Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-14 / 38. szám
1978. február 14. KÉPÚJSÁG 3 É Húsz éve népi Átlagban havi négyezer Teljes virágzás Dunalöldváron A bábolnai szárító mellett van egy kisebb is, a kényes anyagok szárítására. Tavalyl62 hektáron termesztettek olajlent. „Arra gondolunk — mondotta Kádár János az 1957-es júniusi pártértekezleten — és az illetékesek már foglalkoznak a kérdéssel, hogy a kormány munkájának előmozdítására olyan állami ellenőrzést szervezünk, amely nem egy nagyszámú apparátusra támaszkodik, talán az állami ellenőrzési minisztérium régi apparátusának a tizedére, de maga a bizottság társadalmi szerv, amelynek a fővárosban is és a vidéken is lenne egy-két hivatásos megbízottja, meg egy társadalmi bizottsága. Valószínű, hogy a forradalom ügyéhez hű, egyszerű munkások, tisztviselők, akik értenek valamit a gazdasági kérdésekhez, társadalmi munkásként szívesen részt vesznek az állami munka ellenőrzésében.” Valóban szívesen részt vesznek. Tolna megyében, az 1500 népi ellenőr közül 79-en végzik ezt a felelősségteljes társadalmi munkát húsz éve folyamatosan. RÉVFALUSI ERZSÉBET a tamási járási bankfiók vezetője, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnökségi tagja, a nőbizottság titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát a népi ellenőrzés megalakulásának tizedik évfordulójára kapta meg, kiváló népi ellenőr és járási N'EB-tag. A bank tulajdonképpen az első munkahelye, mert annak elődjénél, a hitelszövetkezetnél kezdett el dolgozni. Környezete csendes, zárkózott embernek ismeri, aki ha mond valamit, annak súlya van. A népi ellenőri munka lényegéről ezt mondta. Révfalusi Erzsébet — Nem hibákat keresünk, hanem tényeket állapítunk meg. Arra kell törekednünk, hogy a valóságot tárjuk fel és annak örülök a legjobban, ha jó példákról írhatok, jelentéseimben. A járás jellegéből adódóan termelőszövetkezetekbe megyünk a leggyakrabban, mindenhol szívesen fogadnak bennünket. Ismerem a járást, de mindaddig érdekes a munka, amíg vannak problémák, amelyeket meg kell oldani. Ez nem mond ellent annak, hogy nem hibát keresünk, mert gyakorta nem erről van szó. Csak egy példát mondok, amikor a napközik helyzetét vizsgáltuk, bizony gyakran találkoztunk nem megfelelően felszerelt konyhákkal, de hát ez elsősorban pénz kérdése és még nagyon sok minden nem a jóakaraton múlik. — Sok társadalmi munkája van, nem megterhelő mindez együtt? —— Nem, azt egyáltalán nem lehet mondani, hogy túlterÜnnepélyesen köszöntik a héten a Szovjetunióban a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 30. évfordulóját. helnek bennünket. A hivatali munkámmal is összefügg az, amit népi ellenőrként csinálok. Régebben a bank is ellenőrizte a szövetkezeteket, az akkori tapasztalatokat fel tudtam használni, a mai ismereteimet meg hasznosítani tudom a bankban. Nem is tudom elválasztani magamban a két tevékenységet. Három év múlva megyek nyugdíjba és valahogy úgy érzem, mintha a népi ellenőrzéstől mennék, pedig hát az társadalmi munka, de nékem hivatás is. DÚSA GÁSPÁR magyar-ének szakos tanár, a Gyönki Általános Iskola igazgatóhelyettese. Húsz évvel ezelőtt is az volt. Akkor is a helyetteshez tartoztak az isDúsa Gáspár kola gazdasági ügyei, ezért amikor felkérték népi ellenőrnek, már volt némi tapasztalata a gazdálkodás köréből. A huszadik évforduló alkalmából kapta m^g a Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést. Amikor megszervezték Gyönkön a községi csoportot, harminc taggal működtek és szinte minden gazdálkodási egységnél végeztek ellenőrzést. Ö is azt mondja, összefügg a foglalkozása és a társadalmi munkája. — Népi ellenőrnek lenni szintén nevelő munka. Úgy kell ellenőriznünk, hogy ugyanoda legközelebb is visz- szamehessünk. Mindenkinek éreznie kell a segítőszándékot, a jóakaratot és akkor a mi munkánk is könnyebb és hatékonyabb. Az iskola is megköveteli a pontosságot, a lelkiismeretességet. Többször voltam témavezető, abban a munkában irányítani, összegezni kell, ugyanúgy, mint az igazgatóhelyettesnek. Azért meg kell mondanom,. hogy a felnőtteket nevelni nehezebb, mint a gyerekeket. — Népi ellenőrként is foglalkozik fiatalokkal? — Igen, fiatalítani kell a népi ellenőrzés sorait, többször dolgoztam már együtt kezdőkkel és bátran állíthatom, hogy lehet'rájuk számítani. Meg kell bízni őkét a munkával, mert képesek elvégezni, lelkesek és lelki- ismeretesek. Ha valamit nem értenek, nyílt szívvel fordulnak segítségért a tapasztaltabbakhoz. BUZOGÁNY ISTVÁN a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgató- helyettese húszéves társadalmi munkájáért február harmadikén kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. Harminc éve dolgozik a vállalatnál, 15 éve a megyei NÉB tagja. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság számos kollektív alapszervezete tart megemlékezést. Sok helyen rendez, nek kisebb kiállításokat a Magyar Népköztársaság életé, ről, a magyar—szovjet — A népi ellenőrzés a társadalommal együtt fejlődött és ki merné azt mondani, hogy ebben az országban az elmúlt húsz évben nem volt fejlődés? A mi munkánk a megyei bizottságban szintetizálni a tényeket, de úgy, hogy az nemcsak az ellenőrzöttek számára legyen hasznos, de a felsőbb szerveknek is segítséget nyújtson. Dehogy a hibakeresés, nem is a személyi felelősség megállapítása a legfontosabb — kivéve persze, nagyon ritkán, ha törvénybe ütköző dolgokról van szó — hanem a folyamatok vizsgálata. Pontosabban szólva, hogy az országos intézkedések milyen okokból, milyen körülmények összejátszása folytán tértek el a tervezettől. Azért nagyon fontos ez, hogy irányt tudjunk adni a szükséges intézkedésekhez, vagyis előre kell jeleznünk dolgokat. Mértéktartó, józan értékítéletet, véleményt csak megalapozott ismeretek alapján lehet mondani. Talán az volt a legszebb az elmúlt húsz évben, hogy sokat tanultam, sok jó szakemberrel volt módom megismerkedni, rengeteg emberi értékkel találkoztam. Sokszínű munka a miénk és mint minden munka, egyfajta elkötelezettséget jejent, ezért nem lehet fél kézzel csinálni. A problémák nem jönnek vissza ugyanúgy, mindig van valami új vonása, ha ugyanaz a dolog másodszor is felvetődik. Addig fogom csinálni, amíg alkalmasnak találnak erre a munkára, hiszen a NEB-tagokat úgy választják. — Milyen érzés volt a kitüntetést átvenni? — Felemelő, valami olyasmi, mint amikor a gyerekkorában az ember a körhintán ül és az az érzése, hogy mindenki őt figyeli. És utána is nagyszerű érzés, amikor a barátok, kollégák, ismerősök gratulálnak, mert ebből tudja meg az ember, hogy mennyien észrevették az újsághírt. Ez segít a továbbiakban. Azért azt is szeretném elmondani, hogy mint minden, ebben az országban, ez is közösségi munka és a többiek nélkül semmit sem tudtam volna elérni. Buzogány István Még nagyon sok szépet elmondott a munkájáról, a hivataliról is, ami meghaladja egy cikk terjedelmét és a többiek is sokat meséltek a népi ellenőrzés szépségeiről — és nagyon keveset önmagukról. Még a határozott kérdésre is csak annyit válaszoltak: van családunk, amelynek nagyon sokat köszönhetünk. együttműködésről szóló dokumentumok bemutatásával. Az évforduló alkalmából pénteken ünnepi gyűlést tartanak Moszkvában. Az ünnepségen részt vesz a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége is. A szállításvezető nehezen tudja viszatartani a mosolyát. Ö most nyilatkozik a sajtónak, tehát a feladata roppant komoly, viszont feszíti a boldogság. Soha nem volt még ennyi pénz a duna- földvári Virágzó Tsz-ben, ráadásul a szállítási üzemágról annyi jót lehet mondani, hogy az már több a dicsekvésnél. Két nappal a közgyűlés előtt járjuk a majort Du- kai István szállításvezetővel. Megnézzük a vágóhidat, a szárító- és tároló komplexumot”, meg a csirkebirodalmat, persze közben Du- kai embereiről van szó többnyire. — Nálunk nincs lehetetlen — mondja. — Az elmúlt tizenegy év alatt sohasem fizettünk vagonállási díjat. Ha egyszerre harminc vagon műtrágya érkezik, azt is kirakjuk, még aznap. Hatvanhét emberem van, közülük húsz rakodó, tizennégy gépkocsivezető, a többi traktoros. Univerzális dolgozók. Kéményseprőtől az autószerelőig minden szakmát képviselünk. Én kovács és hajógépész vagyok. — Hétvégére is jut elég erő mindig? — Természetesen. Készenléti átalányt fizetünk, meg a vasárnapi pénzt. De büntetést a MÁV-nak, soha. Gazdálkodunk. Én nyolc évig párttitkár is voltam. Vezetési gyakorlat, ember- ismeret. — Hány éves volt, amikor vezető beosztásba került? — Huszonhárom. Kísérettel benézhetünk a szövetkezet vágóhídjára. Gyönyörű hasított sertések, ragyogó tisztaság, gyorsan dolgozó hentesek. A húst Csepelre szállítják innen, a nagy munkáskerületbe. Amit Vlajt Imre. a vágóhíd vezetője mond magáról, már nem is meglepő, az eddig hallottak után. Vízvezeték- szerelő volt, megcsinálták ezt az üzemet, aztán ő is beállt a vágásba, mert szükség volt emberre és munka közben kitanulta a mesterséget Róka Jani bácsitól. Bepillantunk a húszezer csirkéhez. A gondozók három műszakban dolgoznak, tíz hét alatt másfélkilós pecsenyebaromfit állítanak elő, egy-egy kiló húshoz mindössze 2 kiló 39 deka takarmányt használnak fel. Gyerünk a közgyűlésre. Művelődési ház, színházterem. Zsúfoltság, tele van a színpad is (vezetők, megtisztelt tagok, vendégek), meg a nézőtér is. A „műsor” reggel kilenc órától tart, a program ijesztően hosszú felsorolás. Fél tizenkettőkor, midőn szünetet rendelnek el és általános kolbászevés van, arra gondolok, nem megy majd vissza a tagok egy harmada. Tizennyolc oldalt olvasott föl Ferenczi János elnök, nagyszerű termésátlagokat. más eredményeket, létszámstatisztikát — tavaly 32 öreg meghalt, tavalyelőtt belépett 34 fiatal —, költségelemzés, dicséret, kritika, szóval minden, aminek helye van egy vezetőségi beszámolóban. Utána az ellenőrző bizottság, a nőbizottság és a döntőbizottság beszámolója és a megyei tsz- szövetség titkárának felszólalása. Mondom, arra számítottam, megritkulnak a soraink. Húsz perc szünet. A szállításvezető két emberével beszélget. Ősi Imre gépkocsi- vezető: „Négy év alatt 2800 vagon műtrágyát adagoltam ki a földekre. Egyébként nyolc éve vagyok tag, azóta ismerem az elnököt is. Fiatal szakember, de mindig nagyon jól dolgozott és rendes, kifogástalan azóta is, hogy elnök lett.” iSzilúgyi Mihály rakodó: „Elismerik a munkámat. A véleményem ? Helyeslem ezt az egészet.” Harangozáskor talán még többen vagyunk a teremben, mint reggel. Tervismertetés, az alapszabály módosítása, számadás a munkaversenyről, a kiváló dolgozók névsorának ismertetése, meg az élenjáróké és a vezetőségi dicséretben részesülteké, aztán a nyugdíjba menők elbúcsúztatása (kézfogás, paplan és 500 forint mindenkinek), brigádvezetők felszólalása, felajánlások, tagfelvételi kérelmek vitatása, elnöki válaszadás — annyi minden, hogy nehezebb ez a nap egy kemény munkanapnál. De figyelek. Előzőleg mindent megvitattak már brigádonként, s erre gondolva majdnem szavazógépnek tűnik először a tagság, többen suttogják is körülöttem, sok már ez a kézfeltartás. Aztán egyszerre megélénkül a terem. Két felvételi kérelmet tárnak a tagság elé. Mindkettőt elutasította a vezetőség. Döntsenek a tagok. Idős emberek akarnak belépni, csak azért, hogy kapják, ami kapható. Egyikük, a férfi, akkor is beléphetett volna, amikor még tudott dolgozni. Hát akkor most se jöjjön. Na, ez helyes, de az özvegyasszonynál más a helyzet. Hárman is mondják: magatehetetlen, innen várhat segítséget, a férje a tsz-lből halt ki régebben (akkor még más nevű tsz-ből és a földjüket idehozták be. Szenvedélyesen érvelnek. A tagság megváltoztatja a vezetőség határozatát: fölvették a magatehetetlen jelentkezőt. A Virágzó Tsz most a megye legjobbjai közé tartozik, teljes virágzásban van, nagy szorgalommal és hozzáértéssel dolgoznak a vezetők, a tagok, a tsz-szövetség titkára ifjú titánoknak nevezte a vezetőket, a tagok java pedig 17 szocialista brigádban dolgozik. Ez a legjobb zárszámadás 17 év óta. A nyereség több, mint 13 millió forint, a dolgozó tagok átlagos havi keresete 4055 forint. Sok pénz jutott fejlesztésre és még több jut az idén. Vesznek 7 erőgépet, 3 kombájnt, folytatják a szarvasmarhatelep rekonstrukcióját, erősítik a piackutatást, 75 millió forint termelési értéket terveznek. Ez a rész sem fér egy riportba, még töredékesen sem, mint ahogyan a kiváló tavalyi hozamok sorolását & mellőzni kellett. Csak a szorgalmat, a hozzáértést, meg a hanguglatot próbáltuk érzékeltetni egy csúcspontján lévő szövetkezetből. És még annyit hozzá: Duna- földváron nemcsak a Virágzó Tsz dolgozik. A másik kettő is ünnepel mostanában. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly IHÁROSI IBOLYA A szovjet-magyar barátság ünneplése A vágóhídról Csepelre kerül a hús
