Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

1978. január 29. jfÉPÚJSÁG 5 Felnőttképzés a kereskedelemben A szellemi beruházás megtérül A kereskedelemben dolgo­zók nap mint nap az érdek­lődés középpontjában van­nak. Napi bevásárlásaink so­rán találkozunk velük, örü­lünk egy-egy jó vásár alkal­mával, de bosszankodunk, ha nem szolgálnak ki bennün­ket megfelelően. Többnyire a kereskede­lemben dolgozók munkáját így értékeljük és ritkán esik olyan szempontból szó, hogy az eladó ismeri-e a szakmá­ját, stb. Pedig lényeges do­log, hogy például a villa­mossági boltban tudjon ta­nácsot adni, de a zöldséges­nél sem lényegtelen, ha fel­hívja a figyelmet arra, hogy mit kellene még venni a le- 1 veshez. A kereskedelemben dolgo­zók az utóbbi időben „fel­hígultak” — rossz magyar szóval —, tehát sokan ke­rültek a pultok mögé bizo­nyítvány nélkül. Ezért lehet­séges, hogy a kiszolgálás sok helyen nem üti meg a mér-, téket. A dolgozók képzését ez is, meg hát a szakma fej­lődése égetően szükségessé tette. A Népbolt Vállalatnál az V. ötéves tervidőszak végé­re azt a célt tűzték ki, hogy 10—15 százalékra csökkentik a szakmunkás-bizonyítvány nélkül dolgozók létszámát. Ennek érdekében már most nagyon sokat tettek. 1973- ban még 23 százalék volt szakképzetlen, ma már a 820 dolgozó közül csak 136-an nem rendelkeznek a beosz­tásukhoz mérten megfelelő iskolai végzettséggel. Ebben a számban természetesen a vezetők is szerepelnek. A 172 vezető közül 36-nak nincs p meg a szükséges végzettsé­ge. A többi kereskedelmi egységgel való összehasonlí­tásnál kitűnik, hogy jó eredmény. így most már ar­ra kell törekedni, hogy ne „híguljon” fel a szakma is­mét. Erre törekednek is. Aki tanulni akar, tanulhat. Na­gyon sok esetben biztatják a dolgozókat, vegyenek ke­zükbe könyveket, szerezzék meg a szükséges képesítést. Erre a bérpolitika is ösztön­zi a betanított dolgozókat. Képzettség nélkül kevesebb az alapfizetés. Jelenleg közel 90-en ülnek esténként iskolapadba. Se­gítséget adnak a szakmun­kásvizsga, a kereskedelmi érettségi, a nyolc általános megszerzéséhez. A vezetők továbbképzése is napirenden szerepel. Ebben az évben — oktatási év — négy fiatalt küldtek érettségi nélkül egyetemi előkészítőre. Ösz­szesen 10-en járnak felső­fokú iskolákba. Fontos feladat még, hogy a meglévő elméleti tudóst időnként frissíteni kell. Az eladók évente 30—40-en vé­geznek a „frissítő” tanfolya­mon. A boltvezetők közül 10—15, a központi munkahe­lyen 5—10 személy árufor­galmi és egyéb továbbképzé­sen vesz részt, összesen szakmai képzésben 248-an, politikai képzésben pedig 255 dolgozó részesül. A kereskedelem másik szervezeténél, a fogyasztási szövetkezeteknél is nagy gon­dot fordítanak a továbbkép­zésre. A probléma már ösz- szetettebb, több emberről is van szó. A felnőtt dolgozók képzésének és továbbképzé­sének érdekében néhány szö­vetkezet eddig is jelentős feladatokat oldott meg. A dombóvári és a bonyhádi ÁFÉSZ már több éve vállal­ja saját szervezésében a szakmunkás-tanfolyamok ren­dezését. Tavaly szeptember­ben a bonyhádiak vegyes­bolti tanfolyamot indítottak 29 résztvevővel. De a töb­bi szövetkezet is részt vesz ebben a munkában. A mos­tani oktatási évben 7 ÁFÉSZ 67 dolgozója kezdte meg el­adói, 19 boltvezetői és 7 üzletvezetői tanfolyamon ta­nulmányait. Évek óta szinte azonos a képzettségi szint a bolti kis­kereskedelmi egységvezetők és helyettesek, valamint a beosztott dolgozók között. Az egységvezetők 28, az eladók 33 százaléka nem rendelke­zik a megfelelő képzettség­gel. Legnagyobb lemaradás a felvásárlás, a szolgáltatás területén van. Itt az egység- vezetők 68, a dolgozók 28 százaléka szorul továbbkép­zésre. Nagy gond még az általános iskolát nem vég­zettek nagy létszáma, ösz- szesen 592 ÁFÉSZ-dolgozó nem rendelkezett az alap­fokú végzettséggel az 1977. júniusi felmérés alapján. Ezen felül a szakmával nem rendelkezők létszáma 1285 fő. A hálózati dolgozók to­vábbképzéséért a szövetke­zetek eddig is sokat tettek. A belkereskedelmi miniszter határozatát végrehajtják. Az elmúlt oktatási évben 300-an vettek részt továbbképzés­ben, jelenleg 145 képzése van folyamatban. így 1974- től folyamatosan az 1870 szövetkezeti szakmunkásból a 8 évenként kötelező to­vábbképzésen már 775-en részt vettek. H. J. Asztalok - növőfélben Az értekezleteket, gyűlése­ket, tanácskozásokat ma már életünk, olyannyira szerves részének lehet tekinteni, mint a tv-macit, vagy az üzemi konyhát. Az élet törvénye a válto­zás, így tán érthető, ha eze­ket a tanácskozásokat jelző külsőségek is változnak. Bár élek a gyanúval, hogy ez nem is egyszerűen külsőség ... Az asztalról beszélek. Arról az asztalról, amelyet funkció­ja szerint nevezhetünk elnöki, szónoki, vezetőségi stb. asz­talnak. A gyülekezés jellegéből adódóan damaszt, sifon, vá­szon, vagy egyéb takaró fe­di, rajta szintén nem megha­tározható, szigorúan rangso­rolt — udvariassági kellék — az ott ülőktől függően. Kan­csó víz, poharak, vagy Trau. bi stb. De engem leginkább az asz­tal mögött ülők száma ragad meg — amely szinte minden mástól függetlenül egyre job­ban — nő ... Pl. Termelési tanácskozás. Az asztalnál helyet foglal 14 ember — velük szemben a székeken — mondjuk hatvan. Egyötöde tehát — a rangos asztal mögött várja végét a tanácskozásnak. Az ott ülők közül — ahogy ez később kiderül — legfel­jebb háromnak, négynek van szerepe. És a többi? Hát azok nyilván megtisz­teltetésből, merő udvarias­ságból ülnek éppen oda, no meg, hogy látsszanak. Valakinek. Mármint a szé­kekben ülő többség szemé­ben. Persze, ha ez a tendencia így tart tovább — egészen elképzelhetetlen képet nyer­nek majd ezek a közös ren­dezvények. Volt már rá példa, egy részközgyűlésen, 19 főt olvas­hattam meg a növőfélben lé­vő asztal mögött. Ha ez az „akceleráció” így folytató­dik, nem kizárt, hogy egyet­len asztal mögött ülnek majd a résztvevők, esetenként száz- egynéhányan, hogy kellő ki­váltságukkal pompázhassa­nak. Csak kérdés, hogy akkor már ki előtt? — gyvgy — Susztertánc pari módra Hagyományőrző együttese­ink között évek óta emleget­jük a póri német nemzetiségi ének-, zene- és tánccsoportot. Egészen pontosan 1972-ben alakult az énekkar, 1974-ben a tánccsoport, és rá egy évre verbuválódott az együttes ze­nekara. Vezetőjük: Lehr Já­nos. Közel ötvenen vannak és közelednek az ötvenedik fel­lépés felé. A közel félszáz alkalom tet­te lehetővé, hogy ma már az egész megyében ismerik őket, s hozzátehetjük, szívesen emlékeznek műsorukra. Az együttes egyik próbájá­ra látogattunk el, ahol egész repertoárjukat felfrissítették. Nem véletlenül, hiszen hála a Repülj páva műsorsorozat­nak, most ismét felélénkült az érdeklődés a népi együtte­sek iránt, s a páriák is újabb meghívásokra számítanak. Ahogy jókedvű műsorukat néztük, azt éreztük, hogy a német kedélyesség ellenállha­tatlan, sőt ragályos ... Talán ezért is van mindenütt olyan sikere a susztertáncnak, a pol­kának és társaiknak. Komáromi Zoltán képriportja így járják a susztertáncot Lassan járják ö a legfiatalabb táncos A próbán is vannak nézők Egy jellegzetes mozdulat Polka A táncosok tapsolnak A kórus húsztagú Az együttes tagjai között sok a helybeli fiatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom