Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-17 / 270. szám

Béremelések a Szovjetunióban 1977. november 17. 2 «ÉPÚJSÁG Lázár György fogadta a FIAT elnökét Az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülése Szerdán, hivatalos látoga­tásra Budapestre érkezett Giovanni Agnelli, az Olasz­országi FIAT konszern elnö­ke. Tárgyalásokat folytat a magyar ipar és külkereskede­lem, valamint a FIAT közötti gazdasági kapcsolatok fej­lesztési lehetőségeiről. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke szerdán a Par­lamentben fogadta Giovanni Agnellit. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Havasi Ferenc miniszterelnök-he­lyettes, valamint Mario Fran­zi, az Olasz Köztársaság bu­dapesti nagykövete. (MTI). A kenyérellátásról, a kor­szerű hűtőláncról, a csoma­golásról és sok egyéb, az egész lakosságot érintő kér­désről tárgyaltak a képvise­lők az élelmiszertörvény végrehajtásának eddigi ta­pasztalatait elemezve: szer­dán Kőbányán, a BNV 25-ös pavilonjában — ahol most központi élelmiszer-kiállítást tartanak — ülésezett az or­szággyűlés mezőgazdasági bi­zottsága. Bélák Sándor elnöki megnyitója után Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes számolt be az idén ja­nuárban életbe lépett élelmi­szertörvény végrehajtásáról és a további teendőkről. A Szovjetunióban ez év december elsejétől újból emelik a dolgozók munka­bérét, illetve fizetését. Csak­nem kilencmillió szovjet állampolgár kap átlagosan 18 százalékkal több fizetést, mint eddig — közölték a TASZSZ munkatársával az állami munkaügyi bizott­ságban. A kormány a bér­emelés céljára évente több mint 7 milliárd rubelt for­dít. Fizetésemelésben részesül­nek most a közoktatási, az egészségügyi, a kulturális­népművelési, a kereskedelmi és közétkeztetési dolgozók, valamint a közigazgatási szervek, intézmények és más szervezetek alkalmazottai. Schmidt kancellár beszéde Törzsvevő a Pentagonnál Bírósági vizsgálat Fokvárosban Hamburg, Sán dor István, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán délelőtt Helmut Schmidt kancellár beszédével folytatódott a nyugatnémet szóéi álidém oik r a ta párt (SPD) hlaimlburgi kongresszusa. A kormányfő beszámolójá­nak külpolitikai részében a kelet—nyugati enyhülést po­litika folytatása és elmélyí­tése mellett fogllállt állást. Kitért Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének közelgő NSZK- belíi látogatására. Hangsú­lyozta: „Leon y id Brezsnyev személyében olyan tárgyaló- partnerrel van dolgunk, aki- nék — hozzánk hasonlóan — kétségtelen meggyőződése, (hogy a világhétté megőrzése minden más politikai feladat­nál előbbre való. A béke iránt mindkét oldalról meg- nyilvánuló akarat megbízha­tó alapot jelent a 'két ország tartós együttműködéséhez. Az együttműködés folytatása a nyugatnémet külpolitikának ezen .az évszázadon túlmuta­tó feladata^ marad” — mon­dotta. Schmidt elismerően szól t a szocialista országokkal kiala­kult kapcsolatokról és kitért a két német állam viszonyá­ra iis'. „Á'llhátatosan folytatni kívánjuk erőfeszítéseinkét az enyhülés! politikának ezen a talán legnehezebb területén — mondotta. — Vitathatat­lan, hogy az alapszerződés megkötése óta jelentős sza­kaszt' tettünk meg a normali­zálás útján. Sokát elértünk és még többét kell tennünk. Ez a politika egyben fontos hozzájárulást jelent Európa Stabilitásához és biztonságá­hoz.” A kormányfő reményét fe­jezte ki, hogy a szovjet— amerikai SALT-tárgyal ások mielőbb sikerrel zárulnak. A két nagyhatalom közti meg­állapodás szükséges és logi­kus következményének ne­vezte, hogy előbbre lépjenek a közép-európai haderők lét­számcsökkentéséről folyó tár­gyalásokon is. Schmidt állást foglalt az NSZK és Nyugat- Berlin különleges kapcsolatai mellett, és a város sorsának alakulását „:az enyhülés pró­bakövének” minősitétte. A beszámoló ezután rész­letesen foglalkozott az NSZK belpolitikai helyzetével és jö­vőjével. Súlyos törvénysértésekről, a dél-afrikai börtönökben sínylődő politikai foglyokkal való kegyetlen leszámolásról rántotta le a leplet a ked­den kezdődött bírósági vizs­gálat, amelyet — a világ­közvélemény nyomására a pretoriai hatóságok kénysze­rültek megindítani Steve Bi- ko diákvezetó halála körül­ményeinek kiderítésére. Biko, az ismert dél-afrikai diákvezetó, szeptember 12-én súlyos fejsérülések következ­tében halt meg börtönében. A sérüléseket még Kruger, a Dél-Afrikai Köztársaság igazság- és börtönügyi mi­nisztere is kénytelen volt el­ismerni, és azt kedden a vizsgálatra beidézett rend­Az Elysée-palota szóvivője kedden cáfolta, hogy Mok- tar Ould Daddah, mauritá- niai elnök 10 ezer katonát kért volna Giscard d’Estaing francia elnöktől. „Ez teljes képtelenség” — mondotta a szóvivő. Az idevonatkozó informá­ciót Huari Bumedien algé­riai államfő adta közre, utal­va arra, hogy Mauritánia francia katonai segítséget kíván igénybe venni a Nyu- gat-Szaharára vonatkozó igényei érvényesítése végett. Ugyanakkor Szalek, a Po- Iisario-kormány tájékozta­tásügyi minisztere kedden este kijelentette: a mauri- tániai francia katonai jelen­lét „beigazolódott”, minthogy a Nyugat-Szahara független­ségéért küzdő Polisario-erők mozgását francia felderítő repülőgépek követik. Szalek közölte azt is, hogy Mauritániában, Zurate mel­lett francia katonák egy 3000 • méter hosszú betonsá- vot építenek, amely alkal­mas lesz repülőgépek foga­dására. őrök is megerősítették. Steve Bikot letartóztatása után 19 napon át ruhátlanul egy magánzárkában tartották, majd első kihallgatása után bilincsekkel a cella falához láncolták. A második „ki­hallgatáson” — ahogyan az több rendőr szavaiból kide­rült — „erőszakot alkalmaz­tak” Bikóval szemben, hogy „megfékezzék agresszív ma­gatartását” és eközben né­hányszor „a falba és az asz­talba verődött’ a diákvezető feje, aki elájult. A bíróságon ismertették az orvosi zárójelentést, amelyet Biko boncolásáról készítet­tek. E dokumentum is a ha­lál okaként a kiterjedt agy­sérüléseket jelölte meg. A szaharai konfliktus szé­lesedése jegyében nyilatko­zott Senghor szenegáli el­nök is. Hangoztatta, hogy „bizonyos államok” „fenyege­téseket intéznek” Szenegál címére amiatt, mert az or­szág eszközöket és létesít­ményeket bocsát a Szenegál­ban állomásozó francia ka­tonaság részére. Senghor a vádolt államokat nem ne­vezte meg, viszont elmond­ta, hogy a Polisario harcosai a Nuadhibu—Zurata (mau- ritániai—szenegáli) vasút­vonal ellen intézett akció­juk során három szenegáli férfit foglyul ejtettek. Végül Párizsban Robert Fabre, a baloldali radikáli­sok vezetője — Tuniszból hazatérve — hangoztatta: „az aggodalom, hogy a fran­cia kormány beavatkozik Mauritániába, az eddiginél is nehezebbé fogja tenni a Polisario fogságában lévő túszok kiszabadítását, és ál­talában: nem használ a nyugat-szaharai konfliktus csillapodásának. Nyilatkozatháború Nyugat-Szahara körül Szerda esti 'kommentárunk. Reza Pahlavi 'iráni sah amerikai látogatásának első mér­lege: 82 sebesült. Várható, hogy a további tiltakozó megmoz­dulások, tüntetések léte eliendernonstráeiők következtében a kórházi ápolták száma jelentékeny mértékben tovább emel­kedik. Ritka esemény, hogy a Fehér Ház parkjában, Washington­ban könnyezve fogadja az elnök vendégét, most mégis ez történt: mindkét államfő sűrűn törölgétte szemét a csípős könnygáz miatt, amit a 'tüntetők ellen vetettek ibe a reziden­cia tőszomszédságában. Aim ez az incidens sem zavarta Carter elnök és vendége élső, kilencven 'perces tárgyalását, amelynek során főleg arról esett szó, hogy az Egyesült Államok tovább­ra is folytatni kívánja az Iránba 'irányuló fegyverszállításo­kat, különös, tekintettel á két országnak' az elmúlt harminc év alatt 'kialakult különleges kapcsolataira. Nos, ami e kapcsolatok különlegességét illeti, bizonyos tekintetben csakugyan egyedülállóak. lírán ugyanis az ameri­kai hadiipar legszámottevőbb vevői közé tartozik. Csupán az 1977-es pénzügyi évben 'tölbb imlint ötmiliiárd dollár értékben kötött az (Egyesült Államok fegyverszállítási szerződést Irán­nal. Kilenc esztendő alaltt 18 milliárd dollárt tett ki Teherán fegyverszállítási számlája az UiSA-iban. A sah tehát 'megbízható vásárló, úgy is mondhatnók, törzsvevő a Pentagonnál. Mostani rútja is afféle íbevásárló- körúit. (Nem 'kevesebb, mint 2'50 ÍF—:18-as vadászrepülő, 140 F—'16-os vadászbomlbázó, száz katonai szállítógép, három különleges rendeltetésű Boeing 707—iE—3 típusú óriásgép, ihat őrhajó és egyéb korszerű fegyverzet szerepel a kívánság- listáján. Cserében persze a 'Fehér Máznák is vannak követelései. Irán az olajtermelő országok egyik vezető hatalma. Decem­berben Oaracasban ülésezik az OPEC, s a hírek szerint ismét az árak emelését latolgatják a kőolajexportálók. Az USA olajszükséglete évről évre magasabb, s az Import csupán 1977-ben legalább 45 milliárd dollárt tesz ki. A fegyverüzlet ellentétele alighanem 'kézenfekvő: lírán vesse látbá tekinté­lyét , s 'beszélje rá partnereit, ne emeljék a kőolajárakat, más kérdés, hogy Caraoasiban miiként értékelik majd álláspontját. Mindenesetre a fegyverkezés ellenzői a sah elleni tünte­téssel a maguk 'véleményének már egyértelműen hangot adták. GYAPAY DÉNES Tüntetés Washingtonban a Fehér Ház közelében az irá­ni sah látogatása ellen lfalutawíharok „Ha az amerikai pénzügyminiszter, Michael Blumen­thal ezekben a napokban be akarná váltani dollárjait az amerikai turistákhoz hasonlóan Bonnban vagy Tokióban, hogy valamit vásároljon, valóságos sokk érné. A dollár ugyanis ismét süllyed”. A Time amerikai hetilap gazdasá­gi szakirója kommentálta így a nemzetközi valutapiacok legfrissebb fejleményeit. A valutapiacok bizonyos átmeneti nyugalom után ismét méhkashoz hasonlítanak. Miközben a dollár árfolyama a japán jenhez, a nyugatnémet márká­hoz és a svájci frankhoz képest napról napra változik, tendenciájában süllyed, a tőkés világgazdaságban mind több jel mutat egy nagyszabású kereskedelmi háborúra is. V^jon mi okozza a szünte­len mozgást a nemzetközi va­lutapiacokon? Az idén már a nyári hónapokban tanúi le­hettünk hasonló jelenségnek. Akkor a középpontban a dol­lár és a nyugatnémet márka állt. Szakírók véleménye sze­rint a dollár nyári „mélyre­pülését”, vagyis árfolyam­csökkenését döntően mester­séges tényezők idézték elő. Elsősorban hivatalos ameri­kai pénzügyi szakemberek, főleg Blumenthal pénzügymi­niszter nyilatkozatai, amely­nek a lényege az volt, hogy „őket nem lepné meg a dol­lár árfolyamának zuhanása”. A következmények rögvest nyilvánvalóvá lettek: a spe­kulánsok — a dollár „pincé­be agitálása” nyomán — kezdtek szabadulni az ameri­kai valutától, s a nyugatné­met márkára és a svájci frankra nyergeitek át. A MANÖVER MAGYARÁZATA A dollár árfolyamának csökkenése semmiképpen sem állt összefüggésben az amerikai gazdasági helyzet­tel. Hiszen a fejlett tőkés­országok gazdasága közül ép­pen az amerikai gazdaság tudta felmutatni a legjobb növekedési eredményt. A ma­nőver magyarázatát akkor abban kellett keresni és le­hetett megtalálni, hogy Blu­menthal és a mögötte álló pénzügyi, ipari hatalmassá­gok az amerikai áruk nem­zetközi versenyképességének javítására törekedtek — a többi tőkés partner rovására. Tudniillik, a dollár árfolya­mának esése nyomán az Egyesült Államok többet és olcsóbban tud exportálni, mint konkurrensei, még egy­szerűbben ugyanannyi nyu­gatnémet márkáért több amerikai terméket lehet vá­sárolni, mint korábban. Az amerikai magatartást még egy nagyon fontos té­nyezővel magyarázták, azzal, hogy noha az amerikai gaz­daság mozdonya a többi fej­lett tőkésországokéhoz viszo­nyítva valóban jobban hú­zott, a konjunktúra koránt­sem volt teljes, éppen azidő- tájí megingott. A dollárjáték­kal kísérelték meg fenntar­tani, sőt gyorsítani. JENÜGYEK Az idei valutaviharok má­sodik szakasza október köze­pén kezdődött és e napokban is tart. A célpont ezúttal a japán valuta, a jen. Ám a mesterséges eszközök mellett itt a piac tényleges erővi­szonyai is érvényre jutnak. A folyamatot újra csak Blu­menthal „nyitottszáj-politiká- ja” indította el. Október kö­zepe táján egy tucatnyi új­ságírót hívott meg és a be­szélgetés során közölte ve­lük, véleménye szerint „a dollár még mindig túlértékelt — elsősorban a jenhez ké­pest.” Ezzel párhuzamosan mind több amerikai véle­mény látott napvilágot arról, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje az idén megközelíti a 30 milli­árd dollárt és ebből hétmil- liárd a Japánnal folytatott kereskedelem rovására írha­tó. Továbbá amerikai ipari körök mind hangosabban kö­vetelték a kormánytól, hogy korlátozza a japán áruk be­áramlását az amerikai piacra, illetve azt, hogy a kormány­zat gyakoroljon nyomást To­kióra, több amerikai áru vá­sárlása érdekében. És a jen szinte robbanás­szerűen megindult felfelé. Amíg szeptember végén egy dollárért 268 jent adtak, ad­dig most már csak 247-et. Egy év alatt a jen csaknem 18 százalékkal értékelődött fel a dollárhoz képest. A jen ár­folyam-emelkedése persze tükrözi a japán gazdaság szi­lárdságát és nemzetközi ver­senyképességét is. (A teljes igazsághoz tartozik, hogy Tokió hosszú éveken át mes­terségesen alacsonyan tar­totta a jen árfolyamát, így biztosítva az alapvetően exportra épülő japán gazda­ság nemzetközi versenyké­pességét.) Most a jen erősö­dése, gyakorlatilag felértéke­lése, korlátozhatja a japán exportot. Emellett Tokió — a jelek szerint — arra kénysze­rül, hogy az export önkéntes korlátozásával párhuzamo­san más kereskedelmi enged­ményeket is tegyen az Egyesült Államoknak és a Közös Piacnak. Vagyis köte­lezettséget vállaljon import­jának nagyszabású növelé­sére, s így kísérelje meg ele­jét venni, hogy ellenlábasai tilalmakkal vagy védővámok­kal sújtják a japán exportot. ÉS AZ OLAJÁR? A dollárjáték más komoly következményekkel is jár­hat, immár az egész világ- gazdaság szempontjából. A Kőolajexportáló Országok Szervezete éppen a nemzet­közi gazdasági stabilitás szempontjából hajlott az árak befagyasztására. Ám a dol­lár árfolyamának tartás esése folyamatosan csökkenti bevé­teleik vásárlóerejét. Ha a dollár nem stabilizálódik a valutapiacon, könnyen bekö­vetkezhet, hogy az olajterme­lők decemberi ülésükön újra az áremelés mellett dönte­nek. Igaz, az elmúlt hetekben az amerikai pénzügyminiszter felkereste a legfontosabb kö­zel-keleti olajtermelőket, s a hírek szerint árbefagyasztás­ra gkarta rávenni őket. Biza­kodó nyilatkozatai azonban inkább gyanút, mint reményt keltettek. Ne feledjük, az újabb olajáremelés súlyosab­ban érintené Japánt, és a Közös Piacot, mint az Egyesüli Államokat. ZALAI ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom