Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

1978. január 5. “Képújság 3 A módszertani munka fontossága a politikai oktatásban A társadalom minden---------------------------- területen a z intenzívebb előre jutás kérdései vannak előtérben. Naponta hallunk hatékony­ságról, munkastílusról, kor­szerű vezetési eljárásokról, ezeknek lényegéről — vagy­is módszerekről. Nyilvánva­lóak előttünk a célok. Fel­adataink sokrétűbbé, össze­tettebbé válásával a „mit te­gyünk” mellé a „hogyan vé­gezzük” is nagyon lényeges­sé vált. A célokhoz vezető úton nem azok puszta ismé­telgetése az elsődleges (bár a tudatosításhoz ez is kell), hanem a hogyan, a mivel, a kikkel történő megvalósítás — tehát a napirenden lévő kérdések komplex felfogása. A politika jelen van éle­tünk minden percében, a po­litika nem csupán a hatalom, hanem szocialista társadal­munkban a munkásosztály, az egész nép érdeke, sőt, mindegyikünk személyes ér­deke. Tömören kifejezve: kormányzó erőnk. Megértése céljaink elfogadását, a meg­valósításért való egyéni és kollektív tenniakarást, a cse­lekvést jelenti. Meg nem ér­tése esetlegességet, ideges­kedést, sőt ellenérzést, aggá­lyokat, társadalomellenes magatartást is kiválthat. Nagy tehát mindazok felelős­sége, akik a politikát „csinál­ják”, illetve akik a politikai­ideológiai tudatot formálják. A politikával való minél egyértelműbb azonosulás döntően a tartalom átadásá­nak módszerein áll vagy bu­kik. Az előzőekből világossá vá­lik, hogy a módszer nem füg­getlen, nem önálló valami, hanem a tartalomhoz kötődő, megítélni sem önmagából kell. Mindig valamilyen cél elérését szolgálja. E«y-egy módszert csak akkor tartha­tunk jónak, hatékonynak, korszerűnek, ha általa a ki­tűzött célt a legoptimálisab­ban elérjük. A termelési technológiákban, eljárások­ban vannak „receptek”; min­dig mindent ugyanúgy kell csinálni a jó eredményért. (Bár itt sem helyes csak má­sok példájának puszta köve­tése.) A politikai oktatásban ilyen recept nincs, ebben mirtdenkinek saját magának kell megtalálni a legcélrave­zetőbb eljárásokat. Miért van ez így? Azért,------------ mert az oktatás két­t ényezős: egyik oldalon a hatni képes, a társadalom szükségleteit tolmácsoló ok­tató, a másik póluson a hall­gató. A hallgatók meghatá­rozott személyi léttel és tu­dattal rendelkeznek. Felnőt­tek, praktikusak, önállóak, tapasztalatokkal, meggyőző­déssel bírnak, felismert, vagy vélt érdekeik vezérlik őket, előzetes beállítódásuk módo­sító tényező — vagyis sokar- cúak, sokfélék. Pszichológiai vizsgálatok is igazolták, hogy az emberek még a megismé­telt ingerekre sem ugyan­úgy reagálnak. Az emberi pszichikumban minden fo­lyamat egyetlen egyszer, meg nem ismételhetően zajlik le. Mi viszont ennek ellenére azonos cselekvést motiváló meggyőződést akarunk kiala­kítani, mert ez társadalmi szükségszerűség. A módszertani munka iránt felélénkült az érdeklő­dés. A helyes felfogás mel­lett szélsőségekkel is talál­kozni. Az egyik ilyen alábe­csüli a módszertani munkát: „nem kell nagy ügyet csinál­ni ebből. A marxizmus igaz, a párt politikája jó, ezek ön­magukért beszélnek. Ismer­tetni kell, a jó célokat az ér­telmes emberek magukévá teszik.” A másik tipikusan hibás 1 felfogás viszont túlértékelni a módszereket, már-már öncélúvá avat egyes fogásokat — például kérdő­ívek, felmérések, szinte leírt szöveg szerinti leckefelmon­dás stb. Az azonban, hogy mi lesz a meggyőződéssel, a helyes cselekvéssel, már má­sodrendű e nézet számára. Némi igazság is van a mód­szerek ilyen megítélésében Az, hogy bizonyos alaptétele­ket illik tudni, még csak a feltételét jelenti a helyes magatartásnak, de nem azo­nos azzal. Vigyáznunk kell, mert az ilyen „látványos”, szinte „tételesen mérhető” el­járások csábítók. A lényege­sebb a hallgatóság belső ar­culatának, alapállásának a formálódása. Nem a választ kell csak tudni, hanem asze­rint is élni. Nyilvánvaló: egyik szélső­séges felfogás sem vezet eredményes propagandamun­kához. A jó gyakorlat sok-sok propagandista tapasztalata alapján alakul ki. Egy cikk keretében azonban csak kö­zös elmélkedésre, együttes gondolkodásra tudunk buz­dítani, mintsem a módszerta­ni munka elméleti és gyakor­lati leírását adni. A politikai oktatás: folyamat, melyben meghatározott feladatokat, meghatározott cél érdekében, összehangoltan kell megvaló­sítani. A folyamat, mint egységes egész segíti az ered­ményt: a szocialista tudat kialakulását. Ez pedig tuda­tosság, módszeresség nélkül csak feltételezés marad. Észre kell vennünk, hogy minden területen nőtt az igényesség önmagunkkal és környezetünkkel szemben. A politikai munkát végzők­nél ez abban fejeződik ki, hogy politikánk céljait a hallgatóság sajátjává te­gyük. hogy szilárd eszmei talajt biztosítsunk számuk­ra. Az ember ugyanis úgy cselekszik, ahogyan eszméi vezérlik. Eszmék nélkül csak megosztani lehet az embere­ket, vezetni, lelkesíteni, ve­lük szocializmust építeni nem. Marx írta az eszmék erejéről: „Szilárd meggyő­ződésünk, hogy nem a gya­korlati kísérlet, hanem a kommunista eszmék elméle­ti kifejtése az, ami igazán veszélyes, mert gyakorlati kísérletekre, még ha töme­gesek is, ágyúkkal lehet vá­laszolni, mihelyt veszélye­sekké válnak, de eszmék, melyek érzületünket meghó­dították, melyek intelligen­ciánkat hatalmukba kerítet­ték, amelyekben az értelem hozzábilincselte lelkiisme­retünket — ezek olyan lán­cok, amelyekből az ember nem tépheti ki magát, anél­kül, hogy szívét ne tépné, olyan démonok, amelyeket az ember csak úgy keríthet hatalmába, hogy aláveti magát nekik.” Szocialista társadalmat építeni a marxizmus— leninizmus tételeivel való azonosulás nélkül lehetetlen. Könnyíti dolgunkat, hogy a marxizmus eszmerendszeré­nek átfogó megismerése mind tömegesebb igénnyé válik. (Tolna megyében évente közel 40 000 fő vesz részt valamilyen szintű po­litikai képzésben.) A hatékonyabb propagan­dához nélkülözhetetlen a hallgatók előzetes tudás­szintjének, világnézeti be­állítódásának az ismerete. Az adott csoportok egy-egy oktatási formában nem azo­nos csoportok. Tudnunk kell: mire alapozhatunk, meddig juthatunk el a tu­dat formálódásában. (Meg­jegyzendő, hogy a tudatra nemcsak a propaganda hat.) A módszerekhez tartozik, hogy munkánkat eligazító beszélgetéssel kezdjük. Eb­ben a cél ismertetése mel­lett hasznos tanácsokkal is lássuk el a hallgatókat. Mindjárt az elején érjük el, hogy ne csupán megtanítan­dó és megtanulandó „tan­anyagot” lássanak a feldol­gozandó témákban, hanem olyan élő társadalmi-politi­kai gyakorlatot, amelyben az egyes ember és társai, környezete egyaránt formá­lódik. A hallgatói ,akíivUáí; LG-LK^AlGSG^ fenntartása is az egyik fon­tos tényezője a propagan­dista munkájának. Jó ha­tású, ha a tanítandó egy­ségeket életszerűen dolgoz­zuk fel, vagyis problémát felvető megoldható módon. A „saját környezetében ho­gyan ítéli meg”, ha „önre bízzák, mit tesz”, a „mit ja­vasol” típusú kérdések pél­dául személyessé is tehetik az adott témát. így a hall­gató keresi (és nemcsak várja) a megoldást. Fontos helyet és hangsúlyt kaphat­nak azok a módok, amelyek a hallgatók szellemi aktivi­tását, érvelő, bizonyító kész­ségét, beleélő képességét igénylik. Ehhez pedig a „száraz”, „elvont” tankönyvi megállapítások mellett, azok életközeibe hozása végett elkerülhetetlen a gyakorlati valóság elemzése, s hogy abból önállóan mit vesznek észre. Kapcsolódnunk kell a tö­megtájékoztató eszközökhöz is. A világról, a politikáról, ideológiáról a tömegkommu­nikáció naponta szól. így egy-egy eseményt vagy pél­dát nemcsak az oktatónak kell kommentálni. Gyakran építhetünk a rádióra, a saj­tóra, a tv-re — sőt, kell, hogy építsünk. Sorolhatnánk — és a továbbképzések so­rán gyakran emlegetjük is — a módszereket, a konk­rétabb teendőket. Melyek a módszertani munka javításának legfon­tosabb feltételei? — Mindenekelőtt a ki­egyensúlyozott, következetes, tervszerű munkarend, a rendszeresség, a folyamatos­ság. Ez oktató és hallgató számára egyaránt nyugodt­ságot, biztonságtudatot nyújt. A politikai oktatás­ban is idegeskedést, bizony­talanságot vált ki a kapko­dás, a rendszertelenség, a foglalkozások és azok té­máinak esetlegessége. A programok, m^ka­ütemezését lehetőleg ne vál- toztatgassuk. Ma már elég jól láthatók a menet köz­ben jelentkező aktuális té­mák — eleve lehet velük számolni. Vigyáznunk kell arra is, hogy a hallgatói ér­deklődéshez való közelítés ne vezessen a tételek cáfolatá­hoz, de ne legyen vezércikk­ízű sem a foglalkozás. — Adott, mint feltétel az összefogottabb, következetes irányító munka a felettes szervek részéről. (Temati­kák, tankönyvek, stb.) Eb­ben kiinduló pontunk a XI. kongresszus és a Köz­ponti Bizottság 1976. októ­ber 26-i határozata. — Elindult — de tovább­ra is fejlesztendő — a mód­szertani képzés és önkép­zés. A párt- és tömegszer­vezeti oktatás propagandis­tái részére különböző tanfo­lyamok szervezése a régeb­ben visszafogott szükségle­tek, érdeklődés felszínre ke­rülését jelentette. Nagy po­zitívum, hogy a propagan­disták között jelentős szám­ban vannak politikai és gazdasági funkciót viselők. Nagy élmény volt a tovább­képzés keretében közös gondjainkról, tapasztala­tainkról gondolatokat cserél­ni, javaslatokat hallani. A véleményekben közös: a módszertani képzést diffe­renciáltabban, tempósabban, intenzívebben folytatni kell! — A korszerű oktatás kul­turált eszköz — és környe­zeti feltételeinek biztosítá­sában is ütemesebben lé­pünk előre. Ugyanakkor e téren minden szinten van­nak teendők. (Például helyi érvanyagok összeállítása, szemléltető eszközök be­szerzése, stb.) — Az 1976. október 26-i KB-határozat is nagy hang­súlyt helyez a propagandis­ta-utánpótlás fejlesztésére. Ebben nálunk is közvetlen teendők vannak. Csak jó tartalmi és módszertani fel­készültségű propagandista képes a kitűzött nevelési célok megvalósítására. Nem engedhető meg, hogy „újra­termelődjenek” a módszer­tanilag járatlan propagan­disták. Az előretekintő módszertani munka üteme­sebb javításában van mire, kikre támaszkodnunk. Ren­geteg értékes tapasztalat halmozódott fel. Sok-sok lel­kes propagandistánk van, aki szívesen, őszinte belső elkötelezettséggel akarja és tudja is ezeket hasznosítani. BALOGH ISTVÁN, az Oktatási Igazgatóság tanára Előszállítási kedvezmény az első negyedévre Meg egyszer 1977-röl Az elmúlt hetekben sokszor és sokféleképpen értékel­tük 1977-et. Most, még egyszer visszapillantva az elbúcsú­zott esztendőre, 1977 újdonságaiból adunk ízelítőt: milyen új létesítményekkel gazdagodtunk az év során? Bükfürdőn augusztus óta új 450 ágyas SZOT-üdülő fogad'* ta vendégeit. Felavatták a Péti Nitrogénművek új műtrágyagyárát Megkezdte útját új vonalán a metró: egy éve utazhatnak a fővárosiak a föld alatt a Deák tér és a Nagyvárad tér között Az őszi csúcsforgalom ide­jén megszokott, jó teljesít­ménnyel, dicséretes ered­ménnyel zárták 1977 utolsó hónapját is a vasutasok — állapította meg a MÁV Ve­zérigazgatóság most összeállí­tott gyorsmérlege. Az előzetes adatok szerint a vasút decemberben a terve­zettnél több, mintegy 11 mil­lió tonna árut fuvarozott el, az előző hónapokénál már va­lamivel nyugodtabb körülmé­nyek között. Az import- és a tranzitszállítások mintegy 30 000 tonnával meghaladták a tervezettet, az exportfuva­rozások viszont valamivel el­maradtak attól, amit a válla­latok korábban az év végére jelezték. Ez a jubileumi mun­kaverseny eredményeivel, az exporttervek korábbi teljesí­tésével, az exportszállítások előbbrehozásával magyaráz­ható. A decemberi jó teljesít­mény betetőzte a MÁV egész évi munkáját. Végeredmény­ben — az évközi nehézségek, szállítási feszültségek ellené­re — megfelelt a követelmé­nyeknek a vasút, amely több mint 133,5 millió tonna áru elfuvarozásával az előző évi­nél mintegy 3 millió, a ter­vezettnél másfél millió ton­nával több árut továbbított. Az új esztendőben már ele­ve nagyobb feladat hárul a MÁV-ra. Idei szállítási terve 134 millió tonna, tehát ma­gasabb a múlt évi teljesítés­nél. A vasút vezetői, számít­va az esetleges többletigé­nyekre, intézkedési tervükben 136 millió tonna áru szállí­tására készülnek fel. A nagyobb feladatok vég­rehajtását mindjárt az elején szeretnék megalapozni. Ezért a MÁV vezetői — akárcsak a csúcsforgalom előtt — felke­resik legnagyobb megbízói­kat, akikkel a tervszerűbb munka érdekében egyeztetik a tennivalóikat. Ezenkívül az első negyedévre — amikor vi­szonylag több a szabad ka­pacitás — a fuvaroztatók ösz­tönzésére meghirdették az előszállítási kedvezményt, amelybe az idén több árut vontak be. Ennek megfelelő­en a kavicson, a kövön, a be­tontermékeken és a salakon kívül, januártól márciusig ol­csóbban fuvaroz a vasút trá- gyamészport, műtrágyát, ho­mokot, bauxitot, téglát és cse­repet is. A kedvezménynél a meghatározott árukból a múlt év első negyedében elszállí­tott mennyiség 90 százalékát veszik alapul. Azon felül ja­nuárban és februárban — a többletmennyiségtől függően — tonnánként 12—18 forint, márciusban 8—12 forint fu­varkedvezményt ad a MÁV. (MTI) I Felépült Algyőn a gázfeldolgozó üzem Üj oxigéngyárat adtak át az Ózdi Kohászati Üzemekben

Next

/
Oldalképek
Tartalom