Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-03 / 284. szám

A fjÉPÚJSÁG 1977. december 3 CSAL ÍD - OTTHON Mivel büntetnek otthon ? Régebben egy józsefvárosi általános iskolában tanítot­tam. Ott és akkoriban a va­salózsinór volt a szülők leg­főbb büntetési eszköze. Hiá­ba, változnak az idők! Eb­ben a mai, műanyaggal át­szőtt korszakban már kevés családban található meg az igazi, jó vastag, bőr derék­szíj. A gyereket meg ugye, nevelni kell valamivel... így jött divatba a vasaló­zsinór. A vasalózsinór bizonyára a Józsefvárosban is kiment azóta a divatból, az akkori gyerekek is régen felserdül­tek. Uj szokások honosod­nak meg a nevelésben is. Maga a büntetés fogalma vi. szont megmaradt, hisz ez szocialista pedagógiánknak is fontos eszköze. A tóalmá- si gyermeküdülőben az or­szág sok részéről összegyűlt általános iskolások körében éppen erről kérdezgettem meg több tucat gyereket, hogy milyen vétségért bün­tetik meg őket otthon, és főleg, mi a büntetés módja. A két fő vétség, amit a gyerekek a leggyakrabban el­követnek, hogy visszafelesel­nek a szülőknek, nagyszü­lőknek, illetve nem mennek haza a megbeszélt időben. Gyakran kapnak . büntetést az egyes osztályzatért, ha kivonják magukat a házi­Nedvdús és ízletes lesz a felszeletelve kisütött hal, ha sütés, illetve panírozás előtt húsz percig hideg tejbe áztat­juk a szeleteket. Hagymás és gumós szoba­növényeink öntözésekor — amelyeken a hagyma vagy a gumó kilátszik a földből — ügyelni kell arra, hogy a víz a hagymát ne közvetlenül ér­je, mert akkor megrohad. Leghelyesebb, ha a cserép alá tett kistányérba öntjük a vizet. Ha cserepes növényeink földje nagyon kiszáradt, ak­kor helyes az egész cserepet pár órára vízbe állítani. így a növény kellően megszívhat­ja magát. A túlságosan ki­munkából, károkozásért az iskolában és otthon, vereke­désért, stb. Talán egy ki­csit kiábrándítóan hat azok­ra a pedagógus kollégáimra, akik az intődömpinggel pró. bálják megoldoni az iskolai fegyelmezési problémákat, de intőért nagyon ritkán kap­nak büntetést otthon a gye­rekek. Részlet egy párbe­szédből : — Mit mondanak, ha in­tőt kapsz? — Azt, hogy máskor ne csináljak ilyet, de nem bün­tetnek meg érte. A gyermeki vallomások szerint napjaink fő bünteté­si eszköze a televízió nézé­sétől való eltiltás. Első pil­lanatban nem tűnik túlzot­tan hatásosnak, de csak fel­nőttszemmel. B. Pista 14 éves: Hatodikos koromban nem mentem ki segíteni a szüleimnek a mezőre. Máig is emlékszem, milyen ' rósz. szül esett, hogy este nem nézhettem meg a filmet. Pista értelmes fiú. Most is rendszeresen segít otthon. Persze, nem a büntetés ha­tására, hanem okos belátás­ra. Ezt az intellektuális bün­tetést egyébként egy mér­nök házaspár találta ki. száradt földön a víz csak át­szalad, anélkül, hogy alapo­san átnedvesítené a talajt. Ha a leveshús nehezen fő, akkor tálalás előtt fél órá­val szeleteljük fel, és fedő alatt pároljuk. Ha sütés köz­ben úgy találjuk, hogy a hús kemény, akkor pár csepp ecettel locsoljuk meg. A túlkelesztett tésztát ke­vés tej és liszt hozzáadásával újra verjük fel. A nagyon megcukrosodott krémhez adjunk egy tojás sárgáját vagy szükség szerint fél tojás fehérjét, és jól ke­verjük el. • Zsír- és viaszfoltokat tisz­títhatunk alkohollal. Festék­folt eltávolítására is használ­Igen sok gyerek emlékszik vissza, hogy kiskorában mi­lyen gyakran verték: faka­nál, papucs, és az áldott szülői kéz osztogatta az ész­re térítő ütlegeket. Erősebb kínzóeszközök szerencsére már ritkán kerülnek beve­tésre. Egy kisfiú mesélte csak, hogy szíjjal verik, de neki mostohaapja van, és egyetlen osztálytársáról tud, akinek hasonló a sorsa. Ott részeges az apa, és válnak is a szülők. Minden családi kör — sa­játos alakulat, s benne a gyerek helye is. Csak ennek ismeretében lehetne mégha, tározni, hogy egy-egy bün­tetési mód mennyire hatá­sos, és mennyire humánus. A legfontosabb mozzanat, hogy a gyerek elismerje vét­kességét és igazságosnak tartsa a büntetést. A meg­ismétléstől való elrettentés itt már szóba sem jöhet. A szülő és gyerek közötti jó kapcsolat lehet a tett meg nem ismétlődésének az egyedüli biztosítéka. A gyerekek többnyire nem veszik fel tragikusan a bün­tetést. Az ellenőrzés követ­kezetlensége miatt. Elmesé­lik, hogy szüleik többnyire elfeledkeznek bevasalni raj­tuk, vagy nincs is módjuk rá. ATAXY! LÁSZLÓ hatjuk, de csak meleg álla­potban. A mazsolát, cukrozott gyü­mölcsöt lisztezzük meg, mi­előtt a tésztába bekevernénk, akkor nem ülepszik le. A tésztába csak akkor tegyük bele, ha már kidolgoztuk, mert különben a tésztát meg- szürkíti. Tojásfőzésnél a héj sokszor megreped. Ezt elkerülhetjük, ha a főzővízbe pár csepp ece­tet teszünk. Különlegesen finom íze lesz — húsételek mellé tá­lalt — kifőtt tésztának, ha a kifőzővízbe egy paprikát, paradicsomot, esetleg mind­kettőt teszünk. Áruvizsgálat Hétféle méz - négyféle minőség A mézről már az egészen korai történelmi emlékekben is szó esik, a régiek szerint ez az édes csemege gyógy­hatású. Mai kutatások iga­zolják ezt a tapasztalatot. A méz ugyanis biológiailag hatékony, tömény cukor­oldat. Egyik legfontosabb tu­lajdonsága, hogy a benne le­vő cukrot szervezetünk köny- nyebben hasznosítja, mint a répa- vagy nádcukrot, mert a méhek már elvégezték a cukor felbontásának első lé­pését. Emellett a mézben kü­lönböző vitaminok, enzimek és ásványi sók is vannak. A „Nagyító” októberi szá­mában található teszt tájé­koztat a mostanában árusí­tott, vagy a közeljövőben piacra kerülő mézekről. A laboratóriumban már meg­vizsgált mézeket kóstolás után értékelték, szavaztak állományukról, színükről, il­latukról és ízükről. Mind­egyik méz összetétele meg­felelt a szabványnak, az ér­zékszervi értékelés azonban nagy különbségeket fedett fel. Kiválónak a HíUlNGARO- NEKTÄR két termékét fo­gadták el, a Krémmézet és a Lépesmézet. A Krémméz ik- rás, kikristályosodott méz, 0,5 kg ára 16 forint; a 'Lépes­méz — melynek üvegében egy 113—Iß dkg súlyú lép- darab (méhviasz) is van, szintén félkilós csomagolás- bas, 33 forintba kerül. Jónak bizonyult a flakon­ban, üvegben stb. árult Ve­gyes virágméz (1 kg-ra szá­mított ára 33 és 50 forint kö­zött van), továbbá a citrom­olajjal illatosított Aromati- zált virágporos méz, amely­be kb. 10 százaléknyi virág­port keverték. Ebből 25 dkg 15 forintba kerül. Közepes a Natúr virágpo­ros méz, ára az előzőével azonos. Még megfelelőnek két mé­zet ítéltek, mindkettőt az illat és az íz hiányosságai miatt. Az importált szovjet méz íze számunkra szokat­lan, ott ugyanis a méhek a mienktől eltérő flóráról gyűj­tenek. A másik még megfele­lő a KOP-KA ÁFÉSZ Méh- pempős méze volt. A 3 dkg- os üvegcse ára 18 forint, ha kiszámítjuk — 1 kg ára 600 forint! R. P. CSAK HÁZIASSZONYOKNAK. Faliszőnyeg, falikép Akik faliszőnyeg készítésé­re vállalkoznak, nagy lyukú, műszálas szőnyegkongrét — és amennyiben subatechniká­val dolgoznak — vastag hor­golótűt vegyenek hozzá. Meg­jegyezzük, hogy felhasznál­ható hozzá nylonrafia is, amely könnyen mosható, ha­mar szárad. Ez esetben ele­gendő minden második lyuk­ba csomózni, mert a fonal terjedelmes, felduzzad. A fo­nal legyen egyforma hosszú, így lesz munkánk is szép, egyenletes. Kellemes színha­tást érünk el a fekete-fe­hér; piros-fekete; fekete-na­rancssárga; négerbarna-fehér színösszeállításban. Az itt közölt nagyon szép baranyai kompozíció valami­kor egy menyecske fejkötő- jét díszítette. Sugaras naptá­nyérra emlékeztető nagy vi­rág, tízágú csillag, félholdból kinövő sásleveles bokrok ad­ják e rendkívül gazdagon ta­gozott, érdekes elrendezésű minta szépségét. Az anyagot vonalazzuk be 10 x 10 centis kockákra, majd a minta felét próbáljuk meg előbb grafitceruzával felvá­zolni, ha sikerült, a másik fe­lét is, majd erőteljesen húz­zuk ki a vonalakat. Akik szeretnek hímezni, nagyon szép faliképet készít­hetnek. Ehhez legalkalma­sabb a 30 x 50-es méret, amelyhez jól megfelel a fe­kete klott vagy nehezebb se­lyem. A nagyobb felületeket lapos öltéssel készítjük, ame­lyeket mindenütt láncöltés vesz körül. Ugyancsak lánc­öltéssel készülnek a kacska- ringós vonalak, a vékonyab­bak esetenként száröltéssel. B. K. Egy szabásminta-két fazon Nyugodtan nevezhetjük szabadidő-öltözéknek a fér­fiaknak tervezett kényelmes felsőrészt, amely huzat-zub­bony szerepet tölt be. A zubbony anyagát az év­szaknak megfelelően válasz- szűk meg: tavasszal, nyáron kellemes a zefir, a vászon, a puplin, hűvösebb hónapok­ban alkalmas és divatos a flanell, a barhent, a jersey, a vékonyabb szövet. Az első modell négyszögle­tes kivágású, az ujja három­negyedes, a másik kerekített nyakú, elöl gombolt, rövid­ujjú, tűzéssel díszített, és ol­dalt slicceit. Alatta pulóvert, kihajtót nyakú inget lehet vi­selni. B. K. — AZ ÖTHUSZONHETES tolasson a külső „B” vágányra! A fénylő, holdsárga óra huszonkettő harmincat mutatott, az állomás kinézete alapján fél évszázados késéssel. Igaz vi­szont, hogy valóban fél tizenegy múlt egy perccel. A mozdo­nyok fehér, csillogó vízpáráját pöfögve törte át a szürke koromfüst. Ilyenkor remizbe tolatnak a pompázatos dízelek, s előkerülnek a nagy, lomha gőzmozdonyok. Aki éjszaka uta­zik, annak jó ez is. A gőz sistergett. Valaki kalapálta a kerekeket, úgy szólt mint egy bim-bam csengő. Újra a megafon. Az emberi hang megrezegteti a memb­ránt, a rezgés végigfut a drótokon, aztán túloldalt megszólal a géphang. Már csak a fémlap rezeg, különböző kilengéssel. Nehéz eldönteni, melyik emberibb: ez vagy az álmos szol­gálatos unott szövege: — Az öthuszonhetes tolasson már a külső „B” vágányra! — Hát kedves Máriám, én most elmegyek — szólt a Bácsi. — Tudod, a munka. Kell az erő, a pihenés. Utazz jól, kérlek szépen. A kezedet csókolom, kérlek szépen. És megcsókolta az arcát. iA Bácsi micisapkát viselt, s alatta akkora orrot, hogy melegházi uborkának is bevált vol­na. Ez az orr azonban nem zöld, hanem szederjes színű volt. — Vigyázz Marikára! — mondta az anya, és arcán a kez­dődő ráncok elmozdultak. — És ne csak ilyenkor légy kedves hozzá. — Máriám, hogy mondhatsz ilyet! Igazán te is tudod, a mi családunkban sosincs egy hangos szó — üvöltötte a Bácsi. — Persze anélkül nincs, kérlek szépen, hogy az ember néha ne legyen mérges, ugyebár. Megmondtam a kislányod­nak: a barátnőit, meg a fiúkat nem hozhatja föl. Az meg igazán természetes, hogy hetente egyszer van fürdés. Mi is csak szombaton fürdünk. Az asszony bólintott. Ismerte a bátyját, de még mindig ez volt az olcsóbbik megoldás. Az olcsóbbik pokol. A Bácsi, meg a kínai selyempongyolás felesége a svéd mixelőgéppel. — Nem tudom, mikor jövök újra. Nehéz már nekem a vonatozás. — Ugyan Mária, hisz ez a legszebb kor, a második viru- lásod — nevetett a Bácsi harsányan, göcögősen. — Biztos valami legény van a dologban! Ki tudja, mit csinálsz te Nagykanizsán? Látszott, hogy a pokolba kívánja őkét, idegesen topogott a mehetnéktől. — Jojcakát — mondta, aztán hangosabban. — Mék aludni. 'Félútról visszaszólt: — Marikám, aztán siess haza, nem bertákolhatlak hajnalig, holnap megint vár a munka. Mind a ketten tudták, hogy a Vak egérbe indul, várják a haverok, azért siet. Sokáig jöttek, míg ideértek. A vonat egészen kint állt meg. Útközben csend volt, az épület zaja sem hallatszott idáig. Nagy, barna vagonok siklottak puhán. Néha összekoc­cantak, ilyenkor csattant az ütköző, majd remegés futott végig a soron. Olyan volt az állomás, mint a vattába csomagolt kará­csonyi díszek. Föl lehetne aggatni a MÁV karácsonyfájára. — Marikám, haza kell menned — mondta Mária, és megsimogatta a lány arcát. — Anyu, csak pár percig hadd maradjak! Nézte a lányát. Nagyon hasonlított hozzá. — Tudod, hogy nem bánom, de minek? A vonat akkor is elmegy, ha nem ácsorogsz itt. Marika hangja megkeményedett: — Nem a vonat miatt akarok maradni! A csendbe újabb vagonok csattantak bele. Egy kései ré­szeg ment át a hídon, léptei kopogtak a deszkán. Halkan énekelt valamit, halkan és borzasztó hamisan. — Tudom, nehéz a Bácsival... — Nem anyu, igazán. Hisz szívességből teszi... Igazán annyi mindent szerettem volna elmondani neked! , —Hát beszélj, kislányom! Hallgattak, fogták egymás kezét. — A fiúkkal hogy állsz? Marika arcán kis mosoly szaladt át: — Az a baj, hogy állok. — A múltkor írtál valamilyen Feriről. — Ó. az a múltkor már egy éve volt! — De hát azért kell valaki — nézett rá Mária. — Talán más lenne... Ha apád élne... Elrobogott egy vonat, nagy sárga ablakai egymás után villantak fel előttünk, mint valami öreg mozifilmen. A sze­relvény végére csatolt mozdony ablakán egy olajos arcú fi­gura könyökölt ki, a vajas kenyér utolsó morzsáit gyűrte le. A kezében lévő összegyűrt szalvétával megcélozta a sín mel­lett baktató kopasz vasutast, de nem talált. — Figyelem, 'figyelem — mókázott Mária. — A második vágány mellett tessék vigyázni, a második vágány mellett vonat halad! Emlékszel még?... Meg arra", hogy: figyelem, figyelem, szolgálati közlemény. Józsi, keres a feleséged! — Anyu, ne menj el! — Rám hasonlítasz. Sajnos. Emlékszem, mikor kicsi vol­tál, mindig sírtál, ha valakit kikísértünk az állomásra. El akartál menni vele, legalább a^ első megállóig. Egy postás gyalogolt el mellettük nagy csomaggal. Arról énekelt, hogy régi mániája végighasalni a Stefánián. Lába alatt ropogott a sóder, megbotlott, csúnyán káromkodott. — Anyu — súgta Marika —, olyan sokat szeretnék be­szélni veled. — Kislányom — mondta Mária —, ne sírj! Hamarosan eljövök, s meglátod, akkor tovább maradok. Ha meg befeje­zed az egyetemet, úgyis hazajössz... Bement a fülkébe, körülnézett. Szemben egy kopasz, idősebb férfi valamilyen újságot olvasott, időnként fölneve­tett, kotkodácsolva. Úgy nézett ki, mint Benito Mussolini holdfogyatkozáskor. Egy fejkendős néniké már szétterítette tucatnyi réklijét, elhasalt a pádon. Át fogja aludni a hosszú utat, és remélhetőleg hortyogni fog. IA mozdony rövidet sipított, s váratlanul elindult. Korán van, villant át az aszonyon, el sem búcsúztunk. Szegény Marika. Marika a peronon kísérte a vonatot. A szerelvény lassan döcög, míg be nem ér az állomásra, majd csak ott gyorsít. Addig lehet mellette jönni, integetni. A kislány óvatosan lép­kedett a sínek mellett, kezét félszegen tartotta, és kicsit mosolygott. — Marikám, kislányom — suttogta Mária. A szavak ke­rek ködfoltot festettek az üvegre, Marika nem hallotta őket, csak azt látta, hogy az anyja mond valamit. A vonat hirtelen felgyorsult, Mária az ablakhoz kapott, hogy lehúzza. A kopasz felmordult: — Ne nyissa ki, árt az asztmámnak! — A... kislányom — mondta, aztán csendesen leült az elvásott bőrülésre. — Majd találkoznak újra — mondta á férfi. — Ebben a nyavalyában mindig mindenki találkozik. A SZERELVÉNY már kint járt a nyílt pályán, alig lát­szott. Marika elindult, leszegte fejét, bámulta a nagy darab kavicsokat. A vonat messziről, diadalmasan füttyentett egyet: tu-tuuu. A megafon is újra reccsent, Marika azonban már messze járt. Csak a rekedt orrhangot hallotta értelem nél­kül: jou-jou-jou, jou-jou. Szántó Péter:

Next

/
Oldalképek
Tartalom