Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-05 / 31. szám
e "Képújság 1978, február 5. Január végéig lezajlottak a féléves vizsgák a marxizmus —leninizmus esti egyetemen, befejeződött az öthónapos pártiskola és vizsgáztak a marxizmus—leninizmus esti középiskola hallgatói is. Miközben megkezdődött a második félév —; az öthónapos pártiskolán a következő turnus — folyik az első félév, a félévi vizsgák tapasztalatainak összegezése, elemzése. Minden oktatási év hoz .valami újat. A pártoktatásban is. Növekvő követelményeket, emelkedő színvonalat. Most az iskolarendszerű pártoktatáson belül a legjelentősebb: kibővített tematikával, magasabb követelményekkel kétéves lett a marxizmus— leninizmus esti középiskola. Ez az oktatási forma -kereken másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Eddig azonban egyéves volt. Az előző tanévben — kísérleti jelleggel — a megyében hét, kétéves iskola indult, hogy a tapasztalatok alapján általánossá lehessen tenni. Az iskola célja, hogy az öthónapos pártiskolával azonos szintű, alsófokú politikai képzést adjon pártalapszer vezeti vezetőségi tagoknak, szakszervezeti és KISZ-titkároknak, alsófokú gazdasági vezetőknek, illetve azoknak, akiket ilyen funkciók betöltésére számításba vettek. Ennek megfelelően történt meg a múlt évben a beiskolázás, az induló huszonnégy első osztályba. A félév végén 597-en vizsgáztak a 24 első és a 7 második osztályban. A vizsgák azt sülhet a művezetőknél-cso- portvezetőknél is a káderpolitikai irányelv, a vezetők iránt támasztott hármas követelmény teljes egészében. Van a hallgatók közt jó néhány szocialista brigádvezető is. A fiatalok magas aránya azt is tükrözi, hogy a párt- szervezetek figyelembe vették a beiskolázásnál azokat, akikből vezetőket akarnak nevelni. A párttagok aránya több, mint egyharmad, ám ez meglehetősen labilis adat, hiszen az iskolaév alatt sokan válnak párttaggá. A propagandisták zöme esti egyetemet végzett, de közülük többen szakosítót. Rendszeres felkészítésüket az öthónapos pártiskola tanárai végezték, helyi „munícióval” a középiskolákat irányító járási-városi pártbizottságok látták el őket. A félévi vizsgák eredményesek voltak. A jó kiválasztásnak, a felkészült propagandisták odaadó munkájának és természetesen a . hallgatók szorgalmának köszönhető, hogy mindenütt eredményesen zárult az első félév. A félév alatt — hetenkint egyszer van háromórás foglalkozás — és a vizsgákon is nem adat- és idézethalmaz besulykolása, illetve számon kérése volt a cél, hanem az, hogy a hallgatók alaposan megismerjék a marxista társadalomszemléletet, a gazdaságpolitika, a pártirányítás, a pártélet, a helyi politikai munka kérdéseit és a gyakorlatban is alkalmazni tudják. Az egyik tamási osztály hallgatója — foglalkozása szerszámkészítő — a szocialista hazafiságot és az internacionalizmust kapta vizsgakérdésként. Elmondta róla, pontosan megfogalmazva, amit tanult, de ki is bővítette azzal, hogy náluk, a munkahelyen, a munkában és a közéletben miben nyilvánul meg. Az általános kép pozitív. Ám a vizsgák felszínre hoztak kisebb-nagyobb hiányosságokat is. Egy-két osztályFélévi vizsga a szekszárdi BHG-üzem marxizmus—leninizmus esti középiskolájában igazolták, hogy mind a hallgatók kiválasztásánál, mind a propagandisták munkájában sikerült a magasabb követelményeket érvényesíteni, nevezetesen azt, hogy olyanok vegyenek részt a pártoktatás eme formájában, akik helyi politikai vezetők és a tananyagot ne a rosszul értelmezett iskolás formában sajátítsák el, hanem azt alko- tóan alkalmazni is tudják. Míg a kísérleti osztályoknál — az előző tanévben — mintegy húszszázalékos volt a lemorzsolódás, most ilyen alig fordult elő. A közel hatszáz hallgatónak mintegy egyhar- mada rendelkezik általános iskolai végzettséggel (az előző évben főként olyanok morzsolódtak le, akik — nem lévén nyolcosztályos végzettségük sem — nem tudtak megbirkózni a tananyaggal). A többi, négy kivételével, akik régebben végeztek fő- iskolát-egyetemet, érettségizett. Szembetűnő, hogy a hallgatók több mint fele 30 éven aluli és a politikai — párt- és tömegszervezeti — “Vezetőkön kívül jelentős az aránya az üzemi alsó- és középvezetőknek. így érvényeban az átlagosnál magasabb a hiányzók aránya. Aki nem vesz részt rendszeresen a foglalkozásokon, nem is ismerheti meg alaposan a tananyagot. A beiskolázáskor a munkahelyi vezetés minden hallgatónál hozzájárult, hogy az illető tanuljon. Éppen ezért nem engedhető meg, hogy munkahelyi elfoglaltságra indokolatlanul hivatkozva igazolják a távollétet. Néhány propagandistánál előfordult pár alkalommal, hogy csak az írott tananyagot használta fel, nem készült fel megfelelően. Van olyan tapasztalat is, hogy a foglalkozáson vagy a vizsgán a hallgató által elmondott téves, helytelen meghatározást nem „tette a helyére” a propagandista. Ezeken lehet változtatni a most indult második félévben. Sikeres volt az első, az indulás, de még jobb lehet a második félév. J. J. Az elmúlt években sokat foglalkozott mind a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, mind pedig az SZMT a fogyasztói érdekvédelemmel, a kereskedelem és vendéglátóipar társadalmi ellenőrzésének tapasztalataival, feladataival. E fontos kérdést, mint arról hírt is adtunk, nemrég tekintette át a megyei tanács vb. Ezt megelőzően az SZMT mérlegelte, hogy a szakszervezetek 173 fős társadalmi ellenőri gárdája milyen segítséget nyújtott az ellenőrzést hivatalból végző állami szerveknek. így önként adódik a kérdés, melyet Egyed Dezsőnek, az SZMT politikai munkatársának tettünk fel: — milyen a megyében a fogyasztói érdekvédelem helyzete és melyek a kereskedelem társadalmi ellenőrzésének tapasztalatai? — Ismert dolog, hogy a kereskedelemben a fogyasztói érdekek védelme a lakosság ellátásához szorosan kapcsolódó és nélkülözhetetlen tevékenység. Ezért is szükséges a munkában a különböző szervek összehangolt, együttes cselekvése. Mire fordítottunk az elmúlt időszakban legtöbb figyelmet? Mindenekelőtt az áruellátás színvonalának növelésére; a fogyasztói igények kedvezőbb körülmények között való kielégítésére; a minőségi követelmények betartására, a vásárlóknak az eddigieknél jobb tájékoztatására. Végül, de nem utolsósorban: a reklamációk, panaszok jogszerű és gyors intézésére. A társadalmi ellenőrök nagy számú bevonására főleg a vendéglátó és élelmiszer szakmák bolti vizsgálatainál, valamint a magánkereskedők ellenőrzésénél került sor. Itt kell elmondanom, hogy mind az irányított, mind pedig az öntevékenyen végzett ellenőrzések száma növekedőben van. Egy-egy szakszervezeti társadalmi ellenőrre átlagosan 5—6 vizsgálat, ellenőrzés jutott. A Tolna megyei Tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelőségétől egyébként megkapjuk azokat a vizsgálati szempontokat, féléves programokat, melyek a társadalmi ellenőrzés munkájához elengedhetetlenül szükségesek. Az ellenőrök munkája a vizsgálatok során a KÖJÁL, a Baranya megyei MÉVI a KERMI munkatársainak, a városi és járási kereskedelmi szakigazgatási szervek dolgozóinak, a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek ellenőreinek tevékenységével van szinkronban. A kereskedelmi felügyelőség az elmúlt négy év alatt — 1974— 77. között — 63 témavizsgálat kapcsán tartott 3458 hálózati ellenőrzést. A vállalati, szövetkezeti központi vizsgálatok száma ismereteim szerint 331 volt. Vizsgálták többek között a zöldség- és gyümölcsfélék, a hús- és húskészítmények, sütőipari termékek, lakberendezési termékek, lakberendezési cikkek, méteráruk, csecsemő- és gyermekruházati cikkek, üveg-porcelán dísztárgyak, vas-edényáruk, tüzelőanyagok és építőanyagok értékesítési körülményeit. Ennél nem volt jelentéktelenebb az a vizsgálódás sem, melynek tárgya a kis településeken lévő ÁFÉSZ-boltok, vendéglátó egységek működése volt. Áttekintettük a mérésügyi, nyilvántartási, közegészség- ügyi és a vásárlók tájékoztatására szolgáló előírások betartását. Mindezek után következhet az egybehangzó megállapítás, hogy a megyében az elmúlt négy év alatt javultak a vásárlási körülmények. Jobb a lakosság áruellátása húsból és húskészítményekből, tej- és tejtermékekből, zöldség- és gyümölcsfélékből. Ugyanakkor édesipari és ruházati termékekből, egyes vasműszaki cikkekből a választék nem mindig fedezi a keresletet. Javulást tapasztaltunk az élelmiszer szakmában, bár még mindig lassan történik a korszerűbb mérlegek, pénztár- és csomagológépek, darálók, szeletelőgépek beszerzése. Lassú a javulás a minőségvédelem területén. Kereskedelmünk ritkán mer élni szerződésbe foglalt jogával, mivel tart a retorziótól. Pontosabban a kapcsolatok megromlásától félve születnek esetenként azok a kompromisszumok, melyeknek kárát a vásárlók, a fogyasztók látják akár élelmiszerről, akár tartós fogyasztási cikkekről, pl. bútorról vagy nyílászáró szerkezetekről van szó. Utaltam rá, hogy az árellenőrzés is fontos területe az érdekvédelemnek. Ennek ellenére fordultak elő szabálytalanságok, kisebb-nagyobb árdrágítások az árváltozások végrehajtása során, főleg a vendéglátó, a tüzelő és építőanyag szakmában. 1976-ban összesen 15 személyt kellett megbírságolni 18 200 forint összegben. A fogyasztói árak be nem tartása, a pontatlan mérés, számolás, minőségrontás főként a vendéglátóiparban fordul elő gyakrabban. 1975- ben pl. a vizsgált vendéglátóipari egységeknek több, mint felében, az élelmiszerkereskedelem egységeinek pedig 11,5 százalékában kellett felelősségrevonást alkalmazni. Az elmúlt négy évet alapul véve árdrágítás és a vásárlók megkárosítása címén 17 esetben kellett indítványt tenni a kereskedelmi felügyelőségnek illetéktelen többlet- nyereség elvonására összesen 209 000 forint összegben. Vevők kártalanítására 30 ezer forint értékben került sor. A négy év folyamán három esetben kellett büntető feljelentést tenni. Szabálysértési eljárás négy volt. Pénzbírságolás pedig 299 esetben vált szükségessé. — H — Az ötödik hétre azok közül az események közül válogattunk, amelyeknek dokumentumai a közeljövőben megjelenő „Évszázadokon át — Tolna megye történetének olvasókönyve” című kötetben is közlésre kerülnek. ANDRÁS, SZEKSZÁRDI APÁT VISEGRÁDI FOGSÁGA 1305. február 5-én írta le panaszát a szekszárdi apát. Idézzük: „Egyházunk fontos ügyeinek elintézése végett Mihály esztergomi érsek úrhoz utaztunk és dolgunk végeztével hazafelé tartottunk, amikor hajóval Visegrádra értünk, a csehek, akik a visegrádi várban tartózkodtak, anélkül, hogy okot adtunk volna rá nekik, megtámadtak, fogságba vetettek és sokáig rabságban tartottak.” A fentiekhez tudni kell a következőket. 1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház. III. András halálát követően 3 trónörökös is jelentkezett, mindannyian női ágon voltak érdekelve a magyar korona megszerzésében. V. István, Mária nevű leányán keresztül jogos örökösnek érezte magát a nápolyi Anjou család. Mária unokája, Károly Róbert .hamarosan meg is jelent Magyarországon. A cseh Vencel és a bajor Ottó hercegek kérészéletű uralkodása után az ő fejére tették a magyar koronáit. Ezt nem utolsósorban a pápának köszönhette, aki külön követet is küldött, hogy jelöltjét, Károly Róbertét támogassa. AZ ELTŰNT KELYHEK és kártérítés 1527. január 30-án tett adományozó nyilatkozatot a székesfehérvári káptalannál Ku- tasi Mihály faddi plébános. Amint ismeretes, a török 1526. évi mohácsi győzelme sokakat menekülésre késztetett. Elmenekült a faddi plébános is, előtte azonban összecsomagolta a templom értékeit, hogy mentse a török elől. A gondosan becsomagolt 2 kehely és a szentségtartó azonban elveszett. S most idézzünk Kutasi plébános vallomásából: „Mivel az elmúlt zavaros időkben, amikor a törökök, a keresztény hit legádázabb ellenségei, Magyarország ellen támadtak, az említett Fadd faluban Szent Márton püspök és hitvalló tiszteletére épített plébánia templom dolgait és javait, tudniillik két aranyozott ezüst kelyhét és egy hasonlóképpen ezüst szentségtartóját elvesztette, illetve elhagyta és mivel nem kívánja az említett templomot a pap az általa elhagyott és elvesztett dolgokkal megkárosítani, ezért a Tolna megyei Szalka faluban a szőlőhegyen lévő örökölt szőlőjét minden hasznával és tartozékával együtt, amelyek eddig régtől fogva az övé volt, az említett Szent Márton püspök tiszteletére szentelt templomnak adományozta .. Ma sem tudjuk, hogy a plébános vétkes könnyelműségből vesztette-e el a menekített tárgyakat, vagy elrabolták-e a kincset? Mindenesetre azt tette, amit igazságérzete diktált: megtérítette az okozott kárt. AZ ADÓZÁS A NEMESI KÖZGYŰLÉS NAPIRENDJÉN Kétszázötvenkét évvel ezelőtt, 1726. február 5-én, a Szekszárdon tanácskozó megyei nemesi közgyűlés igen behatóan foglalkozott az adózás kérdéseivel. Jellemző a téma elmélyült tárgyalására, hogy még azt is megvitatták ezzel összefüggésben, hogy ki tekinthető jobbágynak. Idézzünk a közgyűlés jegyzőkönyvéből : „Elhatároztatott, hogy azt kell jobbágynak tekinteni, akinek legalább két ökre, vagy ugyanennyi tehene, illetve két lova van, aki személye alapján is viseli a por- cionális terhet és vagyoni helyzetét figyelembe véve erre képes is. Akinek csak bora van, de az annyi, hogy a fentebb előírt vagyoni képességeket meghaladja, vagy azzal egyenlő értékű — azt jobbágynak kell tekinteni. Elhatároztatott hasonlóképpen az is, hogy — bárhol lakjon is az illető — csak olyan barmok és jószágok után kell adót fizetnie, amelyek lakóhelyének megyéjében vannak; azok után azonban nem, amelyeket mások területén avagy a bérelt pusztákon bír. A mocsarakban (kiöntésekben) való halászat után fizetni kell, a sörfőzők viszont a sörfőzésből származó jövedelmük után nem adóznak, de egyéb vagyonuk alapján tartoznak hadiadót fizetni. A henteseknek a mészárszékből eredő haszon és jövedelem után nem kell adózniuk, egyéb vagyonuk alapján azonban igen. Mégis: a hosszú fuvar- és beszálláso- lási kötelezettség alól mentességet élvezzenek, ugyanígy a sörfőzők is. A molnárok személyük után nem adóznak (vagyonuk alapján azonban igen) és mentesek a fuvar- valamint beszállásolási kötelezettségtől — a vendégfogadósokhoz hasonlóan.” Szabályozták a megyei huszárok és hajdúk, a lovászok és a pásztorok, valamint a mező- és erdőőrök adózását. A NEMESI KÖZGYŰLÉS BEHÓDOL FERENC JÓZSEFNEK... Nehéz napokat élt át Tolna megye 1849. január végén, február elején: osztrák megszállás alá került. A megye közgyűlése január 24-én tárgyalta a Székesfehérvárt megszálló császári csapatok parancsnokának rendeletét, amely meghódolásra szólítja fel a megyét. A felirat elkészült. Nugent császári főhad- szermester azonban nem találta kielégítőnek. Követelte, hoey „a nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom” érdekében, a megye feltétel nélkül fogadja el és vesse magát alá a császár parancsainak, továbbá, hogy a Baranya megyében lévő mintegy 2000 tolnai nemzetőrt hívják vissza, fegyverezzék le, s ha a megyében valahol ilyen fegyveres erő van, azt is oszlassák fel. A Közérdek a megyeszékhelyen történt eseményekről a többi között így írt: „A február 9-én Szekszárdon tartott bizottmányi ülést előleges tanácskozmány előzte meg, melyben Nugent említett levele olvastatott föl. Az e tanácskozmányban megjelent bizottmányi tagok többnyire némán szerepeltek, egyedül Derecskéi Lajos Du- naföldvár kerületbeli szolgabíró mondotta ki határozottan, mint hazájához hű magyar, miszerint f^ugent levelét egyszerűen félre kell tenni, s ha csekély erővel jő a megyébe az ellenség, azt kiverni; árulónak s nem igaz hazafinak mondván azt, ki az ellenségnek magát gyáván feladja. Ezután főispán Sztankovánszky Imre felszólítása következtében fölolvastatott a Ferenc Józsefhez fölterjeszteni tervezett fölirat, melynek rövid tartalma ez: „esküdjék meg Ferenc József az 1848-ik törvényekre s az ország által koronáztassa meg magát, ekkor el- ismerendi királynak Tolna megye.” Ezen felírásra észrevételt a tanácskozmányban senki sem tett. A tanácskozmány bevégez- tével főispáni elnöklet mellett bizottmányi ülést tartott, hol a bizottmányi tagokon kívül közel harmadfél ezer felől álló nép jelent meg; fölolvastatván Nugent levele, a megjelent nép a teremben s a megyeház udvarán kitörő indulattal annak el nem fogadását hangoztatá s minden szájból „éljen Kossuth!” hangzott. Az előleges tanácskozmányban felolvastatott felirat elfogadtatott s az Ferenc Józsefnek eredetiben, Nugentnek pedig másolatban megküldetett. Ezek története után főispán úr hivataláról lemondván, a gyűlés eloszlott. K. BALOG JÁNOS
