Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-23 / 301. szám

2 ‘WéPÚJSÁG 1977. december 23. Rendelet a szeszesital-értékesítés korlátozásáról Aláírták a magyar-szovjet árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: Moszkvában csütörtökön ünnepélyes keretek között írta alá dr. Bíró József ma­gyar külkereskedelmi mi­niszter és Nyikolaj Patoli- csev, a Szovjetunió külke­reskedelmi minisztere az 1978. évi magyar—szovjet árucsere-forgalmi jegyző­könyvet. A jegyzőkönyv az 1975 decemberében aláírt öt­éves — 1976—80-ra szóló — magyar—szovjet árucsere­forgalmi megállapodás, vala. mint más gazdasági egyez­mények előirányzatai alap­ján szabja meg a jövő évi áruszállítási programot. Az előirányzott árucsere-forga­— Az 1978. évi árucsere­forgalmi jegyzőkönyv előké­szítése során arra töreked­tünk, hogy az országaink párt. és állami vezetőinek találkozóin elfogadott és az együttműködésünk fejleszté­sét meghatározó elveknek megfelelően. az érvényes egyezményeknek a jövő évre előirányzott kiviteli és beho­zatali terve alapján bizto­sítsuk a külkereskedelmi forgalom kölcsönös bővíté­sét, elősegítsük az országa­ink közötti munkamegosztás elmélyítéséi. A munka során nagy figyelmet fordítottunk az elmúlt évek tapasztala­taiból származó következte, tések érvényesítésére, a problémák megoldására. — A Szovjetunióval folyta­tott külkereskedelmi kapcso­latainkat nem átmeneti kon­junkturális érdekek határoz­Az új-belgrádi „Száva” kongresszusi központban csü­törtökön délelőtt ülést tar­tott az európai biztonsági és együttműködési találkozó 2 számú szerkesztő bizottsága, s ezzel befejeződött a 35 or­szág nagyköveti szintű ta­nácskozásának október 4-én kezdődött első szakasza. A találkozó most 25 napra meg­szakítja munkáját, s a kül­döttségek január 17-én ül­nek ismét tárgyalóasztalhoz. A résztvevők eddig hasz­lom meghaladja a 4,2 milli­árd transzferábilis rubelt, szemben az ez évi 3,7 mil- liárddal. Az Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa között épülő gázvezeték el­készítésében történő magyar részvétel tovább növeli az árucsere-forgalmat, ezzel az együttes érték mintegy 4,4 milliárd rubel. Mint dr. Bíró József, az MTI moszkvai tudósítójának adott nyilatkozatában alá­húzta, az új jegyzőkönyv a kétoldalú külkereskedelmi kapcsolatok sokoldalú, ered­ményes fejlődése tükrözi, elősegíti a kölcsönös lehe­tőségek továbbfejlesztésének kimunkálását. zák meff Népgazdaságunk termelési és külkereskedel­mi szerkezetében meghatá­rozó szerepe van a Szovjet­uniónak, mint a magyar ter­mékek importőrének és mint a számunkra szükséges nyersanyagok, gépek, energia szállítójának. A magyar népgazdaság je­lentős fejlesztési programjai ilyen nagy mértékben csak a magyar—szovjet külkeres­kedelmi kapcsolatok megfe­lelő fejlődése útján valósít­hatók meg. Gondolok itt pél­dául járműiparunk fejleszté­sére, vagy a timföldtermelés és az alumínium-hengerdei, valamint az úgynevezett to­vábbfeldolgozó magyar ka­pacitások megteremtésére. A megállapodások eredménye­ként például 1978-ban a kü­lönféle típusú Ikarusz autó­buszokból több mint hatezret nos és konstruktív munkát végeztek, feladataik jelentős részét megoldották, összesen 44 plenáris és 151 bizottsági ülést tartottak. Átfogó vitát folytattak a helsinki záró­okmány végrehajtásáról, és sokoldalúan tanulmányozták, hogy milyen lépéseket kelle­ne tenni e hosszú távú ak­cióprogram még teljesebb gyakorlati érvényesítéséhez. Ennek jegyében mintegy 100 javaslatot terjesztettek elő, s mindegyiket megvizsgálták. szállítunk a Szovjetunióba. Szállítunk továbbá 30 500 db autóbusz és trolibusz hátsó hidat, jelentős mennyiségű garázsberendezést, 95 millió rubel értékű tartalék alkat­részt az autóbuszokhoz és a hátsó hidakhoz, 410 ezer készlet részegységet a Lada típusú gépkocsikhoz. Ennek fejében a Szovjetunió szál­lítja a magyar szükséglet túl­nyomó részének kielégítését biztosító, 38 500 személygép­kocsit — ennek 90 százaléka a Lada különböző típusaiból kerül ki — továbbá több mint hatezer különféle típu­sú tehergépkocsit, több száz egyéb haszonjárművet és a hozzájuk szükséges tartalék Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter a megállapodásról a követ­kezőket mondotta: — A most aláírt dokumen­tumra tulajdonképpen igen szerény elnevezés a jegyző­könyv: ez nagy fontosságú megállapodás országaink, kormányaink között. Fontos­sága nemcsak abban van, hogy komoly anyagi érték­ről van szó benne, hanem abban is, hogy politikai je­lentőségű dokumentum, amelynek végrehajtásán a szovjet és a magyar dolgo­zók milliói munkálkodnak majd. — A most aláírt jegyző­könyv különleges vonása, hogy az áruforgalom a két ország közötti kapcsolatok történetében most először haladja meg a négymilliárd rubel értéket, eléri a 4.4 milliárdot — ez óriási ösz­E hét elején a delegátusok rátértek a találkozó záródo­kumentumának kidolgozásá­ra, ami a plenáris ülések mellett szerkesztő bizottsá­gokban és albizottságokban is folyik. A Szovjetunió és a szocia­lista országok képviselői erő­teljesen hangsúlyozzák, hogy a helsinki konferencia záró­okmánya kiállta az eltelt két és fél év próbáját, s azt egyetlen vonatkozásban sem szabad módosítani. Rámutat­alkatrészeket, 30 millió ru­belt meghaladó értékben. Az általunk szállítandó timföld mennyisége 300 ezer tonna — ezért 150 ezer tonna alu­míniumot importálunk. — A korszerű ipari beren­dezések exportjához tartoz­nak a híradástechnika igen változatos összetételű termé­kei, amelyekből mintegy 100 millió rubel értékben szál­lítunk a szovjet piacra. — A konfekcióipar 74,8, a kötöttáru 44,5 millió rubel értékkel szerepel a szállítá­sokban, 13,4 millió pár ci­pőt is exportálunk. — Jelentős az ipari fo­gyasztási cikkek mennyisé­ge is. szeg. Bízom abban, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak teljesítése új, nagy lendüle­tet ad a Szovjetunió és Ma­gyarország kereskedelmének, megfelelő előfeltételeket te­remt a hosszú lejáratú ke­reskedelmi megállapodás tel­jesítéséhez. — Leonyid Brezsnyev elv­társ a Nagy Október évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepségen azt mondotta, hogy a szocialista országok szövetsége, barátsága és együttműködése szuverén, egyenjogú, közös célokat kö­vető és közös érdektől vezet­tetett, az elvtársi szolidari­tás és kölcsönös segélynyúj­tás szálaival egybefűzött or­szágok szövetsége, barátsága és együttműködése. Ez a megállapítás érvényes orszá­gaink kapcsolataira, külke­reskedelmi kapcsolatainkra is. nak arra, hogy a helsinki zá­róokmány megvalósítása a nemzetközi enyhülés függ­vénye, de arra vissza is hat. A belgrádi találkozó tehát .január 17-én folytatódik, s munkáját az elfogadott prog­ram szerint február közepe táján kell befejeznie. Ezt megelőzően azonban el kell fogadnia záródokumentumát, s meg kell határoznia a leg­közelebbi hasonló jellegű ér­tekezlet helyzetét és időpont­ját. Január 1-től a vendéglátó­ipar; üzletekben — a szállo­dák éttermeinek kivételével — munkanapokon 9 óráig az egész országban tilos min­denfajta szeszárusítás. A vas­út- és hajóállomások, autó­busz-pályaudvarok bisztrói­ban, büféiben ezentúl egyál­talában nem hozható forga­lomba égetett szeszes ital. 1978. július 1-től megszünte­tik a kisebb palackos italok gyártását és üzleti árusítását. Ezek a legfontosabb előírá­sok a belkereskedelmi mi­niszter most kiadott rende­letében, amely a szeszesital­értékesítést tovább korlátoz­za. A rendelet az eddigi sza­bályozásokon túlmenően szű­kíti a szeszes italt árusító üzletek körét, amennyiben előírja, hogy például a zöld­ség-gyümölcs üzletekből, a húsboltokból mindennemű szeszes italt száműzni kell. Egyes üzlettípusokban csök­kentik az árusítható italok fajtáját is. Eszerint például az édességboltokban, a kávé- teaszaküzletekben ajándéko­zás céljából kizárólag minő­ségi likőr, csemegebor, ver­mut, brandy, pezsgő árusít­ható, cukrászdában is ezek mérhetők ki: a vendéglátás önkiszolgáló éttermeiben csak sör, a tömegközlekedé­si eszközök mozgószolgálatá­ban — távolsági autóbuszon, a vonatok kosaras árusainál és büféiben — csak palacko­zott sör árusítható. Szigorítás az is, hogy a na­gyobb üzemek 200 méteres körzetén belül italbolt, kocs­ma, presszó, poharazó. ter­melő; borkimérés nyitására nem adnak engedélyt. Szabá­lyozza a rendelet a mező- gazdasági kistermelők — akik természetesen csak sa­ját borukat árusíthatják — értékesítési tevékenységét is. Miután a rendelet a rek­lámtól az értékesítésig. az italikimérés engedélyezéséig korszerűsítette és egységesí­tette a szeszesital-értékesí­téssel kapcsolatos eddigi sza­bályozásokat, megerősíti a korábbi előírásokat is. En­nek megfelelően változatla­nul tilos a szeszes italok rek­lámozása, hirdetése. Ugyan­csak érvényes a fiatalkorúak kiszolgálásának tilalma, a szeszesital-kimérés szabályai, — például az, hogy a harma­dik és negyedik osztályú üz­letekben csak hitelesített po­harak használhatók —, vala­mint az élelmiszerüzletek eladóterében, kirakatában tartható ital mennyiségére vonatkozó előírás. A belke­reskedelmi miniszter nyoma­tékosan felhívta az ellenőrző szerveket a rendelkezések megtartásának fokozott vizs­gálatára és az előírások meg­szegőinek szigorú felelősségre vonására. A kormány szeptemberi határozata több tárca felada­tává tette, hogy az alkoholiz­mus elleni küzdelem érdeké­ben intézkedéseket hozza­nak. Jóllehet a túlzott alko­holfogyasztás elleni küzde­lem nem elsősorban a keres­kedelem és a vendéglátás feladata, az ágazat a maga sajátos eszközeivel, az érté­kesítés korlátozásával nagy­ban segíti ezt a társadalmi akciót. A rendeletben foglalt előírásokat nemcsak a sza- szabályozásért felelős állami szervekkel, hanem a KISZ KB-val, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsával és más társadalmi szervekkel is egyeztette. Egyetértésükkel a rendelet nem az alkoholfo­gyasztás ellen született —, ahogyan a társadalom is csak a mértéktelenség, a káros al­koholizmus ellen veszi fel a küzdelmet —, hiszen a kultú­rált italértékesítés, a belső és a külső idegen forgalom fej­lődésével összefüggésben, az étkezési és szórakozási igé­nyekhez kapcsolódóan to­vábbra is alapfeladata a vendéglátásnak. A Belkereskedelmi Minisz­térium az adminisztratív in­tézkedéseken túlmenően szá­mos kereskedelempolitikai elgondolást is érvényesíteni kíván. Ezek egyik legfonto- sabbja, hogy a vendéglátóhe­lyeken fokozzák az ételfor­galmat, főleg a reggeli ételek és italok kínálatát. Ezzel egyébként hosszú ideje meg­oldatlan társadalmi kötele­zettségét is rendezheti a vendéglátás. Forgalmi, gazdálkodási ér­dek, s egyben ellátási feladat továbbra is a kulturált ital- értékesítés. A követelmény annyiban új, hogy egyrészt az alkoholmentes italok vá­lasztékát, kínálatát, másrészt az alacsonyabb alkoholtar­talmú italok értékesítését kell növelni. A minisztérium szerint ehhez új — vagy csak „elfelejtett” — módsze­rekre van szükség. Kívána­tosnak tartja például, hogy minden étteremben legyen ivóvíz az asztalokon: a ven­déglátó üzletekben biztosíta­ni kell, hogy a szóda- vagy ásványvíz akár deciliteren­ként is kapható legyen, s az éttermekben ne csak palac­kozott bort, hanem kimértél — kisförccs vagy nagyfröcrs, netán hosszúlépés formájá­ban is árusítsanak. (MTI). „NÉPGAZDASÁGUNKBAN MEGHATÁROZÓ SZEREPE VAN A SZOVJETUNIÓNAK” Belgrádi találkozó Pozítíu «az első szakasz mérlege „POLITIKAI JELENTŐSÉGŰ DOKUMENTUM” Nem tudott dönteni az OPEC ' Képünk középpontjában Jamani sejk szaúd-arábiai olajmi­niszter (Képtávírónkon érkezett) A kőolajexportáló orszá­gok szervezetének (OPEC) olajipari miniszterei a Ca­racas környéki Caraballedá- ban tartott értekezletükön nem tudtak megegyezni az új kőolajárakban. Ezzel köz­vetve úgy döntöttek, hogy az árakat a jövő év júniusában megrendezendő értekezletü­kig nem emelik. A tanácskozásról kiadott közlemény arra látszik utal­ni, hogy a kőolajkitermelő országok nem akarván meg­kockáztatni az árrögzítés és az áremelés hívei közötti szakadást, inkább nem hoz­tak határozatot. A hivatalos közlemény megjegyzi, hogy a legköze­lebbi miniszteri szintű érte­kezletet 1978. június 15-én tartják, egyelőre még meg nem határozott helyen. A legközelebbi értekezletig az OPEC tagországai által kitermelt kőolaj barrelen­kénti ára 12,70 dollár ma­rad. Harc a spanyol alkotmány körül A spanyol parlament a júniusi választások után azt kapta legfőbb feladatául, hogy dolgozza ki az ország új alkotmányát. A politikai jövő szempontjából az alkotmánynak óriási jelentősége van. A végrehajtott demokratizálási intézkedések ellenére Spanyolország átmeneti korszakban él. Ezt az átme­neti korszakot az jellemzi, hogy a demokratikus átalakulást a Francótól örökölt politikai keretek között kell végrehajtani. A madridi kormány erőteljes baloldali ellenzéke (a szavaza­tok több mint 29 százalékát a szocialisták és több mint 9 szá­zalékát a kommunisták kapták) arra törekszik, hogy minél határozottabban törjék szét ezeket az örökölt kereteket. Sua­rez miniszterelnök hevenyében összetákolt pártja, a Demok­ratikus Centrum Unió — a szavazatok 34 százalékához jutott — sokkal enyhébb és korlátozottabb változásokat szeretne. Ezért az alkotmány e megfogalmazásával kapcsolatban Spanyolországban heves politikai harc várható. E politikai harc olyan háttér előtt folyik, amelyet súlyos gazdasági vál­ság, infláció és fokozódó munkanélküliség jellemez. A közvet­len gazdasági gondok megoldására a kormány és az ellenzék pártjai létrehoztak egy pártközi egyezményt. A baloldal a maga részéről azért tartotta szükségesnek az egyezmény alá­írását, mert még gyengének ítéli a spanyol demokrácia szer­kezetét. Ügy véli: mind a gazdasági nehézségek orvoslását, mind pedig az alkotmány létrehozását politikai összecsapás, konfrontáció nélkül kell megoldani. Csak így lehet elkerülni, hogy a nagy politikai váltás időszakában a Francótól örökölt hadsereg és az erőszakszervezetek egv éles politikai össze­csapást kihasználva feladják tartózkodásukat, és beavatkoz­zanak az események menetébe! Ezért a baloldal nagy pártjai és mindenekelőtt a kommu­nisták élesen elítélték a Cuadernos Para el Diagolo című spanyol hetilap lépését. A lap november vége felé nyilvános­ságra hozta az úi alkotmány első tervezetének mintegy har­madrészét. Az alkotmány kidolgozását végző parlamenti bi­zottság vitái természetesen titkosak. A lap eljárása azért is zavaró volt, mert szerkesztősége meglehetősen szoros kapcso­latban áll a spanyol szocialista és baloldali kereszténydemok­rata értelmiség vezető köreivel. Lépése ezért ürügyet szol­gáltathat az alkotmánytervezeten dolgozó bizottság elleni jobboldali támadásokra. Nyílt kérdés, hogy ez a botrány miképpen befolyásolja az alkotmányozó bizottság további munkáját. A lap közlése mindamellett lehetőséget nyújt arra, hogy felmérjük: milyen politikai határok között mozog az előkészítő munka. A rész­ben nyilvánosságra hozott első fogalmazványból kiderül, hogy a várható kompromisszum szerint a monarchia megmarad, de hatalmát a jelenlegihez képest erőteljesen korlátozzák. 1.) A miniszterelnököt a tervezet szerint nem a király nevezné ki, hanem a képviselőház, a törvényhozás alsóháza választaná. 2.) A miniszterelnök és kormánya nem az ural­kodónak, hanem a parlamentnek lenne felelős. 3.) Ennek kö­vetkeztében a kormányt az alsóház bizalmatlansági szava­zással megbuktathatja, amennyiben egyidejűleg a parlament meg tud állapodni egy új miniszterelnök személyében. 4.) Megszűnnék az uralkodó mellett működő koronatanács, amelnyek még mindig igen komoly tanácsadó szerepe van, s amely a Franco-korszak maradványa. 5.) Az uralkodó el­veszti azt a jogát, hogy kinevezze a szenátus, a felsőház 40 tagját. Ezzel megszűnnék a konzervatívok automatikus elő­nye, amely eltorzítja a felsőházban a választások eredményeit. 6.) Az új alkotmány rrTegnövelné az alsóház hatalmát a szenátussal szemben. A választói korhatárt egyben 21 évről 18-ra szállítaná le, ami egyértelműen a baloldali erőknek kedvez. Ez természetesen csak a születő spanyol kormány első tervezete — és annak is mindössze a nem hivatalosan nyil­vánosságra került harmadrésze. Mégis: a fejlődés irányát meglehetős világossággal mutatja. Korlátáival együtt vár­hatóan olyan alkotmány születik Spanyolországban, amely megerősíti az állam demokratikus szerkezetét, szűkíti a régi rezsimtől örökölt előjogokat, és szélesebb működési lehető­ségeket biztosít a demokratikus erők számára. Mindebből következik, hogy a haladás legszélesebb érte­lemben vett erőinek Spanyolországban elemi érdeke a nagy politikai összecsapások elkerülése az alkotmány születésének időszakában. Az, hogy ezt feszült gazdasági helyzetben meg lehet-e valósítani — a spanyol politikai élet talán legna­gyobb kérdőjele, és egyben próbatétele. —í. —e.

Next

/
Oldalképek
Tartalom