Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 13. szám
6 ^PÚJSÁG 1978. január 15. kérdése ................. -i -—— A z elmúlt napokban, tanácskozni gyűltek össze a megye sok településén a tanácsi vezetők, tanácstagok és választóik. Ózoráról Szek- szárdig, Kaposszekcsőtől Ma- docsáig mérleget vontak az elmúlt év munkájáról, s megbeszélték az idei feladatokat. Bölcskén, Cikón, Dalmandon, Döbröközön, Gerjenben, Györkönyben, Kaposszek- csőn, Kétyen, Kocsolán, Ma- docsán, Ozorán, Pincehelyen, Tamásiban, Tolnanémedin és a megyeszékhelyen a tanácsüléseken, illetve a tanács végrehajtó bizottságának ülésén és a falugyűléseken a vezetők számot adtak, hogyan gazdálkodtak a település rendelkezésére álló pénzzel, valóban a legjobban használták-e fel a köz érdekében ezeket az összegeket. Arról, hogy mennyit gyarapodott, fejlődött szőkébb hazájuk. A pénz, ami az elmúlt évben a megye településein a tanácsok rendelkezésére állt, nem kis összeg. A fejlesztési alapból a tanácsok több mint 700 millió forintot fordíthattak lakásépítésre, egészségügyi beruházásokra és hasonló tanácsi fejlesztések megvalósítására. Ennek mintegy kétharmadát a beruházá. si jellegű fejlesztésekre fordították. egészségügy bővítésére, s korántsem utolsó sorban az iskolák, óvodák építésére fordítani. A költségvetési alapot tekintve gazdagabb lesz a megye, 1 milliárd 250 millió forintból gazdálkodhatunk. A többletet az új óvodák, napközik, oktatási, egészségügyi intézmények működtetésére lehet, és kell is fordítani, s- lehetővé válik az ellátás színvonalának javítása. Madocsán a rendelkezésre álló összeg ennél természetesen jóval kisebb. A különböző bevételek, a lakásbérleti díjak, a szeszfőzde bevétele, az óvodában, napköziben befolyt térítési díjak, az adók, s a felsőbb tanácsi hozzájárulás 2 millió 974 ezer forintot tesz ki, 210 ezerrel többet, mint egy évvel korábban. Ebből az összegből legtöbbetj közel kétmillió forintot a kulturális ágazatra fordítanak. Eny- nyi pénz kell többek között az iskola, a napközis csoportok, az óvoda működésének biztosítására, de ebből támogatják a kulturális és sportintézményeket is. A fejlesztési alap címszó alatt 875 ezer forint áll a madocsai tanács rendelkezésére. S mint azt a tanácsülésen ismertették, ennek egy részéből a Kossuth utca alsó szakaszán és a Tihany utcában építtetnek szilárd burkolatot. A lakosság társadalmi munkájára is számítanak, mikor 30 ezer forintot terveznek a Kiserdei járda befejezésére. S egy ennél tetemesebb összeget fordítanak egy új utca nyitására. A tervek között szerepel, s a madocsaiak egyik legfontosabb feladatuknak tartják az általános iskola felújítását Erre a fejlesztési alapból 200 ezer forintot tudnak biztosítani. Ennél sokszorta több kell, s a hiányt, minden valószínűség szerint nem megalapozatlanul. a madocsaiak se• r- . A madocsai iskola, aminek felújításához a lakosság segítségét is kérik A tanácsok másik pénzalapja a költségvetés. Ebből biztosították a már meglévő intézmények folyamatos működését. Erre a célra 1977- ben 1,2 milliárd forintot költöttek a tanácsok. Ez az ősz- szeg az adókból, óvodák, bölcsődék, kollégiumok térítési díjaiból tevődött össze, valamint az állami költségvetés, bői származó hozzájárulásból. Szűkítve a kört: a paksi járásban a községek, nagyközségek tanácsai 90 millió forinttal gazdálkodtak. A kulturális alapra, vagyis az iskolákra, óvodákra és hasonló intézményekre több mint 53 milliót költhettek el, tíz százalékkal többet, mint egy esztendővel korábban. A Duna menti községben, Madocsán a tanács végrehajtó bizottsága szerdán tárgyalta meg az elmúlt évben végzett tevékenységet, ä tanácsülés pedig csütörtökön osztályozta a végzett munkát. Ezzel egyidőben tanácskoztak az idei feladatokról, megvitatták a teendőket is. Az egész megyében a tavalyihoz hasonló nagyságú fejlesztési alapból gazdálkodhatunk. A fejlesztési ala|S beruházásra fordítható részét pontosan meghatározták, ez idén 544 millió forint. Ebből az összegből lehet lakásokat építeni, illetve fordítani az út-, vízhálózat bővítésére, az gítőkészségéből pótolják. Na, nem forintokra gondoltak itt a község vezetői, hanem arra, hogy ki-ki tudása, szakismerete, ereje szerint segít ebben a nem kicsi, de a diákok, a holnap generációja számára oly fontos munkában. Ezért is tartozik szorosan a végrehajtó bizottság által elfogadott terveket tartalmazó beszámolóhoz a társadalmi- munka-terv. Egy év, az idei esztendő feladatai, a lehetőségek észszerű felhasználása volt a témája a héten megtartott tanácsüléseknek. A lakosság választott képviselői döntöttek, hogyan tovább. Nem volt könnyű dolguk. Az igények szinte mindenütt meghaladták a lehetőségeket. így a leetöbb helyen nagyon aktív tanácskozások voltak, viták, az igények és lehetőségek gondos és okos mérlegelése jegyében telt el az idő. A lakosok képviselői, a tanácstagok meghatározták a következő tizenegy és fél hónap teendőit. Az szinte biztos, hogy ez az esztendő sem hoz mindenre megoldást, az álmok egyrésze nem válik valóra, sőt, maradnak a következő évekre már ma is megoldásra váró feladatok. De az biztos, hogy előbbre lépünk. Épül, szépül, fejlődik a megye valamennyi települése. — sz 1 — A képzés, a továbbképzés — csakúgy, mint minden más munkaterületen — a mező- gazdasági üzemekben dolgozók számára sem nélkülözhető. A nagyüzemi gazdaságokban tevékenykedő szakemberek továbbtanulásának milyen formái ismeretesek? Ezt kérdeztük Farkas Istvántól, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetőjétől. Osztályunk, termelőszövetkezeti vezetők, szakvezetők, középvezetők továbbképzésének, valamint a szak- és a betanított munkások képzésének szervezésével foglalkozik. A tsz-elnökök, elnökhelyettesek, főagronómusok, főállattenyésztők, főkertészek, üzemi jogászok, üzemi állatorvosok és ágazatvezetők a MÉM Mérnök és Vezető Továbbképző Intézetében tanulnak. A továbbképzésnek ezt a módját jogszabály írja elő; az imént felsorolt vezetőknek ötévenként kell részt venni ezeken a tanfolyamokon, — kivéve a növényvédő szakmérnököket és üzemmérnököket, akik háromévenként újítják fel szakmai ismeretüket. A vezető-továbbképzőn a résztvevők megismerkednek a nép- gazdasági célkitűzésekkel összefüggő feladatokkal, a legújabb szakmai eredményekkel, főként pedig a vezetéselmélettel. Ebben az évben megyénkből 290 szakerfiber vesz részt a különböző egyetemekhez csatolt tanfolyamokon. A vezetőképző intézet Palánkon lévő kihelyezett tagozatán a középvezetők — brigádvezetők, szakvezetők — tanulnak. Az igényeket minden évben már jó előre felmérik, és a tanfolyamokat ennek megfelelően országosan szervezik. Osztályunk szerepe nem passzív, mert segítjük a beiskolázást, és ellenőrizzük, hogy a vezetők öt-, illetve háromévenként részt vesznek-e a továbbképzésen. A tsz-vezetők részére egy másik tanfolyamos jellegű továbbképzés is beindult, ennek időtartama egy hét, helye pedig a megyei tanács Oktatási és Továbbképzési Intézete. A tanfolyamok októbertől február elejéig tartanak; ebben az időpontban a növénytermesztési és a kertészeti munkák jórészt szünetelnek. Eddig a biztonsági megbízottak, főkönyvelők, főagronómusok, műszaki vezetők és gépműhely vezetők, nőbizottsági elnökök részére tartottunk tanfolyamokat, jövő héten a személyzeti vezetők, később pedig a tsz-elnökök mennek Ten- gelicre. Egy-egy tanfolyamon 60—70 hallgató vesz részt. Az előadásokat — a tanfolyam jellegének megfelelően — országos és megyei szervek vezetői, képviselői tartják, de jönnek előadók a MÉM-től, a TOT-tól, a Pénzügyminisztériumból és a felsőoktatási intézményekből is. A tanfolyamok elsődleges célja a gazdaságpolitikai tennivalók megvalósításának meghatározása, az ebből fakadó üzemi feladatok ismertetése, valamint konkrét, szakmai jellegű információ-átadás. A főkönyvelők például pontos képet kaptak arról, hogy miként kell a zárszámadást és a terveket szabályosan elkészíteni, s megtudták, hogy az elmúlt évben milyen munkáikkal kapcsolatos változtatások történtek. A szakvezetők megismerkedtek például az újabban nemesített, valamint a termesztésbe kerülő növényfajtákkal. Az 1976—77-es oktatási év kivételével 1962. óta folyik a vezetők megyei szervezésű tanfolyamokon való képzése. A tapasztalatok bizonyítják, hogy ezeken a tanfolyamokon szerzett ismeretek hasznosulnak, hisz a gazdasági eredményeink évről évre jobbak. S minthogy az azonos érdeklődésű szakvezetők hosszabb időt töltenek együtt, mód nyílik arra, hogy tapasztalataikat kicseréljék, barátságok szövődnek, ismerik egymás problémáit, s ha arra szükség van, segítséget nyújtanak egymásnak. A továbbképzés másik formája: egyikmásik termelési rendszer a szakvezetők részére egyhetes, bentlakásos tanfolyamot szervez. A babarci búzatermesztési rendszer például február elején tart Harkányban egy tanfolyamot, ahol a szakvezetők tudomást szereznek a kísérleti eredményekről, trágyázási és műtrágyázási tanácsokat kapnak, megtudják, hogy a bevezetésre kerülő legújabb fajták milyen biológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. A szakmunkások továbbképzése céltanfolyamokon történik; ezeknek szervezését a sellyei mezőgazdasági szakmunkás- képző intézettel közösen végezzük. A képzésnek erre a formájára a megyéből 369 szakmunkás jelentkezett. A szakmunkások speciális ismereteket kapnak; a mezőgazdasági gépszerelők például kipróbálhatják a legújabb diagnosztikai eszközöket, felszereléseket. Nem egy olyan tanfolyam is indul, ahol az új speciális gép kezelésével, üzemeltetésével ismerkednek a hallgatók. Szükséges ez azért is, mert a mezőgazdasági üzemekbe mind több, korszerű, nagy értékű gép kerül, s nem mindegy, hogy a gépet kezelő személyzet mennyire ismeri a gépét. Céltanfolyamok az AGROKER Vállalatnál és a termelési 'rendszereknél is léteznek. Mikor az AGROKER például egy új gépet hoz forgalomba, a gépet kezelő munkást betanítja annak kezelésére, karbantartására. Szervezzük és segítjük a szakmérnökképzést is, — ezzel is elősegítve, hogy a fontosabb munkaterületeken megfelelő képzettségű szakemberek dolgozzanak. A szak- és betanított munkások képzése a szakmunkás- képző intézetek nappali tagozatán történik. A felnőttek részére üzemi tanfolyamok indultak és indulnak. Idén 255 általános iskolát végzett fiatalember beiskolázását kérték a termelőszövetkezetek és élelmiszeripari vállalatok. Főleg növénytermesztő gépész, szarvasmarha-tenyésztő, zöldségtermesztő, húsfeldolgozó, erdőművelő és fakitermelő, sütőipari szakmunkásokra lenne szükség. Az épülő húskombináthoz 102 húsfeldolgozó szakmunkás beiskolázását javasolják még ebben az évben. A felnőtt szak- és betanítottmunkás-képzés az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben kihelyezett tanfolyamokon történik: jelenleg összesen 654-en tanulnak ilyen, felnőttek részére szervezett tanfolyamokon. (dvm) Az ember, ha Tolna község nevét- hallja, azonnal a világot járt hajósokra és kőművesekre, valamint a magyar textiliparban egykor jelentős szerepet játszó selyemgyári dolgozókra és a textilgyár munkásaira gondol. Mindegyik szakma megteremtette a maga hírnevét és öregbítette a község jó hírét is. A legrégibb az említettek közül a hajózás. Való igaz, hogy ennek az egykor igén nehéz szakmának a kezdete a messze múltba, az ismeretlenség homályába vész. Büsz- ké kis erre a tolnai hajósok. Ma már csak kevesen űzik ezt a mesterséget, amely egykor hosszú hónapokra szakította szét a családokat. A család férfi tagja (vagy tagjai) kora tavasztól késő őszig a Dunán hajózott, s a család nő tagjai és a gyermekek itthon voltak. Nem sokan éltek azzal a lehetőséggel, hogy az egész család hajózzon (már- csak azért sem, mert a gyermekeknek iskolába kellett menniük). Gyakran megesett, hogy külhonban telelt a hajó, mert a jégzajlás megakadályozta. hogy hazai kikötőbe fusson be. Ilyenkor még rö- videbb volt az idő a család egvüttlétére. dományát is. Amíg a hajósok szervezkedéséről semmit sem tudunk, addig a kőművesek, ácsok szervezkedéséről igen sok információ maradt ránk. Gyakorlatilag ebben a községben bontakozott ki megyénk munkásmozgalma. Mert igaz ugyan, hogy egyetlen adat van arról, hogy Bonyhádon előbb jött létre az MSZDP helyi szervezete, de ennél többet sem az iratok, sem az emlékezők nem tudnak. Tolnán 1902-ben jött létre az MSZDP helyi szervezete, 1903. január 4-én pedig létrejött a szakmai szervezet, a MÉMOSZ is. De a megalakulásokat megelőző időből is van értesülésünk szervezett tevékenységükről. A kőművesek a téli pihenőt arra használták fel, hogy művelődjenek. A Tolnavármegye című lap 1901. január 13-i számában arról olvashatunk, hogy a községben létrehozták a kőműves-dalárdát. A cikkből közvetett módon az is kiderül, hogy a kőművesek túlnyomó többsége német ajkú volt. s a cikk lelkendezik amiatt is, hogy magyar dalokat; tanulnak, s ezzel jó szolgálatot tesznek a magyarosításnak is. (Tudni kell, hogy a Tolnavármegye nem volt munkássájtó.^ ez magya— Egy szocziálista temetése Tolnán. Múlt csütörtökön temettek Tolnán egy 26 éves ácsot, ki az ottani szocziálista-egyletnek buzgó tágja volt. Halálát elvtársai mélyen fájlalták, mit kegyeletteljes részvétükkel bizonyítottak. Temetésére tes- tületüleg vonultak ki. A koporsóra nagy piros szalagos koszorút helyeztek s dalárdájuk négy szó- lamu gyászdalokkal bacsuztatta el a korán elhunytat. Dicséretet érdemel azon nagy szorgalom, inely- lyel a többnyire német ajkú kömivesek és ácsok * ......I»I. T olnán az évszázadok során valóságos hajósdinasztiák alakultak ki. Hírnevet a községnek ők szereztek első alkalommal — legalábbis ezt tartja a szájhagyomány és a községcsúfolók is erről tanúskodnak. A községcsúfolók egyike szerint közel ezer esztendeje vetélkednek már a hírnév megszerzésében a tolnai és a paksi hajósok. S ha a hírnévszerzés másként nem megy, önmaguk költik jóhírüket, s ilyen téli napokon, amikor itthon tartózkodtak, maguk terjesztették is ezeket. Egy-egy nagyotmondás esetenként oly képtelenség, hogy azt megirigyelné Münchhausen báró, vagy maga az Obsitos is. Egy alkalommal, amikor a tolnaiak a vita során kifogytak összes érveikből, amellyel elsőbbségüket kívánták bizonyítani a paksiakkal szemben, azt találták mondani, hogy az ő elődeik Kolombusszal együtt járták meg Amerikát, s az óceánt átszelő első hajón már tolnaiak is szolgáltak. Persze nem késett sokáig a válasz sem. A vitapartner a kérdésről emígyen vélekedett: Amikor Kolombusz hajója Amerázatol ad a nacionalista-ízű megjegyzésre.) Ugyancsak a tolnai kőművesekről szól az a hír is, amely arról tudósít, hogy szocialista munkástemetést rendeztek a községben. (A társadalmi temetésről ez az első hír megyénkből.) Egy 26 éves fiatal szaktársuk halt meg, a koporsóra nagy piros szalagos koszorút helyeztek el, s gyászdalokkal búcsúztak fiatal társuktól. S itt kapcsolódnak az elmondottakhoz Tolna jó hírnevének újabb gyarapítói a selyemgyári asszonyok és lányok. Az aranysárgán csillogó selyem mindenkinek álma volt, annak is, akinek megadatott, hogy megvásárolhatta, s annak is, aki nem vehette meg. Legkevesebb azoknak jutott belőle, akik előállították a csodálatos textíliát. Vajon hányán tudták a drága selyem hordozói közül, hogy fiatal lányok sokaságát alkalmazták éhbérért a gyárban, s az ő fürge ujjaik segítségével fejtették le a gubóról a hajszálnál is vékonyabb selvemszá. / — Sztrájk a tolnai selywngyárban. A tolnai selyem gyárban sztrájk ütött ki. Erre vonatkozólag illetékes helyről a követ kező felvilágosító sorokat vettük: Tavasz kezdetén majdnem minden évben azon kéréssel fordulnak a gyár munkásai a felügyelőséghez, hogy szállítsa le a munkaidőt és emelte a nanszámhéit. Pedicr már tartaszrikába érkezett, a paksi hajósok várták a parton, s amikor a kikötésre szánt kötelet a partra dabták, a paksiak fogták meg annak végét. A fentieknek természetesen semmi közük a történelemhez — legfeljebb annyi, hogy mindkét községben valóban régi foglalkozás a hajózás. Ügy véljük, még a hajósoknál is nagyobb hírnevet szereztek községüknek a kőművesek. Ők is világot járt emberek, ők is sok jót-rosszat tapasztaltak vándorlásaik során. Ők azonban továbbléptek, mint a hajósok. A kőművesek megtanulták a szervezkedés tulat. S ki törődött az üzem egészségügyi viszonyaival? A rossz munkafeltételek miatt igen gyakran szenvedtek tbc-ben az ott dolgozó munkásasszonyok és -lányok. Az osztály-hovatartozás felismerése a magyarázata annak, hogy a tolnai építőmunkások és a selyemfonoda dolgozói hamar megértették egymás helyzetét, s egymás harcának támogatására szolidaritási sztrájkot kezdeményeztek. szót emeltek a másik élet- és munkakörülményeinek javításáért is. K. BALOG JÄNOS
