása a valónak. A Részletek és talán legjobban a Lobogás finom lírája hat igazán a nézőre, ahol a sejtelmes színek és vonalak tökéletesén kifejeznek egy állapotot. A tűzzománc az elmúlt években vált népszerűvé, s Mayer Berta kitűnően ismeri minden fortélyát. Néha szinte teljesen az anyagra bízza képzeletét, s ilyenkor az invenció mintha meghátrálna, mert amit látunk, csak dekoratív jelenség. De a Változatok, a bizáncias hatású Figurák arany alapon, az Ünnepélyesen és játékosan nemcsak az anyagban rejlő lehetőségeket példázzák, hanem azt a virtuóz módot is, ahogy Mayer Berta bánik vele. Itt érezzük igazán, hogy úrrá tud lenni a technika esetlegességén is, a zománc engedelmesen simul keze alá, s a kép maradéktalanul visszaadja a művészi szándékot. CSÁNYI L. A Gondolat Könyvkiadó értékes sorozatában üdvözölhetjük a matematikai nyelvészet egyik úttörőjét, a román Marcus professzornak hasonlóan úttörő jelentőségű könyvét. A matematika általános alkalmazhatósága régóta köztudott, a tudományok alap- tudományának is tartják — okkal és joggal. Hogy a nyelvészetre is alkalmazható, nem túl fiatal találmány, némi múlttal rendelkező gondolat már. Hipotézisnek számított sokáig, de előrevivő eredményei miatt elismert segéd- tudománya lett számos diszciplínának, magát főtudományként tisztelő, így pl. a matematikai nyelvészetet is csak módszernek tekintő ágazatnak. Már a nagy nyelvi rendszerezőknél is megtalálható Marcus és a tudomány többi neves művelőjének gondolati csírája (de Saus- sure, Jakobson), nálunk Antal László — két kötete is megjelent ezzel kapcsolatosan a Gyorsuló idő sorozatban: Egy új magyar nyelvtan felé, ill. A tartalomelemzés alapjai címmel — és Ho- rányi özséb (Jel, jelentés, információ) foglalkozik elsődlegesen e hagyomány ápolásával, s ez nálunk gyakorlatilag a nullpontot jelenti még csak... Számos szempontot közöl és számos vonatkozásban tárgyal Marcus tanár könyve, érdekes kutatási eredményekkel. A XX. századi nyelvészetet olyannyira megtermékenyítő matematika több ága is hatott külön-külön: az analízis és az algebra egyformán, vagy a modellezés. A tudományos és a költői nyelv különbségeit tárgyaló fejezet oppozíciók csokrában ad továbbgondolásra serkentő gondolatokat a kommunikáció, a stilisztika vagy az információelmélet kapcsán. A mű újabb fejezetei is tartogatnak tudományos pikantériát (Költészet és matematika, Színház és matematika, Folklór és matematika, ezeken belül is olyan részlet- kérdésekkel, mint a vers- mértéktípusok információs energiája, matematikai módszerek a dráma tanulmányozásában, a tündérmesék grammatikája, hogy csak a legfeltűnőbb címeket említsük), s már ez érdekessé teszi a kötetet. A költői nyelv elemzése és eltéréseinek egzakt magyarázata a műelemzésekhez is jelentős adalék, módszertani segítség, felfejti és tudatosítja az ösztönösen gyakran érzékelhető nyelvi szépséget. Persze ne számítson senki könnyű szórakozásra, a téma érdekessége nem jelenti egyben az olvasmányosságot, bizonyos tudományos ismeretek, alapfogalmak nélkülöz- hetőségét, ám mégsem csupán egy kis számú beavatott számára jelent „eseményt” e könyv. Marcus könyve újra tanúbizonyíték matematika, nyelvtudomány, kibernetika, lélektan és költészet termékeny találkozására és egymást erősítő interferenciájára. Az igen alapos és tárgyában elmélyedő, mégis élvezetes bevezető kellően felvértez a könyv elolvasásához és megértéséhez, egyben ismételten igazolja a tételt, legalábbis rádöbbenti az olvasót arra, hogy nemcsak a nyelvi szépség jelent esztétikai élvezetet, a matematikának és eszközül felhasznált módszereinek is van sajátos, ugyan nehezebben feltáruló technikairitmikus jellegű esztétikája, s távoli területek tudományos alapon nyugvó összekapcsolása új ismereteket eredményez, melyek a tudati megismerést és mélységét szolgálják. DRESCHER ATTILA Rádió Közvetlenség Furcsa tulajdonságom, hogy nem szeretem, ha bratyiz- nak velem. Utálom, ha negyedszer látott ismerősök az utcán hátba vernek és felteszik az olyan mély értelmű kérdést, mint „hogy ityeg a fityeg?”. Az ember jelleme azonban tele van ellentétekkel, azt hiszem az enyém is. A teljes személytelenséget se szeretem. Az általam egyébként nagyra becsült angolok udvariassága például tőlem teljesen idegen. Ha valaki engem a pokolba kíván, az mondja meg, de ne vonja fel szemöldökét arisztokratikusan és ne mondja azt, hogy „attól tartok, távozásra kell felkérnem!” E két véglet között valahol középütt van a kedvemre való átmenet és azt hiszem („attól tartok”), hogy ezt a rádió újabban felfedezte. Egy hete ugyanitt néhány sort írtam a Magyar Rádió új szignáljáról, ami úgy látszik nemcsak formai volt, hanem tartalmi változás is követte. A bemondók, szerkesztők, műsorközlők közvet- lenebbeké, emberibbeké váltak. A hírek, kommentárok közé szúrt egv-egy megjegyzés, hogy „erről ez és ez jut az eszembe!”, egyszeriben személyes ismerőseimmé avatták őket, pedig soha nem láttam egyiküket sem. Nem vagyok az apostoli szentszék, amely a hit dolgaiban ismeretes módon csalhatatlan, így alábbi megállapításomat ne tessék kötelező érvényűként értékelni, hanem csak az újságíró magánvéleményeként felfogni. Szerintem ismét sikerült lekörözniük a televíziót. Kudlik Júlia, Takács Mari, Tamási Eszter, Hajas Ilona és a többiek, akik szemem előtt jelennek meg a képernyőn, csak egymással vethetők össze és legfeljebb öltözködésük — mindegyiké ízléses — képezheti mérlegelés tárgyát. Legszebb mosolyukkal együtt is' személytelenek maradnak azonban, pedig őket látom. (Olyan színes egyéniségre, mint az esti híradó Varga Józsefe ez már nem vonatkozik.) Közlik a híreket, a műsort, netán a műsorváltozást, vagy a jövő heti műsorajánlatot, összhatásuk mégsem nagyobb, mint a jól beprogramozott gépeké. Persze a programvezérlés nagy dolog. Sokadmagammal együtt vizuális alkat vagyok. Éppen ezért tudtam nagyon örülni a csak auditív úton élvezhető rádió belső megújulásának. Amiről az jut eszembe... Semmi nem jut eszembe, de rádiós kollégáimnak szerencsére sok mindenről sok. És ez. így jó. Bízzunk benne, hogy lesz még jobb is. ORDAS IVÁN Kossuth politikai pályája A múlt évben ünnepeltük Kossuth születésének 175. évfordulóját. Erre az alkalomra jelentette meg a Kossuth Könyvkiadó a Magyar Helikonnal közös gondozásban Szabad György Kossuth politikai pályája című munkáját. A nagyon szép kiállítású könyv nem szokványos pályarajz, mert a szerző, ameny- nyire csak teheti, átadja a szót Kossuthnak. A politikai küzdelmek hevében született egykorú megnyilatkozások hű képet festenek a nemzet nagy fiáról. „Csak az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere” — írta 1846- ban Kossuth. Ö egész életében ízig-vérig korának fia volt, minden tette szorosan kapcsolódott a haza sorsával, a nemzet felemelésének gondolatával. Az Ígéretesen induló zempléni jogász többi haladó kortársához hasonlóan a vármegyei élet során ismerte fel a Habsburg-függés tarthatatlanságát, és a feudális kötöttségekkel terhelt ország bajait. Az 1818-as adóösszeíráskor közelről is látta a jobbágyság gazdasági és társadalmi helyzetét, majd az 1831-es zempléni parasztfelkelés végképp rádöbbentette a változtatás szükségességére. Pályája elhatározó volt, hogy 30 évesen, 1832-ben megyéjétől megbízást kapott: rendszeresen tudósítson a megnyíló országgyűlésről. Ekkor kötelezte el magát végképp a haladó nemesi táborral, amely lépésről lépésre, alkotmányos keretek között próbálta megvalósítani a nemzeti függetlenséget és a polgári átalakulást. Az Országgyűlési Tudósítások megalapozták Kossuth hírnevét. Az ellenzéki párt egyik vezére azonban csak a 40-es években lett, amikor a Habsburgok börtönét megjárva. egységes politikai koncepciót alakított ki. Az érdekgyesítés, az egységes nemzet gondolatának szellemében tevékenykedett 1848—1849- ben is. Mint a forradalmi kormány minisztere, majd az ország kormányzója ez alapján próbálta megszervezni a honvédelmet. A szabadságharc leverése után, az emigráció éveiben, Törökországban, Angliában, Amerikában és Itáliában mindig az a törekvés vezette, hogy a magyar függetlenség ügye európai kérdés legyen. Már élete során hatalmas népszerűségnek örvendett. 1894-ben bekövetkezett halálakor Wekerle Sándor miniszterelnök azt mondta: Kossuthot úgy fogjuk eltemetni, „hogy soha többé fel ne támadhasson”. Ez azonban lehetetlen volt, mert a magyar nép szívébe zárta örökre, és mindig példa maradt a szabadságküzdelmek során. KISASSZONDY ÉVA
