Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
1977. december 3. ífeptUSÁG 3 Pályakezdés — diploma nélkül Sokat foglalkozunk a témával, mert sok a képesítés nélküli pedagógus, még a körzeti iskolákban is. A képesítettek hiánya különösen problémát jelent, ha olyan sokféle gyerek van egy iskolában, mint iNagymónyokon. A tagiskolában, Váralján csak alsó tagozat működik. A központiba járnak a nagy- mányoki gyerekek, a nevelőotthon, a hétközi diákotthon lakói és mindazok, akik a környező kis településekről járnak be. Harminc pedagógus dolgozik itt, öt a tagiskolában. Az alsófokú oktatási intézmények és a könyvtár közös igazgatás alá tartozik. A fenti létszámban nem szerepelnek mások, csak akik az általános iskolában tanítanak. Meddő volt az állások meghirdetése éveken keresztül, de még a remény is, hogy Nagymányokra szakképzett pedagógust kapnak, mert szolgálati lakást nem ígérhettek. Van lakás, teremthettek is megoldásokat, de ezek száma véges és mindegyik lakásban laknak már. Maradt megoldásnak, amit Nádasi József igazgató évekkel ezelőtt kezdett el. Képesítés nélkülieket toborozni, a helybeliekből vagy a környékről, olyan fiatalokból, akik rátermettek, tanulni nemcsak hajlandók, de akarnak is. Lakás nem kell, mert közel élnek, többnyire a szüleikkel együtt. 'A megoldásnak előnye az is, hogy a felvettek többségét ismeri a tantestület, mert itt végezték az általános iskolát. 'Nyolcán vannak képesítés nélküliek, de valamennyien tanulnak már, jövőre többen végeznek is kifeülük. A beiskolázásnál figyelembe tudták venni az iskola speciális igényeit éppúgy, mint a jövő követelményeit. Csak egy példa: a bajai tanítóképzőbe hárman járnak, az új tantervnek megfelelően másmás speciálkollégiumra. Kovácsné (Nyakas Mária, 1973-ban kezdte Váralján, mindjárt érettségi után, a következő tanévben került be az anyaiskolába. Győrén laknak. — A kezdet félelmetes volt. A felvételem másnapján reggel nyolckor egy kolléga bevitt a nyolcadik osztályba, bemutatott, azután otthagyott. Azt sem tudtam, mit kezdjek magammal hirtelen, de hamar megbarátkoztunk. Most már — igaz negyedéves vagyok — semmiképpen nem mennék át nappali tagozatra. — Milyen segítséget kapott a tantestülettől? — Mindenki segít nekünk és ez nagyon jó. Helyzeti előny, hogy ismerjük á gyerekeket, és a szüleiket is, könnyebben építünk ki jó kapcsolatot velük. Krosz Lőrincné Krämer Margit, 1974 óta tanít alsóban és felsőben is német nyelvet. Nagymányoki. — Mindig pedagógus szerettem volna lenni. A tanácsnál kezdtem el dolgozni, közben született két gyerekem, igénybe vettem a gyerekgondozási egy részét is. Amikor döntenem kellett, hogy tanácsakadémiára megyek vagy máshova, azt választottam, amit mindig is szerettem volna csinálni. Mi részt vettünk augusztusban egy előkészítő tanfolyamon. A legtöbb segítséget az osztályfőnöktől kaptam. Nekünk nincs saját osztályunk. — Mennyivel lett kevesebb a fizetése? — Ezerkétszáz forinttal, de mostanra ez a különbség már kiegyenlítődött. 'Bedéné Végvári Éva harmadik éve tanít. Mázaszász- várról jár be dolgozni. Matematika-kémia szakos. — Kaposváron a gimnáziumban csodálatos matematika-tanárnőm volt. Ha ő nincs, talán soha nem leszek tanár, de matekszakos biztosan nem. — Miért nem ment főiskolára mindjárt érettségi után? — Jelentkeztem, de a szüleimtől kaptam egy lengyel- országi utazást. Az indulás egybeesett a szóbeli felvételi napjával. Éretlen fejjel, az utazást választottam. Lindauer Zoltán másodikos a tanárképző főiskola biológia-testnevelés szakán. Hogy sikerült az iskolának „szert tennie” egy fiatalemberre, aki tanár akar lenni, az édesanyjának köszönhető, aki az iskola egyik igazgató- helyettese. — Másodikos gimnazista koromban gondoltam először arra, hogy pedagógus leszek. A pálya szeretetét természetesen a szülői házból hoztam magammal, ehhez jön még, hogy nagyon szeretem a gyerekeket. Ez az, amit természetesen mind a négyen elmondtak és azt, hogy jó a tantestület szelleme. Tavaly nem volt minden rendben a kollekívá- ban, de az idén már működik az „üzemi” demokrácia, szeretnek együtt lenni és dolgozni. A hátrányok mellett, ritkán mondjuk el a képesítés nélküliekről, hogy nem köny- nyű munka mellett tanulni, de a megszerzett diploma valamivel többet is ér, mint azé, aki nappalin végzi el a főiskolát, nevezetesen azzal, hogy ők kész pedagógusok, mire végeznek. Négyévi gyakorlat áll mögöttük, amit semmivel nem lehet helyettesíteni. A nagymányoki „nevelünk magunknak pedagógust” módszert ki lehet egészíteni, az önálló otthon megteremtésével is. Eddig heten vették, illetve veszik igénybe a pe- dagóguslakás-építési kölcsönt. IHÁROSI IBOLYA A feilődés áfa „A fejlődés jelenlegi intenzív szakaszában fokozódik a népgazdaság eszköz-'gényessége. Az új, magas műszaki színvonalú termelő létesítmények üzembe állítása, a régiek korszerűsítése egyaránt költséges beruházásokkal jár.” (Az MSZMP Központi Bizottsága 1977. október 20-i üléséről kiadott közleményből.) Jórészt objektív okai vannak az eszközigény növekedésének. A nyersanyagok beszerzési feltételei kedvezőtlenebbek, mint korábban, s a hazai alapanyagok többsége is drágább — nagyobb költséggel, mert nehezebb geológiai feltételek, termelési körülmények között — állítható elő. Azután: bizonyos fejlesztések elkerülhetetlenek, mert nélkülük megbénulna körülöttünk az élet. Ilyen az energiatermelés, a szállítás, az építőanyag-ipar, ezek azonban — technológiájukból követke. zően — nagy befektetést kívánó, eszközigényes területek, s ráadásul a kiadások megtérülése is lassú. A feladat mégsem kerülhető meg; lehetetlenné válna mind a személy-, mind az áruforgalom, s a külföldiek széles ívben kerülnék el — akár turistaként, akár tranzitszállítóként — hazánkat. Kétszeres áron vásároltuk Eszközigényes, köznapibban sokba kerülő beruházás az energiavezetékek, a kőolaj- és kőolajtermék-tárolók megépítése is, de szükség- szerű. Hiszen volt idő, amikor — tárolótér híján — eladtuk külföldre a fűtőolajat tavasztól őszig, télen meg vásároltuk, a szezonban kialakult kétszeres áron... Ugyancsak drágák a vízgazdálkodással összefüggő fejlesztések, de mi lenne nélkülük az intenzív mezőgazdasági termeléssel, az üdülőterületekkel, a növekvő városok vízellátásával? Mihez kezdene Kovács és Kiss állampolgár társunk a Zsigulijával, ha hiába állna oda a benzinkúthoz, közölnék vele, nem épült meg a termékvezeték, s a tárolótér, így kétszáz kilométeres körzetben ne is reméljen üzemanyagot? Mivel bizonyos területeken mind többe kerül az előrehaladás, kézenfekvő következtetés: rangsorolni szükséges a feladatokat, következetesen arra törekedve, hogy a ma beruházott tőke kamatai a holnapi kiadásokhoz teremtsenek egyre bővülő fedezetet. Odahaza, háztartásunkban mérlegelünk: az automata mosógép drágább, de többet tud, mint egyszerű «lődje, a kútból felhúzott vízért nem fizetünk, a vezetékből csörgőért igen. Mérlegel a népgazdasági irányítás is. Ha pénzt ad — és ad — az anyag- mozgatás korszerűsítésére, ■ami megintcsak eszközigényes feladat, teszi ezt azért, mert az így fölszabaduló emberekre más népgazdasági területeken van szükség, s mert mind kevesebben vállalják a hórukk-munkát. Nem sorscsapás A kiadások növekedése — az eszközigény fokozódása — törvényszerű, a gazdasági fejlődés mai szakaszának egyik ismérve. Nem sorscsapás, hanem kalkulálható tényező. A többért többet kell áldozni, de úgy, hogy a több a még több forrása legyen; jól kamatozzanak az eszközök. Számítások szerint — a sok közül az egyik lehetőség — a beruházások kivitelezési idejének húsz- százalékos csökkentése egyetlen év alatt 17—20 milliárd forint népgazdasági többlet- jövedelmet eredményezne. Sajnos, ritka kivételtől eltekintve, erre még csak számítások vannak; a tények adta igazolást kívánjuk, sürgetjük. VERESS TAMÁS Cipőt körültekintőbben választunk, mint szakmát? Gyerekek, szülők, vállalatok, igények Vannak jó példák ív. Póla Károly, a szakmunkásképző igazgatója: Az egyik érettségizett tanítványunk a szövőszakmát tanulja. Távlati terve, hogy textilmérnök lesz. Először nem vették fel. ö okosan kitanulja a szakmát. Tolnán, a gyárban örülnek neki. Biztos vagyok benne, .hogy ez a fiú a szakmunkás-bizonyítvány mellé megszerzi a diplomát is. Sok szakmában vártak az elmúlt tanévben érettségizett fiatalt. Nézzük a táblázatot: építőgépszerelőnek 12, ház. tartásigép-szerelőnek 19, elektronikai műszerésznek 7', irodagép-műszerésznek 6 fiatalt vártak. Erre 1977. március 24-ig öten jelentkeztek. — Hihetetlen lehetőség látszik Pakson a középiskolát végzettek előtt. Hegesztők kellenének. És valahol itt lehet a tévedés. Az atomerőmű építésénél nagyon jó, szinte mérnöki tudású munkásokra van szükség. Egy-egy varrat bevizsgálása nagyon szigorúan történik. Ebből adódik, hogy azokat a varratokat csak elméletileg és gyakorlatilag nagy tudású szakemberek végezhetik. Az idén már van két fiatalember. Ök jól számítottak, később a vállalat segíti őket, hogy üzemmérnöki diplomát szerezhessenek — mondja az igazgató. Egy kis statisztika saját tapasztalatomból. Nagy szó volt a 60-as évek elején, hogy érettségizett fiatalok ipari iskolába jelentkezzenek. A műszergyár tanműhelyének beindulásakor 28 középiskolát végzett fiatalt vettek fel, esztergályosnak, szerszámkészítőnek. Ma már a középvezetők zöme belőlük kerül ki a gyárban. Luspai József, Mercsényi József, Lohner Ede művezetők, Szilágyi László, Fáth János, Fetzer András gép. beállítok. S a munkások szívesebben dolgoznak velük, mint a közvetlenül iskolapadból kikerült mérnökvezetőkkel. A szakmák egyre képzettebb embereket követelnek. Ezért lenne szükség olyan fiatalokra, akik előtte már érettségiztek. Lehetőség van, Szekszárdon a tanulók korszerű kollégiumban laknak. Felvételünk az olvasószobában készült, az elsős épületié. asztalosokról. Az intézetben a hegesztőknek is korszerű műhely áll rendelkezésre. Csicsó Jenő munka közben. csak élni kell vele. A ten- gés-lengés helyett a szakma- szerzés jobb ötletnek látszik. BEFEJEZÉS HELYETT Mi leszel fiam? A kérdés végigkíséri gyerekkorunkat. A szokásos válaszokat mindenki ismeri: tűzoltó, rendőr, katona, mozdonyvezető, sofőr. Aztán hamar elérkezik nyolcadikban a félév. Most már tényleg és komolyan kell dönteni. Esténként ösz- szeül a család. Mi legyen a gyerekből? Nehéz a döntés. A gyereknek is van el. képzelése, a szülőnek is, de a pedagógus is tud javaslatot adni. Aztán a jelentkezési lapokra felkerülnek a választott szakmák. Ezek már egy életre szólnak. Várhatóan sok gyerek kénytelen mással megelégedni. A népgazdaság tervezése mást követel, mint az egyén érdeke. Ezen a téren a szigorú szükségszerűség uralkodik. Egyes szakmákban meghatározott létszámra van lehetőség. Ezért kell megfontoltan, körültekintően .választani. Ilyenkor tél elején az üzemek és az iskolák megkez. dik a pályaválasztási beszélgetéseket. A BHG-nál szívesen látnak minden általános iskolai osztályt. Rozsnyai Béla, az MMG oktatási előadója fáradhatatlanul járja az iskolákat. Megismerteti a gyerekekkel a választható szakmákat. A napokban számoltunk be a szövőszakmában az úttörők vetélkedőjéről. Beindult a gépezet, megkezdődött a pályaválasztás komoly, felelősségteljes szakasza. Szándékosan sokat foglalkoztunk a szülőkkel, de a sorozatban egyet sem szólaltattunk meg. Problémáikról, az esetleges hiányosságokról szívesen olvasnánk. I HAZAFI JÓZSEF Fotó: Bakó Jenő Bedéné Végvári Éva Kroszné Krämer Margit Kovácsné Nyakas Mária Lindauer Zoltán
