Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

e képújság 1977. október 2. kérdése története Minden évben, szeptember 29-én a fegyveres erők tag­jait köszöntjük. A katonákat, a rendőröket, a határőröket, a munkásőröket. Csütörtököd ünnepélyes lett hazánk minden városa, községe, ahol katonai alaku­lat van. Itt is, ott is ünnepi egyenruhát viselőkkel talál­kozhattunk. Szekszárdon, a Mártírok terén sorakoztak fel azok a fiatalok, akik életük nagy eseményéhez értek: ka­tonai esküt tettek. A dísztri­bünön parancsnokaik, a me­gye és a város vezetői. Az egyenes sorokban álló fiúkat a civilek, a hozzátartozók, az érdeklődők gyűrűje vette kö­rül. A szeretet, az összetarto­zás szép kifejezéseként ra­gadt meg ez a kép az embe­rekben, csakúgy, mint az, amit délután mutatott a vá­ros: szülőkkel, hozzátarto­zókkal sétálgató, beszélgető katonák. Lehetetlen volt nem észrevenni az apák büszkesé­gét: íme, ez az én katona fiam, vagy az anyák gyen­gédségét, akik soha nem tud­ják titkolni: „Féltelek, kis­fiam, vigyázz magadra". A családdal sétálgató tisz­tek mosolyogva, megértéssel nézték, hogy a laktanyában oly kemény fiúk milyen gyermekké tudnak lenni újra. A fegyveres erők napjának előestjén a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság klubjá­ban is ünnepség volt. A fegy­veres erők parancsnokai, ve­zetői mellett ott voltak a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet egységek képvi­selői, a megye és a megye- székhely párt-, állami és tár­sadalmi szerveinek képvise­lői. Kedves műsorral üdvözöl­ték a megjelenteket az úttörők, majd Horváth Jó­zsef, a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottságának titkára emel­kedett szólásra. Meleg szavakkal köszön­tötte a résztvevőket és raj­tuk keresztül a fegyveres testületekhez tartozó alaku­latok minden tagját. években térthódított. A szo­cialista közösség, a Varsói Szerződés tagállamai most is minden lehetséges mó­don a béke megőrzésén fá­radoznak, ám érzékelhetők azok a próbálkozások is, amelyekkel az imperializ­mus erői újra meg újra a hidegháborút szeretnék fel­újítani. Éberségünk tehát nem tompulhat. A korszerű, szocialista honvédelem nagy követel­ményeket támaszt a fegy­veres erők minden tagja iránt. Felkészültségüket, tö­rekvéseiket látva biztonság­ban érezhetjük magunkat, munkás-paraszt hatalmun­kat, szocialista társadal­munkat. A magyar fegyveres erők mély hazaszeretettől ve­zettetve, szoros szövetség­ben a Varsói Szerződés tag­államainak baráti fegyveres erőivel, eltéphetetlen szá­lakkal kötve a szovjet had­sereghez, megbízhatóan őr­zik hazánkat. Horváth elvtárs szólt azokról a nagyszerű ered­ményekről, amelyeket me­gyénk dolgozói a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulójának tisz­teletére kibontakozott mun­kaversenyben elértek. Szavaiból kicsendült: me­gyénk lakossága nevében nagy szeretettel köszönti a fegyveres erőket, kívánva, hogy a szocialista országok testvéri közösségében, me­rítve nemzeti múltunk nagyszerű példáiból, töltsék be hivatásukat a haza ja­vára. Az ünnepségen felszólalt dr. Adrián Zsigmond rend­őr ezredes, a Tolna me­gyei főkapitányság vezető­je, majd a fegyverbarátok, a szovjet hadsereg tisztjei kértek szót. Keresetlen, őszinte sza­vakkal méltatták a magyar fegyveres erők napját, be­széltek arról a közös ügy­ről, amelynek szolgálata a közös hivatásuk. Az egyik szovjet alakulat katonái le­vélben köszöntötték a Ma­gyar Néphadsereg Tolna megyei vezetőit. A forró üdvözletét tartalmazó so­rokat az egység parancsno­ka adta át a szekszárdi helyőrség parancsnokának. Az ünnepség utáni baráti beszélgetések megannyi té­mát kínálnak az újságíró tollára. Egy közös vonásuk volt ezeknek. A győzelem­ben született 1948-as ma­gyar népi hadsereg dicső múltjának mai folytatói nagy tisztelettel emlékez­TÄRSADALMUNK fejlő­désének elengedhetetlen kö­vetelménye, népünk érdeke, hogy a munkásosztály vezető szerepe a társadalmi élet minden területén — így a népfrontmozgalomban is — tovább erősödjék, politikai súlya tovább növekedjék. Népünk legátfogóbb tömeg- mozgalmára a fejlődés jel­lemző. Most további előre­lépésnek vagyunk tanúi, ép­pen azáltal1, hogy a munkások mind nagyobb számban kap­csolódnak be a népfront te­vékenységébe. Erről beszél­gettünk Csajbók Kálmánnal, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának titká­rával. Évszázados források tanú­sága szerint Tolna megye székhelyén, Szekszárdon a mezőgazdasági munkának két kiemelkedő eseménye volt: az aratás és a szüret. A szüret mindig szep­tember végén, október ele­jén kezdődött — a hatóság döntése szerint. Ekkor szin­te megbénult a közélet, mindenki a szürettel volt elfoglalva. Nem érdekelte ekkor a városatyákat még az sem, hogy mit szavaz meg az egyébként határo­zatképtelen képviselőtestü­let, a kuturális élet pedig végképp hidegen hagyta a város vagyonosabb rétegét, a birtokosokat, a hivatalno­kokat. Szóljanak az egykori szekszárdi szüretekről a korabeli tudósítások, hírek, cikkek. KILENCVENKILENC ÉVES SZÜRETI TANÁCSOK A mindegyre közelgő szől- lőszüret alkalmábóll szüksé­gesnek véljük a következő figyelmeztetést adni: 1. Csak tökéletesen érett szöllőt kell szüretelni. A szöllő édessége a benne lé­vő cukortól van. A cukor­ból lesz a forrás következ­tében a szesz. Minél éde­sebb tehát a szöllő, azaz minél több benne a cukor, annál szeszesebb, erősebb bor lesz belőle. 2. Az edények tiszták, eczet- és szagnélküliek le­gyenek. Semmi sem veszi fel könnyebben az idegen ízt és szagot a bornál. Az edény penész vagy dohos szaga átmegy a borba, s ha eczetes az edény, a must magába veszi az eczetese- dés csiráit. Épp ezért 3. a rothadt, penészes, eczetesedésnek indult für­tök, nemkülönben az eg­resek a java szöllővel egy­be nem szedendők. Nem áll az, hogy a bor forrás al­kalmával minden piszkot kihány. Mert a piszoknak íze, szaga, színe benn ma­rad a borban. 4. A szedőket ne enged­jük szedés közben enni: mert a legjobb szemeket fogyasztják el. Különösen kenyeret ne vigyenek a szedők magukkal, nehogy esetleg kenyérmorzsa alak­jában kovász kerüljön a mustba, mely az eczetese- dés alapját vetné meg. Hogy a szedők ne panasz­kodjanak a miatt, hogy a nyomtató lónak bekötik a száját, adjunk nekik evés idején annyi szöllőt, ameny- nyit megehetnek. 5. Ha tartós bort aka­runk, a fehér bort is er­jesszük legalább 24 óráig a törkölyén. (Tolna megyei Közlöny 1878. okt. 6.) A SZŐLŐSGAZDÁK ÉS A MUNKASKÖVETELÉSEK A szüret. Ez a hat betű­ből álló szó foglalkoztatja most majdnem kizárólag a székváros közönségét. A szüret minden kellemei és kellemetlenségeivel egy­szerre nyakába szakadt boldog, boldogtalannak. A mi a szüret kellemeit illeti, azt iparkodik mindenki ki­zsákmányolni ; egész kara­vánok vándorolnak ki na­ponként a szöllőhegyekre, a hol aztán járja a calab- riás, ének, zene és táncz; a szöllősgazdáknak pedig kijut a kellemetlenségekből. A munkás kéz hiánya, me­lyet a szerencsétlen bosz­niai expedíció nagyban fo­kozott, oly arányokat öl­tött, mely minden képzel- met meghalad; apró leány­kák 60 kr napszámot, s tel­jes ellátást mernek kérni. A belvárosi róm, kath. templom 12 lépcsőjét nagy­számú vidéki munkás sereg lepi el reggelenként, s kö­veteléseit oly alakban ter­jeszti elő, hogy a munkást kereső szöllősgazda minden haja szála az ég felé kíván­kozik. A „steigerolás” már kezd elragadni a szekszár­di munkásosztályra is; pe­dig ennek jó lesz meggon­dolni, hogy az a szekszárdi szöllősgazda télen nem megy Agárdra napszámost keresni, ha olcsóbban kap­na is, hanem fizeti a ma­gasabb napszámot helyi ha- zafiságból; azt a jó indula­tot pedig pár napért kár eljátszani. A mi a termés minőségét illeti az minden várakozás ellenére jó kö­zépnek mutatkozik, s ke­reskedelmi czikket fog ké­pezni; a legutóbbi napos, meleg hét lényegesen javí­totta a kilátásokat. Meny- nyiségileg a termés a múlt évihez hasonlít, szinte jó középtermés várható. (Tolna megyei • Közlöny 1878. okt. 13.) SZÍNHÁZI BÉRLETEK (1881) Bogyó Alajos színtársu­lata nem Szekszárdra, ha­nem valószínűleg Mohács­ra megy. Említettük múlt számunkban, hogy az igaz­gató úr megbízottjaként itt járt Sebők Lajos titkár, hogy a kibocsátott szín­házi jelentés szerint a ter­vezett 8—10 előadásra bér­— Hogyan látja a [megyei népfronttitkár a munkások he­lyét, szerepét a népfrontmozgalomban? — Társadalmunk számbelileg is legnagyobb osztálya a mun­kásosztály. Ez tükröződik a népfront választott testületéiben is. A községi bizottságokban 24, a városi bizottságokban 29, a me­gyei bizottságiban 31 százalék a munkások aránya, összehason­lításul1: 1968-ban ez az arány a következő volt 12, 19, illetve 17 százalék. A számok önmagukért beszélnek, de hiba lenne pusz­tán statisztikára lecsökkenteni a munkásosztály szerepét. — A munkásosztály érdeke hosszú távon megfelel a tár­sadalom valamennyi osztálya, rétege érdekeinek is. így, ami­kor a munkások szándéka érvényesüléséről beszélünk, akkor általános érdekek megvalósulásáról van szó. A munkások a népfrontmunkában is nagyon jó partnerek. Élesztőivé lehet­nek mozgalmunknak, s a legtöbb helyen valóban azok is. A közösségi és egyéni érdek összhangjának szükségességét vala­mennyi társadalmi réteg, osztály között éppen ők érzik leg­előbb. Célunk, hogy munkánk minél több ember egyéni ér­dekével találkozzék, mert akkor közösségi célt valósítunk meg. Ha az ész megértette szándékainkat, akkor a kéz már könnyen mozdul. Ebből következik, hogy legelőször is meg­értetnünk kell. A munkás az üzemben fegyelmet, demokráciát tanul. Az üzem, a maga szervezettségével a legjobb iskola. Ha ezt a munkás hazaviszi lakóterületére — és hazaviszi —, mon­dani se kell milyen nagy nyereség ez az ottani népfrontbizott­ságnak. A népfrontban tevékenykedő munkások egyre meghatá­rozóbb szerepet töltenek be a város- és községpolitika alakí­tásában. Közösségi felelősségérzetükkel és áldozatvállalásuk­kal jelentősen fellendítették a településfejlesztő társadalmi munkát. Népi-nemzeti egységről beszélni könnyű, a szólamok, frá­zisok könnyen előtolulnak, elleniben a cselekvés a lényeg. Nem feltétlenül „nagy” dolgokról van mindig szó, sőt a leg­többször egyáltalán nem. Az apró munka formálja leginkább az emberi életet. A járda, a játszótér, az óvoda, a tiszta udvar, rendes ház, a boltban a kulturált kiszolgálás a tanácsházán az udvarias beszéd, a megfelelő egészségügyi ellátás — sorolhat­nánk még, mindez sokszor jobban befolyásolja közérzetünket, mint a nagy horderejű kérdések megértése és az azokkal kap­csolatos állásfoglalásokkal való egyetértés. Persze ahhoz, hogy valaki az apró dolgokban helyesen cselekedjék, az átfogó dolgok megértése nélkülözhetetlen. A munkásosztály világnézetének képviseletével a kétkezi munkások hozzájárulnak a hazafiság szocialista tartaltnának erősödéséhez, a nemzetköziség és szolidaritás érzésének el­mélyüléséhez. Kulturális igényeikkel ugyancsak erősítették közművelődést segítő munkánkat. Növekvő arányú bekap­csolódásuk a népfront tevékenységébe tovább erősítette az osztályok és rétegek közötti szövetséget, és sok szállal erősí­tette a népfront és a szakszervezetek, a lakóterület és az üze­mek kapcsolatát is. 'Ahogy társadalmunk fejlődik, úgy annak része, a nép­frontmozgalom is nagy fejlődésen megy keresztül. Volt idő­szak, amikor nem is alaptalanul, a népfrontot valamiféle pa­raszt- és értelmiségi mozgalomnak tekintették. Ezen tűi va­gyunk. Könnyű volt túljutni rajta, hiszen a népfront születése pillanatában is az egész nép, az egész nemzet összefogását, a nép energiájának haladó irányban való kibontakoztatását tűz­te ki célul. Ma is ez a icél, és azzal, hogy mind több fizikai munkás kér részt tevékenységünkből az egész nemzet egy­irányú akaratát juttatja kifejezésre. Nem statisztikáról van szó. Ha statisztikai szemlélet jel­lemezne bennünket, a mi munkánk igazán könnyű lenne. Itt azonban sokkal többről van szó. Ma már a dolgozó emberek munkában való szervezettsége nagyot változott, mondhatnánk úgy is, hogy magasabb osztályba lépett. Súlyos hiba lenne ezt a mozgalmi életben nem kihasználni. A dolgozó a munka­helyén érti, érzi, mit miért csinál, a mozgalmat életben ugyan­ezt kell elérnünk, megértetni és megéreztetni az emberekkel, hogy munkájuknak van értelme, hiszen önéletüket teszik szebbé azáltal, ha környezetüket szépítik, gyarapítják. Az üzemben, a vállalatnál a munkásnak van beleszólási lehetőségbe a tervkészítésbe, a kivitelezés mikéntjébe. Legyen beleszólása a lakóhelye életébe is. Ha ez adott esetben egyes közigazgatási szerveknek nem is tetszik, akkor is ki kell mon­dani, a lakóterület jobb igazgatásához, a társadalmi élet jobb megszervezéséhez nélkülözhetetlen az ott lakók véleményének meghallgatása — akkor is, ha ez a vélemény kritikus. Arról talán fölösleges is szólni, hogy a munkások közbejötté milyen fejlődést jelent. let aláírásokat gyűjtsön; két napi itt időzés alatt azonban semhogy 50—60, de 5—6 bérletjegyre sem tudott embert kapni — ami bizonyára nem kevésbé a szüreti idénynek tulajdo­nítható. S miután csak az esetre állt volna meg Bo­gyó úrnak 50 tagból álló társasága néhány előadásra Szekszárdon, ha legalább 50—60 bérlet által látta volna magát biztosítva, most már nem Szekszár­don, hanem valószínűleg Mohácson fogja a nálunk tervezett előadásokat tarta­Beszédében többek közölt elmondotta: a béke megőr­zése egész népünk egyértel­mű kívánsága, minden ma­gyar állampolgár elemi ér­deke, hiszen csak így, bé­kés körülmények között tudjuk megvalósítani legne­mesebb céljainkat, a szo­cializmus felépítését. A bé­ke, a haladás, a szocializ­mus erői világszerte erő­sek, az enyhülés az utóbbi nek az elődökre, és teljes felelősséggel vállalják a mai feladataikat: a szocia­lizmus győzelmébe vetett hit, s a haza szeretete te­szi fegyveres erőinket szi­lárddá. Az elmúlt hét eseményei közül minden bizonnyal ez a nap marad nagyon sokak számára a legmaradandóbb emlékű. F. I. Most szervezünk egy tanfolyamot húsz olyan Tolna me­gyei munkás számára, akii ezekben a hetekben kapcsolódott be a népfrontéletbe. Eddig 65 elvtárssal ismertettük meg moz­galmunk jellegzetes, speciális feladatait. Örömmel üdvözöljük sorainkban azokat a munkásokat, akik nemrégiben még pa­rasztok voltak, hiszen végigélték a nagy átváltozást. Szemé­lyes élményeik, életváltásuk egy kicsit példázza a népfront- mozgalomban való előrelépést is. A kezdet nagyon jó, reményeink a jövőt illetően jogosak, egy év múlva bizonyosan messze többet tudok majd mondani. LETENYE1 GYÖRGY A szekszárdi bor egykori jó hírét tanúsítja az a réz­veretes, égetett zománccal díszített, sötétkék bársony­nyal és bőrrel kötött ke­reskedelmi levél, amelyet Bartal kereskedelemügyi miniszterhez küldött Max Greger bornagykereskedő Londonból 1875. január 6- án. (Az eredetit a Tolna megyei Levéltár őrzi.) ni. ((Szekszárd vidéke 1881. október 6.) (Csupán megjegyezzük: ezekben a napokban kapta a bérletek árusítását a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ, s na­pok alatt mintegy 4000— 4200 bérlet talált gazdára.) K. B. J. eseménye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom