Tolna Megyei Népújság, 1978. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

2 ^SfePÚJSÁG 1978. február 1, Belgrádi találkozó Lassan készül a záróokmány Rhodesia jövője A máltai főváros közelében tárgyalások folynak Rhodesia jövőjéről. A képen Owen brit külügyminiszter (balról a második, Joshua Nkomo wObbról), a Zimbabwei Haza­fias Front egyik vezetője és Prem Csand (balról), az ENSZ rhodesiai különmegbízottja. Belgrád, Márkus Gyula, az MTI belgrádi tudósítója je­lenti: A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési ta­lálkozó kedd délelőtt plená­ris ülést tartott, majd pedig szerkesztő bizottságai és al­bizottságai tanácskoztak. A plenáris ülésen többek között felszólalt a portugál, svéd, jugoszláv, román, szov­jet, máltai és amerikai dele­gáció vezetője. Az eszmecse­re konstruktív légkörben, po­lémiák. nélkül folyt le. A szerkesztő bizottságok és albizottságok napirendjén változatlanul a találkozó zá­ródokumentumának megfo­galmazása szerepel, a plená­ris üléseken a küldöttségve­zetők politikai kérdésekről is véleményt cserélnek. A Szovjetunió és a szocia­lista országok küldöttségei a Az Egyesült Államok és szövetségesei mindent meg­tesznek azért, hogy hamis színben tüntessék fel Kuba internacionalista szolidaritás­ból fakadó, a törvényesen létrejött afrikai kormányok­nak nyújtott segítségét — jelentette ki Isidoro Malmi- erca kubai külügyminiszter hétfőn, Mexikóvárosban, há­legutóbbi üléseken újból fel­hívták a figyelmet arra, hogy a záródokumentum megfo­galmazása a kívántnál las­súbb ütemben halad. Ennek oka az, hogy néhány nyugati delegáció részben halogató taktikát alkalmaz, részben folytatja propaganda jellegű támadásait egyes szocialista országok ellen. Az időhúzással szemben a semleges és el nem kötelezett országok részéről is fokozott türelmetlenség nyilvánul meg, s nem hivatalos formá­ban a semleges országok cso­portja azt keresi, hogy milyen új megfogalmazásokkal lehet­ne az egyöntetűség elve alap­ján elfogadható záródoku­mentumot kidolgozni. A sem­legesek elgondolásairól a kö­zeli napokban várhatóan a bizottságokban hivatalos for­romnapos hivatalos látogatá­sáról való hazaindulása előtt. Újságírók kérdéseire vála­szolva Isidoro Malmierca ha­tározottan visszautasította azt a Nyugaton több ízben hangoztatott vádat, hogy „Kuba beavatkozik más or­szágok belügyeibe”. Felhívta rá a figyelmet, hogy vala­hányszor Kuba segítséget mában is megbeszélések lesz­nek. Bár a találkozó mostani zárószakasza harmadik mun­kahetébe lépett, sok nehéz kérdés megoldása továbbra is várat magára. A küldöttek­nek elég kevés idő áll a ren­delkezésükre. Tény, hogy a gyorsabb előrehaladást a töb­bi között az a tudat is nehe­zíti, hogy a 35 ország képvi­selői a helsinki csúcskonfe­rencia óta ezúttal először ül­nek közös tárgyalóasztal mel­lett, a mostani állásfoglalása­ik hivatkozási alapul szolgál­nak majd a későbbi, hasonló típusú értekezleteken. A teljes képhez hozzátar­tozik, hogy a legutóbbi ülé­seken a delegációk állást foglaltak az enyhülési folya­mat fenntartása erősítése mellett. nyújtott valamelyik népnek, ezt az illető nép törvényesen megalakult kormányának fel­kérésére, a külföldi interven­ció elhárítása érdekében tet­te. Megerősítette, hogy orszá. ga ovábbra is támogatást nyújt Angola, Mozam'bik és Etiópia népének a 'külföldi agresszió elleni harchoz. (Plsensa Latina) Kaierőcsekkentési tárgyalások I A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentéséről szóló tár­gyalásbkon részt vevő kül­döttségek kedden plenáris ülésen folytattak munkájukat a bécsi Hofburgban. A 24. tárgyalási szakasz első ülésén Tadeusz Strulak nagykövet, a lengyel küldött­ség vezetője felszólalásában rámutatott arra, hogy a szo­cialista országok küldöttségei továbbra is konkrét eredmé­nyek elérésére törekednek. Hangsúlyozta, hogy a neut- ronfegyverék gyártása és európai tárolása további ne­hézségeket okozna a fegyver­kezési hajsza lefékezésére, illetve a leszerelésre irányuló törekvések megvalósításában és károsan hatna vissza a bécsi tárgyalásokra is. A len­gyel delegátus utalt arra, hogy a szocialista országok legutóbbi, 1977. október 25-i kompromisszumus javaslatá­ra — amely a csapatlétszám­ra vonatkozó adatok további kölcsönös cseréjére vonatko­zott — a nyugati országok még nem adtak érdemi vá­laszt. Gordon E. Cax nagykövet, a kanadai küldöttség vezető­je felszólalásában a NATO- országok korábbi álláspont­ját fejtegette. A haderőcsök­kentési tárgyalások követke­ző plenáris ülésére jövő hé­ten csütörtökön kerül sor. (MTI) A rhodesiai kérdésről Mál­tában tárgyaló afrikai veze­tők hétfőn előterjesztették a Hazafias Front írásos javas­latait, amely — bár több részlete még nem ismeretes — gyakorlatilag elutasítja az amerikai—brit elképzeléseket Rhodesia jövőjéről. — Eközben a távoli Salisbury- ban Ian Smith rhodesiai mi­niszterelnök lázas kísérletei két tesz arra, hogy az úgyne­vezett belső rendezésről foly­tatott tárgyalásokat jelenleg bojkottáló Muzorewa püspö­köt ismét bevonja a megbe­szélésekbe, mivel ezzel véle­ménye szerint talaját veszte­né a máltai konzultáció. A máltai Verdala luxus- szállodában David Owen brit külügyminiszter és Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a hétfőn kezdődött első puhatolózó megbeszélés után sikerként könyvelte el, hogy a találko­zó nem fulladt vádaskodás­ba és most a Hazafias Front dokumentumát tanulmányoz­za. Ebben Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a front veze­tői — mint ahogy az korábbi megnyilvánulásaikból is ki­tűnt — teljesen elfogadhatat­lannak nevezték azt a tervet, hogy az irányításuk alatt álló gerillákból és a Smith rezsim hadseregéből hozzák létre Rhodesia jövőbeni fegyveres testületét. A rhodesiai fővárosban ez­alatt újabb megbeszélést tar­tottak a belső rendezésről — Muzorewa püspök nélkül. Szerdára további tanácsko­zást terveznek. A színesbőrű vezetők kedden különtárgya- lásokon próbálták Muzorewa püspököt meggyőzni: térjen vissza a zöld asztalhoz. Kuba segíti az afrikai államokat Argentína a Mundial országa Telefon a vb-nek PANORÁMA Labdarúgó eltűnéséről egye­lőre nem érkezett hír a vi­lágbajnokság színhelyéről, Argentínából. Az eltűntek listáján — ha a hosszú-név­sort egyáltalán össze lehetne állítani — szerepelne vi­szont ügyvéd, kommunista párttag, tiszteletbeli amerikai konzul, parlamenti képviselő, szákszervezeti vezető, rendőr_ főnök, újságíró, személyi testőr, külföldi menekült, sőt apáca is. „Eltűnt” — ez leg­többször azt jelenti, hogy az áldozat már nincs az élők so­rában, csak éppen nem tud­ni. hogy ki, hol és mikor vég­zett vele. „Eltüntetéssel” vádolható fegyveres szervezet, több is működik az országban. A legnagyobb a Montoneros, a perónista mozgalom fegyve­res szárnya. Kisebb, de hírek szerint szervezettebb az álta­lában trodkistána'k mondott ERP, a Nép Forradalmi Had_ serege, és ugyancsak a szél­sőbaloldalhoz tartozik a maoista „Munkáshatalom” szervezet. Velük szemben áll a három A betűvel jelzett Ar­gentin Antikommunista Szö­vetség. És beavatkozik a had­sereg is, de szerepe koránt­sem egyértelmű. A TÁBORNOKOK MÉGIS VISSZAJÖNNEK Argentínában az államfői palota, a Casa Rosada lakói nemegyszer érkeztek vagy távoztak már szökatlan mó­don. Negyvenöt év alatt ti­zenöt elnöke volt az ország­nak s köztük olyan is, akinek hatalma mindössze huszon­négy óráig tartott. 1973-ban pedig példátlan meglepetés volt, hogy a tábornokelnök, Alejandro Lanusse önként adta át a hatalmat demokra­tikusan megválasztott utód­jának, aki aztán lemondott a száműzetésből diadalmasan visszatérő Juan Domingo Pe­rón javára. Perón a második világhá­ború után tíz évig állt az or­szág élén, és amikor megbu­kott, a gazdasági nehézségek még nem váltak észrevehető­vé. A gondokkal az egymást követő katonai junták és konzervatív polgári kormá­nyok sem tudtak megbirkóz­ni, ús ez magyarzza Lanusse önkéntes távozását is. Akkor Buenos Aires utcáin a kato­nákról azt skandálták az em­berek: „Se van, se van y nunca volverán”, vagyis: el­mennek és soha nem is tér­nek vissza. Mégis bekövetkezett, amit mindenki lehetetlennek tar­tott: a helyzet még rosszabb lett, különösen Perón halála után, amikor második felesé­ge, az egykori táncosnő, az Isabelita néven ismert Maria Estella Perón lett az elnök, így történhetett, hogy a pol­gári hatalom alig három éve után mindenki szinte várta a katonai hatalomátvételt, amely — megint szokatlan módon — késett, mert a tá­bornokok nagyon nem szíve­sen vették át a csődtömeget. 1976 márciusában a kor- mányhivatalnokok elkezdtek csomagolni, az aktákat és a képeket hazavitték az iro­dából, és vártaik. A hangula­tot jelzi egy külföldi napilap szalagcíme a hatalomátvétel másnapján: „Megtörtént a katonai puccs Argentínában”. KATONÁK KATONÁK ELLEN A junta egy eredményt máris felmutathat: a helyzet nem lett rosszabb. Első számú ígéretét, a terrorizmus meg­fékezését azonban nem tudta beváltani. Főleg azért nem, mert inkább csak a baloldali szervezetek ellen indult had­járat, és a módszerek csak elkeseredettebbé tették a szélsőséges városi gerillákat. „Legfeljebb hat óránk van, hogy egy fogolyból informá­ciókat csikarjunk ki, külön­ben nem tudjuk elfogni a társait. Hát így állunk...” — mondta a különítmény egyik tisztje. Azt mondják, hogy erről csak részben tehet a junta vezetője, Rafael Videla tá­bornok, ákit így hívnak: „La Huela”, a csont. Nem azért, mert olyan kemény- katona, hanem mert olyan sovány, ö a „nemzeti-liberálisnak” mondott, mérsékeltebb tisztek közé tartozik, csakúgy, mint a szárazföldi erők vezérkari főnöke, Viola tábornok és az elnöki iroda vezetője, Villa- real. A „három V” elérte, hogy jó néhány tisztet nyugdíjaz­tak azok közül, akiket jel­lemző módon „pinochetistá- nak” neveznek. A helyi pa­rancsnokok között azonban még sok ilyen van. Egy eset a sok közül: egy befolyásos apa magát Villareal táborno­kot értesítette fia eltűnéséről. Nyomozás indult, rábukkan­tak egy házra az Első Hadse­reg főhadiszállásának köze­lében és másfél órás szabá­lyos tűzharcot vívtak a fiú kiszabadítására. A sebesült védők között a hadsereg két őrnagya is ott volt, mert az „eltűnteket” nem gerillák tartották fogva, hanem a tisz­tek a szomszédos főhadiszál­lásról. A titkos kínzóközpon­tokban Hitler-képeket és horogkereszteket találtak. így aztán nem meglepő, hogy a fegyveres csoportok száma a zsidók védelmi szervezetével is gyarapodott. Egyelőre az erőszakhullám becsléseken alapuló mérlege szerint taz eltűntek száma húszezer körül lehet, a bör­tönökben pedig tizenkétezer politikai fogoly van. FURCSA DIKTATÚRA Nemcsak a terroristák el­leni fellépésben vannak né­zetkülönbségek a „három V” és a pinochetisták között. „Először fordult elő Argentí­nában, hogy egy puccs után az első intézkedés nem a kommunista párt betiltása volt. Ezek a katonák már nem a régiek” — mondta a párt egyik vezetője. A csen­des hatalomátvétel után a kommunista pártot — a szél­sőjobboldali csoportoktól el­térően — nem tiltották be, csak „felfüggesztették”, ép­pen úgy, mint például a pe- rónista, a polgári radikális, vagy a kereszténydemokrata szervezeteket. A pártoknak arra is van lehetőségük, hogy tanácskozásokat tartsanak. Vezetőik legutóbb ebben a hónapban sürgettek párbeszé­det a juntával az erőszak- hullám megfékezéséről és a gazdaságpolitikáról. A pár­beszédet korábban Videla is felajánlotta, de — nyilván a pinochetisták befolyása mi­att — ebből eddig semmi sem lett. Annyi tehát eddig bizo­nyos, hogy ez a katonai rend­szer nem olyan diktatúra, mint amilyenek a szomszéd­ban, akár Chilében, akár Brazíliában működnek. Ami viszont klasszikusan jobboldali, az a gazdaságpo­litika. Az infláció egy év alatt több száz százalékos, és az áremelkedést a bérek nem követik. LELKES SZURKOLÓK Bármilyen is a közbizton­ság és a gazdasági helyzet, a beszédtémák között továbbra is a legfontosabbak közé tar­tozik a foci. A stadionokban a szurkolók természetesen la tinos temperamentummal biztatják csapatukat, de az ütemes taosba nemegyszer politikai jelszavak is keve­rednek. Tavaly, amikor a córdobai- ak Rosarióban játszottak, és a vendégszurkolók a rend­őrökre támadtak, azok pedig a tömegbe lőttek, az egész stadion egy emberiként a bal­oldali gerillákat kezdte éltet­ni. Azt mondják, a „régi szép időkben” még Perón nevét kiáltották ütemesen a lelá­tókról. Változnak tehát az idők és ennek jele, hogy az egykor kitűnő telefonhálózat ma már szinte használhatatlan. Nem csoda, hiszen a telefonköz­pontokban is gyakran rob­ban bomba, sőt — bármeny­nyire hihetetlen is — a föld­ből egyszerűen kilopják a kábeleket. Világbajnokságot viszont nem lehet rendezni telefon nélkül. A kormány, amely presztizskérdésnek te­kinti a nagy eseményt, gyor­san több millió dollárt jutta­tott az állami telefonvállalat­nak, hogy a Mundial idején a sajtó jól dolgozhasson. BEDÖ IVÁN MANAGUA Somoza tábornok vezetésé­vel tizenegy tagú „országos szükségállapot-bizottságot” hoztak létre Nicaraguában a növekvő elégedetlenség által előidézett népi megmozdulá­sok fokozott elnyomására. A tüntetők ellen Managuában, s az ország más városaiban a biztonsági erők hirhedt kü­lönleges alakulatait vetik be. A hét végén több mint nyolc­van személyt, köztük a de­mokratikus felszabadítási unió vezetőjét, Cesar Perez Arevalót is letartóztatták. VARSÓ Egy NATO-ország javára folytatott kémkedés vádjával a varsói katonai körzet bíró­sága bűnösnek mondta ki Sta­nislaw Dembowski lengyel állampolgárt. A bíróság Dembownkit 13 évi szabad­ságvesztésre ítélte, 8 évre el­tiltotta állampolgári jogainak a gyakorlásától, 50 ezer zloty pénzbírsággal sújtotta és ki­mondta az elítélt vagyonúk teljes elkobzását. „Tavaszi hangok” Kedd esti kommentárunk: Bár meteorológiai értelemben a világ számos részén még nagyon is zord szelek fújnak, politikai értelemben — és éppen az emberiség jövőjének egyik kulcskérdését illetően — soka­sodnak a „tavaszi hangok”. Mind több jel mutat arra, hogy világszerte a legkülönbözőbb rétegekben terjed a felismerés: fokozni kell a nemzetközi erőfeszítéseket a fegyverkezési haj­sza megállítására, a leszerelés megvalósításáért. Ha csak a legutóbbi órák ezzel kapcsolatos eseményeit kötjük is csokorba, az eredmény máris figyelemre méltó. A legfontosabb hír az, hogy a konferenciák hagyományos váro­sában, a svájci Genfben megkezdődött a leszerelési bizottság ülésszaka. A napirend röviden így foglalható össze: intézke­dési javaslatok kidolgozása a nukleáris fegyverek gyártásá­nak és terjedésének megszüntetésére, a vegyi fegyverek be­tiltására, a tömegpusztító fegyverek új fajtáinak és rendsze­reinek, nem utolsósorban a sugárfegyverek kiiktatására. Az új ülésszak nincs híján nehézségeknek, de reménysé­geknek sem. Mint a TASZSZ szovjet hírszolgálati iroda a nyi­tányról szóló kommentárjában rámutat: a nyugati országok álláspontja eddig akadályozta komoly eredmények elérését. A kommentár emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a tör­ténelem legnagyobb katonai költségvetését terjesztette be a következő pénzügyi évre — az összeg nagysága 126 milliárd dollár! A gigászi szám önmagában is jól érzékelteti a leszerelés útjában álló legnagyobb akadályt: a mammutmonopóliumok anyagi, profitérdekeltségét a fegyverkezési hajsza folytatásá­ban. Nem utolsósorban ennek a szándéknak a politikai vetü- lete észlelhető a NATO számos, a leszerelési folyamatot nehe­zítő gesztusában. Ezek közül a legveszélyesebbnek jelenleg a neutronbomba gyártásának és elterjesztésének szorgalmazá­sa tűnik. Erre hívta fel a figyelmet a 'Béke-világtanács washing­toni ülése, az ENSZ leszerelési dokumentuma, sőt a Holland Kereszténydemokrata Párt katonai szakértőinek munkaok­mánya. Ez a párt részt vesz a holland kormánykoalícióban és állásfoglalása könnyen azt jelentheti: Hága a NATO májusi csúcsértekezletén nemlegesen foglal állást a neutronbomba terveivel szemben. A holland példa is mutatja a biztató folyamatot, amely a „tavaszi hangok” mögött van: azt a felismerést, hogy nem a fegyverfajták ijesztő felduzzasztása, hanem a pusztítóeszkö­zök arzenáljainak fokozatos leépítése a világ nyugalmához vezető út. HARMAT ENDRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom