Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

* Képújság

1917. október 9.

ÚJABB FOKOZATRA KAPCSOLT A HÚSKOMBINÁT

Földbe került valamennyi vezeték, amely a húskombinát ..vérkeringését" biztosítja

Jó néhány futballpálya elférne az üzemcsarnok betontetején.

Technológiai

szerelések

októbertől

il977. október: Uj fázisálhoz érkezik a szekszárdi húskombinát nagyberuházása. Megkezdődik a tmk-'csarnok, valamint az üzemcsarnok első szekcióinak technológiái szerelése.

'Emlékeztetőül az alig egy évvel ezelőtti „történelem”:

„Ezen a héten befejeződött a húskombinát építésének első üteme. Mintegy százezer köbméter földet hordtak a kombinát helyére, elvégezték a diurva tereprendezést. Megkezdődhet az alapozás...” (Népújság, 1976. okt. 28.)

Népújság 1977. április 8.: „.Az ünnepet követő nap ünnepi eseményt hozott. Persze nem afféle pezsgős aiva- tót. Nem történt más, mint az óriáls daru beemelte a főépület már álló tartóoszlopaira az első nyolctonnás betongerendát. Négyszázharminc- két tartópillért és 238 gerendát kell a helyükre juttatni. Gép és ember addig még hatalmas munkát végez...”

Ma már az útépítők a végleges úthálózat kiépítésén dolgoznak, a jó egy évvel ezelőtt megmozgatott százezer köbméter föld fölött. A tetőszigetelők már a nagy üzemcsarnok födémrészén dolgoznak — a jóruéhány száz beton tartóoszlop fölött.

Eltelt tehát egy év a nagy- beruházáson. És jogos a megállapítás, hogy közéi a terveknek megfelelően hasznos megvalósított feladatokkal „fogytak el” a napok, abból a bizonyos 1095 napiból, ami a tervek szerint az első kapavágástól! a teljes átadásig szükséges a húskombinát felépítésére.

Az építőipar túljutott a rá váró feladatok dandárján, most már a technológiai szerelőkön a sor.

Fotó: Bakó Jenő

üdV Endre élettörténete

7.

Köztudott, hogy Tisza Kálmán és később fia István, Bihar vármegyét vallhatták fészküknek, mint itteni birtokosok. A kormányzó politikai erő, a Szabadelvű Párt diktátor uraiként szinte megfellebbezhetetlen tekintélyt követeltek maguknak a hatalom jogán. Gróf Tisza István apjánál is keményebb pártvezéri gyakorlatot folytatott. s csak természetes, hogy pártjának lapja, a Szabadság szolgaian követte utasításait. Bárki megjósolhatta. rövid ideig lesz képes elviselni ezt a kordát a szellemi önállóság meggyőződéses "híve, a személyes szabadság agitátora, a politikai és társadalmi liberalizmus szószólója: Ady Endre. Helyzetét a lapnál egyelőre tűrhe- tővé tette, hogy olyan kiváló barátokat és kollégákat rendelt melléje a sors, mint Nagy Endre és Bíró Lajos. Mindketten nagyszerű, s hozzá hasonló felfogású tehetségek.

Debreceni párbajának kellemetlen utóhatásaként öt napi államfogházra ítélték. Kérésére halasztással, Szegeden tölthette le a büntetést. De hamarosan perbe fogták politikai okból is. A kormánypárti lapban nem bírálhatta túl keményen a visszás társadalmi tüneteket, megtette hát a 'Nagyváradi Friss Újságban, amelynek külső munkatársként dolgozott, sőt helyettesítőként szerkesztette is. „Egy kis séta” címmel itt jelentette meg a maga kiélezett stílusában a nagyváradi kanonokok villái és a szomszédságukban lévő nyomornegyed szembetűnő kontrasztjáról szóló cikkét. A klérus lapja, a szintén tehetségesen szerkesztett Tiszántúl hevesen reagált Ady cikkére, a polémiába beleszólt a többi újság is, így a kanonokok ellen cikkező szerző a helyi közvélemény izgatott érdeklődésének alanya lett. Mivel négy

napilapja volt Nagyváradnak, zajos zenebona támadt Ady Endre körül, hevesen cikkeztek ellene és mellette, és a sajtópolémiával egyidejű törvényszéki tárgyalások is nagy érdeklődés mellett zajlottak. A vádat és a védelmet képviselő jogászok hosszú beszédekben tettek ki magukért. 'Mindenki tisztában volt azzal, hogy Ady Endre sajtópere kiváló alkalom a konzervatív és a liberális erők közti soha nem szűnő küzdelemre. Bár a nyilvános szócsatából a liberálisok kerültek ki győztesen, Adyt háromnapi államfogházra ítélte a nagyváradi törvényszék sajtó útján elkövetett rágalmazásért. A szerző presztízsének azonban hasonlíthatatlanul többet használt, semmint ártott az ítélet.

A sajtó, mint tömegtájékoztaíási vívmány, nálunk akkoriban kezdte élni virágkorát, mégpedig a cseperedő polgárság jóvoltából. Szerepe kizárólagos volt. Nem lévén sem rádió, sem televízió, a telefon és a távirat viszont már rendelkezésre állt, a közönség nagy híréhségét egyre gyorsabban elégíthette ki a napi sajtó. Jelentőségéhez híven nőtt az újságírók fontossága, tekintélye, különösen, ha hivatásuk társadalmi rangjához kiváló tehetség társulhatott. Az árnyaltság kedvéért megjegyzendő, hogy a sajtó, az újságírás a feltörekvő polgári körök szemében tűnt különösen becsesnek, mert a konzervatív, feudális erők más értékrend szerint gondolkodtak. Ugyanazt a tehetséges újságírót — esetünkben Ady Endrét — a liberális polgárok, kereskedők, iparosok, értelmiségiek valósággal bálványozták, míg a feudális rangok, a születési előjogok tisztelői a közönséges, gyanús egzisztenciájú firkászt látták benne. Ady a vérzékenységig önérzetes volt, így érthető, ha a valóságos, személyétől független társadalmi igazságtalanságok ellen fordult, szolidárisán azokkal, akik nem haboztak elismerni, támogatni tehetségét, s akik szintén a konzervatív előjogok eltörlését akarták, legyűrve minden politikai és világnézeti akadályt a liberális polgári jogok, a szabadverseny érdekében.

Bízvást kijelenthetjük, hogy az az Ady Endre, akinek életművét halhatatannak ítéli az utókor, Nagyváradon született meg. Végső kibontakozásában elhatározó jelentőségű volt a Nagyváradi Napló létrejötte. Fehér Dezső lapja fejezte ki legpregnánsabban a nagyváradi liberális polgárság érdekeit, törekvéseit, s ez a lap nyitott korlátlan teret Ady Endre publicisztikai, riporteri,

Kilométer hosszú varratok készülnek a hegesztők munkája nyomán

Nyeli a betont a majdani gépek helye

költői munkásságához. Ady lett a lap fő erőssége. írásai az országos hírlapi színvonal fölött feszegették, bírálták a letűnésre érett, reakciós közállapotokat, amiért is népszerűsége éppúgy megállíthatatlanul nőtt, mint ellenzőinek tábora. Cikkei alapján a többi nagyvárosban és Budapesten is figyelemmel kísérték munkásságát. Tény, hogy 'Ady Endre nélkül soha nem szerezte volna meg kivételes tekintélyét a Nagyváradi Napló sem a korabeli közvélemény szemében, sem a hazai sajtó- történetben.

Mai szóhasználat szerint sztárként élte napjait Ady Nagyváradon. Szerette a sikert, a dicsőséget, el is követett mindent, hogy része legyen benne. Mozgalmas, változatos, reflektorfényben ragyogó életmódja közepette a könnyedebb szórakozásokat is megengedte magának, híven a kor ízléséhez. A vele azonos ízlést valló nők osztatlanul rajongtak érte, s noha a legmárkásabb vendégnek számított a város előkelő szórakozóhelyein — a Müllerájban, a Széchenyi Kioszkban, a Korona kávéházban —, inkább a cseppet sem nobilis Bodegában szeretett borozgatni másodrangú kocsisbor és harmadrangú cigányzene mellett.

Fontosabb életrajzi tényezői közé tartozik, hogy Nagyváradon írta és készítette elő kiadásra második kötetét, a Még egyszer verseit. Egész akkori hangvételére jellemző az előfizetési felhívása: ,;Egy kötetet akarok kiadni. Versek lesznek benne. A címe ez lesz: Még egyszer. Aki két koronát nem sajnál kidobni egy verseskötetért, írja nevét a túloldali gyűjtőívre. A kötet szeptemberben jelenik meg, s mivel a versek jók, természetesen magamnak kell kiadnom. Szeretném, ha nem fizetnék nagyon sokat reá.” Akkor nyílott meg 'Nagyváradon a vadonatúj Sziglieti Színház és magától értetődő, hogy a bemutatandó első helyi szerzők közül Ady sem hiányozhatott. Bíró Lajos és Dénes Sándor társaságában került színlapra 1902 szeptemberében „Műhelyben” című egyfelvonásosával.

(Folytatjuk)

Gerencsér Mi ki As:

A holnap elébe