Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 13. szám

1978. január 15. Már nem eladó tizenhat összkomfortos lakás A cím: Szekszdrd, Alisca utca 16. lépcsőház mint a szabónál és a cipésznél van módunk próbálni a pénzünkért készítendő ruhafélesé­geket, éppen úgy nincs mó­dunk a lakást megvizsgálni, „belakni” mielőtt kifizetnénk. Ezért aztán előfordul, hogy egyik másik lakásban van panasz, a tulaj donosok-bérlők a pokol kemencéjének érzik lakásukat. Ilyen érzés szoron­gatja több mint egy éve Szekszárdon az Alisca utca 16. szám alatti ház hármas lépcsőház lakóit, A lakásokat gyakorlatilag nem lehet fűteni, azaz csak olyan esetben és akkor né­hány napig, ha különféle bi­zottság jár a helyszínen, hogy a panaszok után nézzen. Saj­nos úgy tűnik, hogy az ille­tékesek csak nézik a panaszt, de nem tesznek azok meg­szüntetése érdekében jófor­mán semmit. A panaszok akkor kezdőd­tek, amikor a lakók 1977. ja­nuár 15-én beköltöztek. Hi­deg volt, abban bíztak, majd­csak felfűtődik a lakás, hi­szen új az épület, kint is hi­deg van, ezért nem mentek azonnal panaszkodni, hogy a radiátor még nem is langyos. Egy hét után elindult a pa­naszáradat. Gyakran hívták telefonon a fűtőművet, onnan jön a meleg víz. ígérték, meg­nézik a „témát”. Nem nézték meg. Elmúlt a tavalyi tél, jött a tavasz, abban bíztak, hogy majd a 'nyáron a sok panasz után felülvizsgálják a fűtési rendszert. Nem vizs­gálták felül. Szeptemberben ismét el­kezdtek fűteni. Kiderült: semmi sem változott, a laká­sokig nem ér el a meleg. A Szekszárdi Városgazdál­kodási Vállalat igazgatóját keresték: a fűtést ennek a vállalatnak üzeme biztosítja. Választ nem kaptak. Írtak panaszos levelet az OTP me­gyei igazgatóságára, mint a lakások eladójához, a laká­sok lakhatatlanok. Kint járt egy szerelő, egy hibás radiá­tor ügyében, holott minden lakás, minden radiátora hi­deg. Van a lakásoknak közös képviselője, dr. Samu Lajos. Neki is küldtek levelet: „A fűtési költségeket ne számláz­zák ránk, mert fűtés nem volt.” Sürgős intézkedést kér­tek, a nyilatkozat szerint: majd más lakókra tesszük ak­kor az ottani fűtés díját. Megérkezik a városgazdál­kodás levele: Kivizsgálták a panaszt, de: 1. A beköltözés után semmiféle bejelentést nem tettek a tulajdonosok, „Önöktől semmiféle újabb fűtési elégedetlenségről szóló bejelentés nem érkezett”; 2. A hiba kijavítását nem jelen­tik a lakóknak; 3. Reklamá­lásuk csak abban az esetben jogos, ha a helyiség hőmér­séklete 20 C° alá esik; 4. A fűtési elégtelenség az épület beszabályozatlanságából adó­dik, a kivitelező vállalat fel­adata a beszabályozás; 5. A TOLNA BER-rel a beszabá­lyozás elvégzéséért 1977. VI. 1-én a kapcsolatot felvettük; 6. A beszabályozást a TÁÉV — építő — megkezdte, amely még tart. (Okt. 7.) A beszabályozás nem si­került, viszont a városgazdál­kodás elismerte, hogy a fűtés rossz. Levél az OTP megyei Igazgatóságához: Tárgy: fű­tés megjavítása. A panaszt a közös képviselő nem vette a garanciális hibák közé. Űjabb, ki tudja hányadik komoly levél, ezúttal nem az igazgatóságnak, hanem Du­dás Antal megyei igazgató­nak. Tizenöt aláírás. „Alulírottak, az Alisca u. 16. sz. alatti lépcsőház tu­lajdonosai, tizenhét család az alábbi követeléssel élünk T. Cím felé: 1. Gondoskod­jon arról, hogy valameny- nyiünk részére soron Kívül, a városban hasonló fekvésű helyen, a jelenlegivel azonos áron, azonos felszereltségű és komfortfokozatú társasházi lakást biztosítson. Tehát a részünkre értékesített laká­sokat vásárolja vissza... 2. avagy biztosítsa, hogy a fű­tést november 20-ig megja­vítsák... Január 15-e óta, tehát a birtokbaadás óta. megszámlálhatatlan esetben kértünk, könyörögtünk. ígé­ret is volt töménytelen, sőt, tessék-lássék javítgatás is, mindezek ellenére pana­szunk nem nyert orvoslást. Ezért nem várunk tovább... Bízunk abban, hogy stb., stb. A beadvány, a lakásfel­ajánlás után az illetékesek igen gyorsan asztalhoz ül­tek, a helyszínen is tárgyal­tak. A közös képviselőnek küldték meg a levelet: Tá­jékozódásunkra megtudtuk, hogy a lakásokban a hő­mérséklet 21—22 C fok, az újabb bejelentések arról ta­núskodnak, hogy a kívánt hőmérséklet mindössze csak 3 napig volt és azt köve­tően visszaállt a korábbi ál­lapot... kérjük... panaszokat közvetlenül a Déli Fűtőmű­höz, illetve a Városgazdál­kodási Vállalathoz juttas­sák... A lakáscserével kap­csolatban közöljük, hogy igazgatóságunk cserelakással nem rendelkezik. A lakáso­kat a városi tanács vb je­lölte ki, így a visszaadási szándékot is oda kell beje­lenteni... ha a kérést indo­koltnak tartják, abban az esetben határozatban köte­lezi az OTP-t a kifogásolt lakások visszavásárlására... A szavatossági szemlén készített jegyzőkönyv sze­rint a lakások többségében a kívánt hőfokot nem tud­ták megmérni: Az ellenőrző mérések is ezt igazolták... további egyeztetés a terve­zővel, az OTP illetékese felhívja az illetékeseket, hogy biztosítsák a lakások fűtését, és végül... „Jelen­lévők közösen megállapítják, hogy a mai mérések alapján a hibajegyzékben állított, lakhatást gátló körülmények nem állnak fenn...” Az év eltelt, tehát tele panasszal minden lakó, a fűtés a lakásokban nem jó, nem kapnak új lakást, és a javítás folyamatos, az ille­tékesek megtették, "ami a rendeletek értelmében rájuk tartozik. A lakásokat a Tolna me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat készítette, a múlt hé­ten a vállalat igazgatójától ezeket tudtuk meg: Az el­múlt fűtési szezonban, te­hát 1977. tavaszáig a válla­lat panaszt nem kapott a lakások fűtésére. 1977 őszén, amikor először szereztünk tudomást a panaszról, azon­nal intézkedtünk. Több be­szabályozást rendeltünk el. Úgy tudom, a fűtés a leg­utolsó, december > 3-i besza­bályozás óta jó. Dudás Antal, az OTP me­gyei igazgatója: „Mint leve­li. — Mindent megbocsátok... Egyedül vol­tál... Megértem... „Ezért vagyok én a Bálinté és nem a tied! Mert te csak úgy szerettél, hogy most meg tudsz bocsátani mindent — gondolta Zsuzska. — Az igazi szerelmekben, amilyen a mienk — azokban nincs bocsánat sem­mire!” — Nem kell hogy megbocsáss nekem! Nem a tied vagyok! Berci nem csinált jelenetet. Másnap fá­radtabbnak látszott, mint a hazajövetele napján. Nem szólt, nem folytatták az éj­szakai beszélgetést. Olyan volt a lakás, mint egy siralomház. Berci gyengébb volt, mint amilyennek látszott. Aznap délelőtt váratlanul — két­szer ájult el. Zsuzska lefektette, borogatást tett a hom­lokára. Nem úgy alakult semmi, ahogy Bálinttal eltervezték. Bercit nem lehet elhagyni most, a férje volt... a gyermekének az apja. Ezt Bálintnak meg kell érteni. * [Bálint másnap késő este érkezett vissza a városból. A kapitány a teherautóval ha­za is hozatta. Annyi mindent látott, hallott a két nap alatt, alig várta, hogy beszámolhasson róla. Most már mindennél biztosabb: lehet hin­ni abban az eltervezett, megálmodott új világban. Óriási az erő, amely azt elő­készíti. Apa és anya fogadták. — Hazajött a tiszteletes úr! — mondta apa. Bálint meglepődött, belesápadt, lélegze­tet vett. De aztán megnyugodva válaszolt: — Hazajött... Hála Istennek! Apa és anya meglepődtek Bálint vála­szán. Ok ketten egész délután, este erről beszélgettek. — Most kell elhatároznotok... — mondta apa. — A főispán úr szíves volt hozzád, ö elintézhetné, hogy itt hagyd a hidat... küld­hetné embert helyetted. — Már határoztunk! — ez volt Bálint válasza. Felállt, kiment az ajtón, végig az utcán, a templom felé. Sötét volt a papiak minden ablaka. Bá­lint óvatosan körüljárta a házat. „Nem vár itt engem senki! Jobb így? Maradjanak ők együtt... az apa, az anya, a gyerek... ők hárman. De akkor hogy kelek én fel holnap reggel? Hogy élek Zsuzska nélkül?” Schubert Péter rajza. Lakógyűlés a III-as lépcsőházban lünkben is írtuk, lakást nem tudunk cserélni, visszavásá­rolni, újat adni. Sajnos a jövőben is számolhatunk az­zal, hogy a fűtőerőmű ka­pacitás-elégtelensége miatt a lakók, lakásaink vevői, többször fognak panaszkod­ni. Egyébként tudok arról, hogy a tervezővel az egyez­kedés megtörtént, e szerint mind az A jelű, mind a B jelű épületben az északi, kisszobák radiátor-lapszámát megnövelik. Mi vállaljuk az anyagköltséget, az építők a szerelés költségét. Jelen esetben a panaszok fő forrása: a kompjuter! Ugyanis amikor a gépbe táplálták a lakásokat, az összes paramétert, a masina azt adta vissza, ami normá­lis helyzettől elvárható. De ez az épület a hegyoldalban szabadon áll; a szél járás erőssége nagyobb, mint má­sutt, és hidegebb is a leve­gő errefelé. A panaszok azonban azok maradnak mindvégig. Hiszen a lakás- vásárló ha kiad több száz­ezer forintot — egy lakás ára 400 ezer forint körül van — elvárja, hogy lakha­tó otthont kapjon pénzéért. Az is elvárható, hogy az építők jól végezzék munká­jukat. Miután az elmúlt fű­tési szezonban nem volt pa­nasz, az építők ilyent nem kaptak — hihették, hogy jó az épület fűtése. A Város­gazdálkodási Vállalat, mint üzemeltető, köteles arról gondoskodni, hogy a laká­sok fűtése kielégítő legyen. Az országos norma szerint húsz Celsius fokú hőmér­sékletnek kell lenni egy-egy lakószobában, ez kevés, na­gyon kevés. A rendeletén módosítani nem lehet, meg­tehetné a városgazdálkodás, hogy jobban fűti a lakáso­kat, ez azonban tetemes többletköltséget jelentene, a lakók, a magas lakásár — és az üzemeltetés miatt ezt nem tudnák elviselni. Nyitott kérdések: Felszereltek a lépcsőház­ban egy automatikát, amely a külső hőmérséklet szerint szabályozza a fűtést — kér­déses, jól szabályoz-e az adott speciális helyzetben? A tervezők szerint, jó a radiátorlapszám — miért szükséges mégis a kis szo­bákban bővíteni a fűtőtes­tet? A durva szabályozás után, miért avatkoznak bele ille­téktelenek az épület hősza­bályozó rendszerébe? Miért vált szükségessé a szabályozó berácsozása? A lakók hidegérzete (!) milyen szerepet játszik a panaszokban — kék falak, stb.? A műszaki átvételkor min­den lakó ott járt, az OTP képviselője is alapos mun­kát végzett, hibát nem ész­leltek a fűtéssel kapcsolat­ban. A tervező arra hivatko­zik, hogy Herz-szelepek he­lyett Mofém-szelepeket épí­tettek be, és a nyílászárók rosszul zárnak. Miért? Úgy tűnik, az Alisca ut­cai ház lakóinak panasza végre rendeződik. Egy jegy­zőkönyvben olvastam, illet­ve szakértőtől hallottam: Arra kell törekedni, hogy elfogadható légállapot le­gyen. Nemcsak légállapot, hanem a hangulati állapot is elfogadható legyen — er­re kell törekedni, gyorsabb ügyintézéssel, jobb munká­val. Úgy hiszem, ez érdeke mindenkinek. PÁLKOVÁCS JENŐ Megindult hazafelé, de meggondolta, ki­sétált a hídhoz. Sehol egy élő lélek. „Egyedül maradtam! Zsuzska nélkül eny- nyire egyedül vagyok?” Sokáig járkált végig-hosszig az épülő híd körül, azután felment a hídra. Kisütött a hold, a víz ragyogott, csillogott, a frissen háncsolt oszlopok világítottak, érzett a nyers akácfák kesernyés illata. A hídra — ahol le is deszkázták — rá lehet menni. Nekikönyökölt a híd karfájá­nak, nézte a vizet. „Aki szerelmes, aki csalódott, annak nem jó sokáig nézegetni se az örvénylő vizet, se a vonatkerekeket...” Aztán mintha csak a friss Szamos-szél tisztította volna meg borongós gondolatait, hirtelen felderült. Futva megindult a falu­ba. Most fog bemenni hozzájuk. Most meg­kérdezi azt, amit kell. A templomnál meg­csendesedett, újra elbizonytalanodott. „Szétválaszthatom őket?” Megállt, hogy kilihegje magát. Ott a tám mögött, ahova ők behúzódtak a múltkor a templom falánál, ott valaki van... — Zsuzska! — Mióta várlak itt! A kettőjük sorsáról beszélgettek, hogy most mi következik. Bálint azt akarta, hogy ma este végleg rendezzenek el mindent. Türelmetlen volt, zaklatott, mintha hirte­len elveszítette volna a régi kedvességét. Ha nem is megértéssel, de harag nélkül váltak el. [Bálint visszakísérte Zsuzskát a papiak­ba, hazafelé menet újra nekikeseredett. Félre kell álljon! Most még talán lehetne! Másik este is ugyanúgy találkoztak. Berci nem kérdezte meg, hogy Zsuzska hova megy. Úgy tett, mintha észre se venné. Attól az első estétől számítva soha egy szóval sem kérte Zsuzskát semmire. Úgy éltek egymás mellett, mint két idegen. Zsuzskának fájt ez. Viharokat akart, jeleneteket, végleges szakítást, aminek során minden kiderül, megtisztul. Berci gyámoltalanabb és elesettebb volt, mint valaha. Zsuzska azt szerette volna, hogy erősödjön meg. ilgy nem lehet itthagy­ni egy embert, aki a gyerekének az apja, akit szeretett valaha. Bálint nem értette ezt. Bálint egyre tü­relmetlenebb lett; és egyre bizonytalanabb. iZsuzska megmondta neki, hogy benne nem változott semmi, de idő kell, úgy akar elmenni Bercitől, hogy ne szégyenkezzen. Ha eddig kibírták, kibírják még a követ­kező néhány napot, hetet. Bálint pedig ar­ra gondolt, Zsuzska hátha azért teszi ezt, hogy ő ráébredjen: álom volt minden az eddigi életükben. * Megjöttek a hideg őszi esők. A híd körül pocsolyatengerré vált a föld. Egyre nehezebben ment a munka. Bálint összeszorított foggal hajtotta, ser­kentette az embereket. Meglegyen a híd! . önmagának is bizonyságot akart. Neki nem sikerül semmi? Megmutatja! A főispánnak tervei vannak vele. Mit mond, ha ezen a nagy erőpróbán kudarcot vall? Nem a parasztok buknak itt meg, ha­nem ő. Ügy érezte, hogy számára Zsuzska és a Híd egyet jelent. Csak együtt érheti el: mindkettőt. Egyre nehezebb helyzetbe került Bálint. Most kellene az emberekbe lelket önteni. De benne se a régi már a lélek. A gazdákat megfenyegette, akik nem áll­nak elő szekérrel, azokat elintézteti a ka­pitánnyal. — Tudad-e, mit csinálsz, Bálint? Kikkel szövetkeztél össze... Mi lesz ebből, fiam? — Ezt Soós keresztapa mondta. — Lehet-e még teelőtted beszélni, vagy elvitetsz? Hát csak vitess, de én akkor is megmondom, amit gondolok! Ezért kár volt, hogy apád kitaníttatott! Nem jól van így, fiam! Bálint a keresztapját mindig szerette, egyenes beszédű ember volt és konok. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom