Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

1978. január 19. ^PÚJSÁG 3 Időnk már van, rengeteg neműt. Szép nagy házalt kap­A szomszédasszonnyal há­tat fordítunk a vaskapunak, s ütemesen dörömbölünk a samkunlkkal. A főtérien foly- dogáló osordakút kis pocsétá- jából szténebbenneik a libák. A kisbolt, a nagybolt, a kocs­ma zárva, ember sehol, vala­hol messze egy magas női hang a malacokat hívja: röff, röff, röfilke röff. A szomszéd - asszony elnyújtva Eszti nénit kiált, s megkérdi, honnan mi­nek és mivel jöttem Nagyszé­kelybe. lEszti néni, Mészáros La- josné hátraküldi az acsargó kutyát és aprócska lépteivel a kapuhoz fut. — Valami roikon? — Nem nem . — Biztos áitráz! Somogyból jötit ide a lányoméktól? — Nem lén! Arról beszél­getnék, hogy s mint vannak. — Tegnap rágta az embert az idő, ma már melegecske van, süt a napocska. Lajos bácsi éppen a postá­ra ment, s míg előkerül, Eszti néni epeműtétéről, infúzióról, orvosokról, a Somogyba ke­rült kát lányról, Eszterről és Ilonkáról, a három unokáról beszélgetünk. A gyerekek, az unokák, nemcsak búcsúkor, karácsonykor jönnek Nagy­székelybe. hanem ennél sok­kal gyakrabban. Ketten maradtak, csende­sen, lassan peregnek a hét­köznapok. Mészáros bácsi lépéseinek koppanását már az utcáról meghallja az asszony. Amúgy komoly, záirkózott arca most megélénkül, s rászed: ijesz- szülk meg az öreget, amilyen ronda nyelve van, megér­demli. „Mondja néki, hogy most kivizsgál jla: miket beszél öisisze-vissza az öreg a falu­ban.” Benne vagyok a játék­ban, csakhogy ő már tudja hónnan jöttem, s minek. Hogy bizonyságot adjon a „ronda nyelvéről” a kérdésre így fe­lel: Úgy élünk mind a ga­lambok. Hol az asszony re­pül, hol én. — Itt születtek ebben a fa­luban? — Nem. Nagysáróból, Léva mellől kerültünk i de. így hoz­ta a mi sorsunk. Eszter néni édesapja oda­lett az első háborúban, tizen­két éves korától árva. — Mennyit kellett dolgoz­ni, míg fölneveükedett az em­ber! Anyám úri helyekre járt mosni, vasalni, takarított a csendőröknek. Szegénységben, éltünk, s nem adott a ke­zünkbe senki még egy falat kenyeret sem. Sovány malac­kát vágtunk, krumplit, babot ettünk. Édesanyám a hente­sékhez is járt, s úgy örültünk, de úgy, ha hozott haza egy darab hurkát. Minden jól­esett akkoriban. — Hol dolgozott először? — Az uraság répatábláján pléhiskatulyába szedtük a ré. pabogaraikat. Tizenkét évesen már napszámba jártam ka­pálni a nagyobb lányokkal, asszonyokkal. Jött utánunk a parancsoló, s ha egy szem gaz 'elmaradt, visszaküldött. Hát még. ha arra hajtatott az uraság! Mutatta, hogy milyen rendet tud tartani; kikapta a kezünkből a kapát, s úgy le- gorombított, de úgy! Reggel­től' sötétedésig kint dolgoz­tunk a földeken. Lazsnakot vittünk magunkkal, délben lef eküdtünk és aludtunk vagy fél órácskát. Szombaton osz­tották a napszámot, éppen annyicskát, hogy evésre tel­lett belőle. — S hogy ruházkodtak? — Béreltünk vagy két szoba hossza földet, a bérlet árát meg ledolgoztuk. Kenderma­got vetettünk, kinyűttük a virágosát, a Garamban meg- ázbattuk. megmostuk, kitere­gettük törőfávar megtörtük, meghéköltük, megfontuk, tiszta fehérre szapultuk, fel- gömbölyítetjtük, és megszőt­tük vászonnak. Hát így volt minekünk ruhánk. — Mikor kerültek össze? — Huszonegy éves voltam. Az apósomiékhoz mentünk, s mindjárt béreltünk 15 hold földet. Utána egy kicsikét már jobban, éltünk. — Egyedül művelték a föl­det? — fordulok Lajos bácsi­hoz. — Hát ki más? Legfeljebb aratáskor fogadtunk egy ka­szást. Kalákába szántottunk, kapáltunk, így segítettünk egymáson. Napközben dol­Megöregedtünk goztunk, este gabonát pácol­tunk, ha másnap vétnii kel­lett, etettük az állatokat, ti­zenegykor feküdtünk le, haj­nal négykor meg gyerünk ne­ki megint. Szóval tudtunk gyarapodni — földet vett azelőtt a paraszt, nem autót. Nyolc holdat szereztünk, s mindent, de mindent venni kellett, mert gyerekkoromban csak két kecskénk volt. Bor­júval kezdtük, felneveltük, mikor megellett, a borját el­adtuk, úgyhogy utóbb már lovam is volt, saját házam, istállóm, pajtám lett. —- Hogy jutottak Nagyszé­kelyre? — Kipakoltunk a házból, átadtuk a kulcsot, és 'teher­autóval az állomásra vittek. Azt se tudtuk, hova me­gyünk ; Rétszilason kaptuk meg a házszámot. Elhoztunk mindent: lovat, tehenet, bor­jút, disznót, bútorokat, fehér­tünk, igaz rengeteget kellett takarítani, merít magtárnak használták. — Könnyen beilleszkedtek a faluközösségbe? — Nem volt minekünk so­ha senkivel semmi bajunk. A házhoz huszonhat hold földet adtak, négyes forgóban mű­veltük. Szakadásig talpon vol­tunk, két éven át dolgoztunk, s aktán... — Mi történt? — Hát lehet róla szólni? — Azt hiszem lehet. — Szóval kuláklistáila tet­tek. Le kellett adni mindent, amit ránk szabtak: ökröt, te­henet, üszőt, 'gabonát. Csak egyszer büntettek meg hat­száz forintra, mert nem volt miből beadni ötven liter te­jet. —• Mikor léptek be a téeszbe? — ötvenhétben. Agitáltak, de vélem nem kellett sokáig beszélni. Nehéz időket éltünk aztán megint, ötven fillért kaptunk egy egységre, három kiló búza, három kiló kukori­ca járt hozzá, a krumplit ré­szibe dolgoztuk. Két-három egységet, ha meg lehetett ke­resni egy nap. A lovak egy kiló abrakon .tíz holdat ekéz- tek meg naponta, s két egy­ség járt érte. Lóval jártam, kifutó kocsis voltam egé­szen a nyugdíjig. Lassacskán cseperedett a téesz, a műtrá­gyától jobban (termettek a földek.. Csák a pénz volt min­dig kevés; sokat költöttünk vetőmagra, műtrágyára, gép­re. A fialtatok elmentek, most meg lám, már jönnék vissza. — Hogyan telnek a nyugdí- jasévék? — Munkában, békességben. A Széles utcán, ezen a soron már majdnem mindenki nyugdíjas. Időnk van elég, főleg ilyenkor, télen!. Beszél­getünk, iszogatunk, tréfálko­zunk. Ha m eg dolog van, ösz- szesegítünk, trágyát hordunk, szüretelünk, mikor mi na­gyobb munka van. A nyug­díj 1379 forint az asszony pénzével együtt. Nyulakkal, disznókkal, aprójószágokkal foglalkozunk, ezer öl szőlőt művelünk. — Kijár a határba? — Olykor-Olykor. Hát ez a mostani helyzet, valóságos paradicsom. A föld csakúgy terem! Tizenhét-tizennyolc mázsa búzát adott azelőtt egy hold. most meg negyven mázsákról hallani — igaz, most má.r hektárban számol­nak. Nézem az őszön is a ku koricát: hát ezt meg miért nem ritkították? Aztán látom esak, akkora csévét növel, mint a karom. A lovak? Tán még öt kiló abrakot is megkapnak. Öröm nézni a jószágot, a föl­det. Hogy miért is nem most vagyok fiatal? D. VARGA MARTA Fotó: GOTTVALD KAROLY Benzinkutaknál is kapható Az utóbbi időben a gép­járműtulajdonosok tömege­sen kifogásolták, hogy a kötelező gépjárműbiztosítás díjának befizetéséhez nem kapták meg a postautal­ványt, s ezért a biztosítót -okolták. A díjtalan postautalvány a biztosító bármelyik fiókjá­ban. ezenkívül a Merkúr­nál és a KPM autófelügye­leténél is kapható. A gép­jármű- és a motorkerékpár­tulajdonosok kényelmére — annak érdekében, hogy a csekk beszerzése senkinek ne okozzon nehézséget —, az Állami Biztosító január 25- től folyamatosan ellátja postautalvánnyal az ÁFOR. postautalvány benzinkutakat és az autó­klub irodáit is. , Az autósok azt is kifogá­solták, hogy nem kapható új, kék színnel nyomott be­tétlap. Az Állami Biztosító tájékoztatása szerint a múlt év végén másfél millió da­rabot rendeltek az új ok­mányból. Eredmények, tervek Ipargazdasági kutatások A vállalatoknál és az ágazati irányító szerveknél most indult meg a kötele­ző, a VI. ötéves tervidőszak fejlesztési koncepcióinak és előirányzatainak kidolgozása. Ehhez és általában az ipar- politika tudományos megala­pozásához fokozottan igény­lik a tudományos műhelyek, közöttük a Magyar Tudomá­nyos Akadémia ipargazda­ságiam kutatócsoportjának segítségét. Az ottani munká­ról, a tudományos felada­tokról tájékoztatta Román Zoltán. a kutatócsoport igazgáója az MTI munkatár­sát. — Iparunk sajátos hely­zetét az jellemzi, hogy míg a foglalkoztatottak száma a kutatásfejlesztési ráfordí­tások és a gépipar arányát tekintve a fejlett országok­hoz áll közel, addig a ter­mékek minősége, korszerű­sége, a termelékenység és a hatékonyság jó néhány terü­leten még lényegesen elma­rad amazokétól. Megoldá­sukhoz, a kimozduláshoz erről a közepes fejlettségi szintről az ipar munkájának a minőségében kell mielőbbi gyors javulást elérni. Az ipargazdasági kutatások e folyamat meggyorsításához, feltételeinek és hatékony eszközeinek feltárásához igyekeznek segítséget nyúj­tani. — Kutatási témáink meg­választásánál előretekintünk, hogy amikorra a gyakorlat igényli ezek eredményeit és megérett átvételükre, vi­szonylag gyorsan elterjedhes­senek. Példa lehet erre a termelékenység, a hatékony­ság kérdéseinek kutatása, amellyel a kutatócsoport 8— 10 évvel ezelőtt kezdett fog­lalkozni, most bontakozik ki a széles körű érdeklődés az eredmények gyakorlati hasz­nosítása iránt. A miniszté­riumok fokozatosan rátérnek vállalataik tevékenységének egymás közötti és a nemzet­közi színvonallal való össze­hasonlítására, ehhez jól tud­ják hasznosítani a korábbi munkánkat és a módszertani tapasztalatokat. — Az iparpolitika jobb tudományos megalapozásá­hoz jelenleg a termelési szerkezet fejlesztésével és a vállalati szervezettel. kapcso­latos kérdések vizsgálatát látjuk elsőrendű feladatnak. Ez több intézet összehangolt, együttes munkáját igényli, amelyben a kutatócsoportra bizonyos koordinációs sze­rep is hárul. Két bonyhádi (TUDÓSÍTÓNKTÓL). A Bonyhádi Ruházati Ktsz. ben termelési eredményekről, az export teljesítéséről a ktsz párttitkára, Pintér Gyuláné elmondta, hogy az évi terme­lési tervük 106 millió forint volt, az exporttervek értéke tőkés és szocialista relációban elérte a 34 millió forintot. — Mi okozta a legtöbb gon­dot az elmúlt évben? — Az export, amely alatta maradt a tervünknek. Saj­nos a holland kereskedő visszavonta rendelését, mi­közben mi már gyártani kezdtük a fapapucsokat. Csu­pán a harmadik negyedévben tudtuk meg, hogy nem kell az áru. Először külföldön pró­báltuk a legyártott mennyi­séget eladni, végül belföldön sikerült, de így is némi vesz­teséggel. A szocialista expor­tunkat 12 millióra teljesítet­tük, ez a tervhez képest 14 százalékos túlteljesítést je­lent. — Milyen új beruházást va­lósítottak meg? — Az 1100 négyzetméteres új üzemcsarnokot múlt év december 20-án helyeztük üzembe. A beruházás saját* kivitelben készült. Korszerű technológiát kívánunk itt megvalósítani. Tizenegymil­liós értékben vásároltunk új gépeket. A beruházással a dolgozók a korábbinál lénye­gesen jobb körülmények kö­zött termelnek, javult a szo­cialista ellátás, a szállítási költségeink várhatóan csök­kennek, a munkánk szerve­zettebbé válik. Reméljük, a lakosság igényeit is jobban, gyorsabban ki tudjuk elégíte­ni. Tavaly e téren 20 száza­lékkal lemaradtunk. — Mire számítanak ebben az évben? — Az előbb felsorolt fej­lesztés a jó munkakörülmé­nyek, az új technológia ered­ményeként magasabb terme­lékenységre számítunk, s így nagyobb lesz a jövedelem is. # A BONY Cipőipari Szövet­kezet termékei keresettek szövetkezetben belföldön és a szocialista or­szágokban egyaránt. Szelesi Lászlótól, a ktsz elnökétől ér­deklődtünk: hogyan sikerül teljesíteni az 1977. évi tervü­ket. — A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom tisztele­tére indított munkaverseny- vállalásunk adott alapot ar­ra, hogy kétmillió forinttal többet tervezzünk, mint ami­re redetileg gondoltunk. így 78 500 000 forintra alakult a tervünk. Belföldi tervünket 123 százalékra, exporttervün- / két 105,4 százalékra, szolgál­tatásunkat 114 százalékra tel­jesítettük. A növekvő belföl­di igények kielégítése érde­kében a tervtől lényegesen el­tértünk — a belföldi termé­kek javára. Nem volt éppen könnyű a helyzetünk, mert az alapanyag-ellátás egész évben vontatott volt, akadozott. Több alkalommal kellett át­alakítani a szalagtermelést, s ez jelentős kiesést okozott. Az új tűzöde és aljüzem bein­dításával viszont — a lehető­ségekhez mérten — gyorsan tudtunk átállni. — Gyakran előfordul minő­ségi reklamáció? — Igen, főleg a hazai pia­con. Nem ritka, hogy egy 40 filléres csat miatt ki kell cse­rélni a cipőt. A minőségi cse­re egymillió feletti vesztesé­get jelent a szövetkezednek. S ez nem kis összeg. A jelen­leginél még következetesebb minőségi ellenőrzést kell be­vezetnünk. De szó van arról is, hogy a drágább és az ol­csóbb cipők garanciális ideje között különséget kellene ten­ni. — Szociális létesítményünk is bővült. Egy 120 '-zemélyes fürdőt és öltözőt építettünk. Befejezés előtt áll egy 650 négyzetméteres raktárhelyisé­günk is. Az új művelődési ház beruházásához 70 ezer forin­tot adtunk a volt közgazda- sági technikum helyén autó­parkolót építettünk parkosí­tottunk. HETESI JÁNOS Az én szakmám Ajánlás: Szakmát könnyű, de egy életre szóló hivatást csak kö­rültekintően szabad vá­lasztani. Nagyon sok gyereknek, ami­kor jelentkezik egy szakmára, fogalma sincs arról, mi is az. Le akkor mi viszi rá őket ar­ra, hogy oda jelentkezzenek : Erre nem sikerült rájönnöm. Brandli Ildikó pedig sok diákkal beszélget-' tem. Brandli Ildikó Dombóváron, Dulay Mária pedig Mucsiban lakott. A bőrdíszműves szak­mát tanulják, másodikosok. Most értek el arra a pontra, hogy kezdik érezni, tudni en­nek a munkának a lényegét. — Nem tudtam, hogy mi­lyen szakma ez, csak bejelöl­tem — mondja Ildikó, de ugyanez a véleménye Mari­kának is. így mindkettőjük­nek az első hónapok nagyon nenezen teltek. Rós z volt megszokni az embereket, az idegen légkört. — És most szeretitek? — '-'zép, amit csinálunk. Először olyan bonyolult min­den. Amikor megkapunk egy összeállítási rajzot és az anya­got, nehezen lehet elképzelni, hogy ebből egy táska lesz. De amikor kész. akkor lehet ne­ki örülni. Érdekes munka, csak kívülről látszik nehéz­nek — mondja Brandli Ildi­kó. Ügy látszik, hogy a két fány nem sok évet fog eltölteni a tanult szakmájában. Azt nem mondják, hogy nem szeretik, de azt sem, hogy rajonganak érte. Vagy talán kevés időt töltöttek még el az üzemben? Az első évben tanműhelyben dolgoztak, most már többet Dulay Mária kerülnek ki a brigádokhoz. Az asszonyok dolgoznak, a nor­mát teljesíteni kell, nem ér­nek rá a lányokkal foglalkoz­ni. A munkát megkapják és elvárják tőlük, hogy úgy tel­jesítsék, mint a felnőttek. Ez lenne az idegenkedés oka? — A Gaál-brigádban sze­retnek bennünket, ott fiata­lok vannak és a brigádvezető foglalkozik velünk — mond­ják. — Ott érezzük, hogy szí­vesen dolgoznak velünk. Bőrdíszműves. Régi, ősi szakma. Csodálatos dolgokat lehet művelni a bőrökkel. Ma már nagyüzemi szinten, csak részfeladat jut egy-egy em­bernek, de a szakmunkásnak ismernie kell az egészet. hj — mgy Földet vett azelőtt a paraszt..;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom