Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

IO ^PÚJSÁG 19TJ. december 4. Roszen Boszev: December — Milyen jó kis decembe­rünk van! — örvendezett, amíg a pocsolyákat kerülget­te. — Olyan csodálatos ez a ködszitálás. Az ágak elbűvö- lőek, mint a meztelen asszo­nyok, és hamisítatlan a köd. Tegnap nevezték ki veze­tőnek, és ma virradt rá az első főnöki reggel. Leginkább annak örült, hogy ma, amikor belép a fő­nöki irodába, nem kell rá­merednie a saját cipőjének az orrára, és eldünnyögnie: — De jó színben van ma, Popov elvtárs! Mióta nyögött már ennek a képmutatásnak a súlya alatt, amíg eljutott odáig, hogy őt nevezzék ki a nyug­díjba menő Popov helyére. Akárhogy is, a lényeg az, hogy vége van ennek a „de jó*zínben van ma” korszak­nak. friss léptekkel bevonult az irodába, leült a karosszékbe, amelyet titokban annyiszor szemügyre, vett, felállt, sétál­gatott, és megsimogatta a hajdani bolíviai vendégek ajándékát — a kitömött han­gyászt, meghallgatta a szput- nyik-makett csengettyűjét, megszemlélte a csendéletet, amelyen évek óta hevertek a dinnyeszeletek, anélkül, hogy valaki beléjük harapott vol­na. Minden a helyén volt, de az új főnök mégis valamilyen űrt érzett a gyomrában. — Hm — dönnyögte, és megnyomta a csengőt. A titkárnő azon nyomban belépett. Az új főnök gyanakodva nézett a lányra. Hiába — az pontosan ugyanúgy lépett be, mint Popov idejében — áradt belőle a feltétlen szolgálat­készség, hogy elkövessen mindent, ami lehetséges. Az új főnök tisztában volt nagyságával, és eszerint in­tézkedett. A kávé öt perc múlva ott volt az irodában. Ivott a sűrű, főnöki kávé­ból, és összerázkódott a szá­jába hatoló keserű íztől. Odébb tette a csészét, és nekilátott, hogy gyakorolja a beosztásához méltó aláírást. Néhány papírt telefirkált, míg végül úgy érezte, hogy eléggé megfelelő, szigorú és hivatalos. De a saját aláírása csak to­vább szomorította... A legelső irat, amelyik szolgálatkészen ott feküdt az asztalon, egészen a lap aljá­ig ért. Az új főnök megkur- títtatta a szöveget. Miután így helyet csinált az aláírásának, aláíirkantot- ta, és nagyot sóhajtott... Felállt, kinézett az ablakon — a ködszitálás sűrűbb lett, az ágak ellenszenvesebbek. — Mi van velem? — töp­rengett az új főnök. — Va­jon a főnöki munka ennyire megvisel ? A délutáni értekezleten már gyanakodva méregette a beosztottjait. De minden rendben volt: a szemekből felé áradó őszinte tisztelet fájdalmas remegésre késztet­te ... A homályos érzés tovább kínozta, összetörve várta a munkaidő végét, amikor vá­ratlanul a minisztériumba hívatták. Bement, várakozott a tit­kárságon, és amikor kinyílt az ajtó, csendesen belépett az irodába, a cipője orrára me­redt, és alázatosan megszó­lalt: — De jó színben van, Iva­nov elvtárs! Ebben a pillanatban újra csodálatos lett a ködszitálás, a köd felszakadozott. Minden a helyére került. Az élet ment tovább ... (MIGRAY EMOD fordítása) |l * incs nap, hogy Babits Mihályról, Szekszárd * Inagy szülöttjéről, a na­pi sajtóban, a rádióban, a tv-ben, a heti és havi lapok­ban ne történne említés. Egymás után jelennek meg külföldi fordításai és életé­ben megjelent műveit a leg­nagyobb magyar könyvkiadó 12 kötetes sorozatban készül kiadni. „Ifjú szívekben élek” — mondta Ady és természe­tes, hogy minden nagy író, minden nagy szellem az utó­kor megtestesülését látja a fiatalságban. Vajon mi a mai fiatalság véleménye Babitsról? Halála óta József Attila és Radnóti Miklós került az iskolai ok­tatás és a közművelődés elő­terébe, a mostani Ady-cente- nárium pedig olyan széles körű hozzáférhetőséget biz­tosít Ady műveinek, ami­lyent magyar költő még nem tudott elképzelni. Mellettük azonban, a magyar irodalom régi nagy klasszikusai mel­lett jut hely Babitsnak is. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem modern magyar irodalmi tanszékén Németh G. Béla professzor irányításával most készült el egy szakdolgozat Babitsról, amely, reméljük, minél előbb hozzáférhető lesz Babits ol­vasói számára is. Az előttem fekvő értekezés szerzője Ke- levéz Ágnes, a Petőfi Irodal­mi Múzeum munkatársa. Nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az egyik legnehezebb Babits-mű. Az európai iro­dalom története földolgozá­sába fogott. Érthetetlen mó­don az utóbbi évtizedekben Babits lírája és szépprózája kötötte le a kutatók érdek­lődését, és éppen abban, ami­ben talán a legnagyobb volt, az esszéírásban nem talált még rangos irodalomtörté­Az európai irodalom törté­nete valószínűleg legnagyobb sikerű műve volt Babitsnak. Már az első kötet első kiadá­sára 8 ezer igénylő jelentke­zett a könyvkereskedőknél. Azóta is számos lenyomat­ban jelent meg és nemcsak itthon ért el nagy sikert, de német nyelvű osztrák—svájci kiadása révén a nemzetközi irodalmi köztudatba is bele­került. A harmincas évek közepén, első megjelenése­kor, hatalmas sajtója volt, az egyes irodalmak magyar szakértői nagy tanulmányok­ban méltatták, vagy vitatták állításait. Azóta nem akadt vállalkozó, aki foglalkozott volna a nagy munka helyé­nek megállapításával a költő­tudós életművében, a nagy mű hátterével és esetleges forrásaival. íKelevéz Agnes nagy föl­készültséggel, alapos tárgy- ismerettel és bennfentes mű­szókinccsel írta meg dolgoza­tát. Nagy érdeme alapvető fölismerése, hogy Babits ed­dig nem eléggé méltatott 1919-i egyetemi előadásai mint Babits életének és ké­sőbbi működésének is fő irányelveit alkalmazza az európai irodalomtörténet ál­lításainak és módszerének vizsgálatában. Találó már a hangütése is: „Az ötvenedik életévén túllépő Babits nem­csak óriási méretű ismeret- anyagot halmozott fel benne, hanem esztétikai nézeteinek, az emberről, az emberiség kultúrájáról, a múlt, a jelen és jövő kérdéseiről alkotott •nézeteinek ez a mű a legtel­jesebb összefoglalása.” Babits két világháború közötti ma­gatartását így határozza meg: „A magyar liberális polgári humanista értelmiség egyik legreprezentánsabb alakja.” Elemzése során a fiatal szerző arra a nézetre jut, hogy Babits nem óhaj­tott saját gondolatrendszert kialakítani, ahogy a század­elő egyes filozófusai sem tö­rekedtek erre. Alapelve volt: „Minden iránt türelmesnek kell lenni, kivéve a türel­metlenség iránt.” Helyesen állapítja meg, hogy egyik legradikálisabb cikke az el­ső világháború idején írt val­lomása az irracionalizmus, az antiintellektualizmus ellen, a Veszedelmes világnézet. Vé­leménye szerint Lukács Györgynek Az ész trónfosz­tása című négy évtizeddel későbbi műve emlékeztet rá. A szerző szerint Babits mér­céje mindenben az Ész és a —Morál. Kant és Schopenhauer hatását emeli ki, de ha tekin­tetbe vesszük az egyetemista Babits tanulmányainak és olvasmányainak eddigi sze­rény ismertségét, akkor még további hatásokat is fel kell tételezni. De hisz maga a fia­tal kutató is rámutat arra, hogy Babits későbbi eszmé­nyei Szent Ágoston, Dante, Goethe és a nagy angolok. Európai irodalomtörténeté­ben Babits a nagy egyénisé­gek történetét írta meg. A nemzeti irodalmak szerepét a világirodalomban azonban Goethével ellentétben rend­kívül fontosnak tartja. A statisztika szerint a kis népe­ké közül éppen a magyar irodalmat annyira fontosnak minősíti, hogy 26 magyar írót vett be a maga megfelelő vi­lágirodalmi helyére. A ma­gyar nagyságok közül a szer­ző szerint Vörösmarty, Arany és Széchenyi azok, akik leg­közelebb állnak hozzá. Ma már meghaladott álláspont, hogy Petőfiről Babitsnak nem volt nagy véleménye. Illyés Gyulára hivatkozha- tom itt, aki Babits Petőfi-ké- péről írt tanulmányomat na­gyon is helyeselte, azt írva nekem, hogy Babits maga is helyeslőleg bólintana rá a túlvilágról. Kitűnőnek tar­tom az egyetemi értekezés megállapításait arról, hogy Babits európai irodalomtör­ténetében valóságos tipoló­giai arcképcsarnokot emelt a világirodalomnak és benne a magyar íróknak. ermészetesen egy ilyen ÍMf hatalmas műről, mint * Babits világirodalom- történetéről szóló értekezés­ről, dicséretképpen csak annyit kell megállapítani, hogy a 66 oldalnyi terjede­lemben rengeteg eredeti megfigyelést és ötletet sike­rült a szerzőnek kifejtenie. A Babitsrkutatásban még so­kat várunk a fiatal szerzőtől. Közlése szerint doktori disz- szertációja ennek a munká­jának kibővítése lenne a nagy költő-tudós egész élet­művére. Címéül és tárgyául Babits esztétikáját tervezi. GÁL ISTVÁN Maradék fényű őszi napon falusi ablakban érnek, nem szülőtalajukon, s gallyaikon: zöld füge, sárga paradicsom. Fagy a föld, de az édesanyás nap mosolyog, biztat, magyaráz. Folyik a cukros átváltozás e lefejezett főkben is konokul. És színt és zamatot kapnak. Érlelik micsoda akaratú agynak rögeszméiként a magvat? Düh-vörösen, talaj talanul! Lesz már a levegő is jeges. De átdöfi sugarával tőrként a telet is, és tesz újra törvényt az édesanya Nap, a kegyes. Nem gyökérén, rég nem talajon, de érek még én is, — mire érek? Bozsog a vén fő, mint a malom — Hajtsátok, égbeli fények! REGI MIKULÁS Decsi Kiss János rajza Farkas Hona: Éjszakai műszak után KIALVATLAN szemekkel, amikor semmi tartás nincs az emberben, egy átdolgozott éjszaka után milyen is lehet a világ? Keserű. Keserű a szám is a rengeteg bagótól. Le kéne dőlnöm kicsit, mielőtt belevetem magam a kerti mun­kába. Nincs nagy kedvem hozzá, de meg kell csinálni, mert az asszony is holtfáradtan jön haza. Egyik felemet húzza az ágy, amit az asszony megvetet- lenül hagyott, másikat a kert. A kert az erősebb. Felhú­zok 100 vödör vizet a kútból és lefekszem. Ég a szemem, alig bírom. Még csak a tizedik vödörnél tartok. Szomjas a föld, szomjasak a fák, növények. Hiába vettem a slagot, nem szabad locsolni. Pedig legszívesebben azzal locsolnék. De nincs háromezer forintom. Mert száz százalék, hogy be­köpne valamelyik szomszédom. Irigyek, mint a kutyák. Nem jó egyedül. Jó kedélyű ember vagyok, szeretem, ha mindenki vidám körülöttem. Ha két napig nem megyek dolgozni, a srácok már hiányolnak. Azt mondják, dől belő­lem a hülyeség. Legalább egy kutyám lenne, annak lehetne beszélni. Mintha csöngettek volna? Talán a postás... biz­tosan újságra kell az előfizetés? Hagyjál már a francba, te süket barifa! — Jó napot! Azt hittem, nincsenek itthon. — Kezét csókolom. Hol lennék ilyenkor? Nézze már, levetkőztetett ez a süket barifa. — Kicsoda? — néz rám gyanakodva a postásnő. — Az őszibarackfa. Beleakadt az ingembe, én meg ki­bújtam belőle. — Azt hittem már, valakit felszedett, hogy megcsalja az Iduskát. — Ha nem lennék ilyen fáradt... — felszednélek té­ged, gondolja, de nem mondja ki hangosan, mert minek okozzon problémát magának. — Mit hozott, postás néni? — Néni a mamája! Mit gondol, legalább tizenöt évvel fiatalabb vagyok magánál. — öttel. Egyezzünk meg ötben. Jó? _ — Na itt írja alá, aztán itt se vagyok. — Mi ez? Tizennyolc forint? — Nyeremény. — A fene egye meg. Lehetne egymillió legalább! — Majd legközelebb! Viszlát! — Várjon, igyon egy kávét — öt forintot a postásnő zsebébe csúsztat. — Köszönöm szépen. Igen bőkezű. . — Ugyan. Tehetem, hiszen nyertünk. — Tudja, van olyan ember ebben a körzetben, akinek kilenc Adyt,számolok le és egy huncut vasat nem ad, de meg sem köszöni. — Van ilyen. VÉGRE ELMENT. Legalább annyit nyertünk volna ezen a lottón, hogy futotta volna a szivattyú árát. Ötven vödör­rel még hátravan. Majd estére folytatom. Az almafákat is meg kell permetezni. A rózsák is nagyon tetvesek. Már semmi álmosság nincs bennem. Csak né égne a szemem. Jó ez a hideg szoba, hideg ágynemű. Nem szabad elalud­nom. .. nem szabad elaludnom, mert a kávét feltettem a gázra. Ezt kell állandóan hangosan mondanom, mert kü­lönben elalszom. Ha most eloltanám a gázt; biztosan nem tudnék elaludni. De nem oltom el, mert kávét akarok inni. A kávétól tudok aludni, mert minden reggel iszom kávét. Csengő cseng, egy asszony kiabál, tódul befelé a füst. Te jóságos ég! Elaludtam. A kávéfőzőből a gumi is ki folyt és kint valaki ráfeküdt a csengőre. Nem elég, hogy csenget, még kiabál is. — Mi van? — Ki lakik itt? — kérdi egy jó negyvenéves nő. — Ha nem tudja, mi az istennek csenget? — Baromfi-összeíró vagyok, teljesen mindegy, melyik házba csengetek be. Mindegyikbe be kell csengetnem. Mi­lyen háziállat van maguknál? — Macska, és ott kikötve a vasárnapi ebéd, egy kakas. Kukorékolni is tud. — Köszönöm, ezeket nem írom föl. Kik laknak a szom­szédokban? — A fene tudja. Egyikben a Péter bácsi, másikban a Lacikáék. — A vezetéknevük mi? — Az öregnek valami sváb neve van, nem tudom meg­jegyezni. A Lacika lehet: Tóth, Kovács, Bognár, Vadász, Horváth — a fene tudja, olyan egyformák. Az asszony ta­lán tudja. Kérdezze meg tőle. — Jó. Fölírom neki, hogy írja meg. — Nincs itthon? Talán elutazott? — Dehogy! Dolgozik. Két percre az állomásnál talál­koztunk, mikor jön haza, én meg megyek szolgálatba. Mielőtt visszafeküdtem volna az ágyba, számba vettem, hogy kik jöhetnek még. A villanyszámlás tegnap volt, a kéményseprő, vízóra-leolvasó, gáztűzhely-ellenőr, faösszeíró, távirdász, fényképügynök, az ócskás is jöhet még. Szép ki­látás. Minden nap jön valaki. Tegnap jött a jehovisták hit­térítője. Ha még egyszer idejön, úgy rúgom ki, hogy a lá­ba sem éri a földet. Négy órakor csengőszóra ébredtem. Különben is fel kel­lett volna kelnem, de ez az agresszív ébresztő felbosszan­tott. Pokolian nyűgös vagyok, ha mélyen alszom, és fel­ijesztenek. Főleg, ha ilyen fáradt vagyok. A szomszédasz- szony jött kaporért. Nem tűri meg kertjében a kaprot, mind egy szálig kitépte. Most uborkát rak el és kell a kapor. Nem szeretem az ilyen embereket. Nagyon szívesen adok annak, akinek nincs kertje, de az ilyen embereknek nem, aki azért nem tűri meg, mert nem tetszik neki, vagy csak a helyet sajnálja a kaportól. Nem szóltam neki semmit, beküldtem a kertbe, hogy szedjen annyit, amennyit akar. Sajnos rászorulunk, mert amikor délelőttös vagyok, ő in­tézi a számlákat és minden intéznivalót. Rá lehet bízni a pénzt, a kapu kulcsát. Még ma nem ettem. Bele kell ön­teni a zöldbabfőzeléket a vécébe, mert veszekedni fog az asszony miatta. Remélem nincs nagyon megfagyva, mert nincs kedvem melegíteni. INDULNI KELL. Holnap kezdődik minden elölről. Csak esne az éjjel. Nagyon-nagyon kellene az eső. ötven vödör víz adósságom van a kertnek. Babits európai iradalomtärtenete í a pesti egyetemen | Illyés Gyula: Talajtalanul ...... \........ V ....... .............

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom