Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-26 / 49. szám
1978. február 26. "«KÉPÚJSÁG 3 Az út végén Nagyvejke A fiatalember hangja nem sértő. Csendes, belenyugvással beszél. — Miért jött, tud talán segíteni rajtunk? Vagy csak maga is mega'karja írni, hogy Nagyvejke kihalásra ítélt település? Mert ha igen, jobb, ha azonnal visszafordul. Csak megzavarná az, amit lát. — Nem. Áz életükről szeretnék írni. Hétköznapi örömeikről, bánataikról, vágyaikról... — Vágyainkról? — nevet keserűen. — Menjen végig a falun. Ahol kiterített pelenkát talál, nyugodtan bemehet. Ha más nem, a fiatal- asszony otthon van. Vigyáz a gyerekre. Mást úgysem tehet. — Óvoda, bölcsőde? — Ne nevettessen már. Az iskola több mint tíz éve, hogy elköltözött. Azóta nincs itt semmi. Két éve, reménykedtünk. Mucsfára költözött a plébános és felajánlotta a községnek a parókiát, hogy óvodát alakítsanak belőle. Nem kért semmit, csak, hogy gondozzák az épületet. Nagy huzavona volt, de a tanácsnak Aparhanton nem kellett. Pedig Feri bácsi — Bajusz Ferenc, a téesz üzemegység vezető — minden tanácsülésen azért harcolt. Neki nincs unokája, mégis belátta, hogy az óvoda úgy kell, mint egy falat kenyér. Több mint 30 gyereket a szülei óvodába adnának, ha lehetne. így az anyák kénytelenek otthon maradni. Közben erősen kapatos, idős ember áll meg mellettünk. Imbolyogva igyekszik bekapcsolódni a beszélgetésbe. — Most mi van a papiakkal? — kérdezem. — Állítólag a plébános eladta a sógorának. Azt mondják egészen csekély összegért. — Tudja az elvtárs! Eladnak ezek mindent, amire a falunak szüksége van, nem törődnek velünk — kapaszkodik belém a részeg, aztán már felesleges minden kérdés. Örülök, amikor szabadulok. — A nevem ne írja meg. Maga elmegy, nekünk maradni kell. Nem jó összeveszni a helyi vezetőkkel — mondja búcsúzáskor a fiatalember. * A tanácsi kirendeltség épületén kívülről is látszik az idő múlása. A kopott falúkon hatalmas foltokban mállik a vakolat. Az utcai szobában sárga, itt-ott festéke hagyott íróasztal, évszázados írógép, néhány roggyant szék. A plafonon keresztbe ujjnyi repedés. A falióra néma. Számlapja soha nem látott időt mutat. „Sóik boldogságot kíván az új házaspárnak a Községi Tanács V. B.” — olvasom a két ablak közötti kis selyemzászlóra hímzett sorokat. — Mikor volt itt utoljára házasságkötés? — Tavaly novemberben. Az itt lakók általában kérik, hogy itt házasodhassanak. — Hányán laknak Nagy- vejkén? — Háromszázötvenen. Száztizennyolc házból kettő lakatlan. — Mikor építkeztek utoljára? — Az emberek csak tataroznak. A téesznél épült tavaly egy új híd. Egyébként itt már nem építünk. Csak igyekszünk a meglévőt szinten tartani. — És az óvoda? — Hallott a papiakról? Az fáj most itt mindenkinek. Voltak itt a járástól is, de végül nem lett semmi a dologból. Azt mondták, inkább az aparhantit bővítik, és bejárhatnak az iskolabusszal a váj kei óvodások is. A melegen duruzsoló kályha mellől kinézve az ablakot zörgető szélben, nem nehéz elképzelni, a fagyban, esőben reggel hét óra körül autóbuszra váró csöppségeket. De a józan ész mást is diktál. „Személyi bérek, fenntartási költségek, átépítés, tatarozás, anyagárak” — zsonganak a minden óvoda körül elcsattanó szakkifejezések. Mindezt pedig hány gyerekért? — Azt mondták, csak ötven gyereknek érdemes óvodát nyitni, itt valamivel kevesebb van, — mondja a kirendeltségvezető. — Bajusz Ferenc a buszhoz siet. Ebéd után tanácsülés lesz Aparhanton. Néhány szóra tartom fel. — Sok választás nincs. Vagy a téeszben dolgoznak az emberek, vagy eljárnak. Az igazi jövedelmet itt a háztáji jelenti. Az aparhanti Búzavirág üzemegysége vagyunk. Negyvennyolc dolgozó és tizenkét nyugdíjas tagunk van. Aki dolgozik, — mert nagyon meg kell dolgozni a pénzért, — az szépen is keres. Most nincs sok munka. A szántás kész, a trágya kihordva. Elköszönünk. Tíz méterrel odább munkásruhás fiatalember jön, kisfiút kézenfogva. Szőcs Antal traktoros nem siet. — Tavaly leadtam négy bikát, az idén áttértem az anyakocatartásra. Három kocám van, a szaporulatot eladom. Szép pénzt hoz, de kell is a pénz. Az asszony kénytelen otthon maradni a kisebbik gyerekkel, így egyedül keresek. Nem baj, mit titkoljam, lehúzok még néhány évet, aztán én is elmegyek. Két éve építettek a szüleim Bonyhá- don. Tavaly a húgom háza készült el, jövőre, vagy azután én is belevágok. Traktoros ott is lehetek, és az asszony is kap munkát. Bonyhádon lesz szórakozás is. Itt csak tévé van és a munka. Látástól vakulásig. A boltvezető — a falusiaknak Trucza Bandi — tanácstalan: — A feleségemnek lassan letelik a GYES. Ott a gyerek, nem tud dolgozni. Óvoda pedig nem lesz. Sok itt a huszonöt-harminc éves kőműves. Felajánlották, hogy társadalmi munkában rendbehozzák a paplakot. A központifűtés-szerelő ingyen bevezette volna a vizet, de nem kellett. Völgybe bújt házak Trucza András mindent tud a faluról. .Tudja, hogy két házban van központi fűtés, tízben fürdőszoba, hogy nyolc embernek van autója, tizenhárom autóbuszjárat érinti a falut és szerdán könyvtár, vasárnap filmvetítés van. A szélverte úton, keresve a járható csapást, lassan haladunk. Előttünk világoskék Zsiguli csúszkál a keményre fagyott hóban. Ha néha oldalt fáról, kerekei porhavat kavarnak. Most havat, máskor port, vágy sarat gyúrnak az autókerekek. Szőcs Gézáné szavai nem hagynak nyugodni. — A múltkor csináltam — Aparhanton van óvoda... — Ott is szűk a hely. Csak az egy évvel iskola előttieket veszik fel. Arra szabály van. egy felmérést. Az utóbbi hét évben 185 ember költözött el és huszonötén haltak meg Nagyvejkén — mondta. TAMÁSI JÁNOS Kopott falu, kopott védőszentje Dalmandi Állami Gazdaság Tudatformáló pártmunka a Dalmandi Állami Gazdaság évről évre magasabb szinten ismétlődő eredményeit. De hadd mondjak valamit saját tapasztalatomból is. Nagyon jól működik a gazdaság munkásőrszakasza. Példamu- tatóak, fegyelmezettek a dalmandi munkásőrök... — Nemrég kint voltam Dalmandon falugyűlésen. A falugyűlés egész légköre azt tükrözte, hogy a gazdaság kommunistáinak tevékenysége kisugárzik az egész falura. Járom a városkörnyék falvait, részt veszek másutt is falugyűléseken. Ám azokat össze sem tudom hasonlítani a dalmandival... A két hozzászólás a dombóvári városi párt-végrehajtó bizottság csütörtöki ülésén hangzott el. Az első Nyári István, a másik Bertus Ferenc vb-tag szájából. Persze, nemcsak ezt mondták, és felszólalt a végrehajtó bizottság valamennyi tagja, elismerően a vb elé terjesztett jelentésről és saját tapasztalataikról is. Természetesen felhívták a figyelmet a fogyatékosságokra, a kiküszöbölendő hiányosságokra is. A végrehajtó bizottság arról számoltatta be a gazdaság pártvezetőségét, hogy mit tesznek az alapszervezetek, a kommunisták a gazdaság vezetőinek, dolgozóinak eszmei-politikai neveléséért, hogyan tükröződik a dolgozók tudati színvonala a mindennapi munkában. A két idézett felszólalás alátámasztotta a jelentés ama megállapítását, hogy „arra törekszünk, hogy minden elvtársunk pozitív véleményt formáló erő legyen munkahelyén, környezetében.” A gazdaság eredményei ismertek. Példamutatóan gazdálkodik, évről évre jobb eredményeket ér el. Tavaly például — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére — tizenöt millió forint értékű többlettermelést vállaltak, ezt teljesítették. Az idei vállalás is megközelíti a tavalyit. A gazdaság termelése évről évre az országos és a megyei átlagot meghaladóan nő. Ám azt kevesen tudják, hogy a gazdaság a mezőgazdasági szakemberutánpótlás egyik bázisa. Jelenleg is tizenöt kezdő, frissen végzett szakembert nevelnek, nem saját részükre, hanem azzal a céllal, hogy más gazdaságokban — állami gazdaságokban és tsz- ekben — felelős beosztásba kerüljenek. Mondhatnánk idegenforgalmi bázisnak is a gazdaságot, a vb-ülésen hangzott el, hogy tavaly több mint Ismerjük ezren fordultak meg a gazdaságban, hogy tapasztalatot szerezzenek az itteni módszerekről. És még két adat; ami nem gazdasági eredmény, de tükrözi a dolgozók magas szintű tudatát: a dolgozók, szocialista brigádok óvodákat, iskolákat patronálnak, tavaly 20 ezer forint értékű berendezést vásároltak patronáltjaiknak. A gazdaság dolgozói évről évre mintegy 130 liter vért adnak. A 165 tagot tömörítő öt pártalapszervezet a gazdaság szervezeti felépítésének megfelelően helyezkedik el. A három kerületben egy-egy, egy a központban és egy az ipari üzemek kommunistáit tömöríti. A pártszervezetek rendszeresen — az éves cselekvési program alapján ellenőrzik a termelés, a gazdálkodás különböző területeit. Ugyanakkor szorgalmazzák a munkafeltételek, az életkörülmények, a szociális és kulturális ellátás állandó fejlesztését. Ami az utóbbit illeti: Schiszler György, a pártvezetőség titkára elmondta, hogy a legutóbbi igazgatótanácsi ülésen a pártvezetőség javasolta: az idén növeljék meg a szociális beruházásokra fordítandó összeget. Ma már ott tartanak, hogy vannak korszerű gépek, egy évig több juthat a dolgozók élet- és munka- körülményeinek javítására. pártcsoport működik a gazdaságban. Ezek a mindennapi politikai munka „műhelyei”. Eljuttatják — a taggyűlések között is — a párttagokhoz a „felülről” jövő információkat és visszafelé is, a dolgozókat foglalkoztató problémákat. A vb- ülésen felhívták a pártvezetőség figyelmét egy hiányosságra: az ipari üzemek párt- alapszervezetében feltűnően alacsony a párttagság aránya. Míg másutt a dolgozók 15—16 százaléka párttag, itt a 495-ből mindössze 29, tehát még a hat százalékot sem éri el. Mint a vitából kiderült, nemrég közös pártalapszer- vezete volt a központnak és az ipari üzemeknek, akkor megfelelő volt az arány. Ám az átszervezés után tűnt ki, amikor „önállósult” a központ, hogy kevés a párttag az üzemekben. Ez tükröződik a mindennapi munkában is, a legtöbb probléma, ahogy fogalmazzák „lerendezésre váró ügy” itt fordul elő. Feladat: ide koncentrálni a pártépítésnél. Két év alatt 27 új párttagot — köztük 21 munkást — vettek fel, az arány igen magas, ám azt tükrözi, hogy ebben a gazdaságban az átHuszonnégy lagosnál jobbak a feltételek a párt számszerű gyarapítására. Éppen a jó politikai munka következtében. És e feltételekkel jól élnek az alapszervezetek. A szakszervezeti szervezettség 100 százalékos, erős a KlSZ-szerve- zet is, a kezdő szakemberek mindegyike tagja a KISZ- nek. Létrehozták a KISZ- bizottság irányításával működő, fiatal műszaki értelmiségiek klubját. Évről évre intenzív szakmai-politikai képzés, továbbképzés folyik a gazdaságban. A párttagság körében magas a közép- és alapfokú politikai végzettségűek aránya, a különböző szakmái tanfolyamokon rendszeresen elhangzanak politikai előadások is. Pár éve figyelt fel a pártvezetőség arra, hogy nem megfelelő a közvetlen termelésirányítók politikai fel- készültsége, pedig itt nagy szükség van erre, hiszen ezek a vezetők közvetlenül foglalkoznak a munkásokkal. Azóta már a vezetők tanfolyamain is tartanak politikai előadásokat. A kimagasló gazdasági eredmények mellett feltűnő, hogy a közel ezerötszáz dolgozóból mindössze ötszázan tagjai a szocialista brigádoknak. — Nem arra törekszünk, hogy a számokat hajhásszuk — mondta a pártvezetőség titkára —, hanem inkább kevesebben legyenek, de azok valóban szocialista módon dolgozzanak, éljenek, tanuljanak. Nemrég vettem részt egy brigádértekezleten, éppen egy traktoros felvételét tárgyalták. Magam is meglepődtem, amikor fejére olvasták: „Tudjuk rólad, hogy nem veted meg az italt. De láttuk nemegyszer, hogy munka közben is ittál. Ilyennek pedig egy szocialista brigádban nincs helye.” — örültem is, hogy ilyen komolyan veszik a feltételeket, ám közbe kellett lépnem, hogy ha úgy látják, a brigád meg tudja nevelni az illetőt, nyugodtan vegyék fel. A gazdaság pártvezető- ----2-------------£sége e minőségben utolsó ízben adott számot felsőbb pártszerv előtt tevékenységének egyik területéről. Másnap az összevont beszámoló taggyűlésen értékelte egész évi munkáját, a második napirendi pont keretében pártbizottságot választott a gazdaság párttagsága. Nagyobb hatáskör, a megnövekedett feladatokhoz megfelelőbb szervezeti forma. Folytassa még jobban a pártbizottság a politikai nevelő munka irányítását az új keretek közt, ezzel az útra- valóval zárult a napirend. J J. Magyar napok Gdanskban Termelőszövetkezeti ösztöndíjak A kulturális életünk követeiként működő külföldi magyar intézetek rendezvényeikkel az utóbbi időben mind gyakrabban keresik fel a működési székhelyeiktől távolabb eső városokat, hogy a vidéki lakosság számára is hozzáférhetővé tegyék a magyar kultúra értékeit. E dicséretre méltó törekvés je. gyében legközelebb a Varsói Magyar Intézet rendez magyar napokat Gdanskban. A február 28-tól március 5-ig tartó rendezvénysorozat keretében képzőművészeti kiállítással, hangversenyekkel, színházi, művészettörténeti és művészetpolitikai elő. adásokkal adnak ízelítőt hazánk kulturális és művészeti életéből. Ebből az alkalom, ból Jandó Jenő zongoraművész három városban — Gdanskban, Elbladban és Malborlk-ban — ad hangversenyt két szóló és két zenekari esten. A gdanski színházban magyar bemutatók lesznek. A tervezett képzőművészeti kiállítást a sopoti városi galériában március 3-án nyitják meg. Minden munkáltatónak ér. deke, hogy a termelésben megfelelő szakembergárdát foglalkoztasson. A szakemberbiztosítás legjobb útja- módja az, ha a vállalatok, üzemek, szövetkezetek és különféle intézmények ösztöndíj-alapok révén segítik elő a felső- vagy középszintű szakemberképést és így igyekeznek megoldani a jelenben vagy a jövőben jelentkező utánpótlásgondjaikat. A Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének felmérése szerint a megye termelőszövetkezeteiben jónak mondható az ösztöndíjalapok alakulása: évente összesen 672 ezer 889 forintot tesz ki. Az ösztön- díjalap a közgyűlés által jóváhagyott külön összeg, s azokban a téeszekben, ahol még nem létesült ilyen, a továbbtanulók képzését a kulturális alapból fedezik. A statisztika a következő, két mutatja: Nappali tago. zaton tanul összesen 186 fő, valamennyien harminc év alattiak. Közülük egyetemi és főiskolai tanulmányokat folytatnak huszonkilencen, szakközépiskolában huszonötén, szakmunkásképzőben pedig százharmincketten gyarapítják ismereteiket. A nők aránya alacsony: az psszlétszámnak mindössze 10,2 százaléka. A levelező tagozat 47 hallgatójából öten járnak egyetemre és főiskolára, szakközépiskolába harmincnégyen, szakmunkás- képzőbe nyolcán. Közöttük már harminc éven felülieket is találunk. Az ösztöndíjak évi összegét tekintve külön kiemelendők az alábbi téeszek: a bátaszé. ki Búzakalász (57 ezer forint), a paksi Dunamenti Egyesülés (35 ezer forint), a szedresi téesz (35 ezer forint), valamint a kölesdi (30 ezer forint), a kisvejkei (28 ezer 600 forint), a nagymányoki (27 ezer 500 forint), a mő- csényi (25 ezer 300 forint) és a dunaszentgyörgyi (25 ezer forint).
