Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-28 / 24. szám
A rSÉPÚJSÁG 1978. január 28. A cipöbörzén A színvonal változatlan Ismét megrendezték Budapesten a cipőbörzét, azt az alkalmat, ahol az összes cipőgyártó cég bemutatja azokat a modelleket, amelyéket a kereskedelemnök megrendelésre ajánl. A kereskedelem képviselői a cipőbamutató helyiségében rendezett börzéken találkoznak a különoka: ugyanarra a kaptafára terveznek a modellök készítői — ezúttal a szó szoros értelmében gondoljuk — nincs lehetőségük másfajta talp- anyagokkal, felsőrésznek való bőrrel találkozni? Egyébként, hogy a régi kellékeket is igyekeznek még felhasználni azt mutatja az is, hogy néhol még a vastag talpak is felbukkantak, főleg női csizmákon. Úgy tudjuk, a cipőboltok képtelenek eladni ezöket az öt-hat éve divatos harisnyacsizmákat. Vajon mire számítanak azok a gyárak, amelyék még mindig ilyeneket ajánlanak? Eltűntek a mintás textilcipők, és az élénk szí nűek sem divatosak. Csupa sötét tónusú cipőt láttunk. A nőiek közül a kék, a férfiak számára gyártottaknál a barna árnyalatai jelentek meg legtöbbször. Ismét láttunk földcipőket, újabb fazonokban is. Kár, hogy üzleteink csak a női változatokat tartják — azokat is ritkán — hiszen ezek a modellék férfiméretben is készülnek, és a férfiak számára éppen olyan egészséges lenne viselésük, mint a nőknek. simán. Sokszor a gyártók, kezükben a bemutatón is látható modellel, közük, hogy ezt a fajta lábbelit másfajta bőrből, vagy más típusú talp. A cipőbörzén látott kiállítás nem nagyon tükrözi a változásokat, főleg, ha az ember látta a tavalyi börze kínálatát is. Nem tudni, mi az jeikre. A többi cipőgyár gyermekcipői közül elsősorban a csizmákat emelnénk ki, azzal a megjegyzéssel, hogy a bébicsizmáik idén is hiányoztak. — kz — pal fogják készíteni, mint amit bemutattak. Az üzletkötők morgolódnak, aligha örülnék az ilyesminek a cipők tervezői, és nem naivon fordul elő olyan eset, hogy a vásárló jobban jár. Az ember az utcán járva- kelve is tudhatja, a cipődivat az utóbbi időben elég jelentősen megváltozott. A vastag talpak eltűntek, a cipők fazonja nyújtott lett, az orrok hegyesebbé váltak. A női cipők sarka magas, vékony. Végezetül a gyermekkollekcióról: ismét a Sabaria Cipőgyár termékeire lehetett odafigyelni, bár meglepetést nem kínáltak. Annak még nem láttuk nyomát, hogy az Elefánton céggel kötött kooperáció hatott volna modellféle' gyárak, szövetkezetek képviselőivel, és itt rendelik meg a kiválasztott cipőket. Mindez persze nem megy aim Í-777Z «-777J Egyszerű vonalú, úgynevezett kosztümcipők Hasonló férficipőket évek óta vehetünk A Sabaria gyermekcipő-mo- delljei Tárgyalnak a börzén Nem valami divatosak OTTHON CSALÁD Jó ha tudjuk a pb-gázkészülékekről... Mind többen — kempingezők víkendház-tulajdonosok és olyan lakások tulajdonosai, akiknek háztartásában nincs városi gázellátás — érdeklődnek a propán-bután gázzal működő készülékek iránt. Főzőt, tűzhelyet és magát a gázpalackot a VASÉRT szaküzleteiben vásárolhatunk, ahol általában azilletékes pb- gáz árusító állomás címét is megmondják. Konyhában, fürdőszobában 11 és 12 kg- os palackot használnak, de sportcélokra (kempingezőknek) 0,5—2 kg-os palackok is forgalomban vannak. A propán-bután gáz á levegőnél nehezebb. Ha elégés nélkül áramlik ki, lesüllyed a földre, és belefolyik minden elérhető mélyedésbe, akár a víz. Az így felgyülemlett gázok robbanékony gáz- elegyet képezhetnek. Éppen ezért fontos tudni, hogy a pb-főzők, illetve -palackok nem állhatnak olyan helyen, ahol alacsonyabban fekvő helyiséghez vezet lejárat, például olyan konyhában, ahol pincébe vezető csapóajtó van. Ezt a szabályt már akkor figyelembe kell venni, amikor a hétvégi ház tervét készítjük. A 11 és 12 kg-os pb-gáz- palackok tarthatók a 'készülék mellett konyhában vagy fürdőszobában is, ha nincsenek égő láng hősugárzásának kitéve. A palacknak legalább 2 méter távolságra kell a kályhától vagy más hőforrástól lennie. Éghetetlen anyagból (azbesztlemezből) készült árnyékoló köz behelyezésével a legkisebb távolság 1 méter lehet. A palackot tilos közvetlenül a pincelejáró mellé állítani, mint ahogy tilos hálóhelyiségek közelében elhelyezni. Szabályozó nélkül a pb-gázkészülék nem üzemeltethető. A tömlőnek a csatlakozását a szabályozón és a készüléken bilinccsel kell biztosítani. A tömlővezető ne legyen 2 méternél hosszabb. Legbiztonságosabbak az 5—8 milliméter belső átmérőjű, merev csővezetékek. A pb-gázfőzőt nem szabad konyhai tűzhelyre állítani, nehogy a tűzhelyben a gázok összegyűlhessenek. Használat alatt mindig ügyeljünk a készülékre, hogy a láng esetleges megszakadása esetén elzárhassuk, illetve kikapcsoljuk a gázt. Kikapcsoláskor először a palackon lévő szelepet kell elzárni, hogy a vezetékben nyomás alatt lévő gáz még elégjen, és a vezetékben a nyomás megszűnjék. A palackszelep kinyitásához elegendő egy fél fordulattal balra csavarni, záráskor csupán a kéz erejével, s nem erőltetve kell a szelep kézikerékét becsavarni. Szivárgó propán-bután gáz szagának észlelésékor a palackszelepet azonnal zárjuk el; minden égő lángot, ciga- retát azonnal el kell oltani. Valamennyi szabadba nyíló ajtót, ablakot nyissunk ki, mert a gáz a padlón gyűlik össze (minden más helyiségbe nyíló ajtót csukjunk be.) A tömítetlen palackot pedig nyomban vigyük ki a szabadba! A szivárgás helyét megállapíthatjuk szappanos vízzel való beecseteléssel. Nem használható a pb- gázkészülék, ha a láng vége sárga, vagy sárgásán ég. A készüléket szákemberrel sza- bályoztassuk be. A tökéletlen égéssel szénmonoxid szabadul fel, s ez káros az egészségre. Egy-egy háztartásban a bekapcsolt palackon kívül legföljebb még eeyet szabad tartani, de azt másik helyiségben. B. K. mikor Árendás úgy két óra tájban hazalépett, hogy harap______ion valamit, az aszszon y éppen a gyerekkel viaskodott. Az utóbbi időben egyre bogasabbakká terebélyesedtek a vezetőségi ülések, az elnöknek úgy tűnt, mintha jómaga is rejtvényt játszana: mondandója nem egyenesen, hanem labirintu- si zegzugokon át jut el a célig — ha eljut. Közben kiszárad teste-lelke, a bőre rászikkad csontjaira, akár a télire húsát vesztő szilva a magjára. Fájt a feje, erre még az irodában magába nyomott egy pirulát. Ezt meg rögtön visszáruzni akarta az üres gyomor. A fülébe legyekként bozsorogva betelepedtek, párzottak és szaporodtak a gyűlésen neki címzett hozzászólások. Hörbölte az ételt, itthon nem kellett fékeznie magát a csörömpölés nélküli kanala. zásra, mint az elnöki továbbképzések verejtékesen óvatos étkezésein, melyeken a lelepleződéstől félt: másoktól mintázza a kés és villa páros használatát. Kedélyére nagy fekete madár telepedett. Az asszony a gyerekre acsarko- dott, de Árendásnak hallása volt rá, hogy az ostorcsatta- násos hangsúly tulajdonképpen az ő késésének szól. Az „Isten verte kölyke, én nem kínlódok tovább veled!” csomagolása annak a ki nem mondottnak, hogy „Az én munkám ebben a házban csak annyit ér, mint a ló poty- nyantása!” Való igaz, hogy Margit már régen túl lehetne a mosogatáson, ha ő nem késik. De a férfiból még nem párolgott el a délelőtti gyűlés sósavas hangulata, amiatt nem gurított békítgető mondatokból szőtt szőnyeget az asszony elé. Lánya korú fehércseléd volt ez a Margit, dédelgetni kellene, akár a macskát, hiszen amíg meg nem nyerte magának, nem volt se éjjele, se nappala miatta. Attól a perctől, mihelyt a kettőjük dolga kitudódott, senki sem merte többé szép combú Margónak hívni az adminisztrátorlányt. Árendás azonnal elvált első asszonyától. Szegény Lidi csak tyúkültetésben, paprikapalántázásban, mosásban, takarításban tudott gondolkodni! Az elnök elvette Margitot. Már gömbölyödött a lány hasa. — Vesződjön veled egyszer a kujtorgó apád is! * Az asszony lecsapta a gyerek elé az írószerszámot, és magukra hagyta őket. Menése mostanában kezdett puha macskamozdulatokból súlyt éreztető döcögőssé alakulni. Árendás érezte, hogy a nemtörődöm járás neki beszél. Már nincs miért ingerkedve ringatózni... Odaállt a gyerek mellé. — Elakadtál? A gyerek gyanakodva lesett fel rá. Árendás ez, le sem tagadhatná az apját! Süntüs. ke-kemény hajbokor, sovány arc — mintha belülről viccesen beszippantotta volna a fölösleget a fogsorok közé — pereménél kifelé pördülő fül, a szem keskeny résben kuksol: rozsbarna, akár" az anyjáé. Mégis valahogy alamuszi ez a gyerek; nagyapa korú apa és nagyon is asszonyos menyecske bókkanó fejű termése. Nem volt ideje összemelegedni a fiával. Otthoni szűkös idejét Margit igényelte. — El... elakadtam — lehelte a gyerek. Miért fél ez tőle? Árendásban mézgásodni kezdett a bosszúság. Szemével csapdáz- ni akarta a fia pillantását, de a rozsbarna golyók ide-oda szökdöstek előle. Furcsa — döbbent rá — ezt a gyereket még sohasem hallotta nevetni. Mosolyt préselt az arcára, belefájdultak a pofacsontra feszülő izmok. Bizalmat követelő — s nem kérő — nyájasság ez, érezte. Puhább lágyra most nem tudta igazítani vonásait. — Hoci! — nyúlt a könyvért. A gyerek a válla völgyébe húzta a fejét. Árendás fennhangon olvasta a példát. Mindent hangosan olvasott, így szívósabban kullancskod- tak agyába a szavak. „Lófogattal egy katasztrális hold földet lehet felszántani egy nap alatt. Egy traktorral hét holdat. Hány hold különbséget jelent ez 19 nap alatt?” Szokványfeladat! Az ő fia ne tudná ezt megoldani? A hirtelen sarjadt fölényérzet — magunk alá tapodjuk a példát! — békülékennyé tette. — Hogyan gondolkodtál, Sunyukám? A gyerek pillantása a füzetlapra fagyott. Sipítós hangja útközben meg-meg- karcosodott: — A tizenkilencből el köll venni hetet... .. -■ — Rrrrossz! Kiröffent belőle, mielőtt fegyelmezte volna magát. Már leleplezte magában: mostanában elégedetlensége sebesebb a meggondolásnál. Csak óvatosan, mint a hímes tojással! Puhított a hangján: — Mondd el a példát, Sunyukám. A „Sunyukámba” azonban belefőtt egy kis keményítő is. A gyerek szemhéja mint a fészkéről rebbentett madár szárnya. Kiugró pofacsontján sűrű pontokban kezdett pirulni a bőr. Árendás elfordította a fejét: isten verte kölyke! — A traktor hét holdat szánt föl. Akkor tizenkilenc nap alatt mennyit? A gyerek nem képes emeleteiben látni az épületet! Árendásban egyre tarajosab- bakká híztak a rosszkedv hullámai. Kezdjük elölről. — A lófogat egy nap alatt hány holdat szánt? Sunyu izzadt kis mancsával a füzetet gyűrögette. Az arca nyálkásan csillogott, mintha olvadásnak indult volna. Torkából csak többszöri nekikészülődésre ugrottak a szavak: — ... A lófogat... hetet. Ugye? A reménykedő „Ugye?” kegyelmet kunyorált. Árendás előtt megbillent a világ. A fia — egy Árendás gyerek! — nehéz gondolkodású. — Te isten barma, te! Egyet szánt föl egy lófogat egy nap alatt! Egyet szántottam föl, pedig majd’ a belem lógott ki, úgy törtem magam abban a rohadt gevernyásban, hogy gazdább legyek a gazdánál! Érted, te isten barma kőiké?! ...Hány holdat szántott föl a paraszt? — E ... gyet — vacogta a gyerek. — Egyet! A gép meg hetet! Akkor tizenkilenc nap alatt hány holdat hasogat föl? Ide nézz a szemembe! Állánál fogva megemelte a fia fejét. A kocsonyás nedvességtől undorodott: kire fajzott ez a kölyök? Lidi, az első felesége volt ilyen rívós, de az meg ez a rakás kis szerencsétlenség, hogy jön ösz- sze?! Homlokfalát belülről égette valami. Nem hallotta, mit mond Sunyu, csak a hangsúlyából érezte ki, hogy újra mellébeszél. A szégyene ez a kölyök, az emberek a markukba röhögnek: az elnök fia megbukott! — Amikor a traktorra ültem, öt-hat holdat megszántottam. Nem hetet! De ötöt, azt meg! Kemény gyerek voltam! ... Tizenkilenc nap alatt tizenkilencszer ötöt... Azt mondták az emberek: „Árendás Jani, te zsellérszármazék létedre rápirítottál a gazdákra, légy az elnökünk!” ...Tizenkilencszer öt, érted?! A gyerek orrából szivárgó zöldessárga sáros patak elérte Árendás kezét. Nem tudta megmagyarázni, hogyan: egyszerre valahogy a délelőtti gyűlésen volt megint. De mintha nem is ő lett volna, hanem a gyerek ... Vagy ő, csak a bensejében gyerekként. Újra hallotta a főagro- nómus szavait: „Jani bátyám, lépnünk köll, mert minket lép le az idő. Már nem lehet szakértelem nélkül...” Mondd ki: hülye vagyok! „Nem erről van szó, te is tudod. De a bővített újratermelés azt kívánja ...” A friss okleveles állattenyésztő bólogatott; kizárták őt maguk közül az idegen nyelvű szakkifejezéseikkel. Ütött. — Gatyába rázni a szövetkezetei — jó voltam!? * — Emelte a kezét újra. — Éjszakákat a terv fölött gunnyasztani — jó voltam!? ...Elnökként is traktorra ülni — jó voltam!? ... Hitelt kikuncsorogni — jó voltam!? ...Kitaníttatni az agronómussá vakaródzott urakat — jó voltam!? gyerek némán állta az ütéseket: se holt nem volt, se eleven.-.üUi.. i Margit vijjogva röppent ki a belső szobából. — Megölöd, te állat! ... Segítség, emberek! A boltból átszaladtak néhá- nyan, és lefogták Árendás Jánost. A boltos telefonált orvosért. Leskó László: ...mígnem elemészt téged
