Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-22 / 45. szám
hiv Szeles zár'-' XXVIII. évfolyam, 45. szám ARA: 0,80 Ft 1978. február 22., szerda Mai számunkból EGY ÉVVEL a vállalás után (3. old.) MENNYIT ÉR TIZENNYOLCEZER? (3. old.) MA VÉGREHAJTUNK (5. old.) (5. old.) átalakítják A TERMÉSZETET : Ügyek- és megítélésük I PLETYKÁS TERMÉSZETŰ ismerősöm felháborod. va mesélte: egy vezető beosztású férfi viszonyba keveredett a munkahelyén. Felháborító erkölcstelenség, így igaz. Szűk körben port is kavart az ügy, aztán elhelyezték — a nem éppen ártatlan hölgyet és elcsitult minden. Pinceszeri tanyát építő lakótársam szikrázó szemmel szidja a fuvarost: tegnapra ígérte, hogy kiszállítja a téglát és még ma sincs semmi. Szerencse, hogy nem adott rá előleget. Panaszkodik a kollégám: kölcsön adott egy százast a szomszédjának elsejéig, az viszont azóta messziről elkerüli. Hogy miféle emberek vannak... I Hivatták a vállalat igazgatóját a minisztériumba. Nem nehéz kitalálni az okát: a vállalat nem teljesítette a tervét, a legutóbbi exportszállítmányt visszaküldte a megrendelő minőségi kifogások miatt, sőt azt is közölte, hogy ettől a cégtől soha semmit nem vásárol a jövőben. A raportra szóló meghívást követő fél órán belül együtt ült a vállalat vezérkara, hogy kiokumlál- jon egy tucatnyi érvet az ártatlanságuk bizonyítására. Nem kis feladatra vállalkozott ezzel, hiszen a rossz tervezésükön, a szervezési hiányosságaikon és a fegyelmezetlenségek, lazaságok során túl nem sok valamit lehetett volna felsorolni, ha őszinték. A többi csak sze- recsenmosdatás volt; szóhalmaz. Am mire összeállt a védekezés, úgy belelovalták magukat, hogy szinte személyes sértésnek vették, amiért magyarázatot kell ad- niok a sikertelen évre. AZ ÉPlTÖ SZÖVETKEZET őszi befejezésre felvállalta egy épület felújítását. Már a szerződés megkötésénél látható volt: a folyamatban lévő munkák annyira lekötik, hogy december közepe előtt nem lesz semmi a felújításból. A megrendelő „házi használatára” úgy is számolt: január elejéig nem tud mit kezdeni a területtel. Kisebb-nagyobb lendülettel folyt a munka december elejéig, akkor aztán hajrá, mindent bele. Kitűzték az átadás napját: december harmincra. Persze, hogy nem történt csoda: több oldalas hiányjegyzék tanúsította a kapkodás eredményét. A megrendelő közölte: nem fizet. A szövetkezet vezetői kis híján felzokogtak. iNe tegyék őket tönkre. Náluk élet-halál kérdése, hogy az év végéig leszámlázzák. Ha nem, hát elzavarják őket, csődbe jutnak. Istenbizony egy héten belül mindent rendbe tesznek. Ne szaporítsuk a szót: átutalták nekik a pénzt, azóta sem fejezték be teljesen a munkát. Viszont szép nyereségre számíthatnak az évzáró közgyűlés után. Különös módon, az ember hajlamos arra, hogy az első három példa kárvallottjainak felháborodását azon nyomban megértse, míg a másik kettőnél egy bizonyos időnek el kell telni, amíg felfogja: itt is megrövidültek valakik, egy csoport, vagy talán az egész társadalom. Mégis, mintha az utóbbi két példát a bocsánatos bűnök kategóriájába sorolnánk. A felháborodás is erőtlenebb, a megítélésben is közel áll az elnézés, a fejcsóválással kísért megbocsájtás. Még talán elismerésre is méltóan ravasznak tartjuk azt a gazdasági vezetőt, aki ebben a munkaerőínséges világban úgy állítja össze az éves tervét, hogy létszámbővítést tervez és ha az nem sikerül — ami szinte egészen biztos — máris kezében a menlevél a lemaradás igazolására. Ha viszont a létszámemelés nélkül is sikerül a tervet teljesíteni, ki- düllesztett mellel várja, hogy glóriát vonjanak a feje köré és az erkölcsi elismerést vastag prémiumborítékkal is súlyosbítsák. ÜGY TŰNIK, mintha az erkölcsi normák körét kissé szűk határok közé szorítanánk. Mintha csak azt tartanánk erkölcstelennek, amit egy ember egy ember ellen követ el. Ami többeket érintő munkaköri kötelességszegés, ügyeskedés, az légüres térben mozgó katé- gória, amiért esetleg valahol, valakik felelősségre vonják az elkövetőt, de ahhoz már senkinek sincs személyes köze, legfeljebb annak, akit közvetlenül számoltatnak be. Rendjén van ez így? Nem kellene-e a vállalati igazgatót legalább úgy elmarasztalni — saját magunkban is — amikor megszegi a szerződést, mint ahogyan elmarasztaljuk, ha kiderül a titkárnőjével folytatott viszonya? Miért tartjuk súlyosabb vétségnek a száz- forintos kölcsön visszafizetésének elhúzódását, mint egy létesítmény át nem adásából származó több százezer forintos veszteséget? FELÜL KELL VIZSGÁLNI magunkban az értékrendeket — s az erkölcsi kategóriákét sem árt korsze- ' rűsítenünk. (F. 1.) Mindenhol a népgazdasági érdeket kell érvényesíteni Külkereskedelmi aktívaértekezlet — Az egyik legfontosabb feladat, hogy fokozatosan és folyamatosan megvizsgáljuk a gazdaságtalannak ítélt exporttermékek körét, kielemezzük, hogy ezek valóban gazdaságtalanok-e, s ha igen, annak mik az okai — mond- dotta Bíró József külkereskedelmi miniszter az ágazat keddi aktívaértekezletén. A jelenlegi ár- és pénzügyi rendszerben ugyanis nincsenek olyan számítási módszereink, amelyek teljes biztonsággal tájékoztatnának egyes termékék vagy termékcsoportok gazdaságosságáról. A részletesebb elemzés azonban fölfedheti, hogy a magas termelési költségekben milyen mértékben játszik közre termelői árrendszerünk és adórendszerünk torzító hatása, s mennyi a tényleges termelési, értékesítési hiba. A miniszter rámutatott, hogy népgazdaságunk fejlesztésének alapvető külső támasza a KGST-országok- kal, s ezen belül a Szovjetunióval kiépített tervszerű gazdasági együttműködés. Fontos tehát, hogy kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget tegyünk. Kereskedelmünk és együtt működésünk a fejlődő országokkal a kölcsönös előnyökön kívül a segítségnyújtás elemeit is magában foglalja. A hitelnyújtáson és a szakemberképzésen kívül abban is támogatjuk a fejlődő államokat, hogy jobban kihasználhassák növekvő termelő- kapacitásukat. E kapacitásokra is támaszkodva növelhetjük ezekből az országokból kész- és félkésztermék, továbbá nyersanyagimportunkat. A flőkés országokkal — a kölcsönös előnyök alapján — mind az állami, mind a vállalati kapcsolatok rendszerében meg kell teremteni az együttműködés tartós és kedvező alapjait. A hagyományos külkereskedelmen kívül igen fontos a termelési és más kooperációs együttműködés fejlesztése. Ahol az indokolt, a tőkésekkel közös tulajdonú kereskedelmi és termelő vállalatok létrehozását is szorgalmazzuk. Kereskedelempolitikánk alapelve a feltétel nélküli legnagyobb kedvezmény. A népgazdaság és egyes ipari, illetve külkereskedelmi vállalatok érdekeinek ütközéséről szólva a miniszter hangsúlyozta, hogy mindenkor a népgazdasági érdekeket kell érvényesíteni, s erre jobban ösztönző szabályozókat kell kialakítani. Ez hosszú évék munkáját igényli, de már ennek folyamatában is változtatni kell mindenen, amin lehet. A külkereskedelmi vállalatok nyereségképzésének alapelvein nem szabad változtatni, ha csak úgy nem, hogy a felosztható nyereséget növelni kell. A miniszter beszédében és a vitában is felmerült, hogy a külkereskedelmi és a termelővállalatok kapcsolatait is szorosabbra kell fűzni. A külkereskedelmi vállalatok jövedelemszabályozásában olyan korszerű bizományi díjrendszert kellene kidolgozni, amely olcsóbbá teszi a külkereskedelmi munkát, ugyanakkor ösztönzi a külkereskedelmi vállalatot az ésszerű kockázatvállalásra. Fontolóra kellene például venni, hogy külkereskedelmi vállalatok hiteleket vehessenek fel bizonyos kockázatok vállalására. Sok szó esett a külkereskedelem olyan szervezeti rendszeréről, amely alkalmassá teszi a vállalatokat arra, hogy rugalmasan igazodjanak a mindenkori követelményekhez. Ezzel 'kapcsolatban a miniszter elmondta, hogy az utóbbi időben újabb termelő- vállalatok kaptak külkereskedelmi jogot. Jelenleg 93 magyar érdekeltségű vállalkozás működik külföldön, ezeknek nagyobb része kereskedelmi tevékenységet folytat. Legtöbb külföldi vállalkozásunk kezdetben ügynöki tevékenységet fejt ki. E munkánál nem szabad megrekedniük, vállalkozásukat saját számlás importőri, készletezői és egyéb funkciókkal kell ellátni, így hatékonyabban segíthetik külgazdasági kapcsolatainkat. A vitában Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese is felszólalt. (MTI) Genf Közös javaslat A Szovjetunió képviselője — hét szocialista ország nevében — kedden átfogó prog. ramot terjesztett a genfi leszerelési bizottság elé. A do_ kumentum szerzői: a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlo. vák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió. Az általános leszerelési programra vonatkozó doku. mentum meghatározza azokat az alapvető célokat és el_ veket, amelyeket a leszerelés területén követni kell. Előirá. nyozza a konkrét leszerelési intézkedéseket minden lehető irányban és tartalmazza a tárgyalások formáit és mechanizmusát szabályozó előírásokat. (MTI) Elismerés a szovjet űrkutatásnak Befejeződött az általános vita az ENSZ világűr-bizottságának tudományos-műsza. ki albizottságában. Az ülések tanúsága szerint az országok nagy érdeklődést tanúsítanak a világűr békés célú meghódításának folytatása iránt. A felszólalók nagyra értékelték a szovjet űrkutatás legújabb sikerét — a Szál jut—6 és a Szojuz—27 hosszú idejű együttes repülését, a Prog- ressz—1 teherszállító űrhajó, val végrehajtott kísérletet. Hat dekád áegy^ái^tó^iorfnájRi Katonai küldöttség utazott Moszkvába Dmitrij Usztyinovnak, a Szovjetunió marsalljának, a Szovjetunió honvédelmi mi. niszterének meghívására Czi- nege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével kedden katonai küldött, ség utazott Moszkvába, hogy részt vegyen a szovjet hadse. reg születésének 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. A küldöttség tag. ja Kárpáti Ferenc vezérőr. nagy, a magyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, mi. niszterhelyettes és Stock Já_ nos vezérőrnagy. (MTI) Kitüntetések A szovjet hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából — a magyar— szovjet barátság elmélyítéséért végzett kimagasló munkájukért a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényével tüntettek ki szovjet katonákat. A kitünte. téseket Nagy Mária, az MSZBT főtitkára nyújtotta át kedden a társaság székházá. ban. Az ünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP KB osztályvezetője és Csémi Károly honvédelmi^ minisztériumi államtitkár. Jelen volt Vlagyimir Jakovle- vics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, Jurij Andrejevics Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnok, ságának magyarországi kép. viselője, valamint Fedot Fili- povics Krivda vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka. A szekszárdi Mayer-réten épül az öt fehér ház, amelyek valójában nem tiszta, patyolat fehérek, hanem egy kis beütés mindegyik épületben van. Az egyes számú ház lépcsőházi részeit ugyanis kissé barnás-halványra föstötték, ilyen lesz majd az ötödik ház, tehát többségében a fehér szín az uralkodó, sőt a második kissé világos tejeskávé színe is majdnem fehérnek tűnik, ha az ember négyszáz méterről nézi, ha egy kilométerről, akkor viszont, mint a patyolat, hiszen köztudott, hogy a szemünk ilyen távolságból a színeket már .nehezen különbözteti meg. A másodikhoz lesz hasonló a ne. gyedik ház, és a harmadik a’ legsötétebb, de ez sem annyira sötét, hogy ne mondhassuk az öt házra együttesen, hogy fehér házak. Azt viszont mondhatjuk, hogy a TÁÉV itt rekordokat dönt meg, a panelszerelő és az alapozást előkészítő munkások teljesítménye a lakás(Folytatás a 3. oldalon). A hármas számú ház negyedik szintjén dolgoznak a paneUzerelők
