Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-15 / 294. szám
1977. december 15. KÉPÚJSÁG 3 Gyártani vagy ogyan lehetséges — kérdezheti a jó memó- |fj|| riájú olvasó —, hogy a •fta&aia hazai ipar termékeinek jelentős hányada elmarad a nemzetközi piacokon megkövetelt műszaki színvonaltól, holott, nincs esztendő — hosszú időre visszatekintve —, hogy több tucatnyi tudósítás ne jelenne meg a magyar gyártmányok nemzetközi sikereiről: hol, mikor, milyen vásáron vagy kiállításon, milyen jelentős díjat nyert ez vagy amaz a magyar termék. Csakhogy a nemzetközi termékseregszemléken elért sikerek és a mindennapos külkereskedelmi munkában elkönyvelhető bevételek között, sajnos, létezhet szakadék. Az egyik eredmény — például a vásárokon — a fejlesztés díjai, a másik — például a költségvetés külkereskedelmi bevételeinek alakulása.— viszont a gyártás színvonalából, „félsikereiből”, vagy középszerűségéből adódik. Lényegében abból, hogy a fejlesztés eredményeként előálló új gyártmányt — esetleg a díjat nyert prototípust — a termelés körülményei között már csak módosítva, műszaki kompromisszumokkal, „bütykölve” lehet sorozatban előállítani. Az utóbbi évtizedekben, világszerte, a gazdaságban több jelentős „hangsúlyváltás” következett be. Régebben, — fogalmazzuk így az egyszerűség kedvéért —, előbb általában megszületett a gyártmány gondolata, konstrukciója, azután többnyire lépésről lépésre, kialakították az előállításához legcélszerűbb módokat és eszközöket. Legújabban viszont — egyebek között az energiahordozók és nyersanyagok felértékelődése miatt is — a széleskörűen kibontakozott kutatások és fejlesztések egy sor ágazatban nagyon gyorsan korszerűsítették a gyártási eljárásokat, technológiákat, tették rendkívül pontossá, termelékennyé a gépparkot és így tovább. Az automatizálás egész folyamata például lényegében a termelőeszközökön keresztül — a technológiát forradalmasította. A félvezető- és számítógéptechnika hallatlanul gyors fejlődése, ugyancsak elsősorban a technológiát vitte előre. Ezt tükrözik a lézertechnika, vagy a hi- degalakításos, forgácsmentes gyártási módok változatai. Úgy fordult tehát a kérdés a világ fejlesztési laboratóriumaiban —, hogy lám, itt ez vagy amaz a remek új, termelékeny technológia (módszer és eszköz együtt) — mire kellene felhasználni, mit gyártsunk vele? Kézenfekvő, hogy ha a fejlesztés a korszerű technológiához „keresi” a korszerű gyártmányt, akkor ennek előállítása nem okoz majd gondot a gyártóknak: vagyis nagy valószínűséggel nem kell majd megalkudnia a konstruktőrnek. A hazai mérnök- és munkásgárda világszínvonalú szellemi kapacitását, szakértelmét jelzi, hogy nagyon sokszor lelkesedéssel és leleménnyel képes áthidalni az egy-egy új gyártmányban megtestesülő műszaki gondolat és az adott üzem esetleg elavult technológiája közötti rést. Csakhogy ezt hosszú távon és tömeges méretekben, mindig és mindenütt elérni egyre nehezebb lesz. A továbbiakban viszont a termékszerkezet-váltás és a hatékonyság javítása ráadásul éppen azt követeli meg, hogy tömeges méretekben szülessenek korszerű gyártmányok; Egy jó szakember mindent meg tud „bütykölni”. Erre azonban a gazdaságos tömeg- gyártás tempójában nincs idő, sem lehetőség. Valójában, egy jól szervezett tömeggyártás sodrában még a minőségi ellenőrzés mai, „egyszemélyes” rendszereinek is át kell alakulnia: műszeres, automatikus gyártásközi ellenőrzéssé. Ez a stabil minőségi színvonal alapja. Egy-egy szállítmány gyengébben sikerült darabját a meózás után, sokfelé, még ma is, meg lehet „bütykölni”, úgy, hogy korrektül szállítható legyen. Az ilyen külön, a termelés rendes folyamatán kívüli munka azonban már drága mulatság; sok időt, erőt köt le és külön kiadást jelent. A korszerű termékszerkezet kialakításáért a vállalatok többségénél kibontakozóban van a fejlesztő, kutató, szervező munka. bbe semmiképpen nem illik a „majd megbütyköljük!” munkastílus. Erre a változásra is szükséges tehát felkészülniük a gyáraknak, és nemcsak technikailag, hanem gondolkodásmódban, szervezésben is. GERENCSÉR FERENC Több százan segítettek Ismert, hogy a rákos betegség gyógyítható, ha idejében orvosi kezelésben részesül a beteg. Ez a felismerés az alapja annak, hogy országszerte szűrővizsgálatokat végeznek. A megjelenés önkéntes, de vitathatatlan, hogy kinek-kinek jól felfogott érdeke. — Mégis — amint azt az október végén Debrecenben megtartott onkológiai kongresszuson is megállapították — a vizsgálatokon való részvétel általában alacsony számú. Vannak az országnak olyan körzetei, ahol a megjelenési arány alig haladja meg a tíz százalékot, az országos kép 20—22 százalékot mutat. Kiugróan sikeres munkát végeznek viszont Dombóváron és a város környéki községekben. Dombóvár városban 60, a környező községekben 40—50 százalékra tehető a részvételi arány. — Hogyan sikerül ezt elérni? — kérdeztük dr. Keller Józsefet, a Dombóvár városi kórház onkológiai főorvosát. — A magyarázat egyetlen felismerésre vezethető vissza. Nevezetesen arra, hogy a vizsgálatokon való részvétel nem csupán orvosi, hanem társadalmi feladat is. Ebből kiindulva kértük az állami és a társadalmi szervek segítségét. Most, két év tapasztalatainak összegezéseként elmondhatom, ez olyan erőt jelentett, amelyre egyedül soha nem lettünk volna képesek. — Nem túlzók, ha úgy fogalmazok, hogy több százan segítették a munkánkat: postások, pedagógusok, iskolai tanulók, vöröskeresztes aktívák, tanácsi dolgozók és még sokan mások. Hogy példát is mondjak: a dombóvári postások szocialista brigádjának tagjai mintegy 6 ezer értesítést juttattak el a címzettekhez társadalmi munkában. Hasonlóan segítettek az érdekeltek értesítésében a Vörös- kereszt fiatal aktivistái és a diákok. Kevés híján 12 ezer személy részére küldtük el a tájékoztatónkat arról, hogy mikor, hol jelenjen meg a vizsgálaton. 1977-ben különösen értékes segítséget kaptunk a tanácsoktól és a moziüzemi vállalattól. A tanácsi szervek, illetve a termelőszövetkezetek vállalták, hogy egy-egy alkalomra megvásárolják a „Helga és Michael” című film vetítési jogát, amikor is a 30 éven felüli nőknek a részére vetítettük, akiknek a vizsgálatokon való megjelenést tanácsosnak tartjuk. A vetítés előtt előadást tartottunk a daganatos betegségek korai felismeréséről és a megelőzés lehetőségeiről. A vetítést a vizsgálatot megelőző hét hétfőjén tartottuk. A film előtt néhány gondolatban tájékoztatást adtunk arról, hogy mit várjanak a filmtől, hozzátéve természetesen azt is, hogy a film nem minden részével lehet egyetérteni, de tanulni attól függetlenül lehet. Itt teszem hozzá, hogy a szorosan vett feladaton — tehát az orvosi vizsgálat elvégzésén túl — célul tűztük, hogy kihasználjuk az alkalmat a családi életre való nevelésre is. .Megkerestük a munkahelyi vezetőket, és kértük, hogy a vizsgálatra behívott dolgozókat ne csupán elengedjék, hanem küldjék is el a vizsgálatra. Kérésünk meghallgatásra talált. A munka természetétől függően 5-ös, 10- es csoportokban engedték el az éppen műszakban lévőket, de arra is volt példa, hogy a vállalat kocsija hozta és vitte az érintetteket. A mozgósításhoz természetesen igénybe vettük a hagyományos eszközöket is, a községi hangosbemondókat, a plakátokat, közzétettük a felhívást a mozikban is. Korábbi tapasztalatokból arra is kiterjedt a figyelmünk, hogy a kellemetlenségek látszatát is elkerüljük. A vizsgálatokat kulturált körülmények között, egészségházakban, vagy kultúrházak- ban végeztük. Hogy a higiénia be nem tartásának még a látszatát is elkerüljük, kértük a vizsgálatokon a megjelenteket, hogy hozzanak magukkal tiszta törülközőt, amire rá tudnak ülni. Mozgatható vetkőzőfülkéket készíttettünk, így mindenki el- szeparáltan öltözhetett. Úgy összegezhetem, hogy a vizsgálat megszervezésére fordított munka megérte, sikerült felszámolni azt az idegenkedést, amely korábban, a mi területünkön véve, mintegy 19 orvosi körzetben lakóknál is részben tapasztalható volt. Tulajdonképpen ez az átlagostól jobb eredmény nyitja. Nem győzöm azonban eleget hangsúlyozni, hogy ebben az önkéntes segítőknek, a társadalmi összefogásnak van a legnagyobb érdeme. „A dologra sose mondtam nemet” November hetedikét, a nagy évfordulót ünnepli a falu a dunaszentgyörgyi művelődési házban. A szavalatok, az iskola énekkara és a községi párttitkár ünnepi beszéde után az Ezüstkalász Tsz elnöke bejelenti, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter „A mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést adományozta Horváth Ferencné- nek, a szövetkezet nyugalomba vonuló munkacsapat-vezetőjének. Miközben az asszony — el- fogódottan és zavartan — átveszi a kitüntetést, felcsattan a taps. Valaki megjegyzi. Ez igen! Juci néni aztán megérdemelte ! Ezt erősíti meg Haaz Ferenc téesz-elnök is, miközben az ünnepség után beszélgetünk. — Jó kollektíva a Szabó Erzsébet szocialista brigád. És ez nagymértékben Horváthné érdeme. Ennek az asszonynak a mindene a közös. Betegen hoztuk haza az SZTK-rendelőből, de ő erős- ködött: ki akarok menni a szőlőhegyre, rendben van-e minden. Kora tavasztól becsületesen dolgoztunk és itt az eredmény, a jó szüret. Az nem lehet, hogy én ebben ne vehessek részt. Kivitték, de munkába már nem állhatott. Ismét rosz- szul lett. A falu bejáratánál, a buszmegállónál szemben áll Hor- váthék háza. Uj ház, kiemelkedik a többi közül, külsejéről még hiányzik a nemes vakolat. A háziasszony itthon van. — Nehéz nyugdíjasnak lenni. De megmondták a vezetők, hogy ha rendbe jövök, szívesen látnak, hiszen tagja maradtam a téesznek. Szívesen látnak a munkában is, meg kíváncsiak továbbra is a véleményemre. — Mikor lett tagja a szövetkezetnek? — Tizennyolc évvel ezelőtt. Jöttek a népnevelők és én egyből aláírtam a belépési papírt. Hogy miért? — Szegény emberek voltunk mi a régi világban, napszámba jártunk a gazdákhoz. Jött negyvenöt, a földosztás. Kevés volt itt Szentgyörgyön az osztanivaló, nekünk csak három hold jutott. Itt laktunk akkor is, de egy alacsony, földpadlós kis házban. A nagyapám szokta mondani, — jó barátságban volt azokkal, akik abban az új emléktáblás házban tartották titkos összejöveteleiket, a szent- györgyi kommunistákkal —, hogy jön majd egy szebb világ. így aztán engem nem nagyon kellett agitálni a téeszbe. A férjem az útépítőknél dolgozott, a földet én műveltem, hát én mentem be a szövetkezetbe. — Nehéz volt az első években? — 'Bizony nem volt köny- nyű. Kevés volt az osztanivaló, pedig én minden munkában benne voltam. Kapáltam, álltam a gép farán a vetésnél, szedtem a dohányt, munkáltam a szőlőt. Ami dolog volt, azt én megcsináltam. A dologra sose mondtam nemet. — Másra se? — Azt már nem mondhatnám. Elmondom a vezetőségnek, meg a közgyűlésen is, ami nem tetszik. Néha pedig a brigádban is előfordul, hogy valamire nemet kell mondani. De hogy megint a régi dolgokról beszéljek: Az első években külön ültek a közgyűlésen a módosabbak, külön azok, akik csak keveset hozhattak be a közösbe. Ma már mindenki elfelejtette a különbséget. Ki-ki munkája szerint kapja a megbecsülést, és a pénzt is. A brigádban már szóba se kerül, hogy ki mi volt azelőtt. — Látja ezt a szép házat? A fiamékikal, a kisebbikkel lakunk itt. A nagyobbik kőműves, ő beljebb lakik a faluban. Szép, nagy világos szobák, parketta, központi, fűtés, gépek a háztartásban, villanybojler a fürdőszobában. Ezt hozta nekünk a közös. Ezt az állólámpát, meg a terítőkészletet pedig a brigádtól kaptam. Tíz nappal az ünnepség előtt, amikor megtudták, hogy betöltöttem az ötvennyolcadik évet és nyugdíjba megyek. Elbúcsúztattak, de azzal, hogy bármikor szívesen látnak. Ennek örülök a legjobban. (J) ^3SS^3CCpC5ICIIIS5sCI BHOOCVBI C5IShI»m (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1973-ban, a rádió jelentése szerint Helvécia és Kecskemét között, a sorompó nélküli vasúti átjáróban súlyos baleset történt. Egy munkásokat szállító autóbusz összeütközött a vonattal. A halottak száma harminc felett volt. A faddi konzervüzem négyszeres aranykoszorús Május 1. szocialista brigádja levelet írt a rádiónak: „Segíteni akarunk, kérjük közbenjárásukat”. A brigád elhatározta, hogy egy árvának öt éven keresztül évi ezer forintot takarékba tesz, amit a gyermek 18 éves korában kamataival együtt felvehet. A rádió a Bács-Kiskun megyei Tanácsnak továbbította levelüket, ahonnét rövid időn belül megkapták két félárva címét. Lévai Lajoska 8 éves volt akkor, Marika pedig 6. A brigád ellátogatott Helvéciára. Mindenütt gyász fogadta őket. Volt család, amelynek két halottja is volt. Fiatalok, harminc év alattiak, mindketten. Megkeresték a két gyermeket, akik édesapjukat vesztették el. Anyjuk idegileg, lelkileg teljesen összetört. A látottak után a brigád úgy határozott, hogy eredeti elképzelésétől eltérően mind a két gyereket pártfogásába veszi. — Brigádunk kilenctagú. Ebből nyolc nő. Anya. Határozhattunk-e másként? — mondja Molnár Józsefné, a Május 1. brigád vezetője. A részleteket rendszeresen fizették, és elhatározták, hogy a gyerekeket minden évben nyaralni viszik. Minden brigádtag ragaszkodott hozzá, hogy náluk is nyaraljanak a gyerekek. Az igazgató saját kocsiján hoz- ta-vitte őket. Aztán ünnepekre ajándékcsomagokat is küldtek. — Legszívesebben a szívünket is a csomagba tettük volna. * — Vállalásunkat teljesítettük. A gyerekek ma már nagyok. Tisztelettudók és értelmesek. Nagyon megszerettük őket. A kapcsolat, amely kialakult közöttünk, a továbbiakban sem szakad meg. Az összeg, ami összegyűlt, segíti majd őket a felnőtt életbe való induláshoz. De mi továbbra is várjuk és elhozzuk őket. ök tudják — és bízunk benne, hogy soha nem felejtik el —, hogy társadalmunkban sokan élnek olyan emberek, akik segítik, / becsülik egymást. VARGA ISTVÄN A szabad szombati munkarend majd minden területen a dolgozók legnagyobb megelégedésére szolgál. Érthető, ha olyan munkahelyen, ahol nem szabad a héten egy napot sem zárva tartani, szüneteltetni a munkát, úgy szervezik a dolgozók beosztását, hogy szombatonként kevesebben látják el a feladatot. És az is természetes, mint a dunaújvárosi nagyáruházban tapasztalhattuk, hogy kérik a vásárlót, legyen türelmes. Szép felirat, feltűnő helyen így szól a vásárlóhoz: „'Szíves türelmét kérjük, szombaton csökkentett létszámmal dolgozunk.” Azt mondja az üzletvezető, hogy a vásárlók megértők, — hiszen ők is szabad szombatosok egyszer — és nincs tolakodás, a pénztáraknál a legnagyobb forgalom idején is zavar nélkül folyik a munka. Úgy hiszem, a szekszárdi türelmetlen vásárlókat sem ártana figyelmeztetni ilyen módon, talán nyugodtabban telne bevásárló délelőttünk. ha gondolnánk arra, hogy a boltosok is szabad szombatos rendben — csökkentett létszámmal, a mi érdekünkben megfeszített erővel, figyelemmel — dolgoznak.-Pis'
