Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-09 / 289. szám
2 1977. december 9 A Soares-kormány bukása Csütörtök esti kommentárunk. Portugáliában a bizalmi szavazás során megbukott Soares szocialista párti miniszterelnök kisebbségi kormánya. A 263 tagú parlamentben a szocialistáknak 102 mandátumuk volt. Tőlük jobbra helyezkedett el az önmagát szociáldemokratának nevező korábbi néppárt 73, a Szociális Demokrata Centrum pedig 41 képviselői hellyel. A nagyságrendben negyedik kommunista pártnak 40 mandátuma van. Ily módon világos volt: a szocialista párt és Soares úgy maradhat kormányon, ha megkapja vagy valamelyik jobboldali párt, vagy a kommunisták támogatását. Az események megértéséhez vissza kell idézni a portugál politika változásait 1974, a fasiszta rendszer bukása óta. Közvetlenül a fasizmus bukása után a portugál politikai inga erősen kileng balra. A válság első szakaszában a hadseregen belül baloldali forradalmi tisztek és részben ultrabaloldali katonai elemek kezébe került az irányítás. A politikai színtéren az illegális harc súlyát viselő és erős szervezeti alapokkal rendelkező kommunista párt befolyása volt a helyzet egyik meghatározó jelentőségű eleme. Mindkét vonatkozásban erősebb volt tehát a baloldal befolyása, mint azt számszerű ereje indokolta volna. Ez az ellentmondás nem sokáig tarthatott. A választásokon a szocialisták után a két jobboldali párt kapta a legtöbb szavazatot. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a baloldali és ultrabaloldali tisztek fokozatosan kiszorultak a hadsereg irányításából. Ennek a rendkívül heves ingadozásnak a politikai öröksége volt a portugál kommunisták és a kormányzó szocialista párt között kialakult rossz és feszült viszony, amelynek gyökerei még az első szakasz baloldali kilendülésének eseményeihez nyúltak vissza. Portugáliában ilyenformán lehetetlenné vált egy hatásos pártközi megállapodás. A két jobboldali párt csak úgy lett volna hajlandó bizalmat szavazni a kormánynak, ha miniszteri tárcákat is kap. Polgárháborús hangú fenyegetésekkel igyekeztek megakadályozni, hogy a szocialista és a kommunista párt rendezze évek óta elmérgesedett viszonyát. Soares megtagadta a miniszteri tárcákat a jobboldaltól. így eleve világos volt, hogy a jobboldal a kormány ellen fog szavazni. Ezzel a döntés nagymértékben a Portugál Kommunista Párt állásfoglalásától függött. A PKP attól tette függővé támogatását, hogy a baloldali kilendülés szakaszában kivívott forradalmi vívmányokat a szocialista kormány biztosítsa. A válságos helyzetben nem sikerült a megegyezés és a tárgyalást a szocialista párt szakította meg. így történhetett meg. hogy a parlamentben a kommunisták sem szavaztak bizalmat a kormánynak. Soares 159:100 arányban vereséget szenvedett, a kormány megbukott. A szavazás után tartott első beszédében a bukott kormányfő a felelősséget a jobboldali pártokra hárította. Sőt, felvetette a fasiszta veszély újjáéledésének lehetőségét és azt is, hogy a portugál jobboldal „egy Pinochet karjaiba hullhat”. Jelenleg természetesen még nem lehet megítélni, hogy a hang e drámaisága mennyiben indokolt. Azt azonban tényként lehet leszögezni, hogy a fasizmus bukása után három esztendővel Portugáliának szociáldemokrata kormánya volt, s ennek a kormánynak fő ellenzéke a jobboldalon helyezkedett el. Ebből az következik, hogy e kormány bukása után minden bizonnyal csak ennél jobboldalibb kabinet veheti át a hatalmat. Amennyiben nem sikerül stabil kormánytöbbséget létrehozni, Eanes elnöknek ki kell írnia az új választásokat.-i-e Bezárták a kairói magyar intézetet Albert Muganga, a Burundi Köztársaság külügyminisztere Púja Frigyes külügyminiszter meghívására 1977. december 5—7. között hivatalos • látogatást tett hazánkban. A burundi külügyminisztert fogadta Losonczi Pál. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. A közlemény többek között megállapítja, hogy véleménycserét folytattak a nemzeközi helyzet időszerű kérdéseiről, különös tekintettel az afrikai kontinenst érintő problémákról. A kétoldalú kapcsolatókat áttékintve a külügyminiszterek megállapították, hogy országaik együttműködését a jövőben bővíteni lehet. Megelégedéssel álCsütörtökön Bécsben megnyílt az Osztrák Kommunista Párt 23. kongresszusa. A testvérpártok képviselői között Óvári Miklósnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezétésével jelen van az MSZMP küldöttsége is. Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt elnöke a központi bizottság beszámolójában részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, majd behatóan foglalkozott az osztrák bel- és gazdaságpolilapították meg, hogy az enyhülési folyamat tovább erősödik. A jövőben is támogatni fogják Zimbabwe, Dél- Afrika és Namíbia népeinek a nemzeti .függetlenségért és szabadságukért folytatott harcát. Elítélték Rhodesia támadásait a szomszédos országok békés lakossága ellen. A külügyminiszterek megelégedéssel szóltak az el nem kötelezett országok mozgalmáról, amely egyre pozitívabb szerepet játszik a világpolitikában. A két külügyminiszter kifejezte azon meggyőződését, hogy a közel-keleti kérdés igazságos rendezéséhez a legmegfelelőbb keret a minden érdekelt fél, köztük a PFSZ részvételével megtartott genfi konferencia. tika ellentmondásaival, illetve a kommunista pártnak a bonyolult helyzetből adódó feladataival. A délutáni ülésen kapott szót I. V. Kapitonov, az SZKP KB titkára, a szovjet pártküldöttség vezetője. A délután folyamán számos kongresszusi küldött szólalt fel, majd a késő esti órákban a tanácskozást felfüggesztették. Az Osztrák KP 23. kongresszusa pénteken folytatja munkáját. A Mena egyiptomi hír- ügynökség jelentése szerint Mamduh Szalem egyiptomi miniszterelnök a parlamentben közölte, hogy bezárják a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának, Lengyelországnak és, az NDK-nak a fővároson kívül működő konzulátusait. Be kell szüntetnie tevékenységét Magyarország, a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK Kairóban működő kulturális központjainak is. A Mena állítása szerint a döntést amiatt hozták, hogy ezek az intézetek, eltérve attól a kulturális irányvonaltól, amelyet államközi szerződések értelmében követniük kellett volna „marxista —kommunista propagandát folytattak”. A döntés hátterét ismertetve az intézkedéseket a Mena azzal is magyarázta, hogy az említett országok sajtója állítólag túlzott mértékben bírálta Szadat elnök legutóbbi politikai lépéseit. Mint Kereszty András, az MTI kairói tudósítója jelenti, az egyiptomi külügyminisztérium kulturális kapcso. latokkal foglalkozó osztályának vezetője hivatalosan közölte Juhász Érnővel, a kairói magyar intézet vezetőjével, hogy december 8-tól az intézet működését meg kell szüntetni. Az intézet felszámolására a hatóságok tíz napot adtak. Juhász Ernő kifejezte mélységes sajnálkozását és megdöbbenését a döntés miatt, s rámutatott, (Folytatás az 1. oldalról) mussal szembeni ellenállásban létrejött két demokratikus párt egyetértését”. A szavazás után a kommunista párt szóvivője a PKP döntését indokolva rámutatott: „A kormány azt ígérte, hogy megvédi a forradalmi vívmányokat, de nem tartotta meg ígéretét... Hallgatólahogy a kairói magyar intézet működésének egyetlen célja és feladata a magyar és az egyiptomi nép között baráti szálak erősítése volt, Az MTI kairói tudósítója rámutat: az intézkedések annak az éles kampánynak a részei, amelyet az utóbbi időkben Egyiptom a Szovjetunió és a szocialista országok ellen folytat. * A Magyar Távirati Irodái illetékes helyen felhatalmazták az alábbiak közlésére: A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma december 8-án tiltakozását jelentette be az Egyiptomi Arab Köztársaság budapest: nagykövetének az egyiptom: kormány indokolatlan és barátságtalan lépése miatt A Külügyminisztériumban felhívták a nagykövet figyelmét arra, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és kulturális intézményei mindig a két ország közötti kulturális és tudományos együttműködés fejlesztésére törekedtek. A Külügyminisztériumban hangsúlyozták az egyiptomi nagykövetnek, hogy a: egyiptomi kormány döntés« a két ország kapcsolatainak szűkítésére irányul, nerr szolgálja a népek között: barátság és együttműködés ügyét. Ezen egyoldalú lépés következményeiért a felelősség teljes mértékben aj Egyiptomi Arab Köztársaság kormányára hárul. gos szövetsége a jobboldalin sorozatos támadást jelenteti a munkásosztály ellen. Ez s törvénykezési ellenforradalom vezette az országot í pénzügyi csőd szélére.” A bizalmi szavazásban elszenvedett vereség után Soa- resnek nem volt más választása, minthogy benyújtsa lemondását Antonio Ramalhc Eanes köztársasági elnöknek Megnyílt az Osztrák KP kongresszusa Megbukott a portugál kormány Merre tart az ötödik kontinens? Ausztráliában ismét feloszlatták a parlamentet és december 10-re az urnákhoz szólították az ország szavazópolgárait. öt esztendő le_ forgása alatt ez lesz a negyedik választás, a kölünbö- ző kormányok még a viszonylag rövid, hároméves törvényhozási időszakot sem tudták kitölteni. Újra idő. szerű tehát a kérdés, merre tart az ötödik kontinens, amely a távolság összezsugorodása következtében ma már aligha nevezhető a világ végének... o 1972 decemberében a Gough Whitlam vezette"' Munkáspárt megtörte a konzervatív koalíció (liberálisok és nemzeti agrárpártiak) huszonhárom éven át tartó egyeduralmát, de a szenátusban döntetlen helyzet alakult ki. A munkáspárti kabinet nagy lendülettel látott munkához, rövid idő alatt száznál több új törvényt hozott. Ám közbeszólt a világ- gazdasági válság, amely Ausztráliát sem kímélte; az inflációs ráta túlhaladta az évi 16 százalékot, a munka- nélküliek száma a 300 ezret. A jobboldal közben kihasználta a szenátusi patthelyzetet és 1974 tavaszán rendkívüli választásokat kényszerített ki. Némi veszteséggel, de továbbra is abszolút többséggel tért visz- sza a Munkáspárt a képvi- sélőházba, a szenátusi frontok azonban változatlan nem tisztázódhattak. Sőt, egy váratlan haláleset, valamint egy független szenátor átállása a jobboldali ellenzék felé billentette a mérleg nyelvét. A konzervatívok megbénították a törvényhozási munkát: megakadályoz, ták a költségvetés elfogadását és Ausztrália állami élete hat hétre megbénult. (A köztisztviselők nem kapták fizetést, a diplomáciai misz- sziók ellátmányt, nem folyósították a nyugdíjakat, stb.) Ilyen körülmények között a főkormányzó, aki a királynő képviselőjeként az államfői tisztet látja el — sokak által „alkotmányjogi puccs”- nak nevezett intézkedésével — leváltotta a miniszter- elnököt, helyébe Malcolm Frasert, az ellenzék vezérét nevezte ki, s 1975 decemberére választásokat írt ki. A Munkáspárt nem készült fel erre az erőpróbára, ráadásul belső viszálykodás osztotta meg sorait, s a gazda, sági helyzet a mélypontra jutott. így aztán a konzervatív koalíció elsöprő győzelmet aratott, a 127 képviselői mandátumból 90-et megszerzett. e A kényelmes többség ellenére, a konzervatívok nagy gazdasági ígéretei természetesen nem valósultak meg. Az infláció alig mérséklődött, még mindig 14 százalék körül mozog, a munka- nélküliség viszont megugrott és időnként eléri a munkaképes lakosság 6 százalékát. A bizonytalanság és a rossz közérzet mind több jele válik úrrá Ausztrálián, amelyről nem is olyan régen még afféle „földi paradicsomként” beszéltek. A legderűlátóbb előrejelzések sem ígérnek változást 1979 vége előtt, ezért a konzervatív kormány — alkotmánymódosítással — meg akarta hosszabítani a jelenlegi törvényhozási periódust. Ezt a javaslatát, az ilyenkor kötelező népszavazáson, májusban elvetették, viszont elfogadták a Munkáspárt által pártolt indítványt: tartsák ezentúl azonos időben a 127 képviselő és a 32 szenátor megválasztását. (A 64 tagú szenátust hat esztendőre választják, s háromévenként a fele létszámot újtíják meg. Erre, ilyen formában most kerül majd első ízben sor.) A látszatra alkotmányjogi, valójában politikai viták mellett még két kérdésben csaptak össze az ellentétek. A konzervatívok keresztül akartak hajtani egy szakszervezet-ellenes törvényt, főleg a munkabeszüntetések megakadályozására, a világon ugyanis Ausztráliában jegyzik fel a legtöbb sztrájkot. Ezzel párhuzamosan bejelentették, hogy újra megkezdik az uránérc exportját, amit a munkáspárti kabinet négy esztendeje függesztett fel. A szakszervezetek, diák- szövetségek, az országban nagy befolyással bíró környezetvédelmi bizottságok azonban ellene vannak az uránexportnak. Azzal érvelnek, hogy Ausztráliának száz évre elegendő egyéb energia- hordozója van; az uránércbányászat legfeljebb 2500 új munkahelyet biztosítana a következő húsz évben, s ez a rablógazdálkodás, kiárusítás nem oldaná meg Ausztrália igazi gazdasági gondjait. Ugyanakkor függővé tenné az országot a kül. földi tőkétől és az uránüzletek számos egyéb, politikai bonyodalmakkal is járhatnának. A szakszervezetek ezért kértek népszavazást — az uránexport ügyében. o Eddig a viharos előtörté- , net, s miután a konzervatívoknak nem sikerült halasztani, s el akartak kerülni egy referendumot — „előre menekültek”, jó egy évvel korábban, rendkívüli választást írattak ki. Az esélyek nyíltak, mivel a két szem. benálló erő közül egyik sincs igazán jó helyzetben. A konzervatívoknak most már viselniük kell a felelősséget az elmúlt két évért, a Munkáspártban nem zárultak le a belső csatározások: Whit- lamot csak egy szavazattal választották meg újra pártvezérré a legutóbbi kongresszuson. Az ausztráliai közhangula érdekes barométere lehet i szavazástól tartózkodók száma is. Eddig ez jóformát ismeretlen volt, hiszen i voks leadása kötelező, s : távolmaradókat tíz dollám büntették. Csakhogy közber a dollár és a választások értéke alaposan megcsappant így hát nem okozna meglepetést, ha ezúttal sokan más hétvégi időtöltést keresnének december 10-én, a rendkívüli választások szombatján.. RÉTI ERVIN •ÍHMÍ^M***** mighty Amikor a Fraser-kormány nyilvánosságra hozta költségvetését, amely erőteljesen csökkentette a szociális kiadásokat, egész Ausztráliában tüntetések voltak. Képünkön: melbourne-i diákok fegyverkezés helyett oktatást követelnek. Választások futószalagon...
