Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

1977. november 24, ^PÚJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Paks Komszomolista vendég Kedves vendége volt a hó­nap elején a paksi Vak Boty- tyán Gimnázium KlSZ-esei- nek. Szergej Scserbakov, a Komszomol KB titkárságá­nak munkatársa járt a gim­náziumban, és előadást tar­tott a szovjet Komszomol sze­repéről a kommunizmus épí­tésében. Az érdekes beszámoló után számos kérdést tettünk fel Scserbakov elvtársnak, első­sorban a szovjet fiatalok éle­téről, munkájáról érdeklőd­tünk. A jó hangulatú találkozó ivégén Szergej Scserbakov az­zal búcsúzott, hogy ha újra hazánkban jár, feltétlenül el­látogat ismét Paksra. VIDA GYÖNGYI Számítástechnikai gyár látogatása A KISZ Szekszárd városi Bizottsága mellett működő számítástechnikai védnökségi bizottság a közelmúltban gyárlátogatást szervezett a VIDEOTON tabi számítás- technikai gyáregységébe. A szakmai tanulmányúton 40 fő vett részt, köztük a szekszár­di középiskolák tanulói, vala­mint a városban működő szá­mítástechnikai szakkör tag­jai. A csoporthoz csatlakozott a bonyhádi közgazdasági szakközépiskola néhány diák­ja is. A kirándulás résztvevői be­pillantást nyertek a számító- gépgyártás munkafolyamatai­ba. Különösen érdekes látni­valót jelentett a memória­üzem, ahol a számítógépek egyik /legfontosabb alkatré­szét állítják elő. A kirándulás hasznos­nak mondható, mert a számítástechnikai szakör tag­jai éppen most ismerkednek a VIDEOTON R—10 típusú számítógépének programozá­sával, így a látottak elősegí­tik az anyag könnyebb meg­értését. És mivel a résztve­vők többsége egy-két év múl­va elvégzi a középiskolát, a látogatás hasznos gondolato­kat adott a pályaválasztáshoz is. összességében jól szolgálta a számítástechnikai ismeretek népszerűsítését és terjeszté­sét a fiatalok körében. SZÜLE LÁSZLÓ konyhádról Dunaújvárosba A „LAMPART” ZIM bony­hádi gyárának KlSZ-fiatal- jai november 26-án a Dunai Vasműbe látogatnak. Viszo­nozzák a Hideghengermű KISZ-fiataljainak október he- tediki látogatását. A bonyhá­diak részéről nagy a kíván­csiság, hogy hogyan is készül az acéllemez, amivel a gyár valamennyi területén talál­koznak nap mint nap. Elmondják majd a prob­lémákat is, amiket a Vasmű­ben lehetne kiküszöbölni: le­gyenek a lemezek egyforma vastagok és jó minőségűek, ne csússzanak el a szállítá­sok, a megrendelésben leírt anyagvastagság helyett ne küldjenek mást a bonyhádi gyárnak. Kérni fogják a vasmű KISZ-fiataljainak segítségét a fenti problémák megoldásá­ban. Ki, minek mestere? KISZ-élet így se volt jó, úgy se volt jó... ...sehogy all sem volt az jó... — ez, a magyar nótáiból köz­ismert, alkalmi igazság ötiik az ember agyába, ha azt hall­ja, hogy valahol valakik, va­lamit többféle módon is meg­próbáltak — kevés eredmény- ■nyel. ,No, de hagyjak a zagy­va kő nyhalfílozófi át, annál is inkább, mivel az a téma, amely e cikk tárgyát képezi, komoly dolog, és nem hason­lítható holmi, kocsmák mé­lyén koptatott magyar nótá­hoz. Tény viszont, hogy az ezer­nyolcszáz diákot számláló, szekszárdi 505-ös számú Ady Endre Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben a KISZ-élet szervezésének két módozatát is végigcsinálták már — és most kísérleteznek a harma­dikkal. Az első változat azt céloz­ta, hogy a KISZ az intézet keretei között működjék. Csakhogy ezernyolcszáz em­bert, pusztán a mennyiség miatt is nehéz összefogni, hát még ha az egyéb körül­ményeket is figyelembe vesz- szük! Ahol ötvennégynél e szakmát tanulnak a fiatalok, ott az érdeklődés is megosz­lik, különösen akkor, ha a szakmák olyan széles skálá­ját vonultatják fel, mint a röviden csak 505-ös'ként em­legetett intézetben. Számít­suk be a tények alakulásába azt is, hogy — szakmunká­sokról lévén szó — a diákok nem töltik az egész hetet az iskolában; a tanulás mellett dolgoznak is, mégpedig öt­vennégy vállalat és üzem foglalkoztatja őket. Vannak, akik a hét elején látogatják az iskolát, és a hét második felében tevékenykednék a munkahelyen, másoknál for­dított a helyzet. Aztán a dél­előtti és a délútános műszak­ba járás szintén oka lehet annak, hogy nem találkoznak úgy össze a fiatalok, mint például egy gimnáziumban. Éppen ezért ésszerűnek lát­szott az a gondolat, hogy a fiatalok ne a szakmunkás­képző keretében, hanem a lakóhelyükön, illetve a válla­latok alapszervezeteiben le­gyenek KISZ-tagok. Az 1975- ös határozat meghozatalát lo­gikus elképzelésék indokolták. A munkahelyen általában együtt dolgozik egy-egy ki­sebb diákcsoport, akik ké­sőbb, javarészt ugyanott, ma­radó ak munkaviszonyban; előnyös tehát, ha minél ha­marabb i'lleszkiednek bele az ottani KISZ-.kollektívába is. Bár nem mindenütt járt egy­forma sikerrel ez a módszer, több vállalatnál azonban be­vált — mégsem bizonyult célszerű megoldásnak. Átte­kinthetetlen lett az 505-ös KISZ-élete, a sók serénykedő bába között nem könnyű megtalálni a gyeteket. iEz tette aztán szükségessé, hogy a KISZ Szekszárd váro­si Bizottságának 1977. októ­ber 27-i ülésén újabb határo­zat szülessen, létrehozva a harmadik variációt, amely szerint a feladat: a taninté­zeti KliSZ-bizottság újjászer­vezése, és az intézeten belüli KISZ-élet újbóli beindítása. Megszűnik tehát a vállalatok alaipsZarvezeteinél a diákok KISZ-tagsága, de az akció­programokban változatlanul részt vehetnek. Munkájukat az intézeti KtSZ-bizottság .'oglalja egységes keretbe, s éhben az irányításban és szervezésben legtöbbet a diákotthon KlSZ-vezétői és aktivistái segíthetnek. Ök — magas mércét tartva önma­guk elé — meg is felelnek a kívártallimakinak, s ez záloga lehet annak, 'hogy a jelenlegi elsőévesekből, a Kilián-körök próbázóiból, mind nagyobb számban válnak olyan KISZ- tagok, latoik fokozott mérték­ben muntoáltoodnlak majd a mozgalmi élet fellendítésén. — Kovács — Az elmúlt hét szombatján került megrendezésre a Ki minek mestere? szakmai-po­litikai vetélkedő megyei dön­tője esztergályos szakmunká­sok részvételével. A verseny­zők számot adnak szakmai, politikai és munkavédelmi is­mereteikről, amelyet a zsűri jónak értékelt. Gyakorlati munkájuk, egy bonyolult ten­gely esztergályozása bizonyí­totta, hogy a versenyzők is­merik és szeretik szakmáju­kat. A versenyen első Hajdú Balázs, második Antus Imre lett, mindketten az MMG— AM dolgozói, harmadik pe­dig Szökőcs Élek, a bonyhá­di Vasipari Szövetkezet esz­tergályosa. A győztesek egy­hetes jutalomüdülésen vesz­nek részt Budapesten. A verseny házigazdája a MEZŐGÉP Vállalat volt, ki­váló szervezéssel biztosította a verseny zavartalan lefolyá­sát. Kistraktor - kis kertész A halászteleki Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben a gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztési szaknak 126 tanulója van. A hároméves tanulmányi idő után Pest megye, illetve a főváros termelőszövetkezeteiben helyezkedhetnek el szak­munkásként az itt végzett tanulók. Képünkön: a kerti traktorral való szántást is­mertetik a tanulókkal. Feleannyiért segédkönyvtárosnak ? ENGEM meghatnak a ko­nok felvételizők. Akik év­ről évre nekirugaszkodnak ugyanannak a magasságnak. Orvostudományi egyeteme­ken, színművészeti főisko­lán jól ismerik ezeket a rutinos megszállottakat, akik akárcsak Dosztojevszkij hő­sei, \ vissza-visszazarándo- kolnak elbukásuk színhelyé­re. Nem így a profi isko­lások, szinte egész életüket iskolapadban töltik. Se sze­ri, se száma félkézzel szer­zett diplomáiknak, a pót­stúdium kiegészítőin is túl­vannak, jóformán az ő ked­vükért iktatnak a felsőokta­tásba újabb és újabb ra­finált szakokat. Semmi az egyik oldalon, minden a másikon? Alaki­lag kétségtelenül, ám a „kisemmizettek”, úgy tű­nik, rossz lóra tesznek, s azért is, mert olykor még ösztönzik is őket erre a hendikepre. Pedig ha vala­ki alkalmatlan a színi pá­lyára, még lehet belőle el­kötelezett pedagógus. Csak­hogy az iskolában (amelyik­be még mindannyiunkat fel­vesznek) a tanító bácsi be­beszélte hősünknek, hogy kiköpött Uray Tivadar, s a felvételin, fájdalom, csak az derül ki róla, hogy mi­hez nem ért. Jóllehet, va­lamihez mindenki ért. A társadalom szempontjából az lenne a legjobb, ha ki-ki olyasfélébe kezdene, ami­hez legjobban konyít. A képesség — lehetőség, afféle szunnyadó energia, amit valamilyen úton-mó- don mozgósítani kell. Ez­zel persze nem azt akarom mondani, hogy a már una­lomig emlegetett mérnök­ből lett autófényező vagy benzinkutas korábban meg­tévedt, s csak másodszorra talált rá igazi hivatására, de azt megkockáztatom, hogy náluk rátermettebb fiatal­emberek nem jutottak be annak idején a műszaki egyetemre. Többi között felvételi rendszerünk túlsá­gosan is objektív jellege miatt. Objektiven azt ér­tem, hogy a mindenkori számonkérés rendre arra kíváncsi, hogy mit nem tud a delikvens, s jóformán alig arra, hogy amit tud, azt hogyan tudja. Aztán kevés az esély a korrekcióra (ezen természe­tesen nem a zöldségessé lett tanárember példáját értem), s főleg a szakmán kívüli értelmes tanulásra. Mert mi van akkor, ha egy va­sas szakmunkás például, akinek szenvedélye az iro­dalom, fejébe veszi, hogy levelezőn elvégzi a bölcsé­szetet. Már most megmond­hatom neki, hogy a válla­lata nem fogja támogatni. A munkaadónak ugyanis csak a szakmai képzés ér­deke, a termelés szempont­jából. És ha az illető ra­gaszkodik elhatározásához? Nem tudom... legfeljebb el­szegődik félannyiért se­gédkönyvtárosnak, hogy idővel, ha ott javasolják, világirodalmat tanulhasson. Mert a kettő együtt, a ré­gi munka és az irodalom nem megy... Ami azért szo­morú, mert végső soron minden gyarapodás társa­dalmilag hasznosul, mégha a szükséges kedvezményt a Fülbevaló ktsz invesztálta, akkor is. Másrészt tudomá­sul kell venni, hogy az ön­művelés — csak bizonyos alapokról valósítható meg. NEM MÜLIK el év, hogy ne keressem fel U. Budai Jánost Tahitótfaluban. Leg­utóbb a Széchenyi István hajóútját megismétlő Hab­leány startjánál futottunk össze a Tudományos Aka­démia előtti Duna-parton. Kamaszos tűz égett az erő­sen ötvenes parasztember szemében. Szakszövetkezeti tag a Kék Duná-ban. S mellesleg évekkel ezelőtt agronómus diplomát szer­zett a fárasztó nappali mun­ka mellett. Beosztása mit sem változott, legfeljebb ér­telmesebben dolgozik, s nagyobb hasznára van szomszédainak, választott közösségének. Előfizet szá­mos szakmai folyóiratra, s mikor nála jártam, éppen Thomas Mannt olvasott. KERTÉSZ PÉTER A tamási járási művelő­dési központ volt a házi­gazdája vasárnap a „Béke­barátság” megyei klubtalál- kozonak. Az elnevezés a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­ra utal. Ennek jegyében zajlott le most az évente megrendezésre kerülő talál­kozó. Tolna megye úttörő­nek számít a klubmozgalom­ban. Itt rendezték az első ilyen jellegű találkozót. Ezeknek a rendezvények­nek a fő célja az, hogy az egy megyében működő klu­bok megismerkedjenek egy­más munkájával, módszerei­vel, segítsék és tanuljanak egymástól. Színvonalas, jól szervezett találkozó volt_ a tamási. A rendező szervek a Tolna megyei KISZ-bi- zottság, a Babits művelődé­si központ, a Tolna me­gyei Tanács és a vendéglá­tó tamási járási művelő­A „divatutcában” Sikk a sokk Leáldozott a farmernek, join a Brutal Look, a brutá­lis divatirányzat — írják a nyuigaitii topok. A londoni Kings Roadon, a divaitiutcá- ban, láncok csörögnek, ron­gyok 'libegnek, ibőrflecnik nyi­korognák. Már alig látni Levi-Straius's gátyót, píngált trikót, magas sarkú kiscsiz­mát. Helyette biztosítötűtokel és gemkapcsokkal összefér- oelt, vérrel telifröcsikóit föl- mosórongyokat, táskabőrdara- bokat viselnek. A nyakban már mines zsilettpemge, miini- gu illő ti he, sarotov ates hanem kutyalánc csörög. A 'fűibe, az orrba, az arcba biztositótű.ket szúr bak. A szemhéj koromtól fekete, az aj'ak kétszínű: pi­ros-sárga, zöld-kék, lila­vörös és a 'házilag lekaszä- bolfc haj is tarka-barka. Azt is írják a> zsurnálok: a Brutal Look nemcsak di­vat, egy új ifjúság, a purtk- nemzedék életformája. Hogy mi a punk? Nehezen lefor­dítható. Az 'argót beszélők azt mondáinak: cikis, tré. Olyan ifjak a punkok — ír­ják a lapok —, akiknek min­den cikis, minden tré, az egész világ, az egész élet. Mert munkanélküliek, szegé­nyek. Nem telik nékik Lee- farmerre, azért járnak drót­tal összefér célt rongyokban. Saját zenéjük is van. Olyan, mint a bombarobbanás és utána a repeszek sivítáisa. Lapjuk is van már, a Punk Magazin. Tartalma? Sex, ká­bítószer, anarchizmus. Uj dühös fiatalok? Lázadó ifjak? A Punk Magazin fő- szerkesztője: „A púnk arro­gáns fickó, aki azért dühös az egész világra, mert nagyon unatkozik.” Bizonyára igaza van. Iszo­nyúan unatkozhatnak — a Punk-lady, teljes díszben papa pénzéből. Mert az igazi munkanélküli lejárja lábát, hogy legalább alkalmi mun­kából jusson egy falait ke­nyérhez. Nem ér rá unatkoz­ni. És nem tudja megfizetni a Brutal Look rongyait sem. Zandra Rhodes divatdiktátor­nő ronggyá tépett és piros festékkel fröcskölt legújabb kreációját potom 600 dollá­rért kínálja. Igaz, abtibébi- ■tabletták kapszulájából fű­zött nyaklánc is van hozzá és ezüst zihereietű — fülbevaló­nak. Ez van, ezt találták ki leg­újabban az unatkozók és ki­szolgálóik, akik jól élnék a hóbortjaikból. Mert sikk a sokk, a brutalitás, az anar­chizmus. Emberrablással, gyilkossággal is űzve az unal­mat. Ne tévesszük hát őket össze se az elkeseredettsé­gükben .lázadókkal!, még ke­vésbé a forradalmárokkal, akármit is írnak róluk a nyu­gati lapok. — dijó — dési központ mindent meg­tettek, hogy a fiatalok jól érezzék magukat. Jó han­gulatban zajlott le a nagy­gyűlés, jók voltak a pol- beatesek, irodalmi színpa­dok. Sajnos, célját mégsem érte el a találkozó, s ez nem a rendezőkön múlott. Ök a lehetőséget megadták a tapasztalatcserékre, is­merkedésre. Viszont a klu- bosok nagy része csak a szórakozást kereste. Bizo­nyította ezt az is, hogy az értékelő vitán — amely a találkozót elemezte — ke­vesen vettek részt. Passzi­vitás, érdektelenség, vagy az önállóság hiánya? Gon­dolkodjanak el ezen a részt vevő klubvezetők, klubta­gok, és beláthatják, hogy ebből a szempontból fél sikerrel ért véget az idei megyei klubtalálkozó. — sá — SBuÉÉItó Mf sikerrel M

Next

/
Oldalképek
Tartalom