Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

A ÍyÉPÚJSÁG 1977. november 24. Kiállítás Szentgyörgyi Kornél Kossuth- és Munkácsy-díjas fes­tőművész kiállítása látható a Csók Galériában, Buda­pesten A fekete Afrika zenéje Júliusig tart az a rádiós sorozat, amely Afrika ze­néjét mutatja be. A műsor­sorozatról így ír szerkesz­tője, Biernaczky Szilárd: „Legutóbbi emberségre- világra nyitó gyönyörűszép kötetében Ancsel Éva egy helyütt arról szól, hogy magasabbrendű humánus örömeink mindig szenvedé­sekkel teltek... Aligha érez- hetném igazabbnak ezt a gondolatot, mint éppen most, amikor 4—5 év távolából igyekszem felmérni a mind­össze tizenöt percnyi idők­be tömörített, népbemuta­tásra, történetnyomozásra, szokásvilágok felvillantásá­ra és mindenekelőtt zenéi bemutatásokra szánt mű­sorok megszületéséhez veze­tő gyötrelmes utat. Azokra a gyötrelmekre gondolok, amelyeket a Magyar Rádió népzenei rovatának biztatá­sára megkezdett munka szült... A hanglemezismer­tetők hiányos adataiból, a világszerte rendezetlen afri­kai folklóranyag áttekint­hetetlenségéből, a soknyel­vűségből származó szakmai nehézségekre, a sok száz lapnyi levelezésre, a köny­vek, lemezek, ritka folyó­iratok beszerzésére... Azon­ban az anyaggyűjtés techni­kai-szervezési kényelmet­lenségeiből olyan nagyszerű örömök születtek, amelyeket csak kevéssé ismert, de emberi értékekben, művé­szeti megnyilvánulásokban különösen gazdag világok megismerése válthat ki: a rítusok mitikus, mégis az alkotó embert megelevenítő lobogásai, a törzsi élet — sokszor nyomorban, szenve­désben termő — humaniz­muscsírái, a természetközei­ben élő afrikai ember nyílt­sága, szeretetre méltósága, nemes emberi vonásai.” 10. Kattainlt a hadnagy öngyújtója. — 'Na, mi újság? — 'kérdezte Szemjon. — Két óra Múlva megérkezem — mondta a had­nagy. — Tehát nem sikerült megismerkedni vele? — Elkéstem’ — vallotta be a hadnagy. — Korábban kellett volna kezdeni, meg ki tudja, hogy reagálná rá. — Azt sosem lehet tudni. — Egyébként van, akivel járóik. Pontosabban volt — helyesbített á hadnagy. — ‘Most vesztünk össize. — Mi miatt? — érdeklődött: Szemjon. — Csak ‘úgy. Nem akart hozzámjönnl. Várjunk egy kicsit, mondta. — Talán még nem biztos a dolgában — vélte Szemjon. — 'Ha nem vagy biztos benne, ne vedd meg — mondják inálunk a faluban. Ilyen esetben bizonyosat kell tudni. Bizonygatni értelmetlenség. Vagy szeret vagy. nem — különösen ha egy katonatisztről van szó. — Miért? — 'kérdezte Szemjon. — Mert a polgári életben a szerelmen kívül min­denkinek megvan a maga dolga. De engem elküldenek egy távoli helyőrségbe, a feleségem természetesen ve­lem jön, ott nincs szükség a szakmájára, tehát csak feleség lesz, csak a szerelem és a gyerekek maradnak. Hogy ezt valaki vállalja, ahhoz abszolút szerelem kell. Olyan, amire azt mondják: szerelem az első látásra. Ha halogatja az időt, ha az érzelmeinek fókát, mély­ségét méricskéli, akkor csak azt mondhatom: ha nem vaigy biztos a dolgodban, in'e vedd meg... ...iNatasika nagyon jól érezte magát falún, — Egész életemben ellaknék itt — mondta, amikor egy este a folyóparton ülték. „Dehogy laknál” — gon­dolta Szemjon akkor. Az első megpróbáltatást a ke­Keleti vallások Somaqip Néplap TELEFONRA VÁRVA Zara husztra vallása, a hindu vallás, a nagy szekér s a kis szekér buddhizmu­sa Nepáltól Sri Lankán át Japánig, a shintó, az iszlám a tárgya ennek a filmso­rozatnak, amely a Magyar Televízióban kapott egysé­ges arculatot. A festői ké­pek, s a magyar szöveg — amelyet Balázs György írt — némi tájékozódást nyújt a vallások történetében. Sokszor sikerült a kamerák­nak megörökíteniük azt a szűkös, kilátástalan földi létet, amelynek fantaszti­kus, de szükséges kiegészí­tése a földön túli hatal­mak színes, kiismerhetetlen világa. Megdöbbentheti a nézőt, hogy mennyi min­den található a vallásokban, ami nem szorul magyará­zatra. A filmsorozat hetedik ré­sze a stúdióbeszélgetés, amelyben történészek, filo­zófusok, vallástörténészek szólnak a távoli országok­ban élő népek vallási hie­delmeiről. Indonézia A dokumentumfilm, ame­lyet hamarosan bemutat a televízió, a sokezer sziget­ből álló, kétmillió négyzet- kilométeres Indonéziáról készült. 136 millió lakosá­val a világ ötödik legnépe­sebb országa. A fejlődő or­szágok közül egyike volt az elsőknek, amely elnyer­te függetlenségét: évszáza­dos holland gyarmatosítás, majd japán megszállás után, 1945 augusztusában. A sajátos körülmények között elnyert függetlensé­get azonban nem követte az egységes menzetté ala­kulás. Faji, vallási, nyelvi, etnikai ellentétek feszültek, amelyeket súlyosbított a rendkívül elmaradott gaz­daságszerkezet, a külföld­ről szervezett ellenforradal­mi lázadások sorozata, a földbirtokos réteg és a nemzeti burzsoázia ellent­mondásos szerepe. A dokumentumfilm egye­bek között arra keres vá­laszt: mi jellemzi a mai Indonéziát. Dunantmt napló NEMZETISÉGI Óvónőképzés — ELHELYEZKEDÉSI GONDOK A német nemzetiségi óvó­nőképzés tizenhét éve kezdő­dött meg a Soproni Óvónő­képző Intézetben. A tanuló hallgatók zöme a középisko­lát Baján, Budapesten, Kő­szegen vagy Pécsett végezte el nemzetiségi, vagy német tagozatú gimnáziumban. Jelenleg a leendő óvónők nemzetiségi óvodákban törté­nő elhelyezkedése okoz gon­dot, valamint a gyakorlati képzés. A képzés feladata nemcsak az, hogy leendő nemzetiségi óvónőket képezzenek, hanem az is, hogy felkészítse őket a közművelődési feladatok ellá­tására is. Jó példaként emlí­tették a sporoni képzőben fo­lyó munkát, aminek eredmé­nyeképpen a hallgatók aktí­van bekapcsolódtak az ág­falvi német nemzetiségi ének­kar és tánckar munkájába. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP STRAND, ÜT x ÉS AUTÓPARKOLÓ BALATONFÜREDEN Évtizedes elképzelés valósul meg Balatonfüreden — ezek­ben az években. A Kisfaludy strand bővítése már nem tűrt halasztást. Az utóbbi tizenöt év alatt 11 872-ről 32 375-re növekedett a hétvégeken Ba­latonfüreden lakók, nyaralók száma. A jelenlegi városi strand befogadóképessége 3600. Ugyanakkor — csúcs­időben — 18 ezernél is töb­ben szeretnének fürödni. mence jelentené. A falusi kemencét fűteni nem kis munka. Nem egészen úgy van, hogy a 'gáztűzhely gomb­ját elcsavarjuk, odáitairtjiúk az égő gyufát, és már ég a tűz. A falusi kemencét kora hajnalba» begyújtják, igaz, hogy az ebéd meleg marad benne, de estére újra csak be kell gyújtani. iPőleg félidőben És vízért járni és mosni, a fürdőházban begyújtani, a tehenet fejni. De semmit sem szólt. Nataska életében először járt igazi orosz faluban, s nem egy nyírfaerdőiben meghúzódó nyara lánegyedberk Marija Trofimovna 'házában minden érdekes volt szá­mára. Szemügyre vette az edényfogóit, maga próbálta vele kihúzni a fazekat 'a kemencéből, és majdnem ki­borította a két napra főzött stesit. Marija Trofimovna még a háború előtt elvégezte a tanítónőképzőt, majd egy katonához ment férjhez, és bár akkoriban ritkaságszámiba ment a válás, egy évig sem élték együtt, elvált a férjétől és hazament a szülőfalu­jába. Most, hogy már ilyen régóta él falun, igazi falusi asszony lett belőle, csak egy kicsit divatosabban öltö­zött, mert gyakrabban ment fel a városiba, és nem tudott és nem is akart lemaradni a városi tanítónők mögött. Tehenet, tyúkokalt, malacot tartott, maga végezte a ház körüli munkát, a tanítói fizetése csak kiegészítés volt, és nem a fő megélhetési forrása. Nagyapa ládáit nem dobta ki, de vett egy lakkozott nemét fehérneműs szekrényt, összecsukható fotelágyait, és egy hatalmas állólámpát. amit cSak akkor gyújtott meg, 'ha 'vendégek jöttek. A vitrin üvege mögött az „Iskola és család7’ és az „Úttörő” című folyóiratok bekötött számait őrizte, a falat orosz festőik képeinek 'reprodukciói díszítették. Mellettük fényképek, egy nagy keretbe foglalva, ahogy az falun szokás, hosszasan lehetett nézegetni, mint va­lami mozaikot. Nataska igyekezett kitalálni, ki kicsoda lehet, — A nagyapád? Szemjon igennel válaszolt. Nagyapja egészen fiatal­kori képe volt. húszéves lehetett, amikor 'készült. Döly- fösen előreszegezett áll, Zászlósi rangjelzés, szűk mel­lén csak nehezen fért el a négy nagy György-kereszt. — Alacsony növésű volt? — kérdezte Nataska. — Miből találtad ki? — Az alacsony férfiak mindig 'magasabbnak sze­retnének látszani, és álltaiéban magasra tartják fejü­ket a fényképész előtt1. Te látod, magas vagy, éS' épp fordítva, mindig .meggörnyedsz. Nataska megtalálta az anyja fényképét is. A 'hát­térben vászonra festett pálmák díszelegtek. Magas szé­ken ült, ikrepdesin ruhában, egy műrózsa a mellén, és bizonyosan csak nehezen tudta megállni, 'hogy ne mo­solyogjon. Mindez elviselhetetlen zsú­foltságot eredményez. Az élőmunkák 1972-ben el­kezdődtek, a nagyobb munka viszont ezekre az évekre ma­radt. A Kisfaludy-strand, a közmű, az út és az utóparko­ló építése 45 millió forintba kerül. Év végéig mintegy 18 millió forint értékű munkát végeznek el. Autóparkoló lé­tesítésével biztosítják a strand gyors és zavarmentes meg­közelítését. Mindezt úgy ter­vezték és valósítják meg, hogy távlatokban majd to­vább bővíthessék Balatonfü- red nagy forgalmú strandját. PETŐFI NÉPE NAGYOBB KÉSZLET, VÁLASZTÉK Minden arra vall, hogy rö­vid őszünk van, s ami ebből következik: hosszú télre szá­míthatunk. A felkészülés töb- bé-kevésbé megtörtént, de hogy sikeresen-e, azt csak tavasszal tudjuk meg. A ru­házati, műszaki áruházak, boltok készletét, az áruk vá­lasztékát illetően azonban ki­jelenthetjük: nem valószínű, hogy okunk lesz panaszra. A Bács-Kiskun megyei Ruhá­zati Kereskedelmi Vállalat­tól kapott tájékoztatás szerint készleteik 145 millió forintot érnek. A várható forgalom biztos, zavartalan lebonyolí­tásához szükséges árualapo­kat bemutatókkal egybekö­tött elővásárlások alkalmá­val szerezték be, s osztották szét a boltoknak. A Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kereskedelmi Vál­lalat illetékese is nagy beszer­zésekről tudósított. Ródlikat 200, karfás szánkókat 100 000 forintért vásároltak a gyár­tóktól, illetve a nagykereske­delmi vállalatoktól. A telefon örömünk és bosz- szúságunk. Kaposváron csak­nem négy és fél ezer telefon működik — nem számítva a mellékállomásokat. A Somogy megyei Távközlési Üzemben azonban még egy számot mondtak: a megyeszékhelyen jelenleg majdnem ötezer az igénylők száma. — Aki ma telefonállomás bekapcsolását kéri, valószínű­leg tudja, hogy egyhamar nem számíthat igényének ki­elégítésére, — mondta a táv­közlési üzem vezetője. — A központunk és a hálózat te­lített már. Azok a berende­zések, amelyek a kaposvári főközpontban működnek, ak­kor dolgoznak biztonságosan, ha a telítettség csak 84 szá­zalékos. Jeleflleg azonban már közel van a 100 száza­lékhoz. A tapasztalatunk — ezt a siófoki példa is bizo­nyítja — az, hogy a telefon­bekapcsolás iránti kérelmek száma megháromszorozódik abban a pillanatban, amikor reális lehetősége mutatkozik annak, hogy rövid időn belül állomást kapjon az igénylő. Kurt Lohss különleges fog­lalkozású ember Karl-Marx- Stadtban. A hétvégeken fehér hintó elé fogja a lovait, szür­ke cilindert tesz a fejére, úgy dirigálja a bakról a nagyvá­rosi forgalomban paripáit, ö ugyanis az ifjú házasok ko­csisa. Romantikus hivatás az ifjú párt a boldogsághoz ve­zető út egy szakaszán szállí­tani. — Nem tudok más foglal­kozást elképzelni magamnak, — mondotta testvérlapunk munkatársának — a mező- gazdaságban dolgoztam, és az állatokat különösen szeretem. Nem is tudom, hobbi-e vagy hivatás, vagy a kettő kiegé­szíti egymást. Ám hét közben, amikor nincs ifjú pár utas, Lohss úr közönséges kocsi elé fogja a lovait, és faárut szállít az egyik állami vállalat alkal­mazottjaként. A legtöbb kép Marija Trofiimovnáról készült. Egy teljes keretet foglaltaik lel, és aki -niem tudta, azt hihet­te, hogy egy és ugyanazt a képet sokszorosították. Az iskolával a háttérben a lócán ült Marija Trofimovna, körülötte fiúk és lányok. De iha jól megnézte valaki a képeket, észre tehetett venni, hogy változtak a gyere­kek és változott Maxija Trofimovna is. Minden harma­dik, negyedik képen más-más ruhát viselt, és egyre kövérebb lett. Szemjon huszonkilenc képét számolt össze. Az általános iskola huszonkilenc évzárójáról készülték. — Több miint félezer embert tanítottam — közölte büszkén Marija Trofimiovna. * Szemjon már Moszkvában1 is sokat beszélt Na-t-as- kának Osziipovról, Egy 'könyvet is adott neki a partizán- mozgalomról, Oszipov is szerepelt benne néhány sor­ban. Nataska csak könyvekben olvasott a partizánok­ról, a földalatti mozgalomról, s nagyon szeretett volna megismerkedni Oszipowal. Elhozta magával a köny­vet, hogy Oszipov dedikálja. Amikor a könyvtárukban író—Olvasó találkozót tartottak, mindig kért aláíráso­kat. Sóik dedikált könyve volt, Oszipov most megint itt lakott a járásban egy kis­városban, és Szemjon Natadkával elhatározta, hogy el­megy hozzá. Marija Trofimovna figyelmeztette: — Oszipovval vigyázni kell. — Miért? — csodálkozott Szemjon. — Azt beszélik... — Marija Trofimovna nem tudta, ■hogyan folytassa —, hogy nem bolond ugyan, de kissé meghibbant. — És ez miben nyilvánul meg? — kérdezte Szem­jon. — Hiszen megírtam neked. Egy szolgáltató üzem igazgatója. Csizmát javítanak, alsónadrágot' varrnak, lepedőt szegnek. 'Különben miért engedték volna el a vezető állásából? Majdnem a terület első embere volt, a végrehajtó bizottság titkára. Azt is beszélik,- hogy kiderült valami ügye policájsóga idejéből. Oszipovot a szolgáltató üzem udvarán találták. Az ácsokkal beszélgetett, hogyan lenne a legjobb mellék- szárnyalt építeni a> cipőjavító 'részleghez. Megölelték egymást, és Szemjon érezte, mennyire örült Oszipov, hogy elhozta bemiutatni leendő feleségét. Nataska szemlátomást csalódott volt. Biztosan ma­gasnak, elegánsnak képzelte Oszipovot, olyasvalakinek, mint a háborús filmekben a német egyenruhába bújt felderítőink. (■Folytatjuk) toltaáls kal®od®sik®p SZ@Mli^ÍO)©y\S Buszlajev emlékezései

Next

/
Oldalképek
Tartalom