Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-05 / 4. szám

A ^PÚJSÁG 1978. január 5. Film az Uljanov családról Levél az anyához címmel újabb dokumentumfilm gya­rapítja hamarosan a Lenin életéről és munkásságáról szóló eddigi filmek soroza­tát. Moszkvai filmrendezők már a húszas évek végén kezdték szalagra rögzíteni Lenin életének és munkássá­gának mozzanatait. A leg­újabb dokumentumfilmet a rendezők az Októberi Forra­dalom 60. évfordulójának szentelték. iNyikolaj Rudnyev, a film főrendezője elmondotta a többi között, hogy a forgató- könyvet azoknak a levelek­nek alapján állították ösz- sze, amelyeket Lenin írt any­jának, apjának és barátai­nak. A kortársak visszaem­lékezései is helyet kapnak. Az ismert és többször publi­kált okmányokon kívül tőre­Mit olvasnak Az olaszok egyharmada soha nem olvas napi- vagy hetilapokat, és tíz lakos kö­zül négy még egyáltalán nem vásárolt könyvet. Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy a kapitalista Olaszor­dékek hangzanak el Lenin fivéreinek leveleiből. Ezeket az olvasók széles köre csak kevéssé ismeri. Lenin kezde­ti forradalmi tevékenységére vonatkozó és csak kevéssé is­mert iratok is láthatók lesz­nek a filmen. A filmrendező elmondta, hogy filmjében tulajdonkép­pen az Uljanov családban uralkodó barátságos, tiszte­letteljes és segítőkész lég­kört szeretné újrateremteni, amelyben a szülők gyerme­keiket nevelték. A család le­velezése nagy szellemi és er­kölcsi gazdaságról tanúsko­dik, s érthető, hogy ebben a légkörben hogyan alakult ki Vlagyimir és fivérei jelleme, világnézete, hogyan hatották át őket a nép .szolgálatának eszméi, hogyan alakultak ki bennük a forradalmár voná­sai. az olaszok ? szág lakosai körében mély­pontra zuhant az érdeklődés — állapítja meg Gábriellé Calvi a Milánóban most megjelent „Az olaszok élet­módja és erkölcsi értékeik” című könyvében. Ausztriai üvegfestmények Az ausztriai művészeti ku­tatóintézet vezetője részletes leltárt készített a középkori üvegfestményekről. Kiderült, hogy Ausztriában több mint háromezer ilyen művészeti alkotás található. A statisz­tika pontos elemzése kimu­tatja, hogy az üvegfestmény- művészet a XIV—XV. szá­zadban érte el csúcspontját. Ebből az időszakból közel másfélezer üvegfestményt őriznek Ausztriában, míg a XIII. századból 95 ilyen fest­mény, a XII. századból pe­dig csak egyetlen maradt fenn. Az üvegfestészet a XV. sz. után hanyatlásnak indult. A reneszánsz emlékeit csak a felső-ausztriai Steyer plébá­niatemplomának, valamint az alsó-ausztriai Wiener- Neustandt vártemplomának ablakai őrzik. Az ausztriai üvegfestmé­nyek közül a legszebbek a bécsi Szent István dómban találhatók, a XIV. századból származnak, bibliai jelenete­ket, és szentekről szóló legen­dákat ábrázolnak. Madaras A szekszárdi Babits Mihály művelődési központ szőttes­kiállításán láttuk Mözsi Sza­bó István futóját. Dunántúlt napló Tömeges érdeklődés Express fehérjefeldolgozó és sertéstelepekre Már évek óta beszédtéma- volt egy két megyét ellátó nagy fehérjefeldolgozó épí­tése valahol Baranya és Tol­na határán, de a 600 millió forintos beruházás anyagi fe­dezete nem állt a megyék rendelkezésére. A megyei szakirányításnak jó megol­dást kínált az a hír, hogy a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyárban kifejlesz­tettek egy olyan olcsó mini berendezést, amely minden üzemben külön-külön oldja meg az elhullott állatok fel­dolgozását. Nem kell többé a tetemeket nagy távolságra szállítani, — írja a Dunán­túli Napló. A Répcelakon látott házi fehérjefeldolgozás elnyerte a baranyai termelőszövetkeze­tek tetszését. Vas megyéből visszaérkezve többen is — az egyházasharaszti, sombereki, szabadszentkirályi, kétúj falui tsz, Szigetvári Állami Gaz­daság — bejelentették a be­rendezés iránti igényüket 1978-ra. A Baranya megyei KÖJÁL is a napokban meg­adta az engedélyt, mivel a berendezés plusz 150 Celsius fokon 4 atmoszféra nyomás­sal teljesen sterilen dolgozik. Somom Néplap Környezetszépítési akció Az Országos Takarékpénz­tár megyei igazgatósága és a Hazafias Népfront közös ak­ciót indít az idén Somogybán Tegyük szebbé a környeze­tünket! jelszóval. Két éve már volt hasonló próbálko­zás, most újra hozzáfognak a propagandához. A megye vá­rosaiban és falvaiban még mindig sok a vakolatlan új ház, jó néhány épület pedig az öregség miatt csúnya. A takarékpénztár kedvező köl­csönfelvételeket biztosít a ta­tarozáshoz. Bővíteni akarják ezzel együtt a közművesítési, korszerűsítési kölcsönt is, — olvassuk a Somogyi Néplap­ban. FEJÉR MEGYEI HIR LAP 792 lakás Dunaújvárosban A december 23-tól tartó té­li szünet után, hétfőn újra benépesítették az építkezése­ket a dunaújvárosi 26-os Ál­lami Építőipari Vállalat dol­gozói. Dunaújvárosban töb­bek között a félig elkészült lakások szerelése folytatódik. Az új épületekben a távfűtés bekötését végzik. A tervek szerint idén 792 lakást sze­relnek össze, melynek elemei a helyi épületelemgyárban készülnek. A tervezett laká­sokból idén előreláthatólag 744-et adnak át a lakásigény­lőknek. Folytatódott a mun­ka a Béke városrészben is, ahol az új lakótelep alapjai készülnek. A Dózsa II. város­részben új iskola épül. A vál­lalat szakipari dolgozói az év első napján munkavédelmi és tűzrendészeti oktatáson vet­tek részt. A gazdasági veze­tők egyben ismertették az éves feladatokat a dolgozók­kal. A hétfői munkakezdés újabb munkasikerek indítása is volt — tudósít Gubacsi Gyula. PETŐFI NEPE Az óév utolsó szállítmánya Az MMG Automatika Mű­vek kecskeméti vezérléstech­nikai gyáregységében 26 gáz­átadó állomás automatikus mérőberendezéseit csomagol­ták be és szállították el az év utolsó napjaiban. A cím­zett a Gáz- és Olajszállító Vállalat, A szekrény nagysá­gú automatikák mérik a táv­vezetékek gázhozamát, re­gisztrálják az ezzel kapcso­latos adatokat, automatiku­san adagolják a szagosító anyagokat stb., ily módon minden gázátadó, illetve gáz­fogadó állomás legmagasabb szintű önvezérlő tevékenysé­gére alkalmasak. Az év elején az ország va­lamennyi gázátadó állomását ezekkel a berendezésekkel kí­vánják felszerelni. Nagy elő­nyük, hogy főbb egységeik fiókokban vannak elhelyezve, s ha valamelyik elromlik, nem kell az egész berende­zést szétszedni, átvizsgálni. Egyszerűen csak a fiókot cse­rélik ki. Ilyen berendezést kap többek között a kiskun­félegyházi gázátadó elágazás, a Kecskemét-városföldi gáz­fogadó állomás, a zalaeger­szegi, a nagylengyeli állomás, a Dunai Hőerőmű, a Hejőcsa- bai Cement és Mészmű. A gyáregységben egyébként az óév utolsó napjaiban már az 1978. évi szovjet megrende­léseken dolgoztak. Olaj veze­téki szivattyúállomások auto- matikáinak és áramlásmérő berendezéseinek gyártását kezdték meg. Az üzem 1977. évi 240 millió forintos tervét 5 millió forinttal teljesítette túl, s minden megrendelését határidőre, a legfontosabba­kat határidő előtt teljesítette. 3. Apja Járó László, szamosházi lakos, ke­rékgyártó mester. Anyja Penyigei Rozália, otthon dolgozik, és neveti a két lányt, El­virát és Olgát. Bálint a négy polgárit magánúton végez­te. Beregszászon tette le a vizsgákat Nyéky Imre tanító úr inspirálására: „László gaz­da, Róza asszony, ki menjen tanulni, ha még ez a gyerek se?” Jófejű, szorgalmas és igyekvő fiú volt, úgy ragadt a fejébe minden, mint lépre az apró madártoll. A tanító úr — mint tanfelügyelő — a szomszéd iskolák látoga­tására mindig magával vitte Bálintot. La- szovics Gyuri bácsi, a cseléd, befogott a kocsiba, aztán mentek ők hárman. Elöl az öreg, hátul a tanító úr és Bálint. Azért vitte magával a fiút, hogy legyen kivel beszélgetni az úton, és ha az iskolá­ban, ahova látogatni mentek, nem tudott egy-egy gyerek valamit, Bálintnak kellett megfelelni a kérdésekre. Szép napokat töltöttek együtt' a tanító úrral. A polgári után Bálint különbözetit tett, és beiratkozott a Szatmárnémeti Reformá­tus Fiúgimnázium ötödik osztályába. A ta­nító úr továbbra is figyelemmel kísérte az útját. Végzős gimnazista volt, amikor meg­ajándékozta néhány könyvvel. Bálintnak ezek a könyvek sok álmatlan éjszakát sze­reztek. A Puszták népe, a Viharsarok, az Alföld parasztsága, A legnagyobb magyar falu és a Futóhomok voltak az ajándékozott köny­vek. iHarmincpengős egyházi ösztöndíjjal 1938-ban beiratkozott a debreceni egye­temre. Első éve tanít Szalmáron, abban a gimnáziumban, amelyikben érettségizett. Zsuzska Érdy Józsefnek, a Vármegye Közjóléti Szövetkezet tisztviselőjének egyet­len gyermeke. Négy évvel fiatalabb, mint Bálint. Tizen­nyolc éves korában férjhez ment, egy év múlva gyereket szült. Zsuzska, vagyis akkor még Zsuzsi, tizen­négy éves volt, amikor egy vasárnap dél­után Csákók hárman jöttek hozzájuk ven­dégségbe: Berci, első éves teológus’volt a harmadik. A következő szabad vasárnap ők mentek látogatóba, és ez így történt hónapról hó­napra. Amikor Zsuzska betöltötte a tizen­nyolcadik évét, Berci elvette feleségül. Ak­kor csókolta meg őt először, amikor a menyasszonya lett. És most itt ül a pádon, Bálint mellett. A park néptelen. Mostanában meggon­dolja mindenki, hogy utazzon-e. Zsuzska is meggondolta. Az állomáson tegnap még tizenhat vá­gányra futhattak be a vonatok, reggel négy ép vágány volt, valószínű, hogy nemsokára egy se lesz, ezt mindenki sejti. Zsuzska is Schubert Péter rajza. ezért választotta a mai napot. A férjének azt mondta: — Tegnap bombázták Szatmárt; meg kel­lene néznem, vajon anyáéknak nem lett-e bajuk. Szombaton és vasárnap nem bombáznak soha, az ünnepeket kihagyják az angolok is, az oroszok is. Az angolok vasárnap nem érnek rá bombázni, templomba mennek, de mit csinálnak az oroszok? Bálint ritkán megy haza — templomba nem jár —, sokáig azt se tudta, hogy ki a szamosházi pap. Zsuzska Szamosházára ment férjhez. A I férj szülei szatmáriak — most is itt laknak a városban. Csak az hiányzik, hogy meglássa őket valaki... Kiszámították, hány percet maradhatnak még itt; Zsuzska az anyjának azt fogja mondani: a második vonattal jött. * Bálint és Zsuzska még nincs egy éve, hogy ismerik egymást. Bálint egy szombat délután hazautazott a szüleihez. Vasárnap este jött vissza. Szamosházának két meg­állója van: a felső, az az állomás; az alsó csak egy régi, kimustrált vasúti kocsi, ott jegyet se adnak. Bálint mindig a kerten járt, ott rövidebb az út a megállóhoz. Hozott könyvet az útra. A harmadik oldal után, ahogy felnézett, megállapította, hogy ő egy nagy ló... Olvas, ahelyett, hogy ezt a lányt nézegetné, aki vele szemben ül. A lány csak szatmári lehet! Ilyen arcú lányok ott vannak; szőkék, kék szeműek. Az a jó a szatmári lányokban, hogy egy szóra tudnak nevetni. — Szatmárra, ugye? — Nem! Bikszádfürdő... — Azt mondják, ott még a szatmáriaktól is szebbek a lányok! Nem mutatott hajlandóságot a beszélge­tésre... „Okosabb, ha olvasok! Semmi striciske- dés!” — Én csak Szatmárig megyek! „Jó lenne, ha azt mondanád, de kár!’’- A lány nem mondott semmit, még job­ban behúzódott a sarokba, álmosnak lát­szott. — És még ma vissza is jön? — Ma? Éjszaka lesz, mire Máramaros- szigetre érek! „Oh, te kis szélhámos, az előbb Bikszád- fürdőt mondtál...” Bálint nem figyelmeztette. Beérkezett a vonat Szatmárra. A lány — még meg se állt a szerelvény — kiment a fülkéből. Bálint megnézte. Se a máramarosszigeti, se a bikszádi vonatra nem szállt fel. Elindult szépen az Attila utcán, beíelé a városba. „Mégiscsak szatmári vagy, te kis ara­nyos!” Utánasietett, nem szólt, mellé ért. Men­tek egymás mellett. — Mit akar? Én asszony vagyok! Hagy­jon békén! A szamosházi pap felesége va­gyok! — Én pedig Járó Bálint, gimnáziumi ta­nár! Járó László, szamosházi kerékgyártó fia! Járó Sándor presbiter unokaöccse. Nem hiszi? Azt mondják, jobban hasonlítok a nagybátyámra, mint az apámra. Nézzen meg! — Már megnéztem! Megálltak, kezet fogtak. — Olyan furcsa, hogy otthon még nem találkoztunk! De hát a férjemet ismeri személyesen is, nem? Megismerkedhettünk volna másutt is. Persze, maga ritkán jár haza, és mi sem régen vagyunk Számos- házán ! Elértek a Teleki utca sarkáig. — Huszonkettő! — Elkísérhetem? így megy maga Bik- szádfürdőre meg Máramarosszigetre? Egymásra néztek, és mintha régi gyerek­korból való barátság lenne köztük, elkezd­tek nevetni. Már esteledett, amikor befordultak a Te­leki utcába. Sokkal lassabban mentek végig az úton, mint máskor, ha egyedül jártak erre. A Zsuzskáék házánál két bejárat van! Egyik az utca felől, másik a kertről. A ker­ti bejárat messzebb esik, meg kell kerülni a házsort. Zsuzska lánykorában mindig azon járt haza, ott sötét volt, belül a kerítés mellett lehetett csókolózni, nem láttak oda apáék a házból, se a járókelők az utcáról. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom