Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-04 / 285. szám

6 KÉPÚJSÁG 1977. december 4, ÖnnyŰ dolgUílk VOlt f ill 1952-ben így december- | ben az első hó leesése -■•“■■■'•"■■I idején, hiszen kormos traktor után akasztottuk a lóvontatású ekét. így ballag­tunk a bölcskei gépállomás traktorosával, meg egy útőr- rel, hárman a rázós bakon, két másik útőr pedig az ekén egyensúlyozott. Egész nap jártuk az utakat, szép komó­tos tempóban községről köz­ségbe, talán negyven kilomé­ter volt összteljesítményünk. Eszembe jutott ez az ese­mény, és több mint két évti­zedes tapasztalatomból még az is amikor Temesi Bélával motorbiciklivel jártuk a ha­vas utakat, s később 1957-ben amikor Vass Antal szerelővel a Cs—800-as géppel „eltüzel­tünk” egy műszak alatt leg­alább két és fél hordó üzem­anyagot. Abban az időben éj­szaka ha megálltunk valahol dolgozó munkások csoportja közelében, az eredményeket füzetben rögzítette az útfel­ügyelő, vagy útmester, és az­után ha beértünk, leadta a je­lentést, és onnan ha jó volt a telefon, küldték tovább, a mi­nisztérium főosztályára. !A héten ismét megjött a tél, tél tábornok erőpróbára készteti az embert. Az első nap. amikor reggelre már legalább tíz centis volt a hó, és utána olvadni kezdett, tudtuk, nem hosszú életű lesz, úgyhogy nem is tekin­tettük próbának azt a hava­zást. Szerdáról, csütörtökre virradóan ismét havazott. Szép kemény éjszakánk volt. Az éberebben alvók talán a nagy világosságra felébred­tek, aztán magukra húzták a takarót, és szundítottak reg­gelig, abban a nyugodt ér­zésben, hogy van ennek a té­li szakmának is felelőse, ve­zetői és dolgozói, akik tudják kötelességüket. Talán egy hónapja nyúl­farknyi hírt közöltünk la­punk nyolcadik oldalán ar­ról, hogy a KPM megyei szer­vezetei készen állnak a mun­kára. iNem soroltuk fel téte­lesen, hogyan, milyen eszkö­zökkel állnak majd a hó el­len, csak jeleztük: készen a gépek, a híhközlő berende­zések és az emberek is. bármilyen hóesés esetén az utak megtisztítására. Másod­szor tudni kell, hogy egy óra, egy nap nem elégséges az utak tökéletes tisztítására. Tudni keli, hogy a megyének mekkora az úthálózata: 1037 kilométerről kell a havat le- tákarítani, hogy buszok, mentők, élelmiszert, fűtő­anyagot szállító járművek céljukhoz érhessenek. Sze­mélygépkocsikról szándéko­san nem emlékeztem meg a fenti mondatban, mert csak az utazik — ha józan ítéle- tű ember — akinek nagyon sürgős dolga van — saját gé­pével. Tehát vannak bizo­nyos objektív körülmények. — Képzeljük el, ha csak tíz centiméteres hó esik, az is a több mint 7 millió négyzet- méternyi útfelületen 700 000 köbméter. Ezt ha el akar­nánk szállítani hány gépko­csifordulóra volna szüksé­günk. No persze a havat csak letolják az útról, s ha végez­tek az első tolással, fognak a második lépcsőhöz, az út­test további szélesítéséhez, il­letőleg a várható havazás to­vábbi helyének megcsinálá- sához, s az út szélén össze­torlódott havat az árokba lö­kik ... És persze az ügyelet állan­dóan talpon van, éjjel is meg nappal is. Járják az utakat, főleg az emelkedőkkel tele lévő főbb közlekedési utakat, a sózó-salakozó gépkocsik. (Már ezért sem ajánlatos ma­szek autót „besózni” egy ví- kendutazás ürügyén.) És kap­juk a hírt, minden délután, az illetékesek közük velünk is, hol merre nehezen járha­tók az utak. S tudjuk mi e kis hírekből, hogy valahol, valakik keményen birkóznak a szigorú téllel. Természetesnek tartom te­hát, hogy késnek az autóbu­szok — a sofőröknek szigo­rú utasításuk van, inkább épségben később megérkez­ni, mintsem mentők az uta­sokat kórházba vigyék. A vasúton is lassabban halad­nak a vonatok, hiszen a vál­tók lefagynak, a köd miatt rosszak a látási viszonyok. Még gyalogosan is korábban indulunk munkahelyre, isko­lába, mert tudjuk, hogy nem minden házfelügyelő lapátol­ja el a havat, s nem hintik fel a járdát csúszásgátló anyaggal, annak ellenére, hogy minden utcasarkon ott a ládában a só... És múlt vasárnap, amikor a hó jött, szép csendben el is „ment”. A hófelelős válla­latok, igazgatóság munkásai szerte a megyében példásan, úgy ahogy tervükben szere­pel, dolgoztak. Nem vagyok híve annak, hogy ha kániku­la van, szaladjunk a forró munkahelyeken dolgozókról riportot írni. Nem vagyok hí­ve annak sem, hogy a mos­tani télre felkészült emberek­ről dicshimnuszt kelljen írni. Hiszen az a dolguk, hogy munkájukat jól, a lakosság megelégedésére végezzék el. Azonban több dolgot tudni kell a havas munkával kap­csolatban. Mindenekelőtt bízni abban, hogy van elég­séges technikai eszközünk, Szóval engem nem ijesztett meg az első havas hét. Tu­dom, s úgy vélem rajtam kí­vül nagyon sokan tudják, hogy az első hó nemcsak szép, hanem munkát is ad. Sok munkát. A munkát pedig nem lehet úgy el- és lefújni, mint a hópelyhet a kabátgal­lérról. A hó sok gép, sok ember kemény munkáját kí­vánja. Megnyugtató, hogy ezt a munkát az első héten köz- megelégedésre végezték el a közutak felelős vezetői, mun­a a PÄLKOVÄCS JENŐ A MÜLT HÉTEN tartott ülésén foglalkozott a Tolna megyei Tanács a tanácsi és nem tanácsi szervek együttmű­ködésének értékelésével és azoknak a feladatoknak a meg­határozásával, melyek a lakosság jobb szolgálatát célzó együttműködés korszerűsítését, szélesítését biztosíthatják. Az együttműködésnek a terület- és településfejlesztésben, a lakossági igények kielégítésében van igen fontos szerepe. Ezért kérdeztük meg dr. Szabópál Antalt, a Tolna megyei Tanács elnökét: milyen ma, 1977-ben a tanácsi és nem ta­nácsi szervek együttműködésének gyakorlata, eredményes­sége? — Mielőtt a jelentés elkészült volna a megyei tanács részére, a megyei tanács tisztségviselői körülbelül 20 társ­szerv vezetőivel értékelték külön-külön az együttműködési megállapodásokba hat évvel ezelőtt foglaltakat, illetve ezek végrehajtásának tapasztalatait. Felteheti bárki a kérdést, mi szükség van a tanácsi és nem tanácsi szervek együt­tes cselekvésére? Nos, nagy szükség van, hiszen az együttműködés tulajdonkép­pen azonos érdekeken ala­puló összefogás és koordi­náció, egymás informálása, segítése, új erőforrások fel. tárása és mozgósitása a szo­cialista építés emberszolgáló céljainak mielőbbi elérése, és a lakossági igények mi­nél gyorsabb kielégítése ér­dekében. Nehéz egy 26 ol­dalas írásos jelentés és egy 7 oldalas szóbeli kiegészítés tartalmát rövidre fogva el­mondani, minden lényeges dolgot, ami a tanács és a nem tanácsi szervek együttműködési gyakorlatának ered­ményességét dokumentálja. így azzal folytatnám, hogy mind a megkérdezett társszervek vezetői, mind pedig később a Tolna megyei Tanács kedvezőnek és gyümölcsözőnek minő­sítették az együttműködést a tanács és nem tanácsi szer­vek között. Aligha szorul magyarázatra, hogy miért a tanácsok és a Hazafias Népfront kapcsolata az, amely minden szinten jó. Gondoljanak csak a népfront szerepére az országgyűlési és tanácsválasztásokban, vagy a város- és községfejlesztési tervek kialakításában, megvalósításában a tanácsi, tanács, tagi munka segítésében, a falugyűlések, rétegtalálkozók szervezésében a szocialista demokratizmus érvényesítésében. Persze, nem kisebb jelentőséggel bír a népfrontnak a vá­ros- és községfejlesztési célok lakossági, társadalmi össze­fogással történő megvalósítására való mozgósítása sem. A közösen meghirdetett mégyei településfejlesztési versenyben 59 millió volt 1976-ban a lakosság által végzett társadalmi munka értéke. 1977 első félévében 22 millió 893 ezer forint. A megye 63 tanácsa közül 20 tanács ért el a társadalmi munka egy főre jutó értékével az átlagnál — 221 forint — jobb, 6 átlagos és 37 tanács az átlagnál rosszabb szintet. Az eltérések kiaknázatlan lehetőségekre utalnak és arra, hogy á társadalmi összefogásnak a községek egy részében még nagy tartalékai vannak. Tovább javult az elmúlt években a megyei .tanács vb és az SZMT együttműködése. A szakszervezeti szervek részt vesznek a területi és tanácsi tervek elkészítésében, végre­hajtásában. A dolgozók érdekvédelmének, a munka- és életkörülmények javítása érdekében sok hasznos javaslatot juttatnak a tanácsokhoz és mozgósítják a tanácsok előtt álló feladatok végrehajtására a dolgozók tömegeit, társadal­mi munka és kommunista szombatok szervezésében. Szoros az együttműködés a munkaerő-gazdálkodás, lakásgazdálko­dás területén is. De, szükség van az együttműködés haté. konyságának az MSZMP XI. kongresszusán és a SZOT XXIII. kongresszusán hozott határozatok alapján való nö­velésére. Együtthatóbb cselekvésre van szükség a társadal­mi ellenőrző bizottságok munkáját illetően, az alkoholiz­mus elleni védekezésben, a kereskedelmi árellenőrzésben, vagy például a nyugdíjasokkal való törődésben. A Kommunista Ifjúsági Szövetség és a tanácsok együtt­működésének eredményeként jelentős előrehaladás történt a fiatalok közéletbe való bevonása, a fejlesztési célok meg­valósítása, a fiatalok élet- és munkakörülményeinek javí­tása, vagy a szabad idő kulturált, célszerű eltöltéséhez szük­séges feltételek biztosítása terén. Bár a megyei tanács először kapott teljes képet a ta­nácsok és nem tanácsi szervek együttműködésének helyze­téről, a végrehajtó bizottság évenként, kétévenként tekinti át valahány együttműködési megállapodását, illetve az azokban foglalt feladatok végrehajtásának tapasztalatait. Érzékelhetően javult a tanácsok és az MHSZ-szervek munkakapcsolata, jó együttműködés alakult ki a Magyar Jogász Szövetség megyei szervezete és a megye tanácsi szervei között. Ugyancsak jó az együttműködés a megyei bírósággal és ügyészséggel, a NBB-bel, a rendőri szervekkel, a munkásőrséggel, a Nemzeti Bankkal. OTP-vel, MESZÖV- vel, a termelőszövetkezetek területi szövetségével, kilenc felsőoktatási intézménnyel és mellettük még számos nem tanácsi szervvel. Igen jelentős területe a tanácsi és nem tanácsi szervek együttműködésének a gazdasági koordináció. A koordináció jelentőségét, a fejlesztésekben rejlő lehetőségek nagyságát jelzi, hogy az elmúlt tervidőszakban eredetileg számításba vett 61 millióval szemben 313 millió realizálódott. Jelen tervidőszakban a tanácsok 227 millió átvett pénzeszközzel számolhattak a megállapodások alapján. összegezésképpen joggal állapította meg a Tolna me­gyei Tanács, hogy megyénkben a tanácsi és nem tanácsi szervek között széles körű és eredményes munkakapcsolat alakult ki az együttműködési megállapodások alapján és érdemelten mondott köszönetét a nem tanácsi szerveknek eddig kifejtett tevékenységükért. LÁSZLÓ IBOLYA íisiüüiii áratlanul érte 1934 no­V a vember végén Sza- iji kályban azt a néhány embert, akit a csend­őrök felkerestek, s elkezd­ték vallatni, kihallgatni. Pe­dig szinte nem tettek sem­mit, legkevésbé olyat, ami a fennálló társadalmi rendet veszélyeztette volna. Csupán azt tervezték, hogy szembe, helyezkednek a „hagyo­mánnyal”, s a vármegyei törvényhatósági bizottságba saját emberüket választják meg. 1934. november 24-én Ta­másiból érkezett a jelentés Szekszárdra az alispánhoz, amit ő azonnal továbbított a csendőrségnek, s a járási főszolgabíró tudomására is hozott. A nyomozás gyors volt, rövid két hét leforgá­sa alatt teljessé vált a kép, minden részletkérdés kitu­dódott. A SZAKALYIAK terve Már hosszabb idő óta ar­ról álmodott nem egy sza- kályi kisparaszt, hogy a község és környéke ne a vagyonos emberek közül vá­lasszon törvényhatósági bi­zottsági tagot, hanem saját soraikból örvendeztessenek meg valakit ezzel a meg­tiszteltetéssel, s bízzák ar­ra sorsuk képviseletét. Az uraktól, birtokosoktól nem sokat remélhettek, erről már apáik, nagyapáik is meg­győződhettek. Nos, úgy vélték, hogy 1934 novemberében elérke­zett az idő tervük megvaló­sítására. „Fogjunk össze, tartsunk össze, s olyan vár­megyei bizottságot válasz- szunk, aki a mi érdekeinket képviseli, az uraknak pedig még a csíráját is ki kell irtani” — fogalmazott a szervezkedés vezetője, Her- czeg János. A SZERVEZKEDÉS KEZDETE A szervezkedést Herczeg János és Kelemen György kisbirtokos, kocsmáros kez­deményezték. Mindketten egyetértettek abban, hogy túlzottnak tartották a papi és a tanítói bért, amit a vármegye megállapított, s ü.tir.rr!;»! IV.CI« ioTTTrar nyien kisbirtokosok. Mind. egyike érdekelt volt az ala­csonyabb szintű adó meg­állapításában. November 6-át írtak ak­kor. Este 19—21 óra között tartották meg a gyűlést a kocsma nagytermében. Her­czeg János beszélt. A nyo­mozó szervek által a fő­szolgabírónak írt jelentésből a következőket tudhatjuk meg: „Kelemen György kocsmá­jában, amikor már több em­ber összejött, akkor Her­czeg János felállt és a kö. zönség felé fordulva ezen szavakkal: Tudják-e embe­rek, miért hívattam magukat össze? s hogy mi a gyűlés célja? Most lesz a várme­gyei bizottsági tagok meg­választása és ezzel kapcso­latosan akarok beszélni. Tartsunk össze és a ma­gunk fajtájából válasszunk — parasztot — bizottsági tagnak, ki képviseli a mi ügyünket is. Pantallós em­bert ne válasszunk, mert abból már elegünk van. Az nekünk nem kell, azoknak még a csíráját is ki kell ir­tani.” „Ezt a kijelentést há­romszor is - megismételte. Továbbá szóvá tette azt is, hogy a vármegye által meg­állapított papi és tanítói bér ellen is harcoljanak, mert ezt a község nem bírja fizetni.” A FELJELENTŐ Az engedély nélküli gyű. lés hamar a hatóság tudo­mására jutott. A kocsmá­ban borozgatott ugyanis Mártyik Albin nyugalma­zott MÁV-tiszt, aki több al­kalommal is rosszallólag szólt közbe, s egyik közbe­szólására heves szóváltás robbant ki közte és Herczeg János között. Mártyik már a vita során kijelentette: a történtekről jelentést fog tenni. Megtette. Mártyik már csak azért is szembekerült Herczeggel, mert mint a feljelentés tar­talmazza: „Herczeg János már a kommunizmus alatt (értsd Magyar Tanácsköztár­saság — a szerk.) vezető szerepet vitt, s el is ítélte­r I L J H S II t 3 5, Gy*su#liott,H<irc9g Jánss *a 3 tár#*, '’Unt*t*r.4í C8«ltksi£ny,lün.líztsri r»nds- lstbs utkötó kihágás. FüSZQLOABIRQUR H A E i>f*il4ljf,19j4tdscsabir 6, A fssti számi fslhiváabftfi nyeaöaiü rsndslt Ug^sn,* fsat! őrt Jájeá- r*, Szakáig kösságbsn folyó hó 4-sß * nyomozási b®v#2stts is *2 miábblí- k»t állapított* steg«­1934,novsseosr hó Ó-árt /#sts/19-21 ór* közötti iáűbsn#R*rc*jjr <?ájn,oe ás Kslsutss György,szakályi lajtosé* hatósági »ngtóily nélttll,Kslttiaan György korcaiájábaiv gytUtatÄlfisr* Bsaa Vsndsí la Ct*pó Jos«.»£ itűtályl lakó sok vágásiéit a ««ghÍvist,A esghiv is György •s Hercsg János indítványára történt.­Kslensn György korcsmájában »álkor már több *ssö*r össsa Jött,akkor Hsrosi János felalt ás a kaköntágfal# fordulva #s»n szavakkal,Tudjék-* •Ebsr%k,hogy miárt hlv*ttas sagukat összs s hogy »1 * gyhlás o*lja/p*r­amit a község lakóinak fi­zetniük kellett. Abban is közös volt az összhang, hogy nem szerették a köz­ség vezetőit. Hamar meg­nyerték terveiknek Tóth Mi. hályt és Kocsis Istvánt. Ök négyen Kelemen kocs­májában összegyűltek, ahol megállapodtak abban, hogy szélesebb körű szervezkedés­be kezdenek. Kéznél • volt Boda Vendel és Csapó Jó­zsef, akiket arra kértek, hogy megadott személyek­nek hazafelé menet szólja­nak, hogy azonnal menjenek el a kocsmába gyűlésre. A megbízásnak eleget téve szá­mos kisbirtokost szólítottak fel a megjelenésre. Csapó és Boda nem vett részt a_ megbeszélésen. A KOCSMAI ESEMÉNYEK A meghívásra megjelent a tett színhelyén a rende­zőkön kívül Gábriel Mihály, Lehőcz Vendel, Katona Fe­renc, Lehőcz István, Lehőcz János, Márkovics Pál, Csa­pó György, Szentpáli György, és Berta Antal. Valameny­tett, csak az amnesztia ré­vén került szabadságra.” A feljelentés egyik félmondata arról szól, hogy „ez az iz. gatás az úri osztály ellen kezd a faluban elmérgesed­ni.” A szervezkedők ellen el­járást indítottak. A levél­tárban őrzött iratok az el­járás eredményét nem tar­talmazzák. * A fenti eset nem egyedül­álló Szakály község törté­netében. Ha esetenként más­olás módszert használtak is, a lényege mindig ugyanaz volt: nem akartak adót fi­zetni, mindig becsapottnak érezték magukat. Az események végül is el­csitultak. Az adókat behaj­tották, a kivetésnek meg. felelően. Igaza volt a „Köz- érdek”-nek, a lakosság sze­gényebb rétegét érintette hátrányosabban az elöljáró­ság adókivetése —, de ez akkor természetes volt. A vagyonosabbjait kímélte az egykori adópolitika. A bírót is megválasztották. K. B. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom