Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-02 / 52. szám
1978. március 2. Képújság 3 A rend vonz és kötelez Sokat beszélünk, írunk------------- mostanában a a munkafegyelemről. Nem ok nélkül, hiszen egész előrehaladásunk, közvetlenül pedig jelenlegi gazdasági nehézségeink egy részének megoldása ettől is függ. A munkafegyelem megjavításáért harcolva a sajtóban is, a munkahelyeken is a bírálattal rendszerint azokat veszik célba, akik — a köz- használatú kifejezéssel élve — „ellógják” a munkaidő egy részét, sétálgatnak, traccso- lással töltik az időt. Lapjaink humorrovataiban, a kabaréműsorokban gyakran szerepelnek ilyenek. Az effajta nagyon is jogos, de mégis egyoldalú bírálatból azután az a látszat, nincs is más dolgunk, mint odaparancsolni a munkapad mellé, az épülő házakhoz a tunya, a csellengő dolgozót,: s ha ezt megtettük példás munkarend uralkodik majd mindenütt. Csakhogy a dolog valójában nem ilyen egyszerű. Kiderül ugyanis, hogy a munkás olykor azért áll vagy sétál. mert nincs mást tennie, mert „nem hagyják” dolgozni nincs anyag, nincs szerszám, mert rosszul, fegyelmezetlenül dolgoztak — mások, talán nem is csak a műhelyben, a gyár irodáiban, hanem fentebb, az irányítószerveknél. Ilyen körülmények között munkafegyelmet követelni vajmi nehéz, hiszen a terv- szerűtlenség, a kapkodás, a szükséges munkafeltételek hiánya a kórokozó, a laza munkafegyelem pedig csak tünet. Márpedig, mint köztudomású, a tüneti kezelés sosem orvosolja a bajt. Ha a tőkés gyárában dolgozó munkás fejével gondolkodnánk, azt mondhatnánk: „Dolgozom annyit, amennyit hagynak, megtartom az előírt technológiai és egyéb utasításokat, mit érdekel, hogy munkaidőben állnom kell. hogy felesleges munkát végzek, vagy époen rossz, korszerűtlen terméket gyártok.” Csakhogy a mi társadalmunkban nem a kapitalista, hanem a szocialista munkaerkölcs szabályai az érvényesek, s azok ennél jóval többre köteleznek. Arra, hogy munkánkban mindenkor és minden körülmények között erőnk, képességeink maxima mát adjuk. De mit tegyünk, ha ebben rajtunk kívül álló ókok gátolnak? A szocialista munka- erkölcs arra kötelez bennünket, hogy lépjünk fel azok ellen, akik a munkahelyi vezetésben, a másik műhelyben, a gyárban szervezetlenséggel, hozzá nem értéssel, bürokratikus kényelmességgel, nemtörődömséggel akadályozzák a jó munkakörülmények megteremtését. De, hogy mindehhez meglegyen az erkölcsi alap: mindenekelőtt a magunk területén kövessünk el mindent a megfelelő munkafeltételek biztosításáért, azután követelhetjük ugyanezt másoktól. Ez már több mint puszta munkafegyelem, ez már a szozcialista munkaerkölccsel járó többletkötelezettség. Azért vállaljuk, mert felismertük, hogy felelősségünk túlterjed a munkapadon, a műhely falain, s hogy egyéni és közösségi érdek a mi társadalmunkban elválaszthatatlan egymástól, s a jó munkával nemcsak a magunk javát, hanem a társadalom, a közösség ügyét is előrevisszük. Ezért nem lehet közöm-------------- bős számunkra, h ogyan dolgozik a műhelyben a társunk, a művezető, a gyárigazgató, s az sem, hogyan dolgoznak a trösztben vagy éppen a minisztériumban, milyen rendelkezéseket adnak ki legfelső szinten. Ha megköveteljük a munkástól, hogy képességei maximumát adja, akkor a vezetőkre ez azt a kötelezettséget rója, hogy teremtsék meg ehhez a feltételeket ott, ahol a munka konkrét eredményei megszületnek, tehát a munkapadoknál, építkezéseken, termelőszövetkezetekben, útfelbontásoknál, a kereskedelmi hálózatban — minden munkahelyen. A vezetők számára mindenekelőtt ezt jelenti a szozcialista munkaerkölcs követelménye. S ha a munkástól a legfelső szintű vezetőkig — mindenki a maga helyén — nemcsak fegyelmezetten dolgozik, hanem valóban a képességei maximumát adja, aligha lesz bárkinek is alkalma és bátorsága a hanyag, a tessék-lássék munkához. A tapasztalat azt mutatja: elsősorban ott van lógás, fegyelmezetlenség, ahol baj van a vezetésben, ahol valósággal „szervezik” a rossz munkát, hiszen itt az erkölcsi alap is hiányzik, hogy fegyelmet, rendet, az erőhöz, a képességékhez mért munkateljesítményt követeljenek. A vezetés fegyelme valósággal kisugárzik a gyárra; a rend vonz és kötelez. Egyik jó hírű gyárunkban évekkel ezelőtt komoly bajok voltak a vezetésben, s ennek folytán az egész gyár munkájában is. Azok, akik változtatni akartak a helyzeten, első dolguknak tekintették: felelősségre vonni és eltávolítani a vezetésből azokat, akik érdemtelennek bizonyultak a vezető posztra. Ezek után ugrásszerűen megnőtt a gazdasági és pártvezetés tekintélye. A következő lépés az volt, hogy mindenkinek igazságosan rendezték a bérét, aszerint, hogyan dolgozott, A fegyelmezetlen, rossz munkás körül olyan hangulatot teremtették, hogy vagy megváltozott vagy mennie kellett. Közülük nem egy később valósággal könyörgött, hogy visszajöhessen, mert új munkahelyén rosszabbul keresett. A szóban forgó gyár forgácsoló műhelyében ugyanis nemcsak, hogy szocialista brigádok dolgoznak, hanem a „szocialista műhely” címet is kiérdemelték. Igazságos szigor — ezt hangsúlyozzák a vezetők, ez az elvük, ennek alapján bírálnak és nevelnek. S még valamit: a vezetők, ha kell vitatkoznak, megküzde- nek azért, hogy biztosítani tudják a jól szervezett munka feltételeit. Nem véletlen tehát, hogy a műhely munkásai, ha látják, hogy a gyár más műhelyeiben fegyelmezetlenség van, hogy megnyújtják a reggelizés idejét, hogy futballoznak a hajófenéken, nem azt mondják: „Ha nékik szabad, miért nem szabad nekünk is?” Hanem azt: „Miért tűrik él, miért engedik meg nékik?” Igen, ők már tudják: őket is visszaveti a munkában, ha más műhelyben rosszul dolgoznak. Nemcsakaz irányító álla...... mi és pártszerv eknék, hanem munkásoknak és az alsóbb szinten dolgozó vezetőknek is mind nagyobb figyelemmel kell kísérniük azok fegyelmét, akiken eldől a hozzáértő vezetés, a szervezettség, az egyenletes termelés. S az üzemi demokráciában rejlő nagy lehetőséget és erőt ebben az irányban is ki kell bontakoztatnunk, cselekvő, hatóerővé kell tennünk. A vezetők előtt pedig legyen tekintélye és legyen foganatja minden bíráló szónak, minden javaslatnak, amellyel a munkások az irányítás fegyelmét, szervezettségét színvonalát ákarják javítani. Formarögzítő alagút Bonyhádon A Bonyhádi Cipőgyárban 45 millió forintos bővítést, rekonstrukciót hajtanak végre. Ennek során — mint már megírtuk — a hagyományos mellett bevezetik az új ragasztásos technológiát is. A 45 millió forintból 25-öt új gépek vásárlására költenek. Etek között szerepel a képen látható, nemrég Szembe állított forma-hőrögzítő alagút, és a rámafelvezető gépsor. A hagyományos szalagon 80 ember, műszakonként 980 pár varrott cipőt készít, míg az új technológiával 45-en 1200-at csinálnak. Fotó: SZEPESI Pártnap a vegyesipari szövetkezetnél Március 10-ére készülnek Március tizediké nem valami jeles nap, legfeljebb a TÁÉV-es szocialista brigádoknak fontos. Nekik azonban ugyancsak az. Ekkor tartják a szocialista brigád- vezetők tanácskozását, ahol elhangzanak majd a versenyfelajánlások, kidolgozzák a felajánlások valóra váltásának módozatait. Éppen ezért, egyelőre a múlt évről tudnak beszélni. Meg az évkezdetről. A vállalatnál 169 brigád dolgozik és vesz részt a versenyben, ösz- szesen 1860 taggal. A brigádok közül 35 bronz-, 26 ezüst-, 18 aranyjelvényes, kettőt pedig a március 10-i tanácskozáson terjesztenek föl a vállalat kiváló brigádja megtisztelő címre. Tizedikén tárgyalják és fogadják el a vállalat munka- verseny-szabályzatát, az éves irányelveket. Szó lesz majd az üzem- és munkaszervezés fejlesztéséről, az anyag- és energiatakarékosságról, eldöntik, pályázzanak-e a kiváló vállalat címre, odaítélik a szocialista brigád címeket. Az értekezlet középpontjában természetesen a munka- verseny-vállalások állnak majd. December 31-ével eredményes évet hagytak maguk mögött a TÁÉV szocialista brigádjai. A bázishoz és a tervhez képest is sikerült előrelépniök. A brigádok versenyvállalása mintegy hatmillió forint értékű volt, a vállalások tényleges teljesítéséből származó érték 1977- ben megközelítette a kilenc és fél millió forintot. A vállalat dolgozói és brigádjai nagy érdeklődéssel készülnek a március 10-i tanácskozásra. Tekintettel arra hogy megyénk egyik legnagyobb vállalatáról van szó, a megye gazdaságának egészére is kihat majd, hogyan állják adott szavukat a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista brigádjai. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Pártnapot tartottak a Tamási Vegyesipari Szövetkezet behúzó tekercsgyártó üzemében. Az előadó János Jeromos a tamási járási pártbizottság első titkára volt. Részt vettek a pártnapon a szövetkezet 6 különböző telephelyének vezetői, a pártalapszerve_ zet tagjai, illetve a központi Újabb tejárusító pavilonok nyitásával, automaták telepítésével, az ételválaszték bővítésével igyekszik enyhíteni a szeszértékesítés korlátozásából adódó veszteségeit az Utasellátó Vállalat, amelynek januári forgalma 16 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt. Az előzetesen számítottnál is nagyobb csökkenés okát abban látják, hogy a korábban főleg szeszt árusító üzletek az egyéb áruk; kávé, szendvics, édesség, stb. — forgalmából adódó bevétel jó részétől is elestek. A tapasztalatok szerint az utasok szítelephely mintegy 120 dolgozója. Tizennégyen írásban, hatan szóban tettek fel kérdést az előadónak, melyek közérdekűek voltak. A pártnapot követően János Jeromos megtekintette a szövetkezet tovább épülő telephelyét. KÖNYE IVÄN Fotó: GABOR ISTVÁN vesebben keresik fel a pályaudvarok közvetlen közelében lévő élelmiszerüzleteket, ahol 9 óra előtt is „teljes” ellátásban részesülhetnek, vagyis nemcsak a reggelihez való ételt, hanem a megszokott röviditalt is megvásárolhatják. Intézkedési tervük szerint megfelelő kínálat kialakításával bővítik a reggelizés lehetőségeit, a vasútállomásokon további tejbüféket, tejet és tejterméket árusító pavilonokat nyitnak és újabb automatákat állítanak fel. (MTI) János Jeromos a feltett kérdésekre válaszol Bővíti a választékot az Utasellátó Hiába javul a statisztika — a számok riasztóak • • Üzemi balesetek 1977-ben EGYIKÜNKET se vigasztal, a sérülteket pláne, hogy az országos statisztika riasz. tó számokat tartalmaz az 1977-ben bekövetkezett balesetekről. Maradjunk szűkebb házunk táján. Tolna megyében — a mezőgazdasági ter_ melőszövetkezeteket és Ipari szövetkezeteket nem számítva — 1976-ban 1485, 1977-ben 1505 üzemi baleset fordult elő. Ezzel a megyék rangsorában valahol a 7—8. helyen állunk.. Halálos baleset 1976-ban négy, 1977-ben hat volt, csonkulásos előbb 12, utóbb 13. A kiesett munkanapok száma a balesetek következtében 30 116 volt tavaly, az egy balesetre, jutó kiesett napok száma 20. A növekedés nem jelent való_ ságos emelkedést, mert ennél nagyobb arányban nőtt a foglalkoztatottak száma. Ezt mu- tatja az is, hogy az ezer főre jutó sérülések száma csökkent tavaly, a megelőző évhez képest. A statisztika tehát némileg javult, de — Török Tiborral, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetőjével -arra a megállapításra jutottunk, hogy statisztika ide, statiszti. ka oda, gyökeresen javítani kell a helyzeten, s ha már az optimális balesetmentesség elérhetetlen is egyelőre, az abszolút számok radikális csökkentése nemcsak kívána. tos, hanem egyenesen kötele, ző. Mielőtt az okokra és a tennivalókra vonatkozó véleményét ismertetném, bemutatom a Török Tibor által rendelkezésre bocsátott adatokat. A GÉPEK kiszolgálásával kapcsolatos balesetek az ösz- szesnek 30,7 százalékát tették ki a" megyebizottságokkal nem rendelkező szakmákban, az építőiparban ez az arány 14,2, a helyi iparban 25. Személyek esése mindenütt tíz százalék fölött volt, a rakodás, anyagmozgatás során elkövetett hibák a kereskede. lem területén okozták a legtöbb balesetet, az ottani ösz- szes balesetek 30,8 százalékát. Ami a személyek esését illeti, egyértelmű a magyarázat: az üzemi rend és tisztaság hiánya megbosszulta ma. gát. A legnagyobb veszély- forrás az anyagmozgatás, rakodás, szállítás. És nem feltétlenül a gépesítettség alacsony foka az ok, annál inkább a fegyelmezetlenség, a rossz üzem- és munkaszerve, zés. Magas az úgynevezett „egyéb” kategóriába sorolt balesetek száma. A vállalatok illetékesei a legtöbb esetben nem is néznek utána, mi okozta a bajt, ezért a veszély, források megmaradnak. — ELHANYAGOLT terület a közlekedés — mondja Török Tibor — és ebben a szak. szervezeti szervek is hibásak. A közlekedési balesetek zöme közutakon történik. Ebből adódik a feladat: jobban kell figyelni a járművek biztonsá. gos állapotára, a járművezetők állapotára, alkalmasságé, ra, hogy volán mögé ülhessenek, és szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a közlekedésrendészettel. A csonkulásos balesetek túlnyomó többsége a védőberendezések hiányából eredt, a mezőgazdaságban legtöbb esetben a kardánvédők hiánya okoz sérülést. — HADD említsek két igen súlyos esetet. Noha időben felhívtuk a figyelmet a fokozott gondosságra a csatornák, ban, aknákban folyó munkáknál, ennek ellenére — a személyi és tárgyi feltételek biztosításának hiánya miatt — két halálos baleset történt tavaly — az egyik a Simon- tornyai Bőrgyárban, a másik Dombóvárott, a Láng gyárban. Ezután Török Tibor egy rendkívül érdekes és figyelemre méltó dolgot említett. A központi szabályozók, különböző mutatók segítették és segítik még ma is a statisztikai szemlélet uralkodását. A különböző juttatásoknál nem közömbös a baleseti helyzet alakulása. Általános tapasztalat, hogy a balesetek nyolc-tíz százalékát eltitkolják — könnyű voltuk miatt ez lehetséges —, másrészt a vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy az üzem vétlenségét és a dolgozó vétkességét bizonyítsa. Országosan de megyénkben is a balese. tek felénél erre törekednek. Ezekben az esetekben igen nagy a szakszervezeti bizottságok szerepe, amennyiben a dolgozó vétlen és megérdemli a védelmet, feltétlenül mellé kell állni. Nagyon sok a jogvita vállalatok és dolgozók között. A kielégített kárigény az esetek 65—70 százalékára tehető. Ezek 30 százalékát is a munkaügyi döntőbizottság vagy a munkaügyi bíróság ítélte meg. A vállalat a végt sőkig tiltakozik a kifizetés ellen. VÉGÜL Török Tibor a következőkben foglalta össze az idei tennivalókat: — Előbbre kell lépni a közlekedésbizton. ságban, a már előbb említettek szerint. A rrtunkavédelmi felügyeletet hatékonyabbá kell tenni. El kell érni az érvényes jogszabályok maradéktalan betartását. A balesetek esetén azonnal le kell folytatni a vizsgálatot. Oda kell hatni, hogy az üzemek első számú vezetői ismerjék a munkás- és munkavédelem helyzetét üzemükben. A személyes példamutatás elengedhetetlen a biztonság megteremtésében. LETENYEI GYÖRGY
