Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-28 / 24. szám

1978. január 28. tÉpÚJSÁG 3 Összevont párttaggyűlés az atomerőmű-építkezésen Megválasztották a pártbizottságot A paksi atomerőmű-épít­kezés pártalapszervezeteiben az elmúlt két hétben lezaj­lottak az 1977. évi munkát értékelő és az ez évi felada­tokat meghatározó taggyűlé­sek. Tegnap összevont tag­gyűlést tartottak a beruházás kommunistái. Ezúttal azon­ban kissé eltért a napirend a megszokottól. Az üzemi párt­vezetőség nem egyévi mun­káról adott számot, hanem a megalakulás, 1975 novem­bere óta eltelt idő alatt vég­zett pártmunkát tette mér­legre. Ugyanis ezzel a nappal megszűnt az üzemi pártveze­tőség, „utódja” a beruházás pártbizottsága lett. Az összevont taggyűlésen részt vett Rigóczky István, a járási pártbizottság első tit­kára és dr. Péter Szigrid, a megye; pártbizottság osztály- vezetője. Hegedűs György, az üzemi pártvezetőség titkára mond­ta el a vezetőség beszámoló­ját. — A több mint két éve megalakult pártvezetőség — mondta — programjában el­sőrendű fontosságúnak tekin­tette a gazdaságpolitikai fel­adatokat, ho"v a n én Gazdasá­gi tervekből adódóan az atomerőmű-beruházás kivite­lezése terén jelentkező poli­tikai és gazdasági feladatok egységes értelmezés alapján, határidőre valósuljanak meg. Mind a beszámoló, mind a vita tükrözte, hogy eredmé­nyes volt a kétéves munka, ám még igen sok a javítani­való. Főképp a kivitelezésnél dolgozó — és egyre növekvő számú — vállalatok, illetve vállalati részlegek tevékeny­ségének összehangolásával, a 'komplexbrigád-mozgálom el­terjesztésével, a szocialista együttműködési szerződések kötésével és betartásukra va­ló mozgósítással. Kicsendült a felszólalásokból is, hogy el­sősorban a kommunisták kö­zött kell udatosítani; a ne­hézségek, lemaradások ne az okok megmagyarázásával, az itt dolgozó kivitelezési szer­vezetek önigazolásával inté­ződjenek el, hiszen mindenre lehet magyarázatot találni és többé-kevésbé minden bajt lehet külső, objektív okokra áthárítani. Minden figyelem, munka a fő célra irányuljon: elvégezni az ez évi megnöve­kedett feladatokat, mert ezen múlik, hogy 1980-ban üzem­be lépjen az első gépegység, ami rendkívül fontos az or­szág növekvő energiaigényé­nek kielégítéséhez. Felszólalt a vitában Ri­góczky István is, tolmácsolva a járási pártbizottság elisme­rését és köszönetét a beruhá­zás pártszervezeteinek, kom­munistáinak. A taggyűlés egyhangú sza­vazással elfogadta a beszá­molót. Ezután a járási pártbi­zottság első titkára ismertette a megyei párt-végrehajtó bi­zottság 1977. november 15-i állásfoglalását, mely szerint az atomerőmű-építkezésen megnövekedett feladatok, a kivitelezésben részt vevő szervezetek, az építkezésen dolgozók számának növeke­dése indokolja, hogy a jövő­ben pártbizottság irányítsa az alapszervezétéket, ellen- őrizze-irányítsa a vállalato­kat, tömegszervezeteket. En­nek megfelelően hozott hatá­rozatot a járási párt-végre- hajltó bizottság az üzemi pártbizottság létrehozásáról. Az összevont taggyűlés tit­kos szavazással megválasz­totta a 27 tagú pártbizottsá­got. A taggyűlés után az új pártbizottság megválasztotta titkárát és -a héttagú végre­hajtó bizóttságot, az öttagú fegyelmi bizottságot és a há­rom munkabizottságot. A pártbizottság titkára Hege­dűs György létt. A tsz-irodát apró lakóház­ból alakították ki, cseppet sem hivalkodó — akár a fa­lu: Várong. Néhány évvel ez­előtt mégis szárnyra kapta a hír a téesz, a falu nevét. Em­berek böngészték a térképet, Viárongot keresve, Mátészal­kától Sopronig. Az első hir­detésék akkor jelentek meg az újságokban. A várongi téesz lakást ígért a hozzájuk telepedő szakembereknek, nagycsaládosoknak. Meg­indult a népvándorlás. — Sokan megfordultak ná­lunk — mondja a téesz párt- tittkára, Győréi János. — Volt aki beköltözött a házba, az­tán két hét múlva tovább ment. Tudja az értékes, dol­gos emberek mellett egy ilyen felhívásra a linkeket is összefújja a szél. Van akit a kalandvágy, a még jobb ígé­ret vitt tovább, van aki nem tudta megszokni a vidéket, a falut. Volt, akit mi küldtünk el. — A sajtó, a televízió so­kat foglalkozott önökkel, mégis arra kérem, mondja el, hogyan tudták a lakásokat biztosítani. — Elnéptelenedő falu volt Várong. Sokan elköltöztek, az üresen maradt házakra pedig nem volt vevő. A téesz munkaerőgondokkal küszkö­dött. Akkor döntött úgy a vezetőség, hogy az üres há­zakat megvesszük és felad­juk a hirdetést. Aki idejön, havi részletekben törleszti a ház árát. — Van még üres házuk? — Nincs. Se itt Várongon, se Lápafőn. Most már csak akkor tudunk új embert fo­gadni, ha valaki elköltözik. — Hányán maradtak itt a „hozatottakból” ? Győréi János gépelt papí­rokat vesz elő. Rajtuk a be­települtek névsora. Száznegy­venhét név. * Az autó kerékéi időnként kipörögve próbálnak megka­paszkodni a jeges földúton. A falu házai itt kisebb cso­portokban bújnak össze. Kö­zöttük itt-ott összedőlt há­zak romjai, a házcsoportok között akácligetek. Kísérő nélkül nehezen találnánk meg Kériék házát. Az udvaron sátrat ácsol­nak. A család lakodalomra készül. Ágnes leányuk eskü­vőjére. A lakodalom a kul- túrházban lesz, az udvari sát­rat csak a főzőüstöknek, a konyhának készítik. Még emlékezem a tévéfilmre. Ké­nné akkor azt mondta, leg­szívesebben visszamenne Dalmandra, ahonnét jöttek. Most a vője is Várongra köl­tözött. Az ifjú párt várja a téesz által vásárolt ház. — Négyen dolgoztunk ed­dig a családból a téeszben — mondja Kéri István. — Há­rom fiam fogatos, én a lóis­tállóban állatgondozó vagyok. Most a vöm buszsofőr lesz a téeszben. — Anyagilag jobban jártak a költözéssel? — Nem mondhatnám. Az az igazság, hogy ennyien, ennyi munkával ezt máshol is megkeresnénk. Meg aztán fogatosnak, állatgondozónak nem tódulnak az emberek. Az ifjú vőlegény is közbe­szól: — Tudja, Székesfehérvá­ron a Volánnál többet keres­tem. De az albérlet, a presz- szók sokat elvittek. Itt nyu- godtabb, csendesebb az élet. Jobban meg lehet fogni a pénzt. * Néhány házzal odébb lak­nak Szappanosék. A fiatal- asszony a kapuban fogad. A férj, Szappanos Imre a szo­bában beszélget kollégáival. Ahogy bemutatkozunk, mondják azt is, honnét jöt­tek. Egyikük debreceni, Szap­panosék Karcagról költöztek ide. — Tizenötezerért vettük ezt a házat — mondja Szap­panos Imre. — Most fizetjük a részleteit. Mind a ketten a tehenészetben dolgozunk. a feleségem fejőnő, én állat­gondozó vagyok, többet ke­resünk mint Karcagon. Ott egy bútorboltban voltam anyagmozgató, még a néha csurranö-cseppenő borra­valóval sem volt meg az, ami itt van. A lábunknál két szőke csöppség játszik. Egyikük négy-, a másik kétéves. — A gyerekekre ki vigyáz, ha maguk dolgoznak? — Itt lakik velünk az öcsém is. Mire neki iskolába kell mennie, az asszony ha­zaér, délután pedig, amikor újra kell menni dolgozni, már itthon van az öcsém. — Megszokták már Váron­gon? — Nem volt nehéz meg­szokni a vidéket, mert né­hány éve a szüleimmel még itt éltem Lápafőn. Itt is nő­sültem. Utána kerültünk Kar­cagra. Amikor olvastam a hirdetést, eldöntöttük, hogy hazatérünk. Leszerelés után költöztünk. MEZŐGÉP Havonta 600 mázsa Hortobágyi ponty Szekszárdon Kommunista aktíva Tegnap délelőtt Szekszár­don a Babits Mihály Műve­lődési Központban tartotta a szekszárdi MEZŐGÉP Válla­lat kommunista aktíváját, melyen részt vettek a szocia­lista brigádvezetők, társadal­mi aktívák és a vállalat poli­tikai és gazdasági vezetői. A több mint 200 résztvevő előtt Zsigovits Ferenc igazgató is­mertette az elmúlt évi felada­tok teljesítését. Többek kö­zött elmondta, hogy az első negyedévben sok gonddal küzdött a vállalat, de az anyaghiány, az új gyártmá­nyok beindítása ellenére a gyár kollektívája — néha túl­órázások árán is — teljesítet­te feladatát. Az idei feladatok 474 mil­lió forintos termelési érték létrehozását irányozzák elő, ez 9,9 százalékos növekedést jelent. Ehhez a munkához is­mét a kollektíva nagyarányú összefogása szükséges. Az éves előirányzatok teljesíté­séhez ütemes negyedéves ter­melésre van szükség. Ennek érdekében az előkészítő szer­vek feladata megnőtt, meg­határozóvá vált. A beszámoló után az első hozzászóló Szűcs Lajos, a 30 tagú Törekvés szocialista bri­gád vezetője volt, aki felhívás­sal fordult a szocialista bri­gádokhoz, hogy ’ csatlakozza­nak a Láng Gépgyár felhívá­sához. A kommunista aktíva részt­vevői egyhangúlag elfogadták a felhívást. Vállalták, hogy a vállalat tervét 2 százalékkal túlteljesítik és így 9,5 millió forinttal többet gyártanak az előirányzottnál, valamint ön­költségcsökkentéssel 7,3 mil­lió forintot takarítanak meg és az év során három kom­munista műszakon vesznek részt. Hetvenmázsás pontyszál­lítmány érkezett csütörtökön délelőtt Szekszárdra. Az út nagy részét' vonaton tették meg a halak, az állomásról pedig gépkocsival szállították őket a halüzletbe. Jó étvá­gyunk van. A feleimben jel­zett mennyiséget természete­sen megyénkben fogyasztjuk el és bizonyára „csak” azért ennyit, mert ennyit tudnak biztosítani a halat tenyésztő gazdaságok, termelőszövetke­zetek. Fotó: Bakó Jenő. — Jobb itt? — Karcagon mindent fo­rintért kaptunk: Itt még a tüzelőre sem kell költeni. Szólök az erdésznek és ad ir­tani való fát. Az idén három disznót hizlaltunk. * Újra a meleg irodában- A fiatalasszony el-eltűnődve, lassan beszél. — Igen, befogadták — mondja — Vannak baráta­ink, a betelepültek között is, a régi várongiak között is. Hetvenhárom júniusa óta sok minden történt. Akkor szolgálati lakásba költöztünk, most saját lakásunk van... A férjem villanyszerélő. Otthon Mátészalkán, az építőiparban dolgozott. Hideg, huzatos új házakban. Sokszor egész nap a falat vésték, a hidegben a keze odaragadt a vésőhöz. Én a MOM-ban dolgoztam az érettségimmel, fizikai mun­kásként. Itt SZTK-ügyintéző vagyok. — Azt mondta, otthon Má­tészalkán... — Igen — neveti el ma­gát Kovács Pálné. — Azt mondtam otthon, mert ha Mátészalkára utazunk, akkor hazamegynük. De onnét visz- sza is hazajövünk. így lesz ez még néhány évig. Tudja, azért nagy ugrás volt az Al­föld túlsó végéből a Dunán­túlra jönni. — Megérte? — Nekünk otthon nem volt semmink. Még egv tévénk sem. Igaz, anyósoméknál lak­tunk, nem is kellett venni. Itt van házunk, az egyik szo­bát berendeztük, van konyha, a fürdőszobát még be kell rendezni, de napról, napra gyarapodunk. * Azt mondják, lassan több betelepült dolgozik a téesz­ben, mint eredeti tag. — Az aktív dolgozó tagok csáknem fele néhány éve köl­tözött ide — válaszol a párt­titkár. — Milyen munkaerő a „hozatott” ember? — Mint a többi. Van köz­tük jobb is, gyengébb is. Az viszont tény, hogy azelőtt a tehenészeti telep környékén méteres gaz volt. A régi ta­gok ellátták az állatokat és siettek a háztájiba. Ezekkel az emberekkel el tudtuk érni az állattenyésztésben is a nyolcórás munkaidőt. Nézzen körül, a sertéstelepen virág­ágyások, gondozott utak. A nyolc órába ez is belefér. A falu nemcsak a virág­ágyásokat köszönheti a bete- lepülteknek, hanem a létét is — Várongból nem lesz Gyű­rűfű. Megmentették a kiha­lástól, a téesz negyvenmilliós értékét pedig tovább gyara­pítják. TAMÁSI JÁNOS Várong A beérkezett szállítmányt mérik. Egy részét azonnal to­vább szántották Bonyhádra, Decsre, Bátaszékre. A szállítmány egy- és kétkilós halakból áll

Next

/
Oldalképek
Tartalom