Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-02 / 283. szám
1977. december 2. “Képújság 5 Az OTP lakásépítési, hitelezési tevékenysége Dombóváron (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az OTP a lakosság megtakarított pénzéből összegyűjtött takarékbetét-állomány jelentős részét — mint ez már közismert — a lakás- problémák megoldásához használja fel. A lakásépítőket kölcsönökkel segíti. Dombóváron és a város- környéken a IV. ötéves terv időszakában 468 családi ház, 1976- ban 105 családi ház épült fel OTP-kölcsönnel, 1977- ben pedig már eddig száznál több. Ugyanakkor az Országos Takarékpénztár saját beruházásban is épít társas lakóházakat, melyeket kedvező feltételű kölcsönökkel a lakosság részére értékesít. Az OTP ezen tevékenységével, a telepszerű többszintes lakásépítés révén, elősegíti a városfejlesztési célkitűzések megvalósítását is. Az Országos Takarékpénztár dombóvári fiókja a IV. ötéves terv időszakában 348, saját beruházásban épített társaslakást adott el a lakosság részére, Dombóváron. 1976—77-ben pedig 200-at értékesített, eddig összesen, ezen felül 20 garázst, és még idén további 32 lakásra fogja megkötni az adásvételi szerződést vevőikkel. A társasházak építésénél a hagyományos technológia mellett felhasználták a paneles és alagútzsalus technológiát is. Jelenleg egy 55 lakásos és egy 42 lakásos társasházat építenek alagútzsalus eljárással. Ezeket jövőre adják el. Az OTP részére a lakásépítéshez a városi tanács közművesített területeket biztosított. Dombóváron a telepszerű többszintű lakásépítésben az Országos Takarékpénztár partnere lett a Dombó Pál Lakásépítő Szövetkezet. Eddig 50 tagjuk részére épült lakás. Jelenleg hat épületben 113 lakást építenek a lakásépítő szövetkezet tagjainak. A lakásépítő szövetkezet tagjai OTP építési kölcsönöket is igénybe vesznek építkezésükhöz. További építkezések szervezését is végzi a lakásépítő szövetkezet. Az Országos Takarékpénztár dombóvári/fiókjának dolgozói a szocialista brigádmozgalomba bekapcsolódva munkálkodnak az egyre növekvő takarékpénztári szolgáltatásoknak, az ügyfeleik által való igénybevételével kapcsolatos teendőiken. A fiók Május 1. szocialista brigádja vállalásaiban szerepelnek a lakásértékesítési feladatok is. Annak érdekében, hogy a lakások vevői lakásaikat mielőbb birtokba vehes- ség, a brigád tagjai vállalták, hogy az elkészült lakások adásvételi szerződéseit — a lakáskulcsoknak a kivitelezőktől való átvétele után öt napon belül — megkötik. Az utóbbi napokban végezték egy Allende utcai 24 lakásos társasház szerződéseinek megkötését és a lakások birtokba adását. Az OTP által megépített társasházak lakásainak 90 százalékára a vevőket a megkötött megállapodás alapján a városi tanács jelöli ki. A kijelölt vevők többsége a fiatal házasok közül kerül ki, akiknek a gyermeke utáni szociálpolitikai kedvezmény nagy anyagi segítséget biztosít a lakásvásárláshoz. A lakásvételre jelentkezők közül előnyben részesülnek azok a fiatalok, akik ifjúsági takarékbetét-megállapodásuk ötéves vállalását már teljesítették. 1976—77-ben a lakások 10 százalékánál többet vásárolhattak meg olyan fiatalok, akiknek ifjúsági takarékbetétjük volt. örvendetes, hogy idén Dombóváron az állami vállalatoknál dolgozó munkások közül 56-an vásárolhatnak OTP-lakást, illetve építhetnek a lakásépítő szövetkezetben kedvezményes állami támogatással lakást a munkáslakásépítési akció keretében. Az OTP fiókja végzi a városi tanács beruházásában épült lakásokból a tanácsi értékesí- tésű lakások eladásának lebonyolítását is. Idén 60 ilyen lakás értékesítését végzi a dombóvári fiók. Az OTP lakásépítési hitelezési tevékenysége révén Dombóváron is sok család jut komfortos, összkomfortos lakáshoz, előnyös feltételek mellett. GAÄL ISTVÁN Döntsön a közvélemény: kellünk ? „Meredek” a címadó kérdés, de az indítékai is azok. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fúvószenekar Szekszárdon. Volt. Tudniillik, most nincs, két hónapja és várhatóan sokáig nem is lesz. A fúvószene barátai, akik cáfolva a hivatalos véleményt, az elmúlt években több ízben zsúfolásig megtöltötték hangversenyeinken a megyei művelődési központ színháztermét, talán emlékeznek arra a' fúvósegyüttesre, amely 19 évvel ezelőtt Véghelyi Miklós karnagy vezetésével kezdte meg működését, úttörőzenekarként. A két, évtizedes jubileum — sajnos — elmarad. Az azóta ezüstdiplomás koncertfúvószenekarrá érett együttes nem folytathatja tevékenységét. Nem tiltotta meg senki a működést, de kialakultak azok a körülmények, melyek minden kritikát kiállnak, ha azt vizsgáljuk, hogyan kell egy művész- együttest lehetetlenné tenni. Az, hogy a zenekart fenntartó megyei művelődési központban hovatovább selejtezhető aktaként kezelték az együttest, hagyján? De az, hogy egy, a műfajban országosan elismert zenei szakembert teljes lelki nyugalommal „kivonjunk a forgalomból”, mégiscsak... hát, mindenesetre elgondolkodtató. Jogos igény, hogy ideje lenne tisztázni, miről is van szó. Arról, hogy egy amatőr együttesnek is lehetnek igényei. Nem nagyok. Csupán annyi, hogy a fenntartó szerv legalább megközelítőleg vegye úgy az együttesét, mintha köze lenne hozzá. Amatőr zenekar. Tehát — elvileg — saját szórakoztatására játszik. De a közvélemény érdeklődése alapján úgy tűnik, nem csak a saját szórakoztatására. (Emlékezünk még a drezdai és rümai közönség vastapsaira.) Az sem túlzott öndicséret, hogy ennek az együttesnek — hazánkban — Siófok, Szekszárd és Budapest közönsége is tapsolt. Nem fellegek közt járunk igényeinkkel. Csak szerepelni szeretnénk, lehetőleg képességeinknek megfelelően, és csak annyi lehetőséget kapni, mint némely más együttes. Erre azonban — pillanatnyilag — nem sok reményünk van. Tehát, nincs zenekar. Pedig — állítólag — kellene. Már csak azért is, hogy egy társadalmi ünnepre ne Kaposvárról kelljen zenekart hozni, Híre jött, hogy új karnagy kinevezése várható. Ez önmagában jó ötlet. De mi a biztosítéka annak, hogy meg tudja tartani a zenekar régi tagjait? Kétségtelen, hogy eléggé nyers ez a kérdés, de e sorok írója is zenekari tag, a többiekkel együtt szeretne az is maradni, igaz, hogy csak a régi formában. Ezért — tájékozódás végett — megkérdezzük a közvéleményt és kérjük válaszoljon: kellünk vagy nem? Mi szeretnénk még sok hangversenyt játszani a fúvószene barátainak, ha igénylik. Ha nem, akkor véglegesnek tekintjük a jelenlegi állapotot. VARGA ISTVÁN Szekszárd A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete keszthelyi csoportja új éremsorozat kiadását kezdte meg Keszthely város nagyjairól. Eddig kilenc érem jelent meg. Képíró Zoltán munkái. A különleges érmek értékét növeli, hogy csupán száz darabos sorozatokat készítettek. Az érmek, a megjelenés sorrendjében: Goldmark Károly zeneszerző, Petőfi- né Szendrey Júlia, Schwarcz Dávid feltaláló, Nagy Ignác, a modern magyar újságírás megteremtője, Asbóth Sándor 48-as tábornok, Fejér György történettudós, Lippay Gáspár orvos, Magyar László, Egry József festőművész. Eremritkasogok Keszthelyen A Nemzeti Múzeum hangszer gyűjteményének egyik nagy értékű darabját, a 150 éves faorgonát restaurálják. A Fővárosi Művészeti Kézműves Vállalat orgonaműhelyében nagy gonddal javítják és modern eljárással (oszcilloszkóppal) hangolják. Amikor a televízió riportere — a pedagógusok fóruma néhány héttel ezelőtti műsorában — megkérdezte a decsi hétközi diákotthon egyik kis lakóját, hogy miért szeret ott lenni, a gyerek azt válaszolta, „mert itt sokkal több játék van, mint otthon”. Persze ez csak egy a rengeteg kérdés, felelet közül. Mert a válaszokból más is kiderült... hogy a diákotthonban van fürdőszoba, hogy többet járhatnak moziba, színházba, hogyha elakadnak a tanulásban, mindig van aki segítsen ... A nagymányoki általános iskola diákotthonának lakói sem mondanak mást. Hétfő reggeltől szombat délig nyolcvanötén laknak itt. Addig otthonuk az épület, a jól fűtött termek, hálószobák, a konyha és a tanulók. A bonyhádi járás kisközségeiből — Mőcsényből, Zsibrikről, La- dományból, Tabódról és Tanyatormásról — hozza a gyerekeket minden hétfőn Nagy- mányokra az autóbusz. Aki látott már tanyai iskolásokat őszi sárban, esőben, téli fagyban igyekezni az iskola felé, tudja mennyivel más most az életük, hogy csak a kollégiumtól kell a községi iskoláig elmenniük. — Sajnos szinte mindegyiküknél észrevehető az óvodai előkészítés hiánya — mondja a diákotthon.igazgatója, Pásztor István. — A kis községek ingerszegény környezetéből kerülnek be a diákotthonba, az iskolába. Ha bejáró tanulók lennének, nem biztos, hogy tudnák társaikkal a lépést tartani. így viszont szakképzett pedagógusok irányításával tanulhatnak. Többször voltam családlátogatáson a gyerekek szüleinél. Elmondták, hogy először nem csak ők. de a gyerekek sem örültek a diákotthoni elhelyezésnek. Most viszont vasárnap délután már útra készülnek, mennének vissza a kollégiumba. Ugyanígy a szünidők után is alig várják az iskola- kezdést. Itt a diákotthonban a gyerekeknek vannak barátaik, hasonszőrű gyerekek, otthon a kis faluban pedig néha napokig egyedül vannak. INekik már igényük a villanyvilágítás, a fürdőszobás lakás. Az sem valószínű, hogy az iskola elvégzése után valamelyikük is vissza akarna menni a falujába. Minden nap reggel fél hétkor van a diákotthonban az ébresztő. (Nyáron az udvaron, télen a folyosón rendezett- reggeli tornával kezdődik a nap. Aztán a mosakodás, öltözködés, a hálók takarítása következik. Az otthontanács tagjaiból alakult bizottság hálószem-lét tart — a látottakat pontozzák — majd megkezdődik a reggeli. Ezután indulás az iskolába. A kicsik együtt mennek, a nagyok osztályonként. iDél múlott. A diákotthonba lassan szállingóznak vissza a tanulók. Kinek mikor ért véget a délelőtti tanulás, aszerint érkeznek. A bejövök egyenesen a fürdő, öltözőbe mennek, ahol levetik utcai cipőiket és a papucsot, házicipőt húznak. Ezek után indulnak az alagsorban lévő ebédlő felé. Ebéd után szabadfoglalkozás van. A hét meghatározott napjain kimenő. Három órától négy óráig, még mindig a szabad idő keretében, klubszerű foglalkozásokat tartanak. Néha közös mozilátogatás, máskor beszélgetés —egy-egy a gyerekeket érdeklő témáról — az óra programja. Négytől hatig tart a délutáni tanóra. Aki előbb végzett, a tanulószobákban lévő könyvespolcokról választhat magának olvasnivalót. „A csepeliekkel tartunk” — olvasom az egyik faliújságon. Kísérőm, Pásztor István elmondja, hogy a diákotthonban akciót hirdettek ezzel a címmel. Az otthoni „szocialista brigádok” a tanulásban, az úttörőmozgalmi munkában, a testnevelésben versengenek egymással. A dicséreti táblákra mindén héten a legjobbak fényképe kerül ki. A „kis szocialista brigádok” munkáját év végén értékelik. A délutáni szabad idős tevékenységhez tartozik az is, hogy a gyerekek két baráti körben tevékenykedhetnek, ezek mellett működnek szakkörök is, mint például a kézimunka, vagy a zenekedvelők szakköre. A diákok nagymányoki iskola-társaikkal együtt vesznek részt az iskolai szakkörök, sportkör munkájában is. Minden második héten politikai vetélkedőt rendeznek aktuális témákból. Erre a felkészülést a különböző, a kollégiumba járó heti és napilapok segítik. A gyerekek bármikor hozzájuthatnak, olvashatják a Népszabadságot, a Népújságot, az Ország Világot, a Képes Űjságot, és a különböző gyermeklapokat, mint a Pajtást, a Kincskeresőt, a Kisdobost és még sorolhatnánk tovább. Vannak ma is, akik megkérdőjelezik a hétközi diákotthonok szükségességét. Az ellenzők tábora azonban napról napra kisebb. A legtöbb szülő már belátta, hogy gyermeke érdekében van szükség a diákotthoni elhelyezésre, mert a kisközségek osztatlan iskoláiban a legjobb szándék, a legnagyobb szülői szeretet,, segítség mellett sem tudják azt megadni, amit a nagyközségi, vagy városi iskolák nyújtani tudnak.- Tj ■\
