Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

A Í^PÚJSÁG 1977. december 15. Kiállítás Váró Márton szobrász kiállítása látható a budapesti Stúdió Galériában. A Székelyudvarhelyről származó mű­vész Kolozsváron végezte a képzőművészeti főiskolát, je­lenleg Debrecenben él a művésztelepen. Műveit láthatjuk a Nemzeti Galériában, az amsterdami Stedelijk Múzeum­ban és több magyar város közterein. Calderón A Magyar Rádió a „Világ­színház” sorozata késő­reneszánsz-barokk ciklusá­ban Calderón-műveket mu­tat be. December 16-án A Zalameai bíró, december 26- án az Úrnő és komorna, de­cember 30-án Az élet álom szerepel a rádióban. A szerzőről így ír Koszto­lányi Dezső: „A spanyol drá­maköltő — teljes és zengze- tes nevén: Don Pedro Cal­deron de la Barca — előt­tünk jobbára ismeretlen. Né­hány igénytelen bájos játé­kát láttuk a színpadon. Csak azt tudjuk róla, hogy ez a régi spanyol nemes: kelle­mes költő, mulatságos klasz- szikus. Valójában azonban nem tudjuk, hogy kicsoda ő, és még kevésbé tudjuk, hogy kicsoda a spanyoloknak. Mi­előtt írok róla, felütöm mű­veinek lajstromát, amelye­ket hű barátja, Don Juan Vera Passi gyűjtött össze, és betekintek egy spanyol iro­dalomtörténetbe, ahol ponto­san fel van jegyezve, kik és mit írtak róla évszázadokon át, elhülök az adatok, a vi­ták, a magyarázatok végte­lenjén, és érzem, hogy ez a lángoló álomlátó a lombos, kék és boldog Spanyolor­szágnak az, ami az angolok­nak Shakespeare, ami a franciáknak Moliére. Calde- rónban a spanyol vérmér­séklet öltött testet. Mindenesetre zseni. Mo­solygó tevékenységgel írta le százhúsz darabját, véres tra­gédiáit, amelyekben peckes hidalgók halnak halált a becsületért, az Istenért és a szívük drága hölgyéért, s bolondos vígjátékait, ame­lyekben a komoly trocheu- sok és a rímek kánkánt tán­colnak. Fel van jegyezve róla — Dorottya nénje, a hitbuzgó apáca állította —, hogy a születését csoda előz­te meg. Már az anyja szíve alatt hallani lehetett szabá­lyos légzését, erőteljes szív­hangjait. Tizenhárom éves korában írta meg első drá­máját (El carro del cielo). Csodagyermek volt. De ké­sőbb csodaember lett. Ezer karral dolgozott. IV. Fülöp udvarában, aki neki az volt, mint Moliére-nek XIV. La­jos, tündöklő karriert futott meg. A sevillai s a madridi istentiszteletre ő írta az ud­var számára a vallásos já­tékokat. ő szolgáltatta a hitet, a bánatot és a kacajt. Közben ideje maradt arra is, hogy az istentiszteletnél papként segédkezzék. Egy csatában pedig mint vértes kapitány ő vezette a király katonáit. Nyolcvan éves ko­rában, őszen és boldogan halt meg, miután mindent átélt, és mindent megírt, amit átélt.” :|a hi»lttiii$rdt ■ A szovjethatalom éveiben az országban a nyilvános könyvtárak száma több mint tízszeresére nőtt. A forra­dalom előtt alig kétszáz klub működött, 1975-ben több mint 135 ezer volt belőlük. > A Szovjetunióban évente csaknem 4,5 milliárd mozi­látogatót regisztrálnak — csaknem háromszor többet, mint az Egyesült Államok­ban. Az emberek kulturális színvonala emelése érdeké­ben úgynevezett népi egyete­meket szerveztek az ország­ban. A csaknem 30 ezer né­pi egyetemnek több mint 7 millió hallgatója van. A Szovjetunió 120 ország­gal tart fenn kulturális kap­csolatokat. Ezek keretében évente körülbelül 20 ezer művész és műkedvelő utazik külföldre. TnMEOBCKdfl nPflBAfl A Szovjetunió pedagógiai főiskoláin és egyetemein, nyolcvanhárom testnevelési tagozat működik. A tambovi az egyik legrégibb közülük. Harminc évvel ezelőtt hu­szonhét fiú és lány kezdte meg itt a tanulmányait. Meg kellett küzdeniük a háború utáni évek nehézségeivel, a megfelelő sportfelszerelések hiányával, de a sportszeretet és a tanulás vágya óriási té­nyezők voltak. Olyan embe­rek vették kezükbe az ügyet, mint az akkori dékán, Pozdnyakov, aki nemrégiben ünnepelte nyolcvanadik szü­letésnapját. A viszontagságok ma már a múltté, s az egykori diá­kok — több mint másfél ez­ren — az ország legkülönbö­zőbb pontjain dolgoznak. Ta­lálunk köztük egyetemi ta­nárokat, elismerten tevé­kenykedő edzőket, de a haj­dani növendékek javarészt a tanítók küzdelmes, ugyanak­kor szép hivatását választot­ták. Ök készítik fel a gyere­keket az életre, s munkára, fejlesztik bennük az ügyessé­get, a kitartó erőt. A tambovi testnevelési ta­gozatnak jelenleg kettőszáz- huszonöí hallgatója van. akik nemcsak a sportban tűnnek ki, hanem kiveszik részüket a mezőgazdasági munkákból csakúgy, mint a klubéletből. Karl-Marx-Stadt központ­jában 1976 óta nagy építke­zés folyik. Gyalogos aluljáró. Az építkezés során minden szükséges információt meg­adnák az állampolgároknak és véleményüket is kérik, így például Spinder elvtárs tájékoztatást kért a környező zöldterület védelmével kap­csolatban. Minden felvilágo­sítást megkapott. így véleke­dett: „meg kell mondanom, hogy az építőmunkások tel­jesítményét minden lakótár­sunk nagyra értékeli. Csak az Ernst-Thälman utca felé történő elzárás érdekel ben­nünket.” Az építésvezető vá­lasza: „még a héten rendbe hozzuk.” Egy másik lakos az áruházhoz vezető felüljáróhíd keskenységét kifogásolta: Fchiser építésvezető azonnali válasszal nem szolgálhatott, de még a héten ezt a gondot is elhárítják. PETŐFI NÉPE Tüzesen érik a kadarka le­ve a Kiskőrösi Állami Gazda­ság pincéjében, ahol az idén új eljárással dolgozták fel a kék bogyójú szőlőket. Eszkö­ze egy svéd gyártmányú he- vítődab, amelyen óránként száz mázsa szőlő halad át, miközben kioldódnak az ér­tékes festékanyagok. Hagyo­mányosan ezt 4—5 napos elő­erjesztéssel érték el a vörös bort termelő gazdaságok, ami a nagyüzemi feldolgozás fo­lyamatába már nem illik be­le és drágítja is a termést. A korszerű módszerrel, amikor enzimek hozzáadásával, he­vítéssel szinte szétrobbantják a héjban lévő színtestecské- ket, mélyvörös bort nyernek. Ugyanakkor az ital megőrzi jellegzetes ízét, illatát is. A Kiskőrösi Állami Gazdaság, amely a vörösborszőlő-ter- mesztés gesztora —, a saját termésén kívül — partnerei­nek kékszőlőtermését is ezzel az eljárással dolgozta fel. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A mezőszilasi Mezőföld Termelőszövetkezet ebben az évben jelentős beruházásokat tervezett. A közös gazdaság többszörösen kitüntetett épí­tő szocialista brigádja, Mol­nár József brigádvezető irá­nyításával 1 millió 200 ezer forintos költséggel felépített egy korszerű, 250 négyzet- méter alapterületű öltözővel, mosdóval és szociális helyi­ségekkel ellátott raktárt. így elkülönítve tudják tárolni a különböző növényvédő szere­ket, mérgeket. A mérgeket és vegyszereket szállító gépjár­művek részére külön lemosót is készítették. Az épülettel régi igény oldódott meg, mert most már lehetővé vá­lik a növényvédő szerek ve­szély- és balesetmentes táro­lása. Ezenkívül a szarvasmarha­program végrehajtása érde­kében egy 40 vagonos mag­tárból, a meglévő anyagokat felhasználva, ellető, előkészí­tő és elkülönítő borjúnevelőt hoztak létre. így 400 tehén higénikus elhelyezésére nyílt lehetőség. Dunántúlt ilapio Pécsett, csak a harmadik kerületben 130—140 eltartá­si, életjáradéki, illetve örök­lési szerződés „él” pillanat­nyilag. Ezekben a szerződé­sekben egyik oldalról jobbá­ra idős és gondozásra szoruló emberek keresnek támaszt. Az eltartók, gondozók pedig többségében lakásért, ott­honért létesítik az esvezsé- get. Az eltartási, életjáradéki, öröklési szerződésekben foglaltaknak teljesítését éven­te legalább két alkalommal ellenőrzik az illetékesek. Az ellenőrzés egyrészt a szerző­dött felek érdekében törté­nik, ám azt is vizsgálják, hogy a szolgáltatás valóban tényleges-e, s nem pusztán a lakásbérleti szerződések ki­játszására irányul-e. Az évenkénti két vizsgálat bármennyire alapos is — számszerűségében kevés. A városi tanács harmadik ke­rületi hivatala épp ezért tár­sadalmi aktívahálózat létre­hozásával akarja gyakorib­bá, körültekintőbbé tenni az ellenőrzést. Somogyi Néplap Már a múlt héten teljesí­tették 370 millió forint érté­kű tervüket a Somogy me­gyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat dolgozói. — 390 millió is lesz belőle karácsonyig, mert addig dol­gozunk — mondta Dombói János főmérnök. A lakásokat átadták, a na­pokban éppen a Kinizsi lakó­tömbben negyvenötöt. Na­gyon büszkék arra, hogv a Nagyatádi Cérnagyár 27 mil­lió forint értékű csarnoka is elkészült. A vállalat életében példátlanul rövid idő alatt, egy év alatt fejezték be a munkát. Ez a Somogy megyei Tervező Vállalattal és a Pa­mutfonóipari Vállalattal ki­alakult jó együttműködésnek tulajdonítható. Nagyatádon határidőre összeszerelték a tornaterem­mel, zsibongóval tervezett ti­zenhat tantermes általános iskola Univáz szerkezetét is. A TA'NÉP vezetői 30 mil­lióval többet: 400 milliós fel­adatot vállalnak jövőre. En­nek az a magyarázata, hogy az 1978-ra építendő létesít­mények 80 százalékának tervdokumentációja a kezük­ben van már. ,rMe aenrcpcKMc toiarhsiw MAOVAR ELVTÁOSAK! Magyar internaoionalisták nyomában (II.) Ä szoujet nepek családjában Nem a véletlenen múlott, hogy a magyar internaciona­listák emléke ma is elevenen él a távoli Szibériában. En­nek bizonyításául néhány fe­szes tény. A monarchia több mint kétmillió katonája kö­zül az orosz fronton 500 ezer a magyar. A szovjet fegyveres erők sorába lépett különböző nemzetiségű katonák 40 szá­zaléka magyar, a fogságba esetteknek csupán egynegye­de. Az Usszuri folyó és a Bajkál menti arcvonal har­coló alakulatainak egyharma- da a nemzetköziek közül ke­rült ki, ezek többsége is ma­gyar. A front vezérkari fő­nöke egy ideig Omaszta Fri­gyes, a Bajkál flottila pa­rancsnoka pedig Fried Dezső. Az omszki felkelés vezér­karának magyar tagja is volt: Radó Ödön. A kísérlet bukása után Somogyi József, Kenda András és Polacsek István lép helyére. Az omsz­ki magyar bolsevik szervezet­hez hasonló illegális csopor­tok tevékenykedtek Tomszk- ban, Barnaulban, Kraszno- jarszkban, Irkutszkban, Bla- govescsenszkben és másutt. Az a kétszázezer német, oszt­rák és magyar hadifogoly, aki fegyveresen is az orosz proletariátus mellé álltak, a nemzetközi munkásosztály legkézzelfoghatóbb segítsége. Mi magyarok, büszkék lehe­tünk arra, hogy a kétszáz­ezer harcosból százezer ha­zánkfia volt. Vörös magyarok harcoltak Csapajev hadosz-. tályában, Bugyonnij lovas­hadseregében és Kotovszkij lovasdandárjában. Sok ezer magyar internacionalista küz­dött utolsó csepp véréig a szovejthatalomért, közülük sokan Omszkban estek el. Meghalt Somogyi József, az omszki illegális városi bizott­ság tagja, a magyar párt- szervezet vezetőségi tagjai közül ‘Berger Aladár, Dénes Miklós és mások. Az internacionalista ma­gyarok legtöbbje hazatért és fontos szerepet játszott a Magyar Tanácsköztársaság idején, de nem kevés azok­nak a száma, akik leteleped­tek és családot alapítottak a Szovjetunióban. felejtette el, gyakran szerzett magyar könyveket. Munkál­kodott az omszki Szovjet— Magyar Baráti Társaságban. Zeneértő ember volt. Szere­tett hegedülni, gyakran ját­szott Brahmsot, Liszt-műve­ket és Kálmán-operetteket. Járt a felszabadult Magyar- országon is. Margarita Gorsz- ky édesanyjáról is beszélt, aki 80 éves, párttag. Nővére tudományos munkatárs ' egy kutatóintézetben, fia pedig mérnök. Sajnos sem ő, sem Nagy Ferenc nem beszélik a magyar nyelvet. A megkérdezettek, csakúgy mint azok, akikkel nem talál­koztunk, részt vállaltak a szovjethatalom megszilárdí­tásában is és családjukkal együtt beilleszkedtek a szov­jet népek nagy családjába. BOROS BÉLA (Következik: Emberek és feladatok) :erenc Karolyouics Omszki barátaink sokat be­széltek a városban élt vörös magyarokról Schwimmer Sándor kolhozelnökről, a Szocialista Munka hőséről, Gorszky Vilmosról, Sesvák Mihályról, Németh Józsefről és Nagy Károlyról. Egy ba­ráti összejövetel keretében alkalmunk volt találkozni le- származottaikkal és elbeszél­getni velük szüleik és saját sorsuk alakulásáról. Nagy Károly fia, Ferenc, rendőr őrnagy. Elmondta, hogy édesapja 1894-ben Pá­rádon született és fűtő volt a Széchenyi grófok birtokán. 1914-ben behívták katonának, majd 1916-ban a Bruszilov- áttörés idején esett fogságba és az omszki hadifogoly- táborba került; illegális neve Krutoj. Előbb belép a Vörös Gárdába, majd szolgál a no- voszibirszki csekában. Ez­után különböző katonai tisz­ti iskolákon tanul. 1926-ban leszerel és Leningrádban pártmunkás. 1927—28-ban egy gyári szakszervezeti ta­nács elnöke. 1942-ben vissza­költöznek Omszkba. 1965-ben halt meg. Nagy Ferenc fia köszörűs egy műszergyárban, kalinyi születésű édesanyja ma 81 éves. Gorszky Vilmos leánya, Margarita, angol tanárnő az omszki mezőgazdasági főis­kolán. Elmondotta édesapjá­ról, hogy 1896-ban Gégény- ben született. 1915-ben kerül hadifogságba. A polgárháború jután járási pénzintézeti veze­tő. 1935-ben a nyenyec nem­zetiségi körzet tanácselnöke. 1941-től Omszkban kerületi tanácselnök-helyettes. 1945- től nyugdíjazásáig megyei pénzügyi főellenőr. 1971-ben meghalt. Anyanyelvét nem Magyar nyelvű üdvözlet a kaucsukgyár szakiskolájának kapujában tateilte' kaflsodteifcép SI©^SZÉD©UlS

Next

/
Oldalképek
Tartalom