Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-02 / 258. szám
A ^fepÚJSÁG 1977. november 2. Önök kérdeztek Október 21-én a Magyar Rádió Tolna megyében akció keretében sajtókonferencia volt a Kossuth Rádióban. A sajtókonferenciára sok olyan kérdés érkezett megyénk lakosaitól, amelyekre idő hiányában nem kaphattak választ. Ezek a kérdések sem maradnak válaszolatlanul. Lapunk vállalta, hogy rendszeresen közli azokat a kérdéseket és válaszokat, amelyek ■ozeraev loaes r e lannamaK számol. Az elkövetkezendő időszakban ezen a helyen és ezzel az emblémával jelentetjük meg az Önök kérdeztek — a megye vezetői válaszolnak rovatunkat. A kérdésekre ezúttal dr. Kelemen Sándor, a Tolna megyei Tanács V. B. ipari osztályának vezetője válaszol. A kérdező Keczeli Lajosné boltvezető, tolnai lakos. Kihez fordulhatok panasszal ? József ikirendeltségvezetőhöz.) A kirendeltség felettese a Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat, Budapest, V3L, Dohány u. 98. Tudnak-e több nőt foglalkoztatni Tamásiban ? A kérdés ugyan név nélkül: Községét szerető és fejlődését figyelemmel kisérő — jelzéssel érkezett. A kérdés közérdekű, sokakat foglalkoztat Tamásiban. — 1976. decemberében vásároltam egy Videoton televíziót A vásárlás után meghibásodott. A GELKA nem javította meg. Hova fordulhatok panaszommal? — A körülményekből úgy tűnik, hogy a készülék garanciális időn belül van. Az ilyen készüléket, ha a javítás 60 napnál hosszabb időt vesz igénybe, ki kell cserélni. De ki kell cserélni akkor is. ha a jogosított részére kölcsönkészüléket nem biztosítottak és a javítás 30 napnál hosz- szabb időt vesz igénybe. — Az 1977. évi I. tv. 18. paragrafusa értelmében a panasz elintézésére az érintett szerv vezetője illetékes, akinek, vagy eljáró dolgozójának magatartása elleni panaszt a közvetlen felettes intézi el. Javasoljuk, hogy forduljon a GELKA Tolna megyei kirendeltségéhez (Tóth — Van-e elképzelés Tamásiban olyan újabb üzem létesítésére, amely nőket foglalkoztat? — Tamási nagyközség szerepéből adódóan — jelentős megyei tanácsi támogatással — a III. ötéves tervtől kezdve iparosodott. Jelenleg mintegy 1100 ember dolgozik az iparban. A fő feladat most: a műszaki-technikai színvonal fokozása és a szervezettség magasabb szintre emelése. — A további gyártelepítés lehetőségeit számbavéve tárgyalások folytak a Női Fehérneműgyárral, amelynek vezetői elhatározták, hogy ötszáz embert, főleg nőket foglalkoztató gyártelepet létesítenek Tamásiban. Ehhez 81 millió forint beruházás jóváhagyását kérték. A jóváhagyás elősegítése érdekében a Tolna megyei Tanács V. B. a telepítéshez egyetértését adta. A beruházás jóváhagyása esetén felépül az új üzem. Milyen kedvezményeket kaphatnak a kisiparosok? Ugyancsak Tamásiból érkezett a kérdés. Szentpáli István, Tamási, Hársfa u. 74. szám alatti lakos kérdezte: — Milyen kedvezményeket 'kapnak az új, kezdő 'kisiparosaik, ezen belül is az építő és lakáskarbantartók? — A magánkisipar célkitűzése, hogy a kisiparosok — a szocialista szervezetek tevékenységét kiegészítve — elsősorban a lakosság részére végezzenek javító, karbantartó és egyéb szolgáltató tevékenységet. Ezt biztosítja a kisiparról szóló, folyó év július 1-én hatályba lépett új kisipari törvény is. Számos kedvezmény közül a leglényegesebb az ideiglenes adómentesség. Az ötezernél kisebb lélekszámú községekben és az ennél nagyobb helyiség iparilag ellátatlan területein lakossági szolgáltatást végző kezdő kisiparos két évi adómentességet kap (a helyi tanács indokolt esetben három évi mentességet engedélyezett) 48 ezer forint jövedelemig. Az említett körben az építőipari szolgáltatást végző kezdő kisiparosnak három évi mentesség jár, évi 60 ezer forint jövedelemig. Jogtalan ipargyakorlók — A hivatalos szerveknek el kell-e nézni a sok jogtalan ipargyakorlást az építőiparban? Tevékenységüket kinek, vagy kiknek kell ellenőrizni? — kérdezte ugyancsak Szentpáli István, Tamásiból. — A 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet 112. paragrafusa szerint az ipari tevékenység folytatása iparjogosítvány nélkül, vagy olyan tevékenység gyakorlása, amire az iparjog06Ítvány nem jogosít: szabálysértés. A jogszabálysértő tevékenységet elnézni nem lehet. — Az ellenőrzés egyaránt feladata az T. fokú iparhatósági jogkört gyakorló helyi tanácsoknak, de feladata (a tanácsokkal kötött együttműködési megállapodás értelmében) a KI ŐSZ szerveinek is. Az építőipari javitó kisipari tevékenységet működési engedéllyel is, és főfoglalkozás (munkaviszony, stb.) mellett is lehet gyakorolni. — Szabálysértés esetén — az általános jofnolitikai elvek értelmében — alkalmazható büntetés helyett figyelmeztetés, ha ettől kellő nevelőhatás várható. A szankcionálásnak ez a módja és az eljárás alkalmas arra is, hogy a tanácsi szervek — a KIOSZ közreműködésével, az együttműködési megállapodás értelmében — felhívják a szabálysértő figyelmét tevékenysége legalizálására. a megye vezetői válaszolnak Ha ismertetnénk Saul Bellow? ismét kiadott regényének, az Henderson, az esőkirálynak a meséjét, hozzátéve, hogy mindezt nagyon gördülékenyen, közvetlen stílusban írta meg a Nobel-díjas szerző, bizonyára sokan lennének, akik hóbortos útirajznak találnák a könyvet. Nem véletlenül: első olvasásra valóban — különösen, ha az események izgalmától elbűvölten sietünk a lapozgatással — nem sok tárul fel az író valódi mondanivalójából. Rokon a regény — főhősével, Könyvespolc Hendersormal: ez is, az is harsányság, durvaság, egzotikum mögé bújik. Kulissza a főhős milliomos mivolta, dramaturgiai fogás. (Különben hogyan, miből utalhatna éppen Afrikába?) Aztán az afrikai színhely sem több alibinél, és ha jól belegondolunk, hát igazán nem is fontos, hogy Henderson csaknem hatvanesztendős az események időpontjában, valamint, hogy kockára téve életét esőkirály lesz az eldugott afrikai törzsben, és léte egy oroszlán közreműködésétől kap végre értelmet. Igen, megérkeztünk, ez a lényeg. Az ember, a nyugtalan gondolkodó, nem bírja elfogadni a készen .kapott törvényeket, a felmelegíthető társadalmi, morális szabályokat, míg maga próbára nem tette valamennyit. Az író megengedheti hősének, hogy a próba kedvéért elvándoroljon Afrikába, és célja érdekében miért ne használna zseniális törzsfő- raököt ás gyarló oroszlánt? Hát még ha mindezek, a mondanivaló mellett a népszerűséget is szolgálják... VIRÁG f. é. iA (lakosság borforgalmi adójáról szóló kormányrendelet végrehaj tása tárgyában jelent meg — a Magyar Közlány f. évi 77. számában — a pénzügyminiszter 17/1977. (X. 20.) FIM. számú rendeleté, amely részletesen meghatározza, hogy mi tekintendő adóköteles italnak, (ilyennek tekintendő többek között az olyan itat is, amelynek a szesztartalma nem, vagy nem kizárólag szőlő, illetőleg gyümölcs erjedése útján 'keletkezett, valamilyen módon a borhoz hasonlóvá tették, illetve e néven hozták forgalomba) szabályozza az adóköteles 'ital meg'romflása esetén követendő eljárást, kimondja, hogy „megromlás címén az adóköteles 'ital csak akkor mentesíthető az adó alól, ha az .vizezés vagy más művi beavatkozás nélkül, kellő gondosság ellenére vált emberi fogyasztásira alkalmatlanná^ s e (körülményeket az adóhatóság szakvélemény alapján megállapította. A hamisított ’italra megromlás címén adómentesség nem engedélyezhető.” A rendelet a borforgalmi adót literenként 8 forintban állapítja meg, (vonatkozik ez a hamisított italokra is), a kedvezményes adótétel alá eső bor, must, gyümölcsbor után a termelő literenként 1,50 forint adót köteles fizetni. Az adóhatóság az értékesített saját termésű bor és must után literemként 9—110 forintos adótételt köteles alkalmazni, ha az értékesítés 25 liternél kisebb tételekben történt, vagy az ital fogyasztói ára literenként 25 IFt-ot meghatod, vagy a fogyasztói ár nem állapítható meg. Szabályozza a rendelet a bejelentési kötelezettséget, az adó fizetésének esedékességét, a borforgalmi adó nyilvántartását és beszedését, az italmérési engedély- lyel rendelkezők könyvvezetési és nyilvántartási .kötelezettségét, rendelkezéseket tartalmaz az ellenőrzésre és a szakértői vizsgálatra vonatkozóan is, mely utóbbival kapcsolatban megjegyezzük, hegy ha a szakvélemény az adóköteles italmalk vízzel vagy egyéb meg nem engedett anyaggal való (keverését állapítja meg, a szakértői vizsgálat költségei az adózót terhelik. Az építésügyi és város- fejlesztési miniszter és az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke 11/1977. ÉVM—OTSH számú együttes utasítása a sportolási célra szolgáló területek biztosításáról szól, előírja, hogy a városrendezési (községrendezési) programokban és tervekben, valamint a lakótelepek beépítési terveiben meg kell tervezni a sportolási célra szolgáló területeket és gondoskodni kell ezek biztosításáról. Az együttes utasítás mellékletét képező irányelvek eligazítást adnak a lakóterületi szabadtéri sportpályák, üdülőterületi szabadtéri sportpályák, fedett sportlétesítmények, strandok, gépkocsi -várakozóhely ek részére biztosítandó területek tekintetében, s külön fejezet foglalkozik az oktatási és közművelődési intézményeknél testnevelési, sport és játék céljaira biztosítandó területekről. (Megjelent az Építésügyi Értesítő idei 31. számában.) Ugyanitt jelent meg az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium 6/1977. ÉVM—PM számú elvi állásfoglalása, amely kimondja, hogy: „A kisajátított lakásban lakó haszon- élvezőt a részére cserelakásként biztosított tanácsi bérlakás kiutalása alkalmával lakásihasznátoitba-vételd díj (díjkülönbözet) fizetésére nem lehet kötelezni.” A SZÖVOSZ Tájékoztató idei 42. számában olvasható a szocialista munkaver- seny-mozgalommal kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szóló aZOT-eÜinöksé- gi határozat, amelyből a vállalati szakszervezeti vezető testületek feladatai közül emeljük ki és idézzük az alábbiakat: „A vállalatok vezetőivel közösen alakítsák ki a gazdasági vezetők feladatait, erkölcsi és anyagi érdekeltségét a szocialista munkaverseny-moz- galom eredményeinek növelésében. Vállalati kitüntetés elnyerése esetén vegyenek részt az ezzel járó pénzjutalmak felosztásában, a hatáskörüknek megfelelő címek, elismerések és kitüntetések adományozásában, illetve odaítélésük kezdeményezésében.” Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke Gerencsér Mik lés: A holnap elébe Ady Endre élettörténete 27. Október 31-én este vitte meg a Veres Pálné utcai lakásra a drámai hírt Bölöni György: ismeretlen tettes lelőtte gróf Tisza Istvánt, volt magyar miniszterelnököt. Ady, aki politikai szereplése kezdetétől engesztelhetetlen ellensége volt Tiszának, most kétségbeesett. — Nem lett volna szabad! Nem ez a megoldás! — kiáltotta. De az olyannyira várt forradalom átmenetileg felvillanyozta. Próbált erőt venni lebírhatatlan testi — és egyre gyakrabban előforduló szellemi — erőtlenségén. Akármekkora fáradtságába került, megjelent a köztársaság kikiáltását szentesítő aktuson az Ország- ház kupolacsarnokában. Egy oszlop tövéhez állított széken üldögélt, nem akarta észrevétetni magát. Hatvány Lajos mégis meglátta a Nemzeti Tanács esküt tevő tagjainak sorából. Hívta a dobogóra, de Ady bágyadtan jelezte, hogy nem tud, nem akar, s beszélni is képtelen. Ekkoriban már beszédzavarai voltak. Annak ellenére, hogy orvosnak és barátnak egyaránt kitűnő ember, a közvetlen szomszédságukban lakó Pfeiffer Ernő vigyázott rá, egyik szívroham a másik után érte. Dadogása onnan eredt, hogy féloldali hüdés károsította idegrendszerét. Emiatt szellemi kihagyások mutatkoztak. Mégis, csodálatos módon voltak teljesen ép órái, amikor visszatért gondolkodásának régi ereje, fölénye. Ilyenkor tökéletesen ura volt akaratának, szellemének, inkább látszott egészséges sziesztázónak, semmint halálos betegnek. November 16-án Ignotus Pál, a régi barát és harcostárs, a Nyugat szerkesztője kereste fel, s kérte, írjon verset a folyóirat számára. Annyi átmeneti öntudatzavar után, a legszánandóbb fizikai és lelki el- esettség ellenére Ady Endre képes volt összeszedni magát, hogy akárha az utolsó lélegzetvétele árán is, de teljesíti a jóbarát kérését. És az akaraterő nem hagyta cserben. Az utolsó, a legutolsó, a sír szélén írott Adyvers épp olyan tökéletes lett, mint a költő fénykorában született alkotások. Ez a vére az Üdvözlet a győzőknek. Baljóslatú, bús nép a magyar. Forradalomban élt, s ránk hozták Gyógyítónak a háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. A vers többek között azért klasszikus, mert mondanivalója, gondolati jellemzői, erkölcsi minősége tökéletes összhangot mutat Ady egész életművével. Utolsó szívdobbanásáig hű maradt a fórradalom-emberség- magyarság hármas szintéziséhez, amelynek kimunkálásában az ő publicisztikai és költői zsenije vezérszerepet játszott. Ez a valójában mindvégig magányos szellemi óriás a végső strófák megírása után maradt egyedül igazán, szemben a felfogott elmúlással. Negyvenegyedik születésnapján, 1918. november 23-ára virradóra összetépte azt az egyetlen könyvet, amely minden útjára elkísérte, s amelybe ezt jegyezte 1906-ban: „Ady Endre vén diák kedves bibliája”. Reggel dúltan, félig eszméletlenül találták szobájában. Ágya körül hevertek a tépett biblia lapjai. Belső borítóján lelték meg utolsó kezeírását: „Eli, Eli, Lama Sabaktani”. Héber szavak ezek, Krisztustól valók. Ö mondta, mielőtt kiszenvedett a keresztfán: „Én istenem, én istenem, miért hagytál el engem.” A rettenetes hajnal után nehezen szedte össze magát, de aztán megint türelmesen, józan eszmélettel viselkedett. Ha kellett, a régi pedantériával szedte össze magát. így történt akkor is, amikor Jász! Oszkár javaslatára hivatalos küldöttség kereste fel, elhozva a Nemzeti Tanács díszes okmányra fogalmazott írásos üdvözletét. Hatvány Lajos, Hock János, Nagy György, Wildner Ödön, Mellemé Miskolczi Eugénia — valamennyien a Nemzeti Tanács tagjai — keresték fél. Ady a biztonság kedvéért papírra diktálta köszöntő sorait, de még így sem tudott a szöveg végére jutni. Ennyit szándékozott mondani: „Betegen és meghatottan, hálásan szorongatom a felém nyújtott kezet, dadogva, mert életemben sokat kiabáltam — dadogva is mondom, milyen jólesik nekem ez a mindennél nagyobb kitüntetés. Úgy érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradalmam.” így is hitte. Annál szörnyűbb volt elszenvednie, hogy nem vehet részt a nagy munkában. Nem akart, nem tudott beletörődni a tehetetlenségbe. November végén mindenképpen ott kívánt lenni a Vörösmarty Akadémia alakuló ülésén, öccsébe kapaszkodott, úgy vánszorgott el a Veres Pálné utcából a Baross utca elején lévő Fővárosi Könyvtárba, öt jelölték és egyhangúlag meg is választották elnöknek, s melléje al- elnöknek Móricz Zsigmondot. Ady szeretett volna az alkalomhoz illő szép beszédet mondani. Kétszer is megpróbált szólni, de erejéből alig néhány szóra futotta. Egy ideig még ott maradt, fájdalmas belső tusakodással a kényszerű hallgatás miatt, majd letérten odasúgta öccsének: — Nagyon fáradt vagyok... szeretnék lefeküdni... Kocsit nem kaptak, sűrűn meg-megállva támoly- gott haza. Másnap vitték meg neki a lesújtó hírt: Kaffka Margit kisfiával együtt a spanyol influenza áldozata lett. Keserű sírásra fakadt és az érzelmi roham csillapultával halkan kijelentette: — Most már én következem... A NEMZET HALOTTJA Ami emberileg lehetséges volt, mindent megtettek érte. Magához kérte a Nyugat Részvénytársaság jelképes igazgatóját, a mecénás Kornfeld Móric bárót, s közölte vele, húszezer korona kölcsönre lenne szüksége, hogy anyagi gond nélkül gyógyíttathassa magát. Azonnal megkapta a hatalmas összeget, méghozzá úgy, hogy meg sem terhelték vele a hagyatékát. Nyomban állandó ápolónőt fogadtak melléje. Botár Imréné megérdemli, hogy feljegyezzük a nevét, mert ez a nagyszerű asszony a legnemesebb kötelességtudattal állt helyt a beteg költő mellett. Hozzáértő és fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhetően átmeneti javulásnak örvendhettek a barátok és a család. Kedve és igénye lett Adynak újra közeli ismerősöket fogadni. Ezekben a napokban látogatták meg a kormány tagjai, Jászt Oszkár, Garami Ernő, Kunfi Zsigmond, Szende Pál. A költő érdeklődött a politikai élet minden részlete iránt. Aggódott is értük. Egy alkalommal, miután magas hivatalt viselő látogatói távoztak, szomorúan jegyezte meg: „A hónuk alatt hordják a fejüket” — a lehetséges megtorlásokra célzott ezzel. (Folytatjuk) Esőkirályság, oroszlánlét