Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

1977. október 2. ^PÚJSÁG 5 A szakmai tudás kötőanyag EGYRE TÖBB helyről és egyre gyakrabban érkeznek hírek, tudósítások, amelyek arról számolnak be, hogy si­keres szakmai vetélkedőket rendeztek a kollektívák aktív részvételével. Különböző korosztályok sokféle mesterséget űző mun­kásai bizonyítják ilyenkor a szakma szeretetét. Vetélked­nek — és így sikereikkel csi­nálnak „reklámot” azoknak a szakmáknak, amelyek sajnos ma egyre kevésbé tartoznak a slágerszakmák közé. Kőmű­vesek, esztergályosok, laka­tosok, megannyi egész embert követelő szakmák mesterei. * A közelmúltban a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Sze­relőipari Vállalat szervezett egy Ki minek mestere? házi vetélkedőt. Mintegy kétszáz embert mozgatott meg a ver­seny. Kétszáz munkás áldo­zott a szakma tiszteletére sza­bad időt, fáradságot. A verseny amatőr voltát a jutalmazásra adható szerény anyagiak jelentették, pedig a versenyzők profi tudásról tettek számot. Vajon egy-egy efféle meg­mozdulásnak van-e vállalati szinten mérhető, igazolható értéke? A TQTÉV-nél évek óta ha­gyomány már a szakmák nép­szerűsítésének ez a módja. Hogy az elmúlt évek során az építőiparra általában jellem­ző munkaerőhiány, illetve munkaerő-vándorlás kevésbé sújtotta a vállalatot, abban talán része volt a vállalat vezetőinek a szakmai tudást megbecsülő tevékenységének is. A VÁLLALATHOZ kerülő szakmunkástanulók jórésze a tanulás befejezése után szin­te kivétel nélkül megmarad náluk. A beilleszkedésüket komoly mértékben segíti elő az a törzlsgárda, ahol végül is az alapvető szakmai ismere­teket is megszerezték. Az iga­zi munkássá válásokat azok a brigádok, munkáskollektívák garantálják, ahol a minden­kori munkahelyi értékmérő a szaktudás és a szorgalom. A régi munkaerőlistát bön­gészve azon nevek között, akik már öt évvel ezelőtt is részt vettek az akkoriban rendezett szakmai vetélkedő­kön és ott kimagaslóan helyt­álltak, kiderült, hogy kivétel nélkül valamennyien megma­radtak a vállalat dolgozói kö­zött. Mintha a magasabb szaktudás, a szakma szeretete egyúttal kötőanyagot teremte­ne a munkás és az adott mun­kahely között. Az elmúlt esztendők alatt jócskán megnövekedett a TOTÉV-nél az egy főre eső éves termelési érték. A mű­szaki technológiai fejleszté­sek, a jobb munkaszervezés komoly mértékben járult eh­hez hozzá. De talán alapos közgazdasági számításokkal számszerűleg is kimutatható lenne, hogy ehhez a növeke­déshez mennyit „tettek hoz­zá” azok a munkások, akik évről évre egyre gyarapodó szaktudásukkal, minőségileg tökéletesebb munkájukkal szolgálják a vállalat érde­keit. Előfordul, hogy egyes ese­tekben legyintenek csak ak­kor, ha valaki felemlegeti egy-egy szakma aranykezű mesterét. Nosztalgia lenne csupán a kiemelkedő példa­mutató szaktudás? MINT AZ említett számok bizonyítják, nem így van. Egyetlen vállalatunknál két­száz ember bizonyította en­nek ellenkezőjét. És egy vál­lalat egyre fejlődő eredmé­nyei bizonyítják azt, hogy a kiemelkedő szakmai tudás éppoly fontos gazdasági kö­vetelmény, mint mondjuk a kellő műszaki színvonal. Mindamellett a szakmai tudás patronálását, elismerését elő­segítő mozgalmak, rendezvé­nyek a kétkezi munka kitűnő „reklámjai” és tudatformáló toborzói egy-egy indokolatla­nul mellőzött szakmának. — gyvgy — Ahol a divat parancsol... Űj termékek az Úra- és Ékszeripari Vállalatnál Csaknem filléres ter­mékekből megtermelni milliókat, nem kis telje­sítmény. Gyorsan reagál­ni a fogyasztók változó igényeire, határidőre szál­lítani a külföldi megren­delőknek — körülbelül ebben áll az Óra- és Ék­szeripari Vállalat szek­szárdi gyárának tevékeny­sége. Az apró divatcikkek, olcsó bizsuk iránti keres­let — éppen az áraik miatt, mindenütt magas. A vállalat központi tele­pe Budapesten máshova költözik. Hogy ezalatt ne legyen kiesés a termelés­ben, a szekszárdi gyár­egység vett át jó néhány terméket gyártásra. Hamutálak, mokkás­kanalak, dohányzókész­let, szemüveglánc — csu­pa új termék, amelynek gyártása, most, a harma­dik negydévben kezdődött meg Szekszárdon. Az át­állás gyorsaságához közös vállalati érdek fűződik — hisz a piac nem vár... Fotó: Bakó J. Felfűlött hamutálak Munkásportré A dunaszentgyörgyi Hegesztő Nagy izgalomban van Hartman János duna­szentgyörgyi fiatalember. Házuk előtt állunk édes­apjával, mikor megérke­zik Paksról a szülőotthon­ból. — Nincs még semmi — mondja —, pedig már túl­hordja a gyereket a fele­ségem. Lehet, hogy el­számítottuk magunkat. — Fiú lesz, vagy lány? — kérdezem. — Lány — kapjuk a határozott választ. Bent a konyhában ülünk le beszélgetni. A szülői házban laknak, de várják már az értesítést, hogy a KISZ lakásépítési akció­ban ők is részt vehetnek. — Keramikus akartam lenni. Jelentkeztem He- rendre, Hollóházára és Pécsre, valahol mindig el­veszhetett a papírom, mert még csak felvételi­re sem hívtak be. Később értesítettek, hogy elkés­tem a jelentkezéssel. Közben János édesapja lefőzte a kávét, s hozza a szobrokat. — Az iskolaigazgató eljött személyesen, amikor a fiam kijárta a nyolc osztályt. Mondta, hogy a kézügyességét hasznosíta­ni kellene, de hát nem sikerült a keramikusság. Mi engedtük volna tanul­ni. Közben az ifjabb Hart­man folytatja. — Később a bátyám szólt, hogy menjek az építőiparba. Egy hét után kikerültem építkezésre. A hegesztő vizsgára ké­szülök. Meg várom a gyereket. — Marad a hegesztés­nél? — Itt is kézügyesség kell. Most Szekszárdon, a tízemeletes épületen dol­gozunk, a mi munkánk adja talán az épület fa­zonját. Fontos munka ez. Körülbelül negyven évig kell garanciát vállalni azért, amit én hegesztek. Egy éve végzem ezt, meg­szerettem. — Miért szép ez a szakma? — Bármikor bemegyek Szekszárdra, vagy a bak- tai lakótelepre, de elme­hetek Komlóra is, min­denhol ott a kezem nyoma. Annyi, mintha szobrot csinálnék. Ez az öt ház, amit' ide építünk, végig az én hegesztésem után áll össze és csak akkor, ha pontos, jó munkát végzek. Ez a szép benne. — Mi lesz a hobbival? — Most a zene köt le. jobban. Bogdán Iván munkatársammal alakí­tottunk egy zenekart, de ha néha ezt is megunom, akkor rajzolok, szobrász- kodom. Hartman János 21 éves hegesztő — mire ezek a sorok megjelennek — fel­tehetően családapa. A TÁÉV munkása egy kis vargabetű után került a vállalathoz. Fontos mun­kát bíztak rá, becsülettel végzi. Hazafi J. A kézi munka — egyúttal a minőséget is jelenti Divatigényt elégít ki a szemüveglánc Márkatáblák „Egy maréknyi" az új termékből

Next

/
Oldalképek
Tartalom