Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
1977. december 25. /'tŐÜJaV rrtPUJSAG 3 írta: Dr. Juhár Zoltán, a Belkereskedelmi Minisztérium államtitkára A kiskereskedelmi forgalom 1977. évben folyó áron várhatóan mintegy 10 százalékkal, változatlan áron pedig mintegy 5—5,6 százalékkal növekszik. A fejlődés üteme valamivel gyorsabb a nép- gazdasági tervben számítottnál. A forgalom tervezetet meghaladó fejlődése több tényező együttes hatására következik be; a lakosság pénzbevétele a tervezettnél várhatóan nagyobb mértékben, csaknem 9,5 százalékkal nő, ugyanakkor javult az árukínálat is. A szövetkezeti kereskedelem forgalma az államinál ezúttal is gyorsabban — folyó áron mintegy 12—12,5 százalékkal — fejlődik, bár a növekedési ütem különbsége a két szektor között az idén már valamelyest csökken. Ez a tendencia mutatja, hogy tovább tart — ha lassabban is — a falusi lakosság fogyasztási szokásainak a városihoz való közeledése, ami a társadalmi átrétegző- dés természetes velejárója, de nem kis mértékben a szövetkezeti kereskedelem árukínálatának fokozott javulását is igazolja. A fejlődés legszembetűnőbb a korábban kifejezetten mezőgazdasági jellegűnek számító és aprófalvas megyékben. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek többségéből a korábbi évekhez hasonlóan változatlanul színvonalas a kínálat. Néhány, a közellátás szempontjából fontos élelmiszerből, így tejből, és tejtermékekből, húsból és húskészítményekből, baromfiból stb. számottevő a javulás. Az év második felében mód nyílott újabb 120 település bekapcsolására a központi húsellátásba. A termelés bővítése és a forgalmazás javítása érdekében hozott kormányintézkedések hatására javult a zöldség-, gyümölcsellátás, s ennek következtében az idén csökkent e cikkek fogyasztói árszínvonala. A ruházati cikkek közül javult az ellátás többek között a felsőkonfekció-termé- kekből, az alapvető gyermek- ruházati cikkek többségéből, a háztartási lakástextíliákból, valamint egyes méterárukból és kötöttárukból. Ugyanakkor a ruházati és cipőkínálatra jellemző, hogy a szűk választék a gyakorlatban mennyiségi hiányként jelentkezik. Ma már a ellátás javításának fontos feltétele, hogy a keresett fajták, választékok rendelkezésre álljanak. A legtöbb vegyesiparcikkből is kedvezőbb lett az árukínálat. Többek között már nem hiánycikk az automata mosógép, a főző- és fűtőkészülék. Ez jellemezte általában a tartós fogyasztási cikkek és a kultúrcikkek többségének kínálatát. Mindez szerepet játszott abban, hogy a szakma forgalma rendkívül dinamikusan nőtt. A beszerzés mennyiségi növekedése és a javuló kínálat ellenére az idén sem sikerült kielégíteni az igényeket például mezőgazdasági szerárukból, villanybojlerből, különféle vasárukból, kazánokból. Az építőanyag-kínálat — a cement kivételével — terveinknek megfelelően alakult és jobb volt a korábbi évekénél. A lakosság téli tüzelőellátása biztonságosabb, mivel a kereskedelem készlete az idén közel kétszerese a múlt évinek. Változatlanul gondot jelent, hogy a tüzelőből nem megfelelő a választék, egyes keresettebb szenek, továbbá brikett, nem kaphatók folyamatosan. A közellátási helyzet megítélésében az árukínálat mellett egyre nagyobb szerepet játszik a vásárlási körülmények alakulása. A bolti kiskereskedelmi és vendéglátó hálózat alapterülete 1976— 77-ben évenként mintegy 200 —210 ezer négyzetméterrel bővült. Megközelítően azonos mértékben nő a hálózat az 1978. évi programunk szerint is. A fejlesztéseket a nagy alapterületű élelmiszer- és iparcikk-áruházak létesítésére koncentráljuk. Gondot okoz, hogy az áruházak és a lakásépítkezésekhez kapcsolódó üzlethálózat fejlesztése — mindenekelőtt a fővárosban — a tervezettnél jóval mérsékeltebb ütemben halad. A mennyiségi fejlesztés mellett igen fontosnak tartjuk a gyorsabb előrehaladást a kereskedelem műszaki, minőségi fejlesztésében. Az V. ötéves tervciklus első két esztendejében csaknem 250 millió forint támogatást adtunk a kereskedelem technikai fejlesztésére. Fokozatos előrehaladást kell elérnünk jövőre a környezeti kultúra javításában. Ennek érdekében többek között javítjuk a higiéniát a boltokban és a vendéglátó egységekben. Az országos fejlődést vizsgálva külön is figyelemmel kísérjük a falusi lakosság ellátási színvonalát és változó fogyasztási szokásait. Ehhez a szövetkezeti kereskedelem értékesítési tapasztalatai adnak megközelítő választ. Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek középtávú tervüknek megfelelően tudatosan és tervszerűen törekednek a területükön élő lakosság életkörülményeinek javítására, az áruellátás mennyiségi és minőségi fejlesztésére. A fogyasztási szövetkezetek az országos kiskereskedelmi forgalom csaknem egyharmad í'észét bonyolítják le. A lakosság és a tagság áruellátását a társadalmi és gazdasági adottságokhoz igazodva differenciáltan végzik. Tevékenységüket alapvetően a vidéki településeken folytatják, de részt vesznek a városi lakosság — és így a főváros — vásárlási körülményeinek javításában is. Az ÁFÉSZ-ek az élelmiszer- és napicikk- választék bővítésével elősegítették területükön a korszerűbb táplálkozási szokások elterjedését. A falusi la- évente általában 10—12 szákosság élelmiszer-forgalma zalékkal növekszik és folyamatosan javul az áruválaszték. Példaként említem, hogy jelenleg 2800 községben, a tervidőszak végére pedig az ország valamennyi településén megvalósul a rendszeres tejellátás. A szövetkezetek forgalmuk mintegy 12 százalékát 1000 lakoson aluli kis településeken. tanyákon, külterületeken bonyolítják le. Ezeken a helyeken mintegy 1,7 millió lakos él. A még meglévő gondok ellenére itt is javul az ellátás színvonala, korszerűsödik az üzlethálózat. Fokozódik a széles választékot kínáló ABC-áruházak szerepe, s napjainkban a szövetkezetek által értékesített élelmiszerek mintegy 22 százalékát ilyen típusú üzletek hozzák forgalomba. A falusi alapellátás fontos része a szövetkezeti vendéglátó üzletek tevékenysége. Jelentős előrehaladás tapasztalható az ételszolgáltatásban. A kis településeken is bővül az üzemi vendéglátás, különösen a tsz-tagok munkahelyi étkeztetése. Kedvező jelenség, hogy a szövetkezetek ellátási területén az alkoholmentes italok értékesítése csaknem kétszer olyan gyors ütemű, mint az alko- holtartalmúaké. A kereskedelem felkészült az 1978. évi növekvő feladatokra. Terveink szerint a kiskereskedelmi forgalom folyó fogyasztói áron 8.3 százalékkal, változatlan áron pedig 4,2 százalékkal növekszik. (A kettő közötti különbség a várható áremelkedésekből adódik.) Tovább kell lépnünk a .szerződési fegyelem javításában, a minőségvédelemben, a fogyasztási cikkeket előállító helyi ipari kapacitások feltárásában, az áruforgalom szervezésében, a munka- és üzem- szervezésben, a technikai fejlesztésben; vagyis mindabban, ami a hatékonyság fokozását és a fogyasztók színvonalasabb ellátását szolgálja. A kereskedelem dolgozói mindent elkövetnek azért, hogy a magasabb követelményeknek, a növekvő igényeknek minél teljesebben megfeleljenek. Terítő az olajkályhán Gyakran visz a munkám parasztemberek otthonába, tsz- irodákba. S ilyenkor télen néhol alig tudom gémberedett uj- jaimmal tartani a tollat. Velőt fagyasztó hidegben tárgyal, telefonál a tsz-elnök, keveri a moslékot a háziasszony. Takarékoskodnak az olajjal, a tüzelővel a villannyal. Nem gyújtanak be, mondván: az ember úgyis járkál, mozog, következésképpen nem fázik. Mindig a túlzsúfolt SZTK jut rögtön eszembe, ahol derekukat tapogatva, botra támaszkodva fél napokat várnak görbécske, sokszoknyás parasztasszonyok, mikádós öregemberek a reumatológusra. Nemrégiben Pálfán találtam egy három- és egy ötéves kisfiút ágyban — délelőtt tízkor. A hideg szobában a dunna alatt kuksoltak. Húsz-harminc év múlva vajon megérzik-e ízületeikben az egykori hideg reggeleket? A mai, sokszor többszintes parasztházak egy részében szomorúan groteszk a használaton kívüli fürdőszoba, a szifonos vécét helyettesítő hátsó udvari mellék- helyiség, az olajkályhát, sparheltot borító gazdagon hímzett kalocsai terítő. A parasztember természetétől fogva takarékos. Ha nem így lenne, a mai magyar falu még mindig a régi oszlopos, tor- nácos képét mutatná, nem kellene garázsfeljárókat építeni, s a takarékszövetkezetek sem számolhatnának be örvendetesen gyarapodó betétállományról. Korholjuk, de azért megértjük a didergő parasztembereket. Megértjük, mert aki a majdnem semmiből teremtette meg a mindent, az már apró gyerekkorától fogva a hideghez, a hátsó udvarhoz szokott és még mindig nehezen tudja elfogadni a kényelmet. Úgy érzi, hogy a lyukas pacskert nem eldobni, hanem megfejelni kell, az új ruhát szekrényben tartogatni, a hasznavehetetlen szerszámot pedig a padlásra cipelni. Érdemes körülnézni az olyan falusi portán, ahol a tulajdonos halála után az örökösök szétbontják az ágyat, kipakolják a komódot. Tömve a fiók, sárgult lepedők alatt a vastag takarékbetétkönyv, s a rokonság csodálkozik; foltozott ruhában járt szegény, s még a húst is sajnálta magától. De hát csak falun van így? Korántsem. <4 városba költözött gyerekek, unokák jó része magával hozta régmúlt idők szokásait. Ablakunkból háromszintes alpesi házra látunk, ahol esténként csupán egyetlen ablak világít: alig fél négyzet- méteres apró lyuk, a falusi kis konyha városi változata. A jómód gyermekbetegsége. A tárgyak túlélnek bennünket. Természetes, hogy a szülők, a nagyszülők anyagi lehetőségeik szerint igyekeznek gondoskodni arról, hogy utódaik normális emberi körülmények között kezdjék az életet. Mindez rendben is van akkor, ha önmaguk sem mondanak le a legelemibb szükségleteikről. Ha megtanulják, hogy hol az a határ, amikor már mondhatják: elég volt, dolgoztunk már annyit, hogy levehetjük a térítőt az olajkályháról, s a tizenötös égőt hatvanasra cserélhetjük. A művelődési házakban egymást érik az ismeretterjesztő előadások. Akit érdekel, megtudhatja, hogy mit használjon a szőlőjében rézgálic helyett, diaképeket láthat az egyiptomi piramisokról, hallgathatja a táncdalénekesek legújabb érzelgős dalait, megtanulhat szőni, hímezni, galambászni, s a népművészet mestereinek segítségével ugrás táncot járhat. A rádióban, a televízióban egymást érik a szép magyar beszédet népszerűsítő előadások, lassan már mindenki tudja, a fisz- hangot adekvátan értelmezni, s különbséget tenni a d-moll és a C-dúr között. Esti főműsorban lassított felvételen mutatják be, hogyan kel a bábból a lepke, s hogy milyen ősi sportokat űznek a japánok. Szó sincs róla: ezekre a dolgokra is kíváncsiak vagyunk. Különösképpen igényeljük azokat a tv-játéko- kat, ahol képi megfogalmazásban egyetlen este „elolvashatjuk” a világirodalom valamelyik klasszikus remekét. De vajon azokat a didergő és vakoskodó embereket — akiknek gyakran egyetlen szórakozása az esti 'televíziónézés — nem lehetne-e kellő tapintattal és figyelemmel szinte észrevétlenül megtanítani — önmagukra ismerni? D. VARGA MÁRTA Kajdacson időt, uj követelményekkel. Végül úgy döntött a párttagság és a vezetőség, hogy fél év után mindenkinek a munkáját értékelni kell. Tehát mindenkit elfogadtunk úgy, ahogyan volt, és megfogalmaztuk a termelési célokat. Az értékelésre sor került, voltak dicséretek is, kritikák is, akit megbíráltak, nyilván nem örült annyira, de kénytelen elfogadni. Nyugodtan mondhatom, már nem fél senki. Egy nyelven beszélünk. Háromnegyed év alatt nem tudtunk mindent megváltoztatni. ez természetes. Van bérfeszültség, és más gond, de lehetőség is a továbblépésre. Ismét az elnöktől kérdezem : — .Anyagilag milyen volt a helyzet március 5-én, amikor megválasztották ? — Szanálni nem kellett, de a veszteség megszüntetésére kaptunk egymillió 800 ezer forint vissza nem térítendő állami támogatást. Ügy tudtunk létezni ebben az esztendőben, hogy föl kellett vennünk 12 millió forint hitelt, amiből 10 millió üzemvitelre ment el. Örömmel mondhatom. ezt már mind visszafizettük a banknak. Jelenleg úgy állunk, hogy a biztonsági alapra félmillió forintot tudunk tartalékolni, fejlesztési alapra pedig 700 ezret. Szövetkezetünk bruttó jövedelme 12 és fél millió forint körül lesz, tavaly csak ötmillió volt. Búzából és kukoricából az eddigi legmagasabb átlagtermést értük el a szövetkezet fönnállása óta. A tejtermelés 40 százalékkal emelkedett az idén, 3100 liternél valamivel több a hozam, 200 tehénnél. Több a si-'! lótakarmány és húsz vagonnal több a lucerna is, mint az előző évben. A sertéshizlalást sokkal jövedelmezőbbé tesszük a férőhelyek felújításával. Két hizlaldánk van ■ Kiskajdacson, ezek még a szövetkezet megalakulásakor épültek. Kőműves és ács szakembereink az utolsó munkákat végzik a felújításon, december 15-ig elkészülnek a megszépített épületek. Fűthető lesz a hizlalda és melegpadlós, teszünk bele önetetőt, önitatót. Elmondhatom még, hogy az őszi vetést időben elvégeztük és jelentős fajtafelújítást hajtottunk végre. Az alapműtrágya kint van a földben minden táblán, ez sem történt meg azelőtt soha. — Észrevehetően megváltozott az emberek munkakedve? — Biztos, hogy van változás. de még sok a tennivalónk a rendteremtésben. Nagy mulasztásokat kell pótolni. A jövőre vonatkozóan a legfontosabbak: ágazatonként készítünk tervet, lesz premizálás és minden vezető önállóságot kap. Elválik majd, ki alkalmas közülünk vezetőnek. — Vaszari elvtárs, milyen érzés elnöknek lenni fiatalon, ilyen nehéz körülmények között? — Mit mondhatnék? Jó is, rossz is. Kilenc év óta vaVaszari István gyök a szövetkezetben, ismerem. amit csak ismerni lehet, ezért tudtam vállalni. Az ellenőrző bizottság elnökét, Pétersz János ácsot Kiskajdacson találtuk meg, a hizlaldák munkáinál. Feltűnően szép a kifutók kerítése is, nemcsak a mennyezeti faburkolat, amivel melegebbé tették az épületeket. Helyi termésű akácfát használnak. Pétersz János hosszú évek óta viseli az ellenőrző bizottsági tisztséget, megvan a határozott véleménye minden fontos kérdésről. Megmondja őszintén, hogy a keresetek nem rosszak a szövetkezetben, nem olyanok, mint amilyennek kívülről látszik az egész gazdaság. Sok a tennivaló egyébként a gazdasági élet normalizálásában, a szervezésben, a szakszerűség minden területen való hiányPétersz János tálán megvalósításában. Ö is azt mondja, amit már hallottuk korábban, hogy kevés a jó szakvezető Kajdacson. Vissza akarják szerezni a tsz becsületét, ne féljenek idejönni munkát vállalni olyan fiatalok, akikre feltétlenül szükség van a továbbjutáshoz, a teljes kibontakozáshoz. GEMENCI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY Geresdi József
