Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-04 / 260. szám

1977. november 4. Munkásportré Marósból főművezető Azt hiszem, okik a gép mellett dolgoznak, nagyon jól tudják, mit jelent, ha va­laki onnan termelésirányító­nak kerül. 'Sokkal kevesebb gondja van az ilyen vezetők­nek. A munkások hamar társ­nak fogadják azt az embert, aki tanácsot tud adni egy- egy esztergakés köszörülésnél vagy bármilyen műszaki problémánál. iVöllt szerencsém olyan em­berrel — vezetővel — együtt dolgozni, aki évekig állt a gép mellett, és olyannal is, aki az iskolapadból jött. Sok különbség van a két típus között. Anélkül, hogy leszól­nám a fiatal üzemmérnökö­ket, a fiatal műszaki szakem­bereket, egyértelműen a gép mellől érkezett vezetővel sze­rettem együtt dolgozni. Egy problémát sokkal előbb megbeszélhettem a Fehér Fe­rivel, vagy a ILődi Feri bácsi­val — vitáink ellenére is —, mint például a műszaki egye­temről kikerült üzemvezető­vel. Érthető, hiszen a volt esztergályossal, vagy a marós­sal egyből szót értettünk. Az elméleti szakember, aki most tanulja a gyakorlatot, nem hitt nekem, megnézte a szak- könyvben, vagy a technoló­gián. lEleve nem fordultam hozzá 'legközelebb bizalom­mal. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. év­fordulójára két oktatási in­tézmény tett vállalást az is­kolai szakszervezeti bizott­ság kezdeményezésére. A szekszárdi műszeripari szakközépiskola szakoktatói munkaközössége azt vállalta, hogy a Pedagógusok Szak- szervezete harkányi üdülőjé­nek kerítését készíti el tár­sadalmi munkában. Az isko­la vezetősége és szakszerve­zeti bizottsága Domonkos László műszaki tanár tervei és útmutatási alapján határ­időre elkészítette és átadta a vállalt munkát, kifogástalan minőségben. A szekszárdi ipari szak­munkásképző intézet szak­oktatói munkaközössége vál­lalta, hogy a Pedagógusok Szakszervezete által megje­lölt két nyugdíjas pedagógus lakását festi ki a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom Jócskán összetúrták Kis- vejkén a falu elején lévő domboldalt a gépek és az em­berek. Betont terítettek a szántó helyére, cölöpök mé- lyedték a földbe — állattar­tó központ nőtt a semmi he­lyére. Az Egyesült Szabadság Tsz nyolcszázas szarvasmarha­telep építésébe fogott. Hús­állatokat tartanak majd, öt, egyenként százhatvan férő­helyes istállóban. Mikor a tagság elé vitték a terveket az új istállórend­szerről, az öregebbek csak hümmögtek, hogy ki látott már olyat, hogy még jászol se lesz az állatok előtt, maguk mennek az élelem után... Való igaz, a tervek önete- tős, félig kötött állattartás mellett döntöttek, figyelem­be véve a gazdaságosságot, és nem utolsósorban azt, hogy hagyományos módszer­rel nem elég egy ember a Sajgó Tibor, a 'Mezőgép fő­művezetője marós volt. Talán ezért is volt 'számára 'könnyű a beilleszkedés. Amikor 1964- ben kinevezték művezetőnek, ő sem csak az eredeti szak­májában lett 'főnök. Hozzá tartoztak a szerelők, az ön­tők és a forgácsolók. Mégis hamar szót értett velük. — 'Negyedikes voltam a technikumban, mikor kine­vezték. Addig meósként dol­goztam, diszpécser voltam, előtte meg marós. Ü'j 'terület­re kerültem. Két hónapot kaptam, hogy a szórófej gyár­tásban résztvevőkikel „ösz- szehozzunk” egy új részleget. Lámpalázzal fogtam a mun­kához. Az emberek segítet­tek. Legtöbbet íNyirő Sándor évfordulójára. A munkakö­zösség vállalását többszörö­sen túlteljesítette és jóval a határidő előtt mindkét nyug­díjas pedagógus özvegy (Horvay Árpádné és Majnay Józsefnél boldogan vette át a felújított és szépen kifestett lakrészeket. A közösség érdekében ki­fejtett munkájukért a megye oktatásügyi dolgozói nevében mondunk őszinte 'köszönetét. A pedagógusközösségek helyzetét tárgyalta a pedagó­gusszakszervezet megyei bi­zottsága. Az alapos vizsgála­ton nyugvó helyzetelemzés feltárta a megye nevelő kö­zösségeinek pedagógiai, tár­sadalmi, gazdasági és kultu­rális helyzetét. Részletesen elemezte a pedagógusközös­ségek alakulását a kis és nagy településeken, viszonyukat a társadalom többi osztályához, rétegéhez. Feltárta az isko­lák zsúfoltságát követő mun­százhatvan szarvasmarha mellé... Közvetlen az istállók mel­lett állnák a silók, már egyik másik megtöltve, mellettük és Lehoczky János adott, előt­te együtt dolgoztam velük, — mondja Sajgó Tibor. A Mezőgépnél büszkék ar­ra, hogy ia vezetők 30 százalé­ka közvetlenül a gép mellől került íróasztal mögé. Joggal. Hiszen még nagyon sok he­lyen nem^ követik ezt az utat, de mégis kevés ez a 30 szá­zalék ... Sajgó Tibor területéről ke­rültek e:l emberek, segített ne­kik. Szabó István meósnak, Eller Zoltán, Baros Gábor anyaggazdálkodási előadónak, Balogh József meo-csoportve- zetőnek, Szabó József diszpé­csernek és a két régi „szaki”, Lehoczky és Nyíró 'műveze­tők lettek. A volt „melós” feladatának tekinti, hogy segítsen a mun­kások továbbtanulásában, és olyan beosztásba kerülésében, mint az övé. „Kötelességem, már azért is., mert 1957 óta párttag, és 1962 óta vezetőségi tag vagyok, meg hát engem is segítettek.” Szerény ember Sajgó Tibor. A marógép mellől került ve­zetőnek. Az emberek elfogad­ták, s ő ezt tartja a legfon­tosabbnak. Munkásvezető. H. J. Fotó: GALLÓ kakörülmények alakulását, a körzeti iskolaközpontokban most kialakulóban lévő sok­színű nevelői közösség egy­séges irányításának problé­máit. Vizsgálta az iskolai élet demokratizmusának ala­kulását. a szakszervezeti jo­gosultságok érvényesülését és megállapította, hogy az álla­mi és szakszervezeti szervek szoros együttműködése meny­nyire meghatározza a peda­gógusközösségek közérzeté­nek alakulását és kultúra- közvetítő szerepének érvé­nyesülését. A jelek szerint megyénk pedagógusközösségei nagy többségükben jó közhangu­latban, hivatástudattal és társadalmi felelősségük tu­datában lelkiismeretesen készülnek az új iskolai do­kumentumok bevezetésével kapcsolatos feladataik jó és eredményes megoldására. KEDVES HENRIK szénapajták, itatok. Ide bal­lag majd az állat irányítás és villanypásztor segítségével, etetéskor. Mindez rengeteg nehéz fi­Hat asszony, repülőgéppel Hallgattam a boldog han­gú élménybeszámolót a du- naföldvári Alkotmány Tsz irodájában és valószínűleg egy egész percig nem tud­tam figyelni, mert ott jár­tam gondolatban, ahol ezek az asszonyok. Repülővel mentek Moszk­vába és Leningrádba, nö­vénytermesztők és könyve­lők, a hat közül négyen ju­talomként, ingyen. Aki me­sél a nagy útról, újra át­élte a legjobb napokat. Ma­gával ragadott. Még na­gyon friss minden, most jöttek meg. Mondják, hogy Moszkva már az ünnep lá­zában égett, a pompás dí­szítések java fölkerült a házakra, a házak fölé, a kongresszusi palota szín- .házi előadásán német és francia beszédet hallottak maguk körül, a világot érezték közvetlenül, az óriási tömegben, minde­nütt. Persze a sok szépségből nekik is az Ermitázs, az Auróra, a székesegyház a legszebb, a mindennapos turistaélmény, de akaratla­nul úgy beszél a dunaföld- vári szövetkezeti dolgozó, hogy többek voltak ők tu­ristánál. Részesei a rend­kívüli ünnepnek, így előre is. Varga Józsefné. Nagy Jánosné, Szabó Sándorné, Kiss Vilmosné, Zsebeházi Andrásné és Károly Ist­vánná. Kérésemre összeszámol­ták. hánv tag járt már kül­földön az Alkotmány Tsz- ből, a szövetkezet segítsé­gével. Hozzászámolták azt a nyolc férfit is,. aki de­cember elején megy majd ugyanilyen útra a Szovjet­unióba, és így együttesen 53-ra jön ki a létszám. Per­sze, mindezen túl vannak még tanulmányutak. Meg azt se vették most figye­lembe, hogy tavaly a Növi Sad-i vásárra és Belgrádba 80-an kimentek, három napra. A dolgozó tagok száma nem nagy, csak 300. Lassanként mindenki vi­láglátott lesz. Természetes, hogy így alakulnak a dolgok. Most már természetes. Hatvan év alatt, illetve a mi jó harminc esztendőnk alatt teremtődött meg a lehető­ség erre is. Megteremtették maguknak ők, a dolgozó emberek. (gemenci) zikai munkát takarít meg és még gazdaságosabbá teszi az állatok tartását. A tervezett program félidő­höz érkezett, két istállót a napokban adnak át, és a fel­töltéshez szükséges állatállo­mányt is megvásárolta mára tsz. Vettek százhatvan darab vemhes üszőt és négyszáz szűz üszőt. November közepén kezdő­dik az állatok betelepítése. Mind ez idáig, tizenkétmil­lió forintjába került a gazda­ságnak. A teljes program — a nyolcszázas telep mintegy huszonegymillió forintba ke­rül majd. Nyilván majd ha már az első vágóállatokat szállítják innen — épp talán a Szek­szárdi Húskombináthoz — megnyugszik a néhány két­kedő is. A tényék bizonyít­ják majd — hogy a jövő a korszerű, modern állattartást követeli és ezt már ma kell elkezdeni — úgy mint Kis- vejkén... lOtifinfi Ma hazánkban egy tsz gazdálkodásának a jövedel­mezősége — a hozzáértő ve­zetést, a szorgalmas munkát és az átlago§ időjárást fel­tételezve — lényegében a következőktől függ: — a termeléshez szüksé­ges beszerzendő anyagok, eszközök, gépek ára, — az értékesítési lehető­ségek, vagyis hogy milyen áron tudja eladni a gazda­ság a termékeit és termé­nyeit, — a különféle címeken járó, illetve megszerezhető közvetlen és közvetett álla­mi támogatások mértéke, — az állami elvonások — adók, társadalombiztosítá­si járulékok, kamatok — együttes összege. HITEL A TSZ-EKNEK Ezeknek a tényezőknek a módosítása javíthatja, vagy nehezítheti a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodási feltételeit. Azt pedig talán meg se kell említeni, hogy ezeket a valóban fontos, sok mindent meghatározó tényezőket csak egymással összefüggésben — együttes hatásukat ismerve — sza­bad szemlélni és megítélni. Enlékezzünk csak a be­gyűjtési rendszer idejére: az akkori egészen alacsony be­gyűjtési árak egyáltalán nem fedezték a mezőgazda- sági termelés költségeit. Érthető, hogy a tsz-eknek nagy összegű, rendszeres ál­lami segítségre, fedezetlen hitelekre volt szükségük. A begyűjtési rendszer meg­szüntetése után a felvásár­lási árak már nagyobb be­vételekhez, jobb anyagi helyzetbe juttatták a gaz­daságokat, de jelentős ál­lami támogatás, hitelek nél­kül továbbra sem tudtak volna termelni, gazdálkod­ni. Ismeretes, hogy ezeket a — hitel formájában kapott — támogatási összegeket nem is fizették vissza a tsz-ek. Egyszerűen gazdasá­gilag képtelenek voltak er­re. Végül az 1960-as évek közepén az állam törölte is az ilyen jellegű hiteleket. A gazdaságirányítás re­formja ésszerűen változtat­ni kívánt ezen a helyzeten. A reform irányelvei meg­állapították: „A mezőgazda- sági árak színvonala jelen­leg nem biztosítja a ter­melőszövetkezetek nagy többsége számára az önálló gazdálkodás pénzügyi­jövedelmi feltételeit. Még az egyszerű újratermelés biztosítása is csak növekvő hitelekkel és az állami tá­mogatás különböző formái­val lehetséges, ami károsan hat a tsz-ek és tagjaik anyagi érdekeltségére, a gazdasági erőforrások fel- használásának hatékonysá­gára.” MEZÖGAZDASÄGI és ipari Arak Éppen ezért ezek az irányelvek távlati célként tűzték ki a mezőgazdasági és ipari árszínvonal össze­hangolását, a támogatások A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. év­fordulója alkalmából csütör­tökön kibővített ülést tartott a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának Elnöksé­ge. Szabó Isvánnak. a TOT elnökének megnyitója után Czimbalmos Béla, a TOT fő­titkára ünnepi megemléke­zésében rámutatott: a szov­jet kolhozok példamutatása vezette a magyarországi ter­melőiszövetkezeti mozgalom úttörőit, akiknek tevékeny­sége nyomán hazánkban fel- virágzott a termelőszövetke­zeti mozgalom. A fejlődést a szovjet mezőgépipar, vegy­ipar és más ágazatok haté­konyan segítették. A magyar szövetkezeti parasztság szo­ros kapcsolatot alakított ki a szovjetunióbeli kolhozokkal. és elvonások olyan ará­nyát, amely lehetővé teszi, hogy a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek túlnyo­mórészt saját erejükből bő­víthessék termelésüket. Ennek a célnak a szol­gálatában az utóbbi évek­ben sok fontos intézkedés történt. Törvény biztosítja a tsz-ek önálló gazdálkodását és lényegesen javultak en­nek a pénzügyi feltételei is. Mindennek a kedvező ha­tása szembetűnőén mutat­kozott. meg a gazdálkodás hatékonyságának növeke­désében. Még mindig távol va­gyunk azonban attól, hogy a tsz-ek képesek lennének csupán a saját anyagi ere­jükre támaszkodva fejlesz­teni a termelést. Sőt, az úgynevezett kedvezőtlen adottságú tsz-ek többsége — ezekhez tartozik a mező­gazdaságilag művelt terüle­tek csaknem egyharmada — a megkülönböztetett állami támogatás nélkül évről év­re veszteséges lenne. A me­zőgazdasági termelői árakat még nem tudtuk kielégítő színvonalra emelni: nem si­került ezeket az árakat úgy összhangba hozni az ipari árakkal, hogy fokoza­tosan fedezetet nyújtsanak a termelés és a fejlesztés költségeire. Ehhez hosszabb idő kell, hiszen egy ilyen változtatás a legszorosab­ban összefügg a fogyasztói árakkal és az életszínvonal­politikával. Lehet persze olyan utat is választani, hogy a mező- gazdasági termeléshez szük­séges eszközök árát csök­kentjük, illetve az emelke­désüknek elejét vesszük. Ez esetben a mezőgazdasági gé­pek, alkatrészek, műtrágyák és növényvédő szerek ked­vezményes áron kerülnek forgalomba. A kedvezményt azonban nem a mezőgazda­ság, hanem a forgalmazó szerv számolja el és kapja meg állami támogatásként. Ez a megoldás közvetve szintén javítja a tsz-ek, a mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodási feltételeit. NEM NEMZETI AJÁNDÉK A közvetett támogatás ma nálunk már jóval meg­haladja a közvetlen támo­gatás mértékét. Nem ítél­hető meg azonban egyér­telműen — így vitatott —, hogy ezzel a közvetett tá­mogatással a mezőgazdasági vagy az ipari termelést do­tálja-e az állam. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, a tsz-ek gazdál­kodásának korszerűsítése nagy arányú anyagi, mű­szaki befektetéseket kíván. Ehhez pedig a jelenlegi ár­viszonyok, közgazdasági fel­tételek mellett — más or­szágok gyakorlatához ha­sonlóan — nélkülözhetetlen a számottevő közvetlen és közvetett állami támogatás. Teljesen egyértelmű azon­ban az, hogy ez a juttatás nem valami külön nemzeti ajándék a mezőgazdaság­nak, hanem a népgazdaság egészének érdekeit szolgálja. T. B. gyakori a területi szövetsé­gek és gazdaságok tapaszta­latcseréje. Kiemelte: a szö­vetkezeték tagsága nagy számban csatlakozott a har- tai „Erdei Ferenc Termelő- szövetkezet” felhívása nyo­mán a csepeli munkaverseny- mozgalomhoz. Végül a TOT főtitkára a magyar termelő­szövetkezeti mozgalom ne­vében köszöntötte a szovjet kolhozok tagságát. A TOT Elnöksége a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója alkal­mából 64 termelőszövetkezeti tagot „Kiváló termelőszövet­kezeti munkáért” kitüntetés­ben részesített. A kitüntetése­ket csütörtökön Szabó Ist­ván, a TOT elnöke adta át. (MTI) Vállalták - teljesítették „Húsközpont” Kisvejkén Félidőben égy húszmilliós tsz-beruházás Még épül a telep, de már telnek a silók is Fotó: Bakó Tsz-tagok kitüntetése

Next

/
Oldalképek
Tartalom