Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-23 / 301. szám

XXVII. évfolyam, 301. szám ÁRA: 0,80 Ft 1977. december 23., péntek Mai számunkból PAKS LEGÉGETŐBB GONDJAI (3. old.) A KORONA ÉS A KORONÁZÁSI ÉKSZEREK (3. old.) ÉPÜL-E NAPERŐMŰ MAGYARORSZÁGON? (4. old.) BENÉZTEM A KÖNYVESBOLTBA (3. old.) J Folytatás - magasabb szinten A VÁLLALATOK munkája többféle szempontból értékelhető. A legkorszerűbben úgy, hogy az eredmé­nyeket nemcsak az előző évekhez és a tervhez, hanem ahhoz is hasonlítjuk, hogy a megrendelők szükségleteit mennyire elégítették ki és a reálisan elérhető eredményt mennyire közelítették meg. A tényleges vállalati telje­sítmények és a még jobb gazdálkodással elérhető szint közötti távolság „áthidalásához” elsősorban a vállalati belső tartalékok felkutatása és hiánytalan kiaknázása szükséges. E „belső tartalékok” lényegében mindig valaminek a kihasználatlanságát jelzik. Például a munkaidő vagy a gépek nyilvánvaló vagy rejtett kihasználatlanságát. A nyilvánvaló veszteség az, ha munkaidőben áll a gép, a rejtett az, amikor például a működő gépen nem olyan korszerű, értékes, jó minőségű termék készül, mint amilyen készülhetne. Az efféle veszteségek felszámolására az adott gyár munkásai, brigádjai, alkalmazottjai szorosan vett mun­kaköri kötelességükön felül is sokat tehetnek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére indított szocialista munkaverseny gazdag eredményei pontosan megmutatták a munka­verseny, a szocialista brigádok felajánlásainak jelentő­ségét — éppen a belső tartalékok feltárásában is. A JUBILEUMI munkaverseny felajánlásainak túl­nyomó része ráadásul nem is egyszeri eredményt ho­zott, hanem tartósan alkalmazható műszak-szervezési intézkedések, munkafogások, megoldások alapjául szol­gált. Sokfelé a munkaverseny a tartós és régóta hiá­nyolt gyümölcsöző együttműködést alakította ki olyan vállalatok, ágazatok között is, ahol „hivatalból” már régóta — sikertelenül — igyekeztek a kooperációt tö­kéletesíteni. A héten az új versenyre hívó szó Angyalföldön, a Láng Gépgyár munkásai körében hangzott el. A foly­tatásra buzdító felhívás a legmegfelelőbb időpontban látott napvilágot; ismeretessé váltak a népgazdaság jövő évi tervének irányelvei, és ennek nyomán a vál­lalatok, ágazatok már pontosan tisztázhatják 1978. évi feladataikat: kiegészítve, kiigazítva korábbi elképzelé­seiket. A vállalati kollektívák tehát már a végleges ter­vek tudatában készülhetnek fel az új versenyszakaszra, mérlegelhetik, hogy az adott vállalati terv mely cél­jainak teljesítéséhez szükséges hozzáadni a munkaköri kötelességen felüli tudást és akaratot. A belső tartalékok feltárásának gyorsasága, az egyének, brigádok kezdeményezőkészsége, lelkesedése pontosan sohasem tervezhető. Számíthatnak a tervezők persze erre az erőforrásra is, de csak a tervek túltelje­sítésének lehetőségeként. A túlteljesítés mértékét a munkaversenyben részt vevő százezrek lendülete, mun­kaszeretete, akarata szabja meg. Ez az, amit 1977-ben is, szerte az országban a gyárak, közlekedési és keres­kedelmi vállalatok, az állami gazdaságok és termelő- szövetkezetek kollektívái hozzáadtak a tervekhez. Száz­féle módon, tízezernyi alkalmat találva ahhoz, hogy a tervezők, vállalati vezetők elképzeléseihez hozzáadják saját leleményességüket, hozzáértésüket. A verseny ma már nehezebb. Egyre kevesebb az olyan munkahely, ahol a jobb eredmények eléréséhez elégséges lenne pusztán a nagyobb mennyiség: a több darab, tonna, méter. Mindenütt az egész gazdálkodás minőségének javítása a legfontosabb feladat: az újdon­ságok gyors bevezetése, a költségek leszorítása, a ter­mékek műszaki színvonalának emelése, az idő jobb ki­használása, stb. Ezekben az években a gazdaságfejlesz­tés célja: „felsőbb osztályba” kerülni. (A közepesen fej­lett országok sávjából a magasabban fejlettek alsóbb régiójába.) 'Nyilvánvaló, hogy — miként a sportban — a gazdaságban is, a „felsőbb osztályban” másképpen kell versenyezni. A FOLYTATÁS tehát, egyre inkább, egyre több he­lyen a „versenyt, de magasabb szinten” követelményét írja elő. Ahol a következő napokban, hetekben elfogad­ják majd az angyalföldi munkások „kihívását” — erről a követelményről el ne feledkezzenek. A munkaver­seny, a felajánlások sikere, mindenütt, csakis ezzel együtt válhat teljessé és időszerűvé. GERENCSÉR FERENC 131 kérdésről 142 felszólalás és 256 határozat Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaka befelezte munkáját Az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaka csütörtökre virra­dóra New Yorkban befejezte munkáját. A több hónapon keresztül tartó tanácskozás- sorozat eredményeit össze­gezve Lazar Mojszov, az ülés­szak jugoszláv elnöke, el­mondta, hogy a napirendjén 131 kérdés szerepelt; 142-en szólaltak fel az általános po­litikai vitában, köztük hét ál­lamfő, hat kormányfő és 115 külügyminiszter. A közgyű­lés 256 határozatot hozott, ezek közül 161-et egyhangú­lag, ellenszavazat nélkül, „ vagy közfelkiáltással foga­dott el. Lazar Mojszov előtt a zá­róülés utolsó felszólalójaként Andrew Young, a házigazda. Egyesült Államok ENSZ- képviselője mondta el beszé­dét. A most végétért ülés­szakot „több szempontból is évek óta a legkonstruktí­vabbnak” nevezte. Rámuta­tott, hogy a világszervezet „gyakorlatilag egyhangúlag támogatásáról biztosította a dél-afrikai nép felszabadítá­sának ügyét”. • A Közel-Keletről szólva Szadat Egyiptomi elnök kez­deményezéseit a szeparatív tárgyalásokat előtérbe állító amerikai álláspontnak meg­felelően „a modem diplomá­ciatörténet egyik legbátrabb lépésének nevezte”. Young újból vitatta a közgyűlésnek a Közel-Keletre vonatkozó, egyébként nagy többséggel elfogadott határozatait, mivel azok — állítása szerint — nem tükrözik a térségben a közelmúltban végbement „re- ménytkeltő” változásokat. El­ismerte ugyanakkor, hogy a világszervezet, mint testület, továbbra is fontos és konstruktív szerepet játszik a Közel-Keleten. Tanácsülés Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Ez évi utolsó ülését tartot­ta meg Dombóvár város Ta­nácsa. A tanácsülést Brunner Vince elnökhelyettes vezette, s azon részt vett Gyuricza István, az MSZMP városi Bizottságának első titkára. A tanácsülés egyebek kö­zött a város 1978. évi költség- vetési tervezetét tárgyalta meg és hagyta jóvá. Több ta­nácstag élt azzal a lehetőség­gel, hogy kérdéseket tegyen fel egyes tervszámokkal kap­csolatosan és javaslatokat te­gyen a város fejlesztése ér­dekében. Jó szándékú és az ügyet előrevivő vita után jóváhagy­ták a város közel 100 millió forintos költségvetését, amely duplája Dombóvár város „el­ső” költségvetésének, melyet 1970-ben hagyták jóvá. A most jóváhagyott fej­lesztési alap nyolcvankilenc­millió forintos összege pedig nyolcszorosára nőtt a város­sá nyilvánítás óta. A fejlesz­tési alapból beruházásra jö­vőre hatvanegy millió forint jut, melyből folytatják a cél- csoportos lakásberuházást, az út, csatornázás és vízellátás fejlesztését, valamint befeje­zik az új művelődési otthon építését. A számvizsgáló bizottság ellenőrizte a terveket és azt állapította meg, hogv azok csak olyan feladatokat tar­talmaznak, amelyek a tanácsi hatáskörbe tartoznak és a la­kosság érdekeit szolgálják. MAGYARSZÉKI ENDRE Teljesítették a tervet (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Tolnai Gép- és Műszer­ipari Szövetkezet december 20-án teljesítette az 1977. évi teljes termelési tervét. A tervelőirányzat 102 millió fo­rint volt. Az év hátralévő időszakában várhatóan to­vábbi 4 millió forint értékű terméket állít elő és értéke­sít a szövetkezet. A négymil­liós többlettel exporttervé­nek teljesítését kívánja növel­ni. SCHÄFFLER ÁDÁM Ügyes kéznek, jó szerszámnak engedelmeskedik a mű­anyag... Társult miianyagosok A gazdasági okok paran­csolnak. A sokszor életkép­telen munkahelyekre meg­születik a döntés: felszámol­ni. Ezt parancsolja mindenütt az ésszerűség, gazdálkodá­sunk, és ezen keresztül mind­nyájunk érdeke. Mégis — ezek a részlegek, kisüzemek — embereknek, az ottani dolgozóknak esetleg hosszú éveken át munkahelyet je­lentettek, ahol becsülettel dolgoztak. Ezért aztán — az okos, mérlegelő döntés — és nem utolsósorban a felszá­molás mikéntje nem közöm­bös... A közelmúltban szűnt meg a Bátaszéki Építőipari Szö­vetkezet, annak műanyag­részlegével együtt. Tulajdon­képpen fúzió, egyesülés tör­tént a fémiparival. És a műanyagrészleg így nem szűnt meg. Szükség van termékeikre, a különböző méretű műanyag vezetékek elágazóira, csövekre. Az eddigieknél kedvezőbb körülmények közé került a részleg. Dolgoznak tovább — ha új „cégér” alatt is... Kóterújbó! — korszerű kisüzembe Foto: Gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom