Tolna Megyei Népújság, 1977. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-02 / 283. szám

A KÉPÚJSÁG

1977. december 2.

A közművelődés kérdései

Ismeretterjesztés társadalmi munkában

Beszélgetés Kurucz Imrével, a TIT főtitkárával

A haladó magyar értelmiség kezdeményezésére 1841-ben alakult meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a TIT. E társadalmi szervezet volt az első olyan intézmény az országban, amely a szélesebb tömegeknek adott rendszeres tájékoztatót a tudomány, a technika, a művészet fejlődéséről, népszerű, mindenki számára érthető formában. E tájékoztató előadásokat a legkiválóbb tudósok, művészek tartották — társadalmi munkában. A TIT a legutóbbi időkig társadalmi szervezet volt. Mostanában azonban a Kulturális Minisztérium felügyelete alá rendelték. Milyen szervezetek közé sorolható tehát ma á TIT, hogyan őrzi meg történelmi, kulturális hagyományait? Erről beszélgettünk Kurucz Imrével, a TIT főtitkárával.

— A társulat társadalmimozgalmi jellegén mit sem változtat az, hogy a Kulturális Minisztérium felügyelete alá került. A minisztérium és ä társulat közötti viszony a partnerek viszonya. A minisztérium egyrészt teljesíti azt a kötelességét, hogy felügyel a társulat alapszabály szerinti működésére és gazdálkodására, másrészt ágazati felügyeleti jogát gyakorolva segítséget nyújt ahhoz, hogy társulatunk még hatékonyabban illeszkedjen be a közművelődés intézmény- rendszerébe. Ma is társadalmi szervezet, az értelmiség egyik jelentős tömegszervezete. Egészen csekély függetlenített apparátus segíti és szervezi a mintegy 30 ezer pedagógus, tudós, kutató, mérnök, orvos, jogász, közgazdász és más szakember munkáját, akik rendszeresen foglalkoznak ismeret- terjesztéssel. Társulatunk híven ragaszkodik az alapítás óta kialakult hagyományához és különösen azoknak az értelmiségieknek a példájához, akik a magyar munkásmozgalom kezdetétől fogva szemináriumokban, tudományos és olvasókörökben, szakszervezetekben terjesztették a tudományos világnézetet.

— A közvélemény néha leegyszerűsítve látja munkájukat: egy-egy helyre kimegy az előadó, előadást tart valamilyen témáról, aztán ki-ki hazamegy, s többet nem is találkoznak sem egymással, sem az adott témával...

— Ezek az egyedi előadások ma is jelentős, ám csökkenő szerepet játszanak tevékenységünkben. A hatékony ismeretterjesztés — de a közösség igénye is — egyre inkább stabilabb, tanfolyamszerű formákat igényel, amelyekben a nagyjából azonos összetételű hallgatóság tartósan és elmélyültebben foglalkozhat egy-egy témakörrel. Társulatunk növekvő számban és változatos formákban biztosítja ezeket a lehetőségeket.

Főleg a szocialista brigádmozgalomra - épülnek

azok a különböző akadémiák, komplex sorozatok, iskolai vizsgára előkészítő és közismereti tanfolyamok, amelyek tartósabb és rendszerezettebb ismeretterjesztést biztosítanak. Növekszik a szabadegyetemek és a nyári egyetemek szerepe és jelentősége. A budapesti József Attila Szabadegyetem hallgatóinak száma évente 10— 12 ezer körül mozog; nyári egyetemeinken ezer és ezer külföldi és magyar hallgató vesz részt. Sajátos forma az ismeretterjesztéssel összekötött országjárás, amely megismertet egy-egy tájegység természeti környezetével, gazdasági, tudományos, irodalmi, művészeti múltjával és jelenével. Nyelvtanfolyamainkon évente mintegy 50 ezren vesznek részt.

Az elmúlt művelődési évadban került képernyőre a Magyar Televízió Változó világ című természettudományos sorozata. A TIT az ország 40 helyén szervezett e sorozathoz kapcsolódó konzultációkat, az Élet és Tudomány — társulatunk egyik igen népszerű folyóirata —

cikkekkel, feladatlapok közlésével kapcsolódott a televízióban tartott műsorokhoz.

— Hogyan politizál a TIT? Előadásait az értelmiség tartja, miben nyilvánul meg tehát a munkásosztály vezető szerepe a társulat munkájában?

— Kissé meglepő kérdés. De a meglepő kérdésekre is illik és kell válaszolni... sőt. Kezdeném egy rövid elvi — történeti visszapillantással. A magyar és nemzetközi munkásmozgalom története bizonyítja, hogy a munkás- osztály harcaiban — kezdettől fogva — mindig jelentős szerepet játszottak a munkásosztály osztályálláspontjára helyezkedő értelmiségiek : teoretikusok — propagandisták — agitátorok — szervezők. Szocialista viszonyok között ez a bázis természetesen kiszélesedik olyan mértékben, amilyen méretekben szélesedik az egyetértés a vezető munkáspárt politikájával, és ahogy kibontakozik a munkásosztály tudományos világnézetének hegemóniája a társadalom egészén belül. A TIT-be tömörült értelmiség politikai és világnézeti elkötelezettségével, a tudományos ismeretek terjesztésével országépítő feladtaink megvalósítását segíti, s ezzel a munkásosztály érdekeit szolgálja. Röviden: a párt céljaiért harcolva egyúttal a munkásosztály vezető szerepét is erősíti.

Ami munkánk tartalmát illeti, az szorosan kapcsolódik a szocialista társadalom építésének soron lévő feladataihoz, politikai, társadalmi, gazdasági és ideológiai síkon egyaránt. Hiszen alapvető elv, hogy az az ismeretterjesztés eredményes, amely konkrét társadalmi és egyéni szükségleteket igyekszik kielégíteni. Műszaki vagy mezőgazdasági választmányaink munkájában éppúgy jelentkezik ez a törekvés, mint — mondjuk — a közgazdaságiban vagy a szociológiaiban. Jogi választmányunk — hogy csak egy példát említsek — jövőre az új Polgári Törvénykönyv minél alaposabb megismertetését tűzi ki egyik fontos feladatként.

Jelentős a szerepük a párt értelmiségi politikájának megvalósításában is. Ebben lényeges momentumként jelentkezik, hogy a társulati élet a legkülönbözőbb szakmájú, foglalkozású értelmiségiek érintkezését, eszmecseréjét teszi lehetővé. A közös problémák különböző szakmai, tudományági megközelítése, a választmányok interdiszciplináris tevékenysége rendkívül fontos szemléletformáló tényező. Ugyancsak a társulati munka teszi lehetővé azt is, hogy a tudós, a kutató, a szakember kilépjen intézetéből, laboratóriumából, szűkebb munkaterületéből, munkásokkal, parasztokkal, fiatalokkal találkozzon mint előadó, válaszoljon kérdéseikre, problémáikra, ha kell, vitatkozzon velük. Ezt a mozgást, a mindennapi valósággal való kontaktust igen nagyra becsüli és igényli társulatunk legtöbb tagja, hiszen ez saját eszméik, gondolataik, tudásuk próbáját jelenti, ösztönzést ad az elméleti munkához, és csökkenti az értelmiségi, szakmai belterjesség néha tapasztalható veszélyeit.

— Hogyan jut el a TIT a

fizikai dolgozókhoz?

— A fizikai dolgozók között végzett ismeretterjesztő tevékenység különösen kibontakozott a munkásosztály helyzetéről és a közművelődésről szóló párthatározatok nyomán. Ennek eredményeként is egyre több helyen alakulnak üzemi TIT- csoportok, amelyek bevonják az ott dolgozó értelmiségieket a rendszeres és a helyi igényeket szolgáló ismeret- terjesztésbe. Társulatunk új sorozataival számíthatnak a fizikai dolgozók éredklődé- sének felkeltésére. A Tudomány—Élet—Társadalom, a Természet—Technika—Társadalom és A szocialista életmód kérdései gyűjtőcímű sorozataink a gyakorlati élet során felvetődő termelési, közéleti és magánéleti problémákra igyekeznek választ adni. Gondoltunk a fizikai dolgozók között végzett ismeretterjesztés személyi, anyagi és módszertani feltételeinek javítására is. Ma már elmondhatjuk, hogy társulatunk egész tevékenységének mintegy felét a fizikai dolgozók körében végzi és ez évente több millió résztvevőt, hallgatót jelent.

MÉRŐ MIKLÓS

Az ereszekről lassan csepegett a fény. Hátunk mögött homályosan nagy kert látszott. A fák torz rovarokként fetreng- tek a harmatos fűben. A völgyből nem látszó falvakból vak harangok ordítottak, hangjuk egybeolvadt, rengett, dühöngött az éjszaka, a kutyák vonítottak, s megrepedt a sötét.

Megremegtünk. Az első autó megállott.

*

Éreztem, hogy száguld az autó; a tésztás ládák nekem ütődtek a kanyarokban. Ültem a sötétben, megfeszített izmokkal szorítottam a deszkát alattam.

Később fölvettünk két cigányt. Nagy, gyapjúval megtömött zsákjuk volt; rátettük a deszkára s rékuporogtunk. Gyorsan beszélgettek magyarul, románul, cigányul. Az öregebb, nagy bajuszos megkérdezett:

— Nem tudja, hány óra, fiatalember?

Kivettem foszforeszkáló mutatós zsebórámat. Közel tartottam hozzá.

— Nem ismerem az órát, fiatalúr.

— Fél kilenc.

Hallgattunk. Furcsa, olajos szaga volt a zsákjuknak. Kisebb koromban, ha cigánygyerekek vonultak át a falunkon, mindig sóvárogtam, hogy hátha ellopna a nagy zsákos cigány.

— Maga, fiatalúr biztosan sokfele járt.

— Miből gondolja?

— Hát annyi kocka van a nadrágján, s a haja is nagy, mint az ezelőtti uraknak.

A fiatalt nézegettem.

— Hány éves maga?

— Köszönöm kérdésit, huszonnégy.

— Nem látszik egyáltalán. Gondoltam tizenöt-tizenhat.

Megint hallgattunk. A csend, a közös problémák hiánya

rátelepedett a robajra, s fájóbb volt. Arcán valami furcsaboldog vonással fordult felém.

— Tényleg nem látszom huszonnégynek?

Mikor leszálltunk, láttam, barna olajfolt lett a fenekemre. A cigánylegény eszelősen hadarva kiáltott utánunk:

— Énfeketegáborvagyokénfeketegáborvagyokénszékelyva- gyokénkettőtöktőlseijedekmeg.

*

Délfele értünk az öreghez. Hosszúkás, régi házban lakott. A fa magas sorokban felvágva állott az udvaron. A házban majdnem elviselhetetlen volt a meleg. Száradtak a kicsi szobrocskák.

Nem is tudjuk már, miért jöttünk ide. Egy tanácsért, több tanácsért, tapasztalatért járjuk az országot; szeretnők, ha Áron bácsi is segítene nekünk ebben ...

— Ezt tudjuk, de mégis, nem akarjuk azokat a hibákat, apáink hibáját. Azóta változott az élet, azóta minden változott, de valami mégis mindig megismétlődik életünkben, éppen úgy, mint a halál vagy a születés.

— Ezt nem kell ti nekem mondjátok. Utamon végigmentem, kiírtam, kiöntöttem magamból mindent. Mindent megtettem azért, hogy megmaradjak. Ti is, ha végigmentek egy ilyen úton, mint az enyém, meglátom, mint beszéltek utána.

— Elhisszük önnek és tiszteljük önt. Nekünk többet kell tennünk mégis, a fiúk mindig többre születnek, mint atyáik. Meg kell keressük a közös utat, csak együtt tehetünk valamit.

— Szép a lelkesedés. Vigyáznotok kell.

Kopogtak.

— 'Isten áldja meg, Áron bácsi. Varga János vagyok K- ról. Segesvárról jöttem komámtól, s megkért, ha vinnék neki egy bivalyát Áron bácsitól. Van-e?

— Hát van a pajtában egy, menjen ki, nézze meg, hátha tetszik. — Tisztelettudóan elmosolyodtunk. A belépő elpirosodott.

— Inkább ilyen szoborról beszéltem ...

— Nincs. Most nincs. Csak ősszel. Látástól vakulásig dolgozom.

— S mennyi volna egy?

— Hatszáz lej.

— Küssebre nem lehetne csinálni?

Sokáig hallgattunk, miután elment. Az öreg keze fürgén futkározott az alakuló agyagon.

— Egyszer az ember a saját útját kell megtalálja, aztán kereshet közösségi utat, ha lesz még ideje.

— Mi közös útról beszéltünk. Harcolni akarunk ezért.

— Zúgolódni nem kell, nem szabad semmiért, pnert azzal csak rombolod az idegeidet, már pedig romlott idegekkel élni nem lehet, csak égni. De a reménytelenség: gyávaság. Remélni még akkor is 'kell, amikor minden veszni látszik, mert remény nélkül az élet megszűnik.

Kicsapódott az ajtó. Óvodás kom gyermek lépett be, odaszaladt az öreghez, fekapaszkodott a székre, és a fülébe súgott. Felálltunk.

— Mennem kell ebédelni. A leányom szereti a rendet.

— Köszönjük szépen a tanácsokat, jó egészséget kívánunk Áron bácsinak. A kapuból utánunk szólt:

— Mindig hallgass lelikiismeretedre, amikor nagy dolgokról, nagy cselekedetekről van szó, s csak kisebb dolgokért kérj tanácsot mástól.

*

Cs. városban lefeküdtünk a parkba, akkor odajött egy ember, valami igazolványt mutatott, s elvitt a legolcsóbb szállodába. A kulcsot, mikor leadtuk, a kapus azt mondta:

— Aztán lányok ne jöjjenek, mert tiltja a szabályzat.

Megnyugtattuk, hogy nincs semmi ilyesmi a dologban,

csak egyszerűen vacsorázni megyünk. Borjúsültet ettünk mártással, utána én szódavizet, barátom fenyővizet ivott. Fáradtan néztem körül a vendéglőben. Barátom még egy pohárral rendelt. Azután még eggyel. A végén két liter bort vett, hóna alá csípte, úgy mentünk az úton. Lehet, hogy a fáradtságtól — minden abszurdnak tűnt, félszeg álomnak. Nem volt kedvem beszélgetni vele. Egyenesen mentem szállásunk felé, tudtam, hogy jön mellettem. Egyszer megállított.

— Megisszuk ezt a két litert, majd bemegyünk.

— Ott nem tudjuk meginni?

Leült a járda szélére. Kinyitotta az üveget.

— Én nem iszok. Én soha se iszok. Nem jó.

— Akkor várj meg.

Nekidőltem a villanyfának. Nem jártak sokan az utcán.

— Segítesz valamin, ha iszol?

'Nem válaszolt. Mereven nézett a falon zümmögő neon- kígyókra.

— Csak magadnak ártasz vele.

■Néha egy-egy autó suhant, a csend lassan elözönlötte a várost.

— Pillanatokig tudod elkábítani magad. Ebben az életben józan emberekre van szükség. Csak így lehet megállni a hídon.

Felállott. Megindult visszafele.

— Te nem tudsz megérteni. Nekem inni kell.

Rácsos kerítés villant föl háta mögött, éreztem, kezem ajkára, majd torkára csúszik; arca eltorzult. Lélegzetvisszafojtva szaladtam.

A kapusnak azt mondtam, a barátom mindjárt jön.

— Tudom, valami nő van a dologban, de tudja meg, ide nem hozzák, mert tiltja a szabályzat.

Derékig vetkőztem, s kiálltam a folyosóra, mely ablakaival a kapu felé nézett. Nekidőltem az üvegnek, néhány fénycsík fonnyadozott az udvaron. A szomszéd szobából nevetés szűrődött ki. A csillagok mereven csüngtek a sötétben. A lányok sokszor nyitogattak, kíváncsian nézték meztelen hátamat. Később, mikor szobájukban üldögéltem, tisztán hallottam a vonatok sikoltozását, s valami nagyon mélyen meghasadt bennem.

Reggel valaki megverte az ajtót. Kábultan nyitottam ki, s leültem az ágyra. A barátom állva maradt.

— 'Nem értem, minek kellett fojtogass. Megittam volna azt a kicsit, s jöttünk volna haza. Nem bírtam tovább. Kimentem a főtérre, földhöz vágtam az üveget, ordítoztam, nem emberi hangon, értsd meg, itt mindenütt neonvérűek a jegenyék, a sínről bennem a vonat a semmibe fut, s fájva rikácsol a toronyóra. Valakik letépték ingemet, csupa kék a hátam, menjünk innen, most menjünk.

A nap még nem jött fel, de már világosság volt. Kongó utcákon át kijutottunk a városból. Teherautóval zötyögtünk az első faluig. Leültünk az út szélére.

— Látod, mondtam, semmi értelme az egésznek.

— Nem tudsz hallgatni?!

— Nem, most nem akarok hallgatni. Mindenben meg kellene keresni az értelmet. így nem tudunk semmit csinálni.

— Hallgass!

— Azonos szempontok szerint lehet csak, nem baj ha különböző nézetekkel...

Még sokáig beszéltem megkönnyebbülten. Arra gondoltam, mi lenne, ha átmennék az út másik felére, és végeznék ezzel a barátsággal.

Aztán jött egy autó. Felbújt a Nap, és vörössen izzó sugarak simultak előttünk a végtelen útra.

|S||

Szikszói Károly rajza