Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-04 / 30. szám
1978. február 4. Képújság 3 Asszony, háborúban és békében o A lámpás hölgy emlékére alapított nemzetközi vöröskeresztes kitüntetés, a Florence Nightingale-érem két legújabb magyar tulajdonosa közül Majoros Lászlóné, Mcd- veczky Gabriella Tolna megyei. Dombóváron született, itt él. A világviszonylatban rangos kitüntetést a Magyar Vöröskereszt V. kongresszusai megelőzően vette át az elmúlt év második felében. Ki volt Florence Nightingale és ki az a Mme. Gabriella Majoros, akinek a neve ott áll a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága Géniben keltezett, adományozó oklevelén? Gabi néni 1911- ben született. Egy évvel azután, hogy 90 éves korában elhunyt Miss Nightingale, gazdag életművét azokra hagyva, akiket korra, nemre, vallási, társadalmi, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül köt össze a vöröskeresztes eszme. Döntően gz a két jelszava a mozgalomnak, mely a béke és háború időszakára ad programot millió és millió cselekvésre kész embernek. Az egyik jelszó: Per humanita- tem ad pacem — Emberiességgel a békéért. A másik: Inter arma caritas — Könyö- rületesség a fegyverek között! Valószínű sokan olvasták a „lámpás hölgy” életregényét. Ennek a regénynek a hőse Miss Nightingale, aki a közhasznú cselekvésre készülők fáradhatatlanságával tanulmányozta a kórházakat és a betegápolást, mígnem Párizsban, majd Kaiserswehrben maga is ápolónő lett. Hazájának fővárosában, Londonban ezután állt egy kórház élére, hogy azt mintaintézetté szervezze. Honnan a főrangú családi névnél ismertebb másik? Miért ábrázolják légies alakját kezében lámpával? A krími háborúk idején, amikor először a szkutarii, majd a balaklavai katonai kórház vezetője volt, éjszakánként bejárta segítőtársaival a csatamezőt, hogy veszélyekkel is szembenézve kórházba juttathassa az élet és halál mezsgyéjén vergődőket. Florence Nightingale ezért volt egyebek között kiemelkedő képviselője nemének a maga korában. Ahogy azok is tiszteletre méltó személyiségek, akik később lettek világszerte birtokosai a róla elnevezett kitüntetésnek. szempár. — Ki tud elképzelni engem könyökvédővel, íróasztal mellett?! Csakugyan képtelenségnek látszott, hogy a törékenysége ellenére fiúsán energikus és mozgékony fiatal lány hivatalnokká törődjön. Mindig adni akart, viszonzásra sem várva. Szeretetből, gondoskodni valókból, kötelességből a szokványnál többet. Helyét keresve csodálkozott rá a gyermekgondozónők munkájára. A képzőbe nem vették fel. Hogy volt-e családi fondorlat is ebben? Ki tudja! Gabi néni nevetve emlékezik arra, hogy nem találták valami herkulesinak a termetét és azzal parentál- ták el, hogy „Ilyen vékony- pénzű nem bírná a hivatás gyakorlásával járó megterhelést!” zi légimentőügyi konferencia alkalmával sebesültszállítási, -ellátási bemutatót is tartottak a mátyásföldi repülőtéren. Itt találkozott azzal a feladattal, hogy két ápolónőnek és orvosnak ejtőernyővel kell lejutniok, ellátni a sebesülteket. Medveczky Gabriellának és Tatár Margitnak ez volt életük első ugrása, ami kitűnően sikerült. Ök voltak ezzel az első magyar nők, akik ejtőernyős ugrásra vállalkoztak. Gabi néni az akkor kapott két díszes serleget régen a Közlekedési Múzeumnak ajándékozta, csak a fotókat és az érmet őrzi. o Bárkit, akit elbűvöl a testi erő, Majoros Lászlónét hallgatva kénytelen rádöbbenni, hogy a léleknek akaratban, tettekben megnyilvánuló energiája hatalmasabb üzemanyagot jelent a dagadozó izmoknál. 1937. Önkéntes ápolónőket oktat az ápolás mellett. Kinevezik intéző testvérnek, + LE COMITÉ INTERNATIONAL DE LA CROIX-ROUGE Mme Gabriella Ma ion* LA MÉDAILLE FLORENCE NIGHTINGALE ercce ct rtglementée par les Coniercnces internationales de la Croix-Rouge tenues cn 1912,1954 ct I952’ P°ur £tte remise aux infixmiércs ct auxiliaires volontaires de la Croix-Rougc qui se sont distinguces d’unc fajon exceptionnelle par leur grand dévouement. O- Megbotránkozást, sűrű bonyodalmakat kavart a Medveczky családban, amikor Gabi bejelentette, hogy fütyül a megszokásokra és esze ágában sincs a háztartás veGcticve, k 12 mai 1977 Pour le Comité international de la Croix-Rouge Le President: /L ~7 Az oklevél A kitüntetés zetésébe ragadva várni a neki kiszemelhető jó partira! Tanulni akart, akárcsak három bátyja és kijelentette, hogy férjhez menni is csak szerelemből akar. Fölöttébb heves volt a családi reakció. — A lány menjen férjhez! — Elég neked a négy polgári, tanulmányozd inkább a befőttek eltevését. — Ha mindenáron el akarsz kerülni hazulról, elmehetsz apácának is! Gabi nem hátrált és nem hajlott. így született az a javaslat, hogy „akkor hát tanuljon gép-gyorsírni!” — Én? — feketedett el az indulattól a melegbarna Kifogott a család ellenállásán, eltanácsolóin is. Látogatóként fordult meg Budapesten a honvédkórházban, s ott találkozott olyan fiatal lányokkal, akik a Magyar Vöröskereszt Egylet hivatásos ápolónői voltak. — Ápolónő leszek! — jelentette ki hazaérkezve elszántan. S értelmetlen volt a további ellenállás. A „lázadó” kevéssel ezután a Vöröskereszt sátoraljaújhelyi ápolónőképzőjében próbaidős. A kikötött hat hét elmúltával közölték vele, hogy bevált, elkezdheti tanulmányait. Két év múltán kitűnő bizonyítvánnyal érkezett a budapesti honvédkórházba, tanult még egy évet a munka mellett, hogy szakoktatóként is tevékenykedhessen. A család: „Elképesztően keményfejű teremtés! Meglátjátok nem lesz ennék jó vége!” Megbuktak a jósok. És Gabi tarsolyából soha nem fogyott ki a kissé konzervatív atyafiság orra alá törhető bors. Lélegzetvételbe a pályakezdés után 1937-ben elvégzett egy légimentő-tanfolya- mot, melyen elméletben megtanulta az ejtőernyős ugrás technikáját. Még ebben az évben, egy nemzetköami körülbelül alhadnagyi rendfokozatnak felel meg. Ilyenként vezénylik 1940-ben Nagyváradra, hogy megszervezze a Vörökeresztet és kiképezzen 100 önkéntes ápolónőt. Az életútnak ez az első, már puskaporszagú stációja. A második: Marosvásárhely, csapatkórház, főnővén és oktatói beosztás. Harmadik stáció: Ismét Nagyvárad. Több iskolából ezerágyas hadikórházat kell szervezni! A front ontja a sebesülteket. Az első napokban a tornateremben szalmára tudnak csak ágyazni és csupán 100 önkéntes ápolónő jelenti a segítséget. Ezek eddig se súlyos beteget, se haldoklót, halottat nem láttak. Mi adhat ilyen helyzetben erőt egy fiatal nőnek ahhoz, hogy lelket tudjon önteni a környezetében élőkbe úgy, mintha őt magát a megrendülések, félelmek meg sem közelíthetnék? A második világháború katasztrófája a végkifejlet küszöbén. A front nemcsak a csonka embereket, idegössze- roppantakat, már a halállal cicázókat küldi. Velük jön „vendégként” a tífusz. Az önkéntes ápolónők fele nem mert bejönni dolgozi a kórházba. Közben férjüket, fiukat, jegyesüket évek óta nem látott hozzátartozók ostroGabi néni molják a kórházat. Mégis izolálják, megfékezik a tífuszt. Negyedik stáció: újra Marosvásárhely, ahol kiképez 200 egészségügyi katonát és 800 önkéntes ápolónőt. Találkozik a szerelemmel is. Háborúban csak a múzsák hallgatnak, Ámor nem pihen, mert az élet élni, folytatódni akar! — Amikor 1944-ben férjhez mentem, az akkori rendelkezések szerint nem maradhattam a Vöröskereszt hivatásos törzsének állományában. o Haza, haza, haza! De hova? Természetesen Dombóvárra, elfelejteni, kiheverni a borzalmakat és megrakni a fészket. Mindketten megmaradnak az egészségügy szolgálatában. S nem a dús fizet, ségért! 1947. A férj két évig dolgozott mentőápolóként a dombóvári mentőállomáson, ahol Gabi néni látta el a telefonügyeletet. Az egész állományt ők ketten és egy gépkocsivezető jelentette akkor. Laci bácsi azután, hogy elvégezte az elsőként indított mentőtiszti tanfolyamot, átkerült a kaposvári állomásra rohamkocsizónak. Gabi néni maradt. Itt volt és van az otthonuk a mentőállomáson. De „most már. alig férnek a kocsik a szűk udvaron!” — Nyugdíjba 1967-ben mentem — mondja a Nightingale-érem szerénysége mellett is büszke tulajdonosnője, s hozzáteszi, hogy a 27 évig tartó telefonszolgálat legalább olyan izgalmas és szép feladat volt, mint mondjuk az első ejtőernyős ugrás. Ne kételkedjünk ebben. Gábor fiúk — aki 1947-ben született és építészmérnök Győrben —, két gyerekkel, huszonkilenc éves Éva lányuk — aki orvos Pécsett —. négy gyermekével látogatja a szülői házat. Olyankor tilos az itt amúgy is ritka komorság, a dohányzás és a hat kicsi élet körül forog a világ. A konyhában pedig mosolyos sietséggel készülnek azok a finomságok, amilyeneket csak a szerető szívű nagymamák remekelhetnek. Ebben az esetben olyan nagymama, akiről senki nem mondaná, hogy már 67 éves, mert mozgékony, fürge észjárású, szókimondó és bájos. Nő! Olyan nő. amilyen kortársnői között sajnálatosan kevés akad. De Genfben miért érdemesítették volna méltónak a Nightingale- érem birtoklására, ha nem ilyen szeretni és tisztelni -való lenne? LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: KOMAROMI ZOLTÁN • • Ünnepség a megyei rendőr-főkapitányságon Tegnap délelőtt bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták — nyugdíjba vonulása alkalmából — Balogh Istvánt, a BM Tolna megyei Rendőr-főkapitányság párt- bizottsága titkárát. Balogh Istvántól meleg szavak kíséretében búcsúzott K. Papp József, a Tolna megyei pártbizottság első titkára, és Kiss Lajos ezredes, a BM személyzeti csoportfőnöke. Í9,t Az ünnepségen részt vett Horváth József, a megyei pártbizottság titkára, Harmat József, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, valamint a rendőr-főkapitányság számos vezető beosztású munkatársa. Munka és könyv A mezőgazdasági könyvhónap gazdasági életünk és könyvkiadásunk közös ünnepe. Gazdasági életünké — pontosabban: mezőgazdaságunké —, amelyben napjainkra kialakult, s a jövőben mind fontosabbá válik szakembereinknek a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges felkészültsége, a ma — sőt: a holnap — gazdálkodási módszereinek, termelési eszközeinek ismerete. S a hagyományos rendezvénysorozat könyvkiadásunk ünnepe is, amely a nyomdai gondok és a ■ mezőgazdaság rohamos fejlődése ellenére néhol már sikerrel igyekszik kielégíteni ezeket az igényeket. Nem egyszerű feladat ez, hiszen az elmúlt két évtized alatt megváltozott mezőgazdaságunk szerkezete, s megváltozott az e tárgyú könyvek jellege is. Míg a negyedszázada megjelenő könyvek mezőgazdaságunk alapkérdéseit tárgyalták, a nagyüzemi gazdálkodás kérdéseivel foglalkoztak, addig napjainkra megváltozott a mezőgazdasági könyvek tartalma, átalakult az olvasók köre. Míg annak idején könyveink szinte kizárólagosan csak az újjal ismerkedő parasztsághoz szóltak, addig napjainkra ketté vált az érdeklődők köre. Felnőtt egy erőteljes, nagyüzemi szakembergárda, amelynek szakmai felkészültsége, technikai tájékozottsága szakirodalmat kíván, s igényli is a fejlődéssel lépést tartó, a modern gazdálkodással együtt haladó ismereteket. Ezzel párhuzamosan létrejött a háztáji gazdálkodók, kiskerttulajdonosok rétege, akik, bár népszerűbb és egyszerűbb formában, szintén a könyvtől várják ismereteik gyarapítását. E kettős feladat teljesítéséről, fejlődésének lehetőségeiről ad számot mezőgazdasági könyvkiadásunk a február 3-án kezdődött könyvhónapban. A kiadott félmillió példány, s a rendezvénysorozat eseményei nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy könyvkiadásunk a jövőben minden eddiginél eredményesebben járuljon hozzá mezőgazdaságunk tevékenységéhez. A soros ügyész A soros ügyésznek (számunkra) nincs neve. Azoknak sincs, akik különböző ügyeikkel, kérdéseikkel, kéréseikkel, panaszaikkal, bejelentéseikkel hozzá fordulnak. A soros ügyész a megyei főügyészség földszint 10-es számú szobájában található a hét minden köznapján az állampolgárok rendelkezésére áll, természetesen teljes diszkrécióval. Mely utóbbi bennünket is kötelez, akik a megyei főügyész engedélyével lehettünk szem- és fültanúi munkája egy részének. Ezt a munkakört egyébként minden héten más látja el, és ingyenes jogsegély-szolgáltatásnak is tekinthető. — Ezenkívül valamivel többnek, — kaptuk a felvilágosítást. — A köztudatban ugyanis az ^ügyész” úgy él, mint az a kellemetlen férfiú, aki a bíróság előtt vádat emel.-■ Kétségtelenül. De az ügyész feladata az is, hogy őrködjön a törvényesség betartása felett az élet minden területén Az élet épp elég bonyolult ahhoz, hogy az állampolgárok időnként úgy érezhessék, valamilyen úton-módon sérelem érte őket jogaikban. Z. községből T. bácsi F. kőműves ellen panaszkodik. Szerinte a 100 ezer forintos munkának csak egy részét végezte el, így joggal követelhet vissza több mint 27 ezer forintot. Szakértői véleményeket hoz, tanúkat nevez meg, az őt elmarasztaló I. és II. fokú bírósági ítélet ellen törvényességi óvást kér. Kívánsága jegyzőkönyvbe kerül. Más. Büntető feljelentés tartási kötelezettség elmulasztása ügyében. — Hagyatéki felvilágosítás. — Panasz egy nyomozást megszüntető határozat ellen. — Valaki azzal kapcsolatban kér tanácsot, hogy valamilyen ügyben egyáltalán érdemes-e panaszt tennie? Nem érdemes, de hosszú negyedórák, esetleg órák pereghetnek le, amíg a soros ügyész minden részletet megismer. Nemcsak anyanyelvűnk gazdag, hanem honfitársaink elbeszélőkészsége sem megvetendő. A legkisebb részletek ismételt ismétlését esetleg újólag is végig kell hallgatni, mert: — Az emberek várják és joggal kívánják a meghallgatást — mondja a soros ügyész. Ehhez türelem kell, de a türelem itt szakmai kötelesség. A soros ügyész panaszokat vesz fel, tanácsot ad, de döntési joga nincs. Olyan esetekben sem, amikor egy férjhez menés előtt álló ifjú hölgy érintetlenségének igazolását kérte, de olyankor sem, amikor a pénteken állami vendéglátásba (értsd: előzetes letartóztatásba) került bicskázó hitvese szombaton kéri férje azonnali szabadon bocsátását. — Vannak forgalmas és kevésbé forgalmas napok. A mi munkánk éppúgy kiszámíthatatlan, amiként az ide kerülő ügyek is azok. De ez a kötelességünk, ezért végezzük ... — búcsúzik a soros ügyész, akinek ajtaján már a következő jelentkező kopogtat. (ordas)
