Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

I VIS. január 15. /''tŐÜJÍV ^PUJSAG 5 Kontár kérdések A történelemből fennmaradt emlékek ta­núsítják, hogy Zeuszról már olyan tekinté­lyes „káderes” nyilatkozott, mint Homérosz, aki ráadásul nem átallott» a főistenről ki­mondani, hogy „hirtelen haragú”. Voltak persze mindenféle lázongok, akik nehezmé­nyezték személyük „kartotékolását”. És erről alkalma­sint ki is mondták a véleményüket. „Jobb volna lenni messzi sivatagban...” panaszkodik például Kosztolányi, mert: „...beírták nevem mindenféle könyvbe, és min­denképpen számon tartanak...” Azt hiszem — ma is él az emberekben — ha eset­leg kimondatlanul is — valami ilyesfajta berzenkedés a „számontartás” ellen. És mondjuk, ha nem ilyen klasszikus megfogalma­zásban —, de éppígy berzenkedik a káderezés ellen az a kiemelt gépszerelő, aki úgy tartja, azért nem lett csoportvezető, mert egy este épp a személyzeti vezető ablaka alatt gyújtott rá az „akácos útra...” * Párt-, minisztertanácsi, minisztériumi, megyei ta­nácsi határozatok, rendeletek rögzítik a jelenlegi ká­derpolitikai teendőket, a munkahelyi személyzeti fel­adatokat. Esküvel pecsételt fogadalom után, módom volt egy megyei vállalatunk páncélszekrényében őrzött személy­zeti dossziéba belelapozni, és elbeszélgetni a mai káde- rezési gyakorlatról. Mivel amolyan aktakülönlegességről van szó, hadd mondjam el a „receptjét”: „Végy egy személyi lapot, add hozzá az illető va­lamennyi adatát, hints rá egy-két iskolai bizonyít­ványt, kitüntetésről, fegyelmiről szóló igazolást, majd az egészet tűzdeld meg jó vegyes véleményekből gon­dosan összeállított minősítéssel.” Ez hát az a titokzatos, szigorúan kezelt anyag — amelyet munkahelyenként, beosztástól függően állíta­nak össze az emberről. Nem akarok ágálni a már idézett Kosztolányi-ki- fakadás ellen, sem pártját fogni a szintén felemlített antialkoholista és magyarnóta-ellenes személyzetisnek, de tényként kell elfogadni —, hogy a minősítések ösz- szeállítása — elvben — mindenütt szigorú demokra­tikus keretek között történhet csupán. Egy-egy minősítés valóban gyakran „vegyes fel­vágott”, hisz a legilletékesebb vezetők, mozgalmi irá­nyítók véleménye alapján áll össze. Honnét hát a berzenkedés mégis néha? Van néhány összetevője. Anélkül, hogy kitérőt ten­nék a káderezés történelmi múltjából esgtleg „átörök­lött” érzelmi konvenciókra — a ma problémáiról sze­retném elmondani a véleményemet. Először is, nehéz kiszűrni a minősítés során azokat a szubjektív tényezőket, amelyek különböző árnyalatot adhatnak a még oly tárgyilagos véleményeknek. És ez sem közömbös akkor — amikor egy-két évre „beton­ba” öntünk egy emberről kialakult (kialakított?) véle­ményt. Van aztán egy — talán ennél is meghatározóbb tényező. Azt hiszem, nehéz lenne megcáfolni, hogy tulaj­donképpen, mindenkiről kétféle káderlap létezik. Az egyik a már leírt módon készült, gondosan őrzik ille­téktelen tekintetek elől — és ami szintén nem mellé­kes —, mi magunk is tisztában vagyunk a tartalmával. A másik „káderlap” az, amit nem rögzítettek írás­ban — csak szájhagyomány útján terjed és természe­tesen ennek megfelelően gyakorta változtatja tartal­mát. És legtöbbször akiről szól, nem is tud róla. Ami ennél is rosszabb — legfeljebb későn... Itt kezdődik, ebben gyökerezik a személyzetis munka, a kartotékolás elleni mai bizonyítékunk. Ugyanis — nehéz kivédeni azokat a hatásokat, ame­lyeket az ilyen „száll a madár ágrul ágra” alapon ki­alakult „dosszié” gyakorol a valódi káderanyagunkra... Sőt, ami még ennél is rosszabb, ha a felfektetett, objektivitásra törekvő személyzeti anyagunk tartalma fölé nő, a már említett „népmeséi” kádervélemény. Személyzetistől hallottam — kevesli azt a fajta fi­gyelmet, amelyet a gazdasági vezetők egy-egy döntés előtt a hivatalos anyagnak szentelnek. És — ez is mi­tagadás, azt látszik alátámasztani, hogy személyisé­günk jogait és lehetőségeit kevésbé befolyásolja egy- egy bűvös személyzeti dosszié. Tehát nem is a káderezés ténye ellen lázongunk annyira, hisz az az emberrel való okos gazdálkodás egyik fontos eszköze lehet. Sokkal inkább azért, hogy az „iparengedély nél­küli”. vagyis kontár káderesek véleménye papíron se. de fülekben se rögződjék. Ellenkező esetben igaza van Kosztolányinak... GYŰRI VARGA GYÖRGY „Ae év legjobb képei” —..............................................................................................................................................................­................... - ................................................ ...................-...........................................................................................................................-............................................................................................. A Tolna megyei Fotóklub hagyományos, pályázattal egybekötött kiállításának anyagából válogattuk össze­állításunkat. A klub tagjai, többségükben amatőr fotog­ráfusok, szabad idejükben, hobbiként foglalkoznak a fényképezéssel. Közös céljuk mai életünk feltárása, a fotó „nyelvén” történő művészi tükrözése. Ehhez a nem kis feladathoz ad segítséget a fo­tóklub. Előadásokkal, alkotói vitákkal, kiállítási, pá­lyázati lehetőségekkel. Szek- szárdon, a megyei művelődé­si központban rendezett (hol­nap záruló) kiállításon lát­hatók a most közölt felvéte­lek és a klub többi tagjának 1977-ben készült legjobb ké­pei. I Ozorai Gábor: Portré Herner Lajos: Elniakarás... Báli János: Lányportré Dr. Radnai Tibor: Szóló IVlatók Lajos: öregség

Next

/
Oldalképek
Tartalom