Tolna Megyei Népújság, 1978. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

12 ^PÚJSÁG 1978. január 1. » MAGAZIN MAGAZIN N magazin MAGAZIN ' MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN ­A legnagyobb gumiabroncs A világ legnagyobb gépko­csi-gumiabroncsát a japán Yokohama cég készíti. Átmé­rője 3,6 méter, súlya 3,5 ton­na. Ezeket a gumiabroncso­kat a Szovjetunióban készülő 200 tonnás billenő teherautó­kon alkalmazzák. A hét karikatúrái VESZÉLYES „HÁZŐRZŐ" „Nyugodjék meg asszonyom, mindez csupán az ön biztonságát szolgálja.” (A Pravda karikatúrája — KS) SIKAMLÓS TÁRGYALÁSI TEREP ALOM ÉS VALÓSÁG § % o Y % I Szöveg nélkül (A Weltwoche karikatúrája —KS) EGY PÁRIZSI JÁTÉKBOLTBAN És a kis épitöjátékhoz itt vannak az aranyos, műanyagból készült munkanélküliek is. (Jean Effel karikatúrája — KS) Feljegyzés a Kossuth-bankón Egy császári katonaorvos tanúsága Batthyány Lajos kivégzéséről Két kopott Kossuth-bankó került a közelmúltban a pé­csi Janus Pannonius Múze­umba; egyikük hátoldalán megrendítő feljegyzés olvas­ható Batthyány Lajos egyko­ri miniszterelnök kivégzésé­ről 1849. október 6-án. A szemtanú: Johann Ludwig katonaorvos, a császári tüzér­regiment egészségügyi tisztje. Bezerédy Győző, a múzeum helytörténésze kiderítette a különös dokumentum erede­tét. A kivégzés előtti estén Batthyány feleségének pár percnyi időt engedélyeztek, hogy elbúcsúzzék férjétől és az asszony ekkor csúsztatta a halálra ítélt kezébe azt a tőrt, amellyel azután öngyilkossá­got kísérelt meg. A súlyos se­besülthöz egy császári kato­naorvost vezényeltek azzal a paranccsal: erősítse fel az el­ítéltet, hogy végre lehessen hajtani rajta a halálos ítéle­tet. Johann Ludwig volt ez az orvos, aki Batthyányi ke­zelte, mindvégig vele volt és a vesztőhelyre is elkísérte. Az ötforintos Kossuth- bankón a következő — német nyelvű — feljegyzés áll: „Az én legszomorúbb napom 1849. október 6. volt, amikor az egész napot Batthyány Lajos grófnál töltöttem, a sebe miatt inspekciót tartottam és a kedves, barátságos embert egészen az új épületig elkí­sértem, ahol őt kivégezték. Az utolsó szavai ezek voltak: Éljen a halál! És így fogadta Aforizmák Az ember az egyetlen olyan élőlény, amelyről több bőrt lehet lenyúzni. (Amerikai adófelügyelők humoros mondásainak gyűjteménye) * Az az ember, akinek nincs mondanivalója, gyakran úgy tesz, mintha volna miről hallgatnia. (Busman közmondás) * Az igazi alibi — bizonyíték arra, hogy az illető a bűncselekmény elkövetésének időpontjában két különböző helyen tartózkodott. (Argentin bűnözők tréfája) * Óvjátok a férfiakat — ne menjetek férjhez hoz­zájuk! (Uj-zélandi feministák jelszava) * A módszer nem annyira fontos, ha az eredmény előre ismeretes. (Ecuadori hamiskártyások szólásainak gyűjteménye) Szerződéskő Írországban így nevezik azt a kőoszlo­pot, amely időtlen idők óta Kilmakedarban, egy kis ír­országi faluban áll. De leg­alább is a XII. században, amikor a falu lakosai a temp­lomot építették, a mengir, így nevezik a mesterséges erede­tű egyedülálló monolit oszlo­pokat, már itt volt. Különle­ges ez a kő. Nem véletlenül nevezik szerződéskőnek. Ha a középkorban az íreknek meg kellett valamiben egyezniük, a szerződő felek a kőhöz já­rultak és kétfelől a kövön lévő nyílásba dugták ujjúkat. A szerződést megkötöttnek és örökre felbonthatatlannak tekintették. Manapság más­képp kötik a szerződéseket. De... időnként még ma is lát­ni, hogy a ködben megjele­nik két alak a kőnél, körül­tekintenek, majd ujjúkat a nyílásba dugják... Egészségvédelem Az Egészségügyi Világszer­vezet 1977—1980-ban 25 mil­lió dollárt fordít az egyiptomi bilharziózis leküzdésére — jelentették be az egyiptomi orvosok egyesületének érte­kezletén Kairóban. A kórt vízben élő mikroorganizmu­sok okozzák; amelyek a bő­rön keresztül behatolnak az emberi test belső szerveibe. A bilharziózist Egyiptom nem­zeti betegségének tekinti. A hivatalos adatok szerint 20 millió ember szenved benne, azaz az ország lakosságának több mint a fele. Ma már a betegség sikeresen gyógyítha­tó. a halált.” A hevenyészett jegyzet minden bizonnyal közvetlenül a kivégzés után készült és mivel Ludwig dok­tor nem tudott magyarul, félreértette Batthyány búcsú­szavait. Azok ugyanis ezek voltak: „Rajta vadászok! Él­jen a haza!” Ez az apró dokumentum arra vall, hogy még a császá­ri tisztek között is akadtak olyanok, akik rokonszenvez­tek Batthyány Lajossal. A német származású katonaor­vos egyébként a szabadság- harc után Magyarországon maradt, Pécsett telepedett le és családot alapított. Ma is él Ludwig-leszármazott a mecsekaljai városban. 2T Úszóba} nők Piszkos vagy, mint egy malac — szokták dorgálni a mamák csemetéiket. Ralph malacra azonban nem illik rá a jelző, mert rendszeresen fürdik, sőt kiváló úszó is. Gazdája, az angol Jeanie Brown másfél hónapig kínló­dott vele, amíg megtanította úszni. Eleinte cuclisüveggel csalogatta be a vízbe. Most viszont már fejest ugrik min­den csalogatás nélkül is. Legveszélyesebb összehasonlítva a baleseti és bűnügyi statisztikákat, kiderült, hogy Rio de Ja­neiro a világ legveszélye­sebb városa. A riói utcákon átlag minden négy órában elgázolnak egy gyalogost, a városban minden nyolc órá­ban történik egy gyilkosság. Óvják fülüket! Egy amerikai klinika a következő felhívással for­dult pacienseihez: „Nagyobb figyelmet fordítsanak fülük­re és gyógyíttassák. Az amerikaiaknak több mint fele szemüveges. A szemüve­get, közismerten, csak fü­lünk segítségével viselhet­jük. Tehát vigyázzanak fü­lükre, hogy legyen min vi­selni a szemüveget.” Patkó Szilveszterkor az utcai szerencseárusok négylevelű műlóheréiket, kis kémény­seprő-figuráikat, gipszma­lackáikat és aranypatkóikat kínálják a járókelőknek. A patkót különleges díszhely illeti meg az amulettek so­rában, az ősrégi néphit sze­rint ugyanis varázslatos ereje van a rossz szellemek rontó mesterkedései ellen. Hogy milyen alapon, azt ne­héz lenne kibogozni a rég­múlt homályából. Magának a patkónak az „életútját” viszont annál jobban nyo­mon lehet követni. Az igavonó állatok patko- lásának kezdetét az őskori Európában néhány ritka le­let alapján a kései vaskor­szakra tehetjük. A régi gö­rögök az általános véle­mény szerint nem használ­tak patkót. A rómaiak is csak a császárság korában kezdték el védeni a lovak patáit. Joggal feltételezhet­jük, hogy már az igavonó és lovaglásra szánt állatok tényé ztésének kezdetén szükségét látták, hogy vala­miféle olyan óvóeszközt al­kalmazzanak az állatok pa­tájának védelmére, amely megakadályozná a pata ko­pásából és utánanövéséből adódható nehézségeket. A régészeti leletek és a fenn­maradt írások úgynevezett „patára való sarukról” vagy „szandálról” szólnak — lati­nul „soleae” —, s ameny- nyjben ezek a szerszámok vasból készültek, „soleae ferreae” néven voltak is­meretesek. A szandálokat néha bronzból és különféle fonatból — például háncs­ból — is készítették, s eb­ben az esetben „soleae sparteae” néven ismerték. Fejlődésük egyébkent rend­kívül változatos és érdekes. A szandálokat zsinór vagy kötél segítségével erősítették az állatok lábára. Ez a „patkó” hamar elkopott, így tehát nem biztosíthatott szilárd lépést a hátaslónak. Ezért a paták védelmének ezt a módját csupán az igavonó állatoknál és ösz­véreknél alkalmazták, míg a hátaslovak patáját ritkán védték efféle „patkóval” — többnyire csak olyankor, ha az állat lába sebes volt. A legrégibb, bronzból készült „lóozandálok” egy corneti etruszk sírból kerültek elő, s az időszámításunk előtti IV. századból származnak. Ehhez hasonló „soleae”-kat aranyból is készítettek, de csupán díszítési célokra. Ezüstből készültek például Néró császár lovainak „sa­rui.” Állatok az emberekért MAKACS ELADÓ — Ezt a japán könyvet ajánlom, uram. — Köszönöm, de nem tu­dok japánul. — Vigye ajándékba a nagynéniének! . — Nincs nagynéném. Kettesben élek a macskám­mal. — Mégis vigye el. leg­alább hozzávághatja a macskához, ha az felmér­gesíti önt. JÓSNÖNÉL — Uram, ön hamarosan egy magas, szőke, karcsú, gyönyörű, szép és gazdag nőt vesz feleségül. — Csodálatos! De mit csi­nálok majd az alacsony, kövér, fekete, csúnya fele­ségemmel, akinek egy fi- tyingje sincs? A malacot nemcsak szeren­csét hozó állatként tartjuk számon, hanem fontos kísér­leti állatként is. Bizonyos, hogy ez utóbbi szerepkörében jóval nagyobb hasznára van az emberiségnek, mint az előbbiben. Már sok évszá­zaddal ezelőtt felfedezték az ember és a sertés szervezete közt mutatkozó rokon vonáso­kat. amelyeket a modern fi" ziológiai és anatómiai vizs­gálatok is megerősítettek. Azonos berendezésű a két szív, azonos a vérkeringés és az emésztés folyamata, hasonló betegségeken esik át a két emlős, és meglepően egyezik a fogazatuk. További fontos rokon vonás a hízásra való hajlam. Mindez kiválóan alkalmas­sá tette volna a sertést labo­ratóriumi kísérletekre, de az erre irányuló erőfeszítéseket meghiúsította az állat nagy­sága és nyugtalan természe­te. így lettek hosszú ideig az embertől fiziológiai szem­pontból sokkal távolabb álló rágcsálók, valamint a kutya meg a macska a leggyakrab­ban felhasznált kísérleti ál­latok. Az ilyen kísérletek eredményét azonban sok or­vos kutató fenntartással fo­gadta, ezért újabban vadser­tés és a háziasított fajok ke­resztezése útján kisebb mé­retű és kifejezetten törpe sertéseket tenyésztettek. ki. Az előbbiek súlya 70—90 ki­logramm, tehát közel áll az emberhez, a törpe sertések pedig 30—40 kilósak. A jövő­ben tehát a nehezen hozzá­férhető emberszabású maj­mok mellett és helyett a kis­méretű sertés fogja leggyak­rabban helyettesíteni az em­bert a fiziológiai kísérletek­ben, a laboratóriumokban. A képen látható kis mala­coknak nemcsak az a külön­legességük, hogy e kereszte­zéssel „miniatürizált” fajták tagjai, hanem az is, hogy császármetszéssel, csíramen­tes körülmények közt jöttek r v ­* - i y ’ -mmm 1 világra. A csíramentes kör­nyezetben, sterilezett táplálé­kon nevelt állatok gyomrá­ban és beleiben csak az emésztőnedvek bontják el az ételt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom