Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 25. szám
A “ÍIéPÚJSÁG 1978. január 29, Módosítások az illetékekkel és a földváltozásokkal kapcsolatkan Január 1-én életbe lépett a 34 1978. PM. sz. rendelet, amely módosította az illetékekkel és a földeket érintő változások bejelentésével kapcsolatos előző pénzügyminiszteri rendeletet. Késéssel fordultunk Priger Józsefhez, a Tolna megyei Illetékhivatal vezetőjéhez és Szűcs Lajoshoz, a Tolna megyei Földhivatal vezetőjéhez, adjanak tájékoztatást olvasóink számára a bekövetkezett változásokról. Kérdés Priger Józsefhez: — Az állampolgárokat érintően, az illetékeljárással kap. csolatosan, milyen új változásokra ikerült sor? — Vagyonátruházási ügyekben 1978. január 1-től az illetékhivatalnál a szerződés keltétől — hatósági jóváhagyástól — számított 30 napon belül kell az eredeti szerződéssel együtt 3 példány szerződést, 2 példány ingatlanszerzési jogosultságról szóló nyilatkozatot, — vagy korlátozás alóli felmentési határozatot — a városi ingat, lanolknál az ingatlanközvetítő szerv értékelését, a községek területén fekvő ingatlanok esetében az adó- és értékbizonyítványt és a szerződéshez tartozó összes egyéb iratokat, valamint a földhivatalhoz címzett telekkönyvi bejegyzési kérelmet benyújtani. A jogügylet bejelentésébe előírt 30 napos határidőn belül a vagyonátruházási illetéket és a tulajdonjog bejegyzésével kapcsolatos eljárási illetéket az illetékhivatal számlájára kell befizetni. Tehát vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettség esetén nem bélyegben történik a telekkönyvi bejegyzési eljárási illeték lerovása, hanem az illetékhivatal számlájára, befizetéssel. A rendelet kimondja azt is, hogy a tulajdonjog bejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha az állampolgár az illetéket megfizette, illetve ha az illeték megfizetésére — indokolt esetben — az illetékhivataltól részletfizetési kedvezményt kapott. A vagyonátruházási illetéket a szerződés keltétől számított 30 napon belül — hatósági jóváhagyást igénylő esetekben az illetékkiszabásra történő bemutatástól számított 30 napon belül — kamatmentesen lehet megfizetni. Késedelmes fizetés esetén havi 1 százaléki (évi 12 százalék) adópótlékot is kell fizetni. A visszterhes ingatlanva- gyon-átruházási illeték általános külcsa 17 százalék, üdülő, vagy üdülőtelek esetében 20 százalék. Ezen túlmenően az ingatlan-tulajdonjog bejegyzésének eljárási illetéke az értéktől függően 20 000 forintig 100 forint, 20 000—50 000 forintig 200 forint, 50 000—100 000 forintig 400 forint, 10 000—200 000 forintig 800 forint, 200 000 forint felett 1000 forint. Az illetékjogszabály módosítása az állampolgárok igényeinek megfelelő lakások tulajdonának cseréjét is elősegíti. Az ingatlan tulajdonának cseréje esetében az illeték alapja az elcserélt ingatlanok közül a nagyobb értékű: ez alól kivétel a lakások tulajdonjogának egymás közötti cseréje, ilyenkor a lakáscsere esetén az illeték alanja az elcserélt ingatlanok — terhelikkel nem csökkentett — forgalmi értékének különbözete. A gépjármű-forgalmazás területén tapasztalható spekulációs törekvések visszaszorítása érdekében azok a magánszemélyek, akik az erre kijelölt állami vállalattól vásárolt új személygépkocsit a vételtől számított 1 éven belül ajándékozáson kívül bármely-más jogügylettel elidegenítik, az erről készült Okirat (szerződés, nyilatkozat stb.) alapján illetékként 10 százálékot kötelesek az illetékhivatal számlájára befizetni. Az illeték alapja az eredeti vételár, vagy az Okiratban megjelölt érték közül a nagyobb. A 10 százalékos illetékfizetési kötelezettség az eladót terheli. A vevőnek továbbra is köbcentiméterenkénti 2,50 forint illetéket kell mefizetni. Az illetékhivatal a rendőrhatóság részére a gépjármű-tulajdonjog átírásához szükséges záradékot csak akkor teljesíti, ha — az 1 éven belüli vétel esetén a 10 százalék illetéket az eladó — a köbcentiméterenkénti 2,50 forintot a vevő az illetékhivatal számlájára befizette. A gépjárművek tulajdonjogának átírása okirati illetékkötelezettség alá esik, így a bemutatási határidő az okirat kiállításától számított 15 nap. A soékulációs célzatú ingatlan-adásvételek visszaszorítását szabályozzák azok a hatályos minisztertanácsi, illetve pénzügyminiszteri ren- delethelyék, amelyék az ingatlannak a szerzéstől számított 10 éven belüli értékesítéséből, illetve földterületek (telkek) megosztásából (parcellázásából) származó értékkülönbözetet vonják jövedelemadó alá. Az örökléssel szerzett ingatlan 10 éven belüli értékesítés esetén sem adóköteles. A földterület megosztásából származó jövedelem viszont akkor is adóköteles, ha a megosztásra (parcellázásra) a szerzést követő 10 éven túl kerül sor. Ugyanakkor a jogszabályok tartalmaznak az állampolgárok lakásigényének kielégítését szolgáló mentességi rendelkezéseket is. Abban az esetben mentes az elért többletjövedelem, ha a tulajdonos azért értékesíti a 10 éven belül szerzett ingatlant, vagy azért parcellázza földterületét, hogy annak ellenértékéből magának lakást vásároljon, vagy építsen. Kérdés Szűcs Lajoshoz: — Mennyiben módosul a földeket érintő változásók bejelentésével kapcsolatos rendelkezés ? — Az állampolgárok egymással és állami szervékkel kötnek olyan szeződé- seket is, amelyek után vagyonátruházási illetéket nem kéll fizetni. Ezek közé tartozik OTIP-öröklakások vásárlása, tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások vásárlása, vagy ezek első kézből való eladása, illetve ajándékozása, kölcsönszerződések, haszonélvezéti és szolgalmi jogot létesítő szerződések, öröklési szerződések stb. Ha ilyen okiratok alapján kérik az ingatlanhoz kapcsolódó jogok változásának bejegyzését, akkor az erre irányuló kérelmet a járási földhivatalhoz kell benyújtani az okirat keltétől — hatósági jóváhagyás esetén jóváhagyásától — számított 30 napon belül. A kérelemre az eljárási illetéket ' illetékbélyegben kell leróni. Az eljárási illeték mértéke megegyezik a vagyonátruházási-illeték fizeté. si kötelezettség alá eső szerződések beadványi illetékével. Amennyiben a bejegyezni ikért jog értéke pénzben nem állapítható meg, az eljárási illeték összege 100 forint. Az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyvbe) bejegy- zet jogok és tények törlésére irányuló eljárás illetéke — ha az hivataliból nem törölhető — 100 forint. Mező. és erdőgazdasági ingatlan átruházása (adás-vétel, ajándékozás) esetén — az átruházás engedélyezése céljából — az okirat keltétől, vagy a szükséges más jóváhagyástól számított 30 napon belül a járási földhivatalhoz kell kérelmet benyújtani. A kérelemhez csatolni kell az eredeti okiratot, valamint annak egyszerű másolatát 4 példányban, továbbá minden, ingatlanszerzőre vonatkozó nyilatkozatot, adó- és értékbizonyítványt. Az előzőekben említett 30 napos határidő után, de 90 napon belül benyújtott kérelem esetén 1000 forint, a 90 nap után benyújtott kérelem esetén pedig 1500 forint késedelmi bírságot kell kifizetni, amelyet az egyébként szükséges eljárási illetéken túlmenően kell illetékbélyegben leróni. A késedelmesen benyújtott kérelemmel egyidejűleg a késedelmet igazolni lehet, amit a járási földhivatal határozattal bírál el. A járási földhivatal az ingatlannal kapcsolatos jogok és tények bejegyzésére irányuló bejelentési kötelezettség teljesítését hivatalból ellenőrzi. A mulasztókat figyelmezteti az elmaradt kötelezettség teljesítésére. Eredménytelen figyelmeztetés esetén 5000 forintig terjedő végrehajtási bírságot szab ki a mulasztókra. Az ingatlanhoz fűződő jogok és tények változásának bejegyzésére irányuló kérelem benyújtási kötelezettség mellett a földek és a föld- tulajdonosok adataiban bekövetkezett változásokat is köteles az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) a járási földhivatalhoz a változást követő 30 napon belül bejelentetni. Be kell jelenteni tehát: a) bármilyen épület létesítését és lebontását, ha az alapterülete a 12 négyzetmétert meghaladja és használatbavételi engedély nélkül használatba vehető. b) zártkertben és külterületen a földek művelési ágában és minőségi osztályában bekövetkezett változásokat. Belterületen művelési ág és minőségi osztály változást nem kell bejelenteni. c) a föld tulajdonosának (kezelőjének, használójának) nevében és lakáscímében bekövetkezett változásokat. Az ingatlan adatváltozása, valamint a bejelentésre kötelezett épület létesítése és lebontása esetén, a bejelentést 50 forintos illeték- bélyeggel kell ellátni. F. Nagy István: Szemirámisz mosolya Egyetlen nap fordultával, hogy fejtetőre áll minden! Tegnap ilyenkor még hangulata volt a hulló-zörgő falevélnek, izgatott örömöt adott a sárgás vizű folyó hömpölygé- se, élénken érdekelt, milyen lesz reggeltől estig a hétfő. •Ma pedig itt nyújtózom a klinika 208-as szobájában és re- zignáltan bámulok a mennyezetre. Már elkészült mellkasomról a kétirányú röntgenfelvétel (nem mutatott semmi rendellenességet), megvallatott egy Szemirámisz-arcú, szimpatikus orvosnő, kivonult a vénámat bőszen megcsapoló vidám nővérsereg, vége az első vizitnek is, amikor rendkívüli alapossággal körültapogattak, megsóhajtoztat- tak és belémhallgatóztak, aztán itthagytak főni a magam forróságában. Igen, a jeles diagnosztának így referáltak munkatársai: „Magas láz, egyébként panaszmentes”. Aztán a vizsgálat silány eredménye után a válasz: „No, adjunktus úr, föl van adva a lecke”. Kétóránként magam Írogatom, mennyit mutat a hőmérő. Délelőtt 10 óra óta így fest a cédula: 38,2, 38,5, 39,1, 39,6. Nézem révetegen a szürke higanyt, és fölvillan egy csöpp remény, hátha elromlott ez a vacak. Tegnap otthon csak késő este húzott ilyen magasságokba. De aztán szorongásom támad, mi lesz, ha ezúttal negyvenig is felkúszik. Tudnak-e itt tenni valamit ellene? Mert színigaz, nem fájlalom egyetlen porcikámat sem, de megint lángol- tüzel a -fejem, s félő, hogy megbillen a szoba, ami olyan, mintha ég-föld között lebegne az emberfia. Akaratlanul is elkezdek nyögdécselni. Meg kell nyomni a csengőt! Aligszoknyás szőke nővérke viharzik be dudorászva, futtában leejt valamit, megfordul, hogy fölszedje, miközben láttatja mindazt amit régebben csak kifejezetten bizalmas helyzetekben mutogattak a nők. Kuncogok, de ez aligha látszik krisztusi ábrázatomon, mert a nővérke azt kérdezi némi aggodalommal vegyes egykedvűséggel: — Csak nincs valami bajunk? Erre aztán igazi nevethetnékem támad, érzem is arcomon a bágyadt-fáradt grimaszt. Ez a fityfirity szöszi vajon miért fölényeskedik. Csinálom, mintha megbántód- nék, nem válaszolok neki, csak a fejemet mozdítom a lázlap felé. Ránéz, fölvonja a vállát, aztán mintha azt mondaná: „Na, és tehetek én róla?” Azzal durcásan megfordul, kisiet és hívja a doktornőt. Igen, Szemirámisz jön, s nagyon megörülök. Szép komolysága és természetes-kedves mosolya már akkor megfogott, amikor hűvös kezével először megfogta a pulzusomat. Látom, máris biztat" a szeme, s amikor odaül elém, teljes bizalommal vagyok hozzá. — Mi lesz velem, doktornő? Fölvonja ívelt, sötét szemöldökét, őszintén csodálkozni látszik, majd nyomatékosan a szemembe mondja: — Meg fog gyógyulni. És érdekes, hiszek neki. Hiszem, amit mond, pedig a hívőkkel szemben megrögzött tudáspárti vagyok. Csakhogy mit tudok én? Azt, hogy az orvosok sem tudnak semmit, csak azt, hogy magas a lázam. De hát ennyivel magas is tisztában vagyok, s egyelőre nincs is más óhajtásom, csak állítsák meg a hőmérőm higanyát legalább harminckilencnél. Ezért csaknem bambán" tűrört, hogy döf- ködjék vénámba az algopyrint, tekergessék derekamra az iszonyú priznicet, továbbá — s ez mindennek a netovábbja—, este kilenckor eloltsák a lámpát. Délelőtt tízre megyünk rétegfölvételre. Jókora hodály- ba terelnek, tekintélyes műszer ágaskodik a közepén, oldalvást kell aláfeküdnöm. „A jobb kart szorítsa hátra és nem mozdul.” Valamit kapcsolnak, a szerkezet meglendül fölöttem, ide-oda, aztán magamra hagynak. Az ablak nyitva, huzatot érzek, vacogok. Végre — vagy húsz perc múltán — jönnek, megkönyörülnek rajtam és megfordítanak. Újabb örökkévalóság, mert jaj, dehogy mernék moccanni, nehogy az én hibámból váljék sikertelenné ez a titokzatos művelet, s mindent elölről kelljen kezdeni. A vacogás később megszűnik, a fejem lángol és tudom, megint 39 fok fölé hevült szerencsétlen porhüvelyem. Csak tétován fogom föl, hogy változott a szituáció. Fekszem kimerültén a párnán és sejtem-érzem a riadalmat. Szinte rám telepszik, és fojtogat a csend, nem látok fehér köpenyest még véletlenül sem. Nyilván látták már, mit mutat a tomográfia, nagy hiba lehet, amit nem akarnak az orromra kötni. Föltűnik két fehér vasaltba vont lány, huzatot cserélni jöttek a szemközti ágyon. Nettek, csinosak és miként az a másik, a Szöszi, ők is önfeledten mutogatják bugyijukat munka közben. Vigyorgok és ebből szívesen levonom azt a következtetést, hogy még nincs baj, lám, elég normálisan reagálok a jelenségekre. Hogy lehet ez? A fejem mint izzó zsarátnok, s ilyenkor minden mindegy szokott lenni. Gyorsan megmérem a lázamat, 39,5. Ezek szerint harminckilenc-öttizednél még nem jelentkezik az a rettenetesen rossz érzés, amikor körkörösen kavarog a világ és szinte kívánom, bárcsak elsüllyedhetnék benne. Tehát ez a hőmérséklet még elfogadható... Fél órát ha lihegek-zihálok ebben az enyhén kába, de még határozottan magamnál lévő, állapotban, amikor hirtelen a kollégákra gondolok, hog^ most is lótnak-futnak- szaladoznak, szegények, s _ nekem milyen könnyű. És ekkor kínosan vánszorogva ugyan, de eljut tudatomig az iszonyú felismerés: nem érdekel semmi. Kétségbeejt e száznyolcvan fokos fordulat. Felelősség? Nevetséges. Azt hiszem, Csehov írt olyasmit, hogy a közöny a lélek para- lizise, időelőtti halál. Milyen igaza van! Lám, még megvagyok, egyelőre azt sem közölték, miféle kór esett belém, mégis haldoklóm kétségtelenül. De hát csak ilyen semmiség az élet? Mi kell ahhoz, hogy a szépséges min- denséget unalmas masszának tekintsük? Na, még egy mérés, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben! — Harminckilenc hét — hallom valakinek a hangját, de mintha kút mélyéről beszélne. Az imént még 39.5 volt. És milyen érdekes, meglegyint valami enyhe boldogság, mivel semmi kétség, képes vagyok megállapítani: az érdeklődés és a közömbösség határa mindössze kéttized fok hőmérséklet közé esik. — Kérem, vegyék le a lázamat! Már szúrják is belém az algopyrint, csavarják rám a vizes lepedőt, és megint megbizserget egy picit az a tapasztalat, hogy egy7két óra múlva — ha rövid időre is — ismét kipárolog belőlem a már-már misztikus kótyagos- ságnak a sűrűje. Nyílik az ajtó, föltűnik Szemirámisz. Rápillant a legfrissebb bejegyzésre, bársonyos ujjaival lesimítja gubancos fürtjeimet, és hosszan, tűnődve néz rám. Sok mindent szeretnék kérdezni tőle, de valahogy nincs erőm a szavakhoz, és megadóan lehunyom a szemem. Szó nélkül távozik, majd alig tíz perc múlva másodmagával visszajön. Az adjunktus jóságos arccal és kifejezett örömmel értesít, hogy megvan a bűnös; a bal tüdőmön jó mélyen folt éktelenkedik, ami azonban nem tébécés eredetű. Szerinte most már csak az van hátra, hogy nyakon csípjék a kórokozókat. Köszönöm a hallottakat, és csodálkozom, mennyire nyugodt maradok. Semmi ijedelem, még csak meg sem lepődöm. Hát persze! A lázam egész biztosan megint átlépte a kritikus küszöböt, és startol bennem a közömbösség. Csodálatos két nap következik. Képtelen vagyok magammal foglalkozni, az orvosok után jönnek a látogatók. Elvtársak, barátok, munkatársak, szomszédok, ismerősök — mind-mind kedvesek és szinte robban a jókedvük. Nevetgélnek, vicceket mondanak, olykor némelyik még bohóckodik is nekem. Derűt, vidámságot hordanak számomra a száraz levegőjű, sivár-fehér kórterembe. Tizenöt-húszán is jönnek, majd elviharzanak délelőttől alkonyatig. Megtisztel látogatásával Neves Sebész barátom is, a szomszéd klinikáról. De amikor másnap, sőt, harmadnap szintén odaül az ágyam szélére, kezd gyanús lenni a dolog. Mondom is neki, de csak nevetgél, majd távozóban, mintha csak akkor jutna az eszébe, visszaszól: — Azért ugorjál át hozzám holnap, majd belenézünk abba a tüdőbe. Belenéznek? Mit jelent ez? És aztán, ha úgy látják jónak, neki a1 késsel? Tudom, halálölő jó kése van, egyik kollégám szép versben énekelt róla, de azért mégis. És ekkor belémhasít az ijedelem. Miért a iföltűnő orvosi sus- kus, ha nem azért, hogy közel ólálkodik a halál? Miért a látogatók nagy serege, ha nem azért, hogy föltűnés nélkül elbúcsúzzanak tőlem? Miért nézett rám Szemirámisz oly hosszan, csaknem szomorúan? Föltápászkodom, a folyóra néző ablakra meredek, és szégyen, nem szégyen, sírhatnékom támad. Hát csakugyan vége lenne? Oh, csak jönne ismét az a láz, az a tompítóközömbösítő, 39,7-es, mert most érzem csak, milyen fájdalmas a halál gondalata. Este erős antibiotikumot fecskendeznek a hátsó felembe, és tablettákban is lenyeletnek valami affélét. Elalszom. Reggel nem akarok hinni a szememnek: a szokásos 38 helyett 36,8 fokot mutat a hőmérő. Azt mondják a szobatársak, a fülemig ér a szájam. Szemirámisz jön, neki is szélesebb a mosolya.
