Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-16 / 295. szám
A'WéPÜJSÁG 1977. december 16. A közművelődés kérdései Elképzelések az együttműködésre Fogad a Pa/ota-száiiő A művelődési intézmények hatékonyságát egyre inkább befolyásolja az is, hogy milyen előkészítettségű, menynyire szervezett és aktív a kapcsolatuk az adott lakóhely üzemeivel, vállalataival, szövetkezeteivel és más intézményeivel. A munkásművelődés el sem képzelhető anélkül, hogy a művelődési ház és a munkahely szoros kapcsolatban tevékenykedne. Az együttműködési törekvések több-kevesebb sikerrel szinte mindenhol jelentkeznek. A szerződések megszerkesztésével és aláírásával általában nincs is baj, a baj a végrehajtáskor kezdődik. Igaz, a rosszul, általánosságokkal fogalmazott szerződés meg is nehezíti a későbbieket. Nem ad támpontot, hogy mi az, ami az együttműködést a gyakorlatban jelenti, nem ad módot az ellenőrzésre sem. Előfeltétel: terv, bizottság A dombóvári városi művelődési központ levéllel, és a levélhez mellékelt szerződés- mintákkal kereste fel a múlt hónapban a város összes munkahelyét. A levél röviden megindokolja az együttműködési szerződések szükségességét, felhívja fontosságára a munkahelyek figyelmét, de egyértelműen leszögezi azt is, hogy a művelődési központnak is vannak feltételei. Nevezetesen, hogy csak azokkal a munkahelyekkel kötnek szerződést, amelyeknél művelődési bizottság működik, és az elkészítette a munkahely közművelődési tervét. Igaz, a levél már korábban felhívta a figyelmet a határozatra, hogy a művelődési bizottságokat a minisztériumok és a tanácsok irányítása, illetve felügyelete alatt álló szerveknél 1977 év végéig létre kell hozni. így tulajdonképpen a művelődési központ feltétele sem olyan szigorú, mint amilyennek első pillantásra tűnik, hiszen csak azt kéri, amit amúgy is meg kell tennie a munkahelyi vezetésnek: a művelődési tevékenység előkészítését. A mellékletként csatolt szerződésminták áttanulmányozása lehetőséget ad eldönteni, hogy az adott munkahely milyen formáját tártja a leggyümölcsözőbbnek a művelődési központtal való együttműködésre. Nézzük az első formát. „A munkahely és a művelődési központ közművelődési tervét összehangoltan, egész tevékenységükben együttműködve valósítják meg. Ennek keretében a munkahely meghatározott összeget év elején átutal a városi művelődési központ folyószámlájára, mely saját anyagi eszközeivel és az átutalt összeggel gazdálkodva az együttműködési szerződésben vállalt konkrét rendezvényeket, tevékenységeket (művelődési és kulturális szolgáltatási programokat) biztosítja a munkahelynek (a munkahelyen vagy a művelődési központban), ezek tervezéséhez, folyamattá szervezéséhez szakmai segítséget nyújt a munkahelyi közművelődési bizottságnak: vagyis a munkahelyi köz- művelődési munkának egészét segíti szakmai-módszertani majd konkrét, gyakorlati támogatással, az együttműködésre fordított munkahelyi anyagi támogatás arányában.” Az együttműködési szerződés szerint a művelődési központ egyik munkatársa szoros munkakapcsolatba lép a munkahelyi vezetőséggel és művelődési bizottsággal. Segíteni a szervezést Ebben a változatban elsősorban a szervezésen van a hangsúly. A gazdasági részt a művelődési központ nem vállalja feladatául, erről a munkahely gondoskodik. Az igényelt programokat a munkahely havonta jelenti be a művelődési központnak. A harmadik lehetőség szerint a munkahely közművelődési tevékenységét teljes egészében önállóan szervezi és valósítja meg, alkalmanként konkrét műsorok biztosítását kérve. Az együttműködést és az anyagi kiadások fizetésének módját mindig külön megállapodás rögzíti. A művelődési központ alkalmanként szervezési költséget számolhat fel. A szerződésminták is azt bizonyítják, hogy a leggazdagabb lehetőségeket az első változat kínálja. Az így szerződött munkahelynek a művelődési központ működteti ifjúsági és brigádklubját, négy ismeretterjesztő kiállítást rendez, foglalkozik a dolgozók beiskolázásával. Országjáró kirándulás programját biztosítja, színházbérieteket foglal, és természetesen módszertani segítséget is nyújt. Ezzel szemben a másik szerződő fél, a munkahely, befizeti a kulturális támogatás összegét a művelődési központ számlájára, részt vesz a szervezésben, mozgósításban, kölcsönzi egy alkalommal autóbuszát, munkakapcsolatban van a művelődési központtal. Az igények szerint A dombóvári művelődési központ megkönnyítette partnereinek dolgát a választási lehetőséggel, amely világosan tudomására hozza az érdekelteknek, hogy mire számíthatnak. Aki többet vállal — többet is kap. Amelyik munkahely kevéssel is beéri, azt a keveset fogja megkapni. De azt legalább biztosan megkapja. Első lépésként jónak tűnik ez a megoldás. Később majd megkeresik a módját annak is Dombóváron, hogy magasabbra emeljék az igényeket. A lehetőség adott, az ilyesfajta előkészítés például szolgálhat máshol is. — vfé — Három évig tartó felújítás után, december 8-tól ismét fogadja a szakszervezeti beutaltakat a lillafüredi Palota-szálló. Az átépítés során minden szobához fürdőszobát építettek. A társalgókban színes és fekete-fehér televíziók, rádiók, 2500 kötetes könyvtár, zenegép és játékterem szolgálja a 250 vendég pihenését. A világirodalom remekei - bolgárul Bulgáriában 1944 és 1977 között 70 ország több mint hatezer irodalmi alkotása jelent meg — 85 millió példányban. A kiadott külföldi művek között vezető helyen állnak az orosz és szovjet művek, közöttük legolvasot- tabbak Makszim Gorkij regényei, de nagyon keresettek Mihail Solohov, Valentyin Katajev, Osztrovszkij, Pausz- tovszkij könyvei. A bolgár olvasók körében rendkívül népszerűek a francia, angol, német és északamerikai klasszikusok. Jack Londontól 55, Shakespeare- től 45, Balzactól 34, Stefan Zweigtől 29, Victor Hugótól 26, Mark Twaintől 26, Milére- től 25 kötet jelent meg az elmúlt 33 évben. Tóth Béla Magyar internacionalisták nyomában Emberek es feladatok A feltöltött mocsárra épült Irtis-parti Omszk 45 kilométer hosszan terül el a jobb parton. Az egykori sáros, poros kisváros a harmincas évek derekán, majd a második világháború után rohamosan fejlődött. Jellemzésül elegendő arra utalni, hogy a forradalom előtt a város legnagyobb üzemében, az ekegyárban 200 munkás dolgozott, s egy negyven lóerős motor szolgáltatta a villamos energiát. Napjainkban a város lakosainak száma egymillió 37 ezer. Eközben a megyének mindössze egymillió-kilenc- százezer lakosa van, ebből 700 ezer ember él falun. A megye területe 140 ezer négyzetkilométer. Felkerestük a korszerű szintetikuskaucsuk-gyárat. ahol bemutatták a gyár kitű- . nő szakiskoláját, megtekintettük a 100 ágyas szanatóriumot és a hárommillió rubel költséggel épített, minden igényt kielégítő kultúrpalotájukat, amely magába foglal egy 1200 személyes színház- termet is. Mindenre kiterjedő ötéves szociális fejlesztési tervükbe is betekintést kaptunk. Sok szépet és követésre méltót láttam ezen a szigorú vidéken... Itt az évi csapadék 300 milliméter, 16—18 százalékos páratartalommal, (ez utóbbi akár a Szaharában), irdatlan távolságokkal, ahol ha —45 Celsius fok alatt a veréb felszáll, elpusztul. A nagy élmény mindezek ellenére az ember. Rendkívül érdekes volt a fiatal vezetőkkel való találkozás, bárhol is fordultunk meg, megyei, városi kerületi pártbizottságon, tanácsházán, gyárban vagy kolhozban. kohászati mérnök, korábban a novokuznyecki és bratzki alumíniumgyárban dolgozott és már 3 éve az IKAZ párt- titkára. Politikailag és szakmailag művelt, határozott, energikus és szorgalmas, sokoldalú vezetők, világot látott emberek. A fiatal szovjet intelligencia kitűnőségei vezetik ezen a vidéken a párt- és tanácsi szerveket, üzemeket. Azt hiszem ez a káderpolitika szorosan összefügg Szibéria dinamikus és grandiózus fejlődésével. Itt van igazán szükség a fiatalos energiákra, kezdeményezőkészségre, szakértelemre. A feladat nagyságrendjéhez igazították tehát a vezető káderek kiválasztását. Jellemzésül csupán egy kis apróság: Körülüljük a kerületi pártbizottság első titkárának tárgyalóasztalát. Míg kollégáim a kerület életéről faggatják vendéglátóinkat, körülnézek az egyszerű, modem bútorokkal ízlésesen berendezett szobában, amely mindig elárul valamit használójáról. Mindenekelőtt a könyvek, szaklapok, egy-egy kép a szoba falán, s lám mit látok a gondos rendbe rakott munkaasztalon: egy logarlécet, mintegy utalást arra, ami jelzi a pártmunkának a termelés területén egyre inkább meghonosodó új stíluBOROS BÉLA (Következik: Kossuth-nóta Irkutszkban). Űj stílusú uezetes Járjon az ember Omszk- ban, Irkutszkban vagy kör- nyéként nagyszerű dolog látni a fiatal vezető pártmunkásokat, gazdasági vezetőket. Csak néhány példát: Omszk szovjet kerületének első titkára nincs még 40 esztendős, az egymilliós város első titkára is inkább közelebb van a negyvenhez, mint az ötvenhez. A kaucsuk- gyár igazgatója most 42 éves, de már 39 éves korában a 6000 dolgozót számláló modem üzem igazgatója volt. A gyár főiskolát végzett párttitkára 35 éves. A Kommunizmus Hajnala Kolhoz párttitkára 30 év körüli, aki az egyetem elvégzése után már pártmunkás lett, de ide sorolhatnám az Irkutszktól néhány kilométerre fekvő So- lehovo városka 39 éves ágit. prop. titkárát, aki katonaévei után a doni Rosztovból került a városba, majd elvégezte az egyetemet, egy ideig tanárkodott, s most a párt- bizottság titkára. Az irkutsz- ki alumíniumgyár pártbizottságának titkára 40 éves, burját nemzetiségű, színesfémBúcsúzunk a Kommunizmus Hajnala Kolhoz vezetőitől, jobbról a második Geraszimov elvtárs, a párttitkár Tiszta kezű embert már láttam, tiszta óvodát, utcát, udvart, házat, ügyet, eget és nőt, de betonkeverő gépet csak ezt az egyet. Derűs hangulat kapott el, mint amikor meleg szobából néz az ember első havat, turista úton szálerdőt. Gondolom, a betonkeverő gép tisztaságának kritériuma is éppúgy rögzítést nyert az ép. ip. normakönyvek rengetegében, ahogy minden korok törvénye szerint beíródtak a tiszta ember kritériumai a jogok és kötelességek könyveibe. És gondolom, ahogy a Nagy könyvbe beírt törvények ellenére sem volt minden korok minden emberének tiszta a keze, úgy bizony akadnak még nagyon is koszos betonkeverő gépek. Elannyira, hogy ezerig menő építkezésen láthattam már ezerig menő efféle funkciójú masinát, de azok mind nagyon szomorúak voltak. Természetesen a használattól. A gép azért van, hogy használják! Hanem mintha senkinek sem jutna eszébe, hogy a gépet tisztán is lehet tartani! Vagy nincs időnk nagy lendületű építkezéseink közben efféle apróságokkal foglalkozni? Ezt már így szoktuk meg. A népi ellenőr, a főmérnök, a művezető, de maga a gépkezelő is. Csak akkor tűnik fel és válik el a megszokottól, ha egyszer tiszta gépet lát az ember. Szemet szúr, hogy ilyen is lehet a betonkeverő gép. Vagy netalán ilyennek kellene lennie mindnek. A tisztaságával feltűnt gépet figyelni kezdtem. Megszerettem. A hangját is szebbnek találtam, s keverődobját értelmes kerek fejnek véltem, amelyen védő olaj csillogott a hajnal, derengésben, és a hordkerekek topa küllői is dicskedtek jól- ápoltságukkal. Kicsi, szinte jelentéktelen emberke buz- gólkodott körülötte. Adagolókarral mérte a vizet a dobba, zsáknyi cementet öntött utána, sok lapát sódert dobott az egészre, majd óvatosan, szinte félve elindította a szerkentyűt. Sokáig, mintha ez lenne a dolgom, néztem az embert, s a szép tiszta gépét. Kérdezni kellene az illetőt. Parancsolják neki, hogy a gép pedig tiszta legyen? Ha arra vitt utam, naponta megnéztem emberemet. Tartotta a formát és a rendet. Nagyon kérdezni kellene a titkát, de nem szeretek váratlan, oktalan kérdésekkel normális embereket háborítani. Ácsorgók mesz- szebbről, félóvatosan leske- lődöm közelről. Ha nem kever a gép, s a kezelőnek akad ideje, nem ül le, még nedves állapotban letöröl- geti a betont. Lassacskán matat, úgy tűnik, oda sem figyel. A keze tud mindent. Aki uralt már szerszámokat, kaszát, kapát, ásót, gyalut, fűrészt, fándlit, traktort, vagy esztergapadot, az érzi, hogy miképpen, ízzel vagy anélkül megy-e a munka. S az ízt a körülmények állítják össze. Úgy nézem ízét érző, nyugodt tempójú ember az én tisztagépesem. Mért nem kérdezem? Félek, nem azt mondja, amit gondolok. Hogy veleszületett, hogy becsület is van, öntudat is van, meg hasonlók, amik bizonyára vannak, csak nehezen mohd- ja ki az. ember, mivel any- nyiszor kimondtuk a becsületet olyan ügyben is, ahol a becstelenség dominált, az öntudatot ott, ahol a tudatlanság igazgatta ügyeinket. De most már odamegyek emberemhez, mondom: — Szép tiszta gép ez a magáé. — Az — válaszol ő —, tiszta. — Mi okból tiszta? — Annak kell nek; lennie! — Elhiszem, de mivégről? — Mert ez a rend. — Rend, rend, de a rend valahonnan jön, valahová tart! — No, látja, így még nem kérdezte tőlem senki. Ha szóltak róla, csak ingereltek vele, hogy mit simogatom, akár az asszonyt, pusziljam is meg, vagy talán háljak is vele. De hogy hová tart a rend, ezt nem kérdezte senki. Hanem magának is minek mondonám, csak kinevet érte. De nézze, csak kacagjon. Az igazság akkor se fordul a visszájára. Én nem tartozom sehová. Csak valahogy ide. De erre nem kíváncsi senki. Ha elmennék is, csak egy napig maradna lyuk utánam. Aztán ideállna más. Nem vagyok izgalmas ember. Itt élek, itt élhetek. Valahogy hálás vagyok. De ki kiváncsi az én hálámra. Éljent se divatos manapság kiáltani. A gépnek kellek, ahogy ő kell nekem. Tudja meg a gép, hogy egymásból élünk. Akarom, hogy. érezze, hogy sokáig tartson, hogy sokáig kelljek neki. El ne pusztuljunk. A gép érez, ahogy én. Látszik is rajta. Hát ezért. Most aztán kacagjon, kacagjon a világ, csúfoljon meg maga is, mondja, hogy öleljem a gépem.
