Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-25 / 21. szám
a Képújság 1918. január 25. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Érdekeltségi hozzájárulás Pálfáról Markó Sándorné arra kért választ szerkesztőségünktől, hogy a vízügyi társulás visszamenőleg követelheti-e a vízgazdálkodási társulati érdekeltségi hozzájárulást, ha panaszosnak a most birtokolt ingatlan akkor még nem volt tulajdonában. Kérdésére dr. Deák Kon- rád osztályvezető ügyész válaszolt : „A vízgazdálkodási társulatokról szóló 1977. évi 28. számú törvényerejű rendelet és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 41/1977. (XI. 3.) MT. számú rendelet (mindkettő a Magyar Közlöny 1977. évi 81. számában jelent meg) 1978. évi január hó 1. napján lépett hatályba, az ön tanácskérő levele 1978. január 9. napján kelt, erre tekintettel a most említett jogszabályokból idézzük a következőket: „Az érdekelt a társulat közcélú feladatainak megvalósításához érdekeltsége ará. nyában köteles hozzájárulni.” „A társulati jogszabályok alkalmazása során érdekeltnek kell tekinteni az érdekeltségi területen levő ingatlan tulajdonosát, vagy az ingatlant bármilyen egyéb jogcímen ténylegesen használó személyt”. „A már működő társulatban újonnan belépő tagnak a hozzájárulás megfizetése iránti kötelezett, sége — jogutódlás esetét kivéve — az érdekeltté válásának időpontjával kezdődik.” A most január 1-én hatályba lépett és fentebb említett jogszabályok előtt érvényben volt 1965. évi 23. számú törvényerejű rendelet és ennek végrehajtásáról szóló 25/1965. (XI. 28.) Korm. számú rendelet az érdekelt, ség hozzájárulás tekintetében lényegében a most leírtakhoz hasonlóan rendelkezik, mégis szó szerint idéz. zük ezekből a rendelkezésekből a következőket: „Ha az érdekelt személyében változás áll be, a hoz. záj árulás az új érdekeltet a változás időpontjától kezdve terheli.” Tanácskérő leveléből nem tudjuk, hogy mikor alakult a szóban forgó vízműtársulat, a hozzájárulás mértékének megállapítására, az érdekeltségi hozzájárulás megfizetésének kötelezésére mikor került sor, nem tudjuk azt sem, hogy a korábbi tulajdonos, használó fizetett-e hozzájárulást, stb. Kimondja ugyanis a jogszabály azt is, hogy: „Ha a nem tulajdonos tényleges használó érdekeltsége a vízműtársulat által létesített mű üzembe helyezése előtt megszűnik, a tulajdonosra át nem hárított érdekeltségi hozzájárulás ősz- szegét a társulat köteles részére a rendkívüli költségekre tartalékolt összegből visszatéríteni. Mindezekre figyelemmel utalunk a jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint az érdekeltségi hozzájárulás megállapítása ellen a vízműtársulat tagja az alapszabályban írtak szerint, a nem tag társulat székhelye szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága pénzügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervénél halasztó hatályú kifogással élhet. A tag kifogását a társulat szervei az alapszabály szerint bírálják el, a nem tag érdekelt kifogását a pénzügyi szakigazgatási szerv az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint bírálja el, ennek határozata ellen pedig további jogorvoslatnak van helye a felettes pénzügyi szakigazgatási szervhez. Tejárusítás Szabó Lajosné dunaszent- györgyi olvasónk azt sérelmezi, hogy községükben a 33-as számú boltban beszün. tették a tej- és tejtermékárusítást. Panaszára a KÖJÁL igazgató főorvosa, dr.' Illés Elemér az alábbiakban válaszolt: „A tejárusítással kapcsolatos panaszát kivizsgáltattam és a lakosság igényét figyelembe véve bizonyos át. alakítások eszközlése után hozzájárultam a dunaszentgyörgyi 33. sz. húsboltban történő tejárusításhoz. A tej és tejtermékek árusításának betiltását a megyei KÖJÁL 1977. július 1-én történő ellenőrzése követte, amikor az üzletben igen nagy zsúfoltságot és rendetlenséget tapasztaltak. A tej és tejtermék elkülönítése nem volt biztosítva és ugyanazon vágódeszkán szeletelték a hentesárut és a tejterméket. A járási közegészségügyi-járványügyi felügyelő erről írásban tájékoztatta az ÁFÉSZ igazgató elnökét és kötelezte az áru- választék csökkentésére. Az ÁFÉSZ saját hatáskörén belül megszüntette a tej és tejtermék árusítását, amit a közegészségügyi hatóság tu. domásul vett. A lakosság ellátási nehézségek miatt panaszt tett, mely panaszt á községi tanácselnök is indokoltnak tartott és kérte a tej árusításának újbóli engedélyezését. A kérés teljesítése csak bizonyos kompromisszumok árán lehetséges, ezért a helyszíni szemle al. kalmával olyan megállapodás született, hogy az üzletből kikerülj a haltartály és egy nagyméretű polc, ami a göngyöleg tárolására szolgál. Ugyanakkor egy nagyméretű hűtőszekrény beállítására kerül sor, amelyben a tejet és tejterméket tárolhatják. Ilyen feltételek mellett a járási közegészségügyi-járványügyi felügyelő ideiglenes jelleggel hozzájárult az előre csomagolt tejtermékek és a zacskós tej árusításához. Drága csomagolás Fejős Jánosné sióagárdi olvasónk azt panaszolja, hogy a baromfi-keverékta- karmány ára a csomagolás miatt lényegesen drágább. A kisállattenyésztő szövet, kezet elnöke, Fejős János,az alábbiakban válaszolt: „Fejős Jánosné kistermelő panaszbejelentése helytálló és ténylegesen nemcsak az ő problémája a papírzsákos táp forgalmazásából eredő jelentős probléma. Az általa feltett kérdésekre az alábbiakat válaszoljuk: A Gabonaipari Tröszt, illetve a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Malomipari Vállalat illetékesei tudnak esetleg magyarázattal szolgálni, arra a kérdésre, hogy miért nem tudja vállalni a gyártó cég a papírzsák árát. A keveréktakarmánnyal forgalomba kerülő papírzsákok minősége ténylegesen olyan gyenge, amint azt a pana. szos írja. Sok esetben előfordult, hogy a vagonban érkező tápszállítmány kirakásához meg kellett hívni a feladó képviselőjét, mert a szállítmányokban olyan nagymérvű volt a szakadt papírzsákok mennyisége, hogy jelentős szóródás következett be. A kiömlött takarmányt a kirakás alkalmával át kellett mérni másik zsákba. Igaz ugyan, hogy a szakadt zsákok értékét a vállalat jóváírta a szövetkezetnek. —, de csak ilyen esetben. Nem lehet ezt nyomon követni a gépkocsis szállításoknál — pedig a szállítás zömében ezzel történik —, annak ellenére, hogy minden szállítmányban van szakadás, ta- karmány-elszóródás. A többszöri átrakás, mire a takarmány az elárusító helyre, vagy a nagymennyiségű ke. veréktakarmányt felhasználó kistermelőhöz kerül — a csomagolás tovább szakad és napirenden van az, hogy szállítási dolgozóink ölben végzik a szakadt zsákok továbbítását, azért, hogy legalább a szóródás mérséklődjön. A papírzsákok rossz minőségét és magas árát tagjaink a közelmúltban megtartott tagértekezleteken éle. sen vetették fel, szinte egyedüli problémaként — mint olyan tényezőt, amely növeli a termelési költségeket. A papírzsákos csomagolás bevezetését a takarmánykeverékek forgalmazásánál állategészségügyi intézkedések indokolták. Mivel a papírzsák nem kerül vissza további töltésre, így a fertőzés terjedése megakadályozható. Mindezek mellett magas áránál fogva közel 14 forinttal kerül többe 1 mázsa keveréktakarmány, amely a kistermelők részéről egyáltalán nem közömbös, mivel az előállításra kerülő élőáru ára változatlan, vagy az eddigi szint alá süllyedt.” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Gulay István: Pierrot, kopott kabátban A magányosok tülekednek legjobban. Mintha haza sietnének. Végül kikötnek a sűrű levegőjű kocsmában és megtisztelik egymást. — Jó napot, Ga'bos úr. A város utcái görbék. Trolik, autóbuszok, villamosok tekeregnék, de hova? Hova visznek, honnan hoznak? Egy pohár bor még... Beszélgetnek, ki halkan, ki hangosan. Összefő az ének a rekedt szóval. Meleg ételszag terjeng. összefut a nyál a sa- vanykás bortól. Erős cigarettákat szívnak, amelyiknek érzik a füstjét. Közéjük áll. Kialvatlan a szeme, görcsösen szorítja ujjaival a pálinkáspoharat. Kerek sapka van a fején. — Jó napot, Gabos úr. Idejárnak a keshedtcombú lányok. — Csókolom, Erzsiké. Rettenetesen fáradt. Álmos is. A zsebébe nyúl. Végigpil- lánt a lányokon. Az ajtó mellett télefon. Érmét keres az aprópénz között. Bedobja az érmét, krákog, tárcsáz. Megrándul, mikor felveszik a kagylót. — Szervusz, kedvesem — mondja. — Rád gondoltam. Nem, nem azért hívtalak... Igen, rád gondoltam. Hülye vagyok?" Nem baj, Ibiké, szervusz. Mosolytalanul leteszi a kagylót. Begombolja kopott kabátját, kilép az utcára. Hat óra tájt már sötét van, nem tud úgy vigyázni a pocsolyákra, mint nappal. Nappal könnyű! A másik szemébe nézel és kifürkészheted, hányadán állsz vele. Tiporják egymást az emberek. Átvág a túloldalra, kibukkan a téire. Megtorpan. Kínlódnak az autók a körforgalomban. Oszlopuk megmerevedik, kinyújtózik, görcsbe rándul... Aztán az embereket nézi. Pisisek és tépett arcú aktatáskások... Hogy tudják, merre menje- nék! Határozott léptekkel megindul. A váliánok ütődnek, élvezi, hogy áramolnak az emberek véle szemben. Lök- dösi őket. Némelyik rámordul. Utat tör magának az emberek között. összeszorítja a fogát. Bele egy tócsába. Mégegyszer! A tér túlsó oldalára ért. Rágyújt, felhajtja a gallérját, -kifújja a füstöt. Rosszkedvű. Megfordul, elindul hazafelé. Hová? Nincs otthona, csak egy szobája... Most viszonylag kevesen vannak a járdán. Eszébe jut Ibiké. Gurgulázva kacag, és összecsapja a tenyerét, ha csodálkozik. Benéz mégegyszer a kocsmába. Kikéri a féldecit, odaáll a pulthoz. Megtelik nyugalommal. Kigombolja a kabátját, szemreveszi az embereket. A lányok szája széle fakó, és magukban mosolyognak. A közelükbe húzódik. Fülel. Értelmetlen szöveget mormolnak. De szerencsétlenek vagytok, nézi őket, hát nincs hova menjetek?-Lassan, elgondolkozva a szájához emeli a poharat, és elmosolyodik ő is, mint a lányok. Egyedül van. Legjobban egyedül, állapítja meg. Akkor megyek, amikor ákarök, ákkor jövök, amikor akarok. Nagyot szív a cigarettájából. Mellbevágja a füst. Keresztbe veti a lábát. Felkönyökölt a pultra. Mély szemgödréből kivillan élénk szembogara. Érzi, hogy zuboroga vére. — Jó estét, Ónodi úr — hallja a háta mögött. Pierrot nem mozdul. Nem neki köszöntek. Elálldogál az ember a melegben. Csikorog az ajtó, topogás. Barátságosan az érkezőkre pillant, aztán megint maga elé bámul. Körülötte buborékol a beszéd. Gondol egyet, — Csókolom, Erzsiké — köszön egy kókadozó lányra. Nagyon meg tud törni az ember. — Erzsiké, nem kéne elmenni valahova, ahol le lehet ülni? A lány odasündörög mellé. — Maga szólt? — Igen. Mi az, amit iszik, Erzsiké? — Mit? — Nem tudja? — Megint rátör a fáradtság. — Örüljön, hogy -nem tudja. Lehajtja a pálinkát. Nézi, nézi, nézi a lányt, aztán elköszön : — Csókolom, Erzsiké. Még egy-két pillanat, aztán megmoccan, elindul kifelé. Az emberek -a lánnyal együtt elnémulva figyelik. — Spicli? — csodálkozik Erzsiké. ■ Jár a trolibusz ablaktörlője. Gyalog megy inkább. Nép- telen a-z utca. A szél a szemébe hordja a hópelyheket. — Erzsiké! Hogyan jutott maga ide? — kérdezi magában a lánytól. Erzsiké lesüti a szemét. — Miért érdekli ez magát? — Mert szeretem. kuncogni kezd az utcán. Ütemesen lépdel. Hamis. Iszonyatosan hamis! Látni véli Erzsiké bomlott tekintetét. A szélnek dőlve törtet előre. Hosszúak lettek, kifehé- redtek az utcák. Egy ház előtt megáll. Felnéz, sokáig figyel egy ablakot. Egy ízben megkérdeztük tőle: — Miért vagv ilyen állati ideges ? Ha sokat ivott, rettenetesen csikorgatta a fogát. A lányok könyörögtek néki, hogy hagyja abba. Végre megmozdul. Hova megy? Honnan? Minek? Tapossa a ropogós, -puha havat. Ütemesen, könyörtelenül, hosszan, végig a csúf városon. Az állami tulajdonban álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja az építésügyi és város- fejlesztési miniszter, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter és a pénzügyminiszter 1/1978. (I. 14.) ÉVM—MÉM —PM. számú rendelete, amely szerint az állami tulajdonba került házingatlan értékesítése esetén a vételárat a beköltözhető állapot figyelembevételével, a helyi forgalmi értéknek megfelelően kell kialakítani, az ingatlant lehetőleg készpénzért kell értékesíteni. A munkaügyi miniszter 1/1978. (I. 14.) MüM. számú rendelete az üzletszerzők, a propagandisták és az ügynökök munkabéréről szól, akiknek személyi alapbérét a munkaviszonyban töltött, illetve a gyakorlati idő figyelembevételével a rendeletben közölt táblázat szerinti bércsoportok bértétele alapján kell megállapítani. Az alapbér megállapításának, továbbá a jutalékok, prémiumok részletes feltételeit a kollektív szerződésben (szövetkezeti munkaügyi szabályzatban) kell meghatározni. Az üzletszerzők részére esetenkénti elszámolás helyett költségátalány állapítható meg, ez azonban nem jelenthet fizetéskiegészítést. A fenti két jogszabály a Magyar Közlöny 1978. évi 2. számában jelent meg. Az Építésügyi Értesítő idei 1. számában irányelvek jelentek meg a vállalati művelődési bizottságok létesítéséről szóló határozat végrehajtásához. Az irányelvek részletesen megjelölik e bizottságok feladatait s eligazítást adnak e bizottságok mikénti működése tekintetében is, s itt kiemelendőnek tartjuk, hogy: „A bizottság közvetlenül a vállalati szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés alá rendelt, koordinációs feladatokat ellátó testület... Tevékenysége semmiben sem csökkenti a vállalat szakszervezeti és gazdasági vezetőségének a vonatkozó jogszabályokban és határozatokban rögzített felelősségét, döntési és irányítási jogkörét.” A területi munkát végző védőnők munkahelyi pótlékáról rendelkezik az egészségügyi miniszter és a munkaügyi miniszter 3/1978. (Eü. K. 1.) EüM—MüM. számú együttes utasítása, amely szerint az utasításban megjelölt jogszabály alapján járó munkahelyi pótlékot az anya-, gyermekvédelmi feladatokat (családlátogatást) végző védőnőnek 1978. év január .1. napjától kell folyósítani, pontosan megjelöli az utasítás, hogy kit kell területi munkát végzőnek tekinteni és kimondja, hogy nem tekinthető területi munkát végzőnek a kórházakban, gondozóintézetekben, vagy más intézetben, intézményben szolgálatot teljesítő vezető és beosztott védőnő még abban az esetben sem, ha intézeten kívüli feladatokat is ellát. (Egészség- ügyi Közlöny, 1978. évi 1. száma.) Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Alekszandr Jurikov: Ki a győztes ? ovány voltam, hajlott S s/hátú, meg kopasz is; ráadásul még szemüveget is kellett viselnem. A nők csak akkor mosolyogtak rám, ha a zsúfolt villamoson le akartak ülni a helyemre. A világon senki sem vette észre, hogy bennem is folyik vér — hogy milyen tűz ég szemüvegem mögött. Egyik alkalommal a röplabdapálya mellett haladtam el. A szurkolótábor szinte őrjöngött. A játék heve parázslóit biztatásukban. A női válogatott játszott. Én minderről tudomást se vettem. Még a lépteimet se lassítottam. Ám egyszer csak szállt felém a labda. Elugrani nem tudtam. Fejen talált, összecsuklottam, mint a colstok. Soká tértem magamhoz. Első eszmélésemkor egy hűvös tenyeret éreztem a homlokomon. A második ébrenlét után két hatalmas, figyelő, szeretetet sugárzó szempárt láttam meg. A harmadik esz- mélés után jöttem rá, hogy engem az a lány ápolgat gyöngéd simogatással, aki a hálónál akkora erővel csapta le a labdát, hogy az letaglózott. A sportoló lány hazakísért. Etetgetett, itatgatott. Elhalmozott kedveskedéseivel. Szóval összeismerkedtünk. Ezután szinte állandó jelleggel találkozgattunk. Szigorú napirendje volt. Hogy közelében maradhassak, a találkozásainkat is az ő programjához igazítottam. Korán reggel egy órát mindig a városi parkban futott. Én is elkezdtem járni ide. Először csak tíz métert tudtam az ő tempójával futni. Ilyenkor az időjárásról suttogtam neki néhány szót. Az uszodában is egyórás edzést tartott. Én ott álltam a start- kövön, és mindössze addig láttam egyre csodálatosabbnak tűnő rózsaszín sarkát, amíg egy-egy szaltó után el nem tűnt a vízben. Esténként a röplabdapályán én hordtam neki vissza a labdákat. Ilyenkor kezeink néha összeértek. Egyszer, éppen egy ilyen kéz- találkozás alatt ébredtem rá, hogy ha közelebb akarok kerülni hozzá, akkor deltásabbá, erősebbé, bátrabbá kell válnom annál a fiatalembernél, akivel vasárnap délelőttönként ejtőernyős ugrásokat hajt végre. Különben is, az ugrástól a földig olyan hosz- szú idő telik el, akár még udvarolni is lehet. Rákapcsoltam. Nem sok idő telt el, és tudtam úgy futni, mint ő. Később nemcsak hogy bemerészkedtem a medencébe, de váll-váll mellett úsztam vele. A röplabdapályán pedig neki kellett tartani az én lecsapásaimtól. A vállaim kiszélesedtek, láb-, de különösen karizmaim kidomborodtak. Kinőtt a hajam, szemeim úgy megerősödtek, hogy a sassal versenyre kelhettem az éles látásban. Egyszer, amikor az AN-ból 2400 méterről együtt ugrottunk, szintén ernyőt bontottam, a csendes lebegésben szerelmet vallottam neki. Némán, ünnepélyesen, lassan ereszkedett alá. Amikor földközelbe értünk, megszólalt: — Korábban ön olyan kedves volt, olyan segítségre szoruló ... De hová lett mindez? ön, már megbocsát a hasonlatért, de teljesen olyan lett, mint a fiúk a válogatott keretben ... Talajt fogtunk. Teljes lelki nyugalommal összehajtogatta az ernyőjét, és elment az autóbuszhoz. egutóbb csábosán báI jós fehér teniszszok. Cm nyában láttam. Labda. szedőjeként egy nyápic, szemüve'ges fickó ügyetlenkedett. Kiderítettem, hogy hol dolgozik és mi a foglalkozása. Holnap felkeresem és elkezdek vele rendszeresen foglalkozni. ő fog helyettem edzeni. Addig nem szállók le róla, amíg nem fut úgy, mint a szarvas, amíg nem úszik úgy, mint a delfin, amíg nem állít fel súlyemelésben dupla világrekordot. Addig én egy kicsit lazítok... És akkor máj meglátjuk, hogy ki fog a lánynál győzni! (Sigér Imre fordítása.)
