Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
KÉPÚJSÁG 1977. október 23. r Életszínvonal a Szovjetunióban Az emberré válás órái Magyar víztisztító Brno-ban A csehszlovák—magyar együttműködés egyre bővül a környezetvédelem területén is. A magyar tapasztalatokat főképpen a folyóvizek tisztaságának védelmében tartják hasznosnak északi szomszédaink. A magyar építészek már több jól bevált tisztítóberendezést építettek Csehszlovákiában, így például Mora- vanyban és a közép-csehországi Skutecsben. Legutóbb a morvaországi Szvi- tavy-ban fejezték be az építkezést.------ jólét fogalma állandó■ an változik, és egyelőig re még nincs vala- ■...... mennyi országra érvén yes egységes értékskálája. Egyrészt nem elég a jólétét pénzzel mérni, másrészt viszont helytelen lenne az önsanyargató aszkézis, a nélkülözhetetlen mindennapi kenyér felcserélése holmi testetlen, anyagtalan vágyakra. Az életszínvonal és a szellemi, a kulturális színvonal növekedése egységes, elválaszthatatlan folyamat. A Szovjetunióban ez a folyamat szakadatlanul tart és lényegében a szovjet társadalom alaptörvényévé vált, be is került az új alkotmánytervezetbe : „A szocializmusban a társadalmi termelés legfőbb célja az emberek növekvő anyagi és szellemi szükséglétéinek a lehető legtelje- sebU kielégítése”. 1971-től 1977-ig az egy főre eső reálbér a Szovjetunióban 33 százalékkal növekedett. Ez a mutatószám még magasabb lenne, ha az országot 1972-ben és 1975-ben nem sújtotta volna az évszázad legsúlyosabb két aszálya. A háború előtti ötéves tervidőszakok éveiben (1928- tól 1940-ig) a Szovjetunióban az egy főre eső reálbérek 1,3- szereßen növekedtek. Ezeknek a mutatószámoknak az egybevetése arról tanúskodik, hogy a fejlett szocializmus körülményei között a jólét növekedésének üteme megduplázódott. Az abszolút növekedés még gyorsabb ütemű: a kilencedik ötéves tervidőszakban (1971—1975) szociális célokra akkora ösz- szeget fordítottak, mint az előző két ötéves tervben ösz- szesen. Az általános jólétet csak olyan társadalomban lehet elérni, ahol nincs munkanélküliség. A lakosság teljes foglalkoztatottsága, az egyenlőség a munkabérben nemre, fajra és korra való tekintet nélkül, a hivatás, a szakma szabad választásának lehetősége a munkához való jog garanciája. A munkához való jogot a Szovjetunió 1936-os alkotmánya fogalmazta meg, ezt a jogot az új alkotmány kiszélesíti és kiegészíti. Mint látjuk az általános jólét növekedésének sok alkotórésze van. Ilyen mindenekelőtt az oktatás: amelynek minden formája ingyenes a Szovjetunióban. A Szovjetunióban az orvosi segítségnyújtás minden formája is ingyenes. Bármilyen bonyolult és drága a gyógykezelés, az összes kiadások terhét az állam viseli. íme csak néhány alkotó rész a sokból, amelyek ösz- szességükben minden családnak biztosítják a társadalmi igazságosságot, pártatlanságot. A Szovjetunióban két ötéves tervidőszakban a munkások és a tisztviselők átlagos havi keresete 1,6-szeresére, a kolhozparasztok keresete mintegy kétszeresére növekedett. Az új szovjet alkotmány egy cikkelye kimondja: az állampolgároknak joguk van a hazai és a világkultúra eredményeinek, vívmányainak birtoklására, élvezetére. Ez a jog gyakorlatilag már régóta létezik, biztosított a kötelező középiskolai oktatás, a 130 ezer könyvtár, a sok ezer múzeum, színház, hang- versenyterem, a hihetetlenül olcsó könyvek, hanglemezek, mozi-, színház- és hangversenyjegyek. agyis olcsó, mindenki számára megfizethető az ára annak, ami — silMhogy Dosztojevszkijt idézzük — mindannyiunknak segít abban, hogy „emberré váljunk”. Gennagyij Piszarevszkij (APN—KS) Negyven tonna teherrel A szovjet tervezésű és gyártású polgári repülőgépek világszerte jól ismertek, a repülőipar már huzamos ideje világszínvonalon álló gépekkel látja el az Aeroflot légitársaságot, és évről évre növekszik a szovjet utasszállító repülőgépek és helikopterek exportja. Viszonylag kevés szó esik a teherszállító gépekről, pedig azok szerepe sem elhanyagolható. Jól bizonyítja ezt a számadat, miszerint 1971 és 1975 között a szovjet repülőgépek 11 millió tonna árut szállítottak (ugyanezen idő alatt csaknem félmilliárd utas vette igénybe az Aeroflot járatait.). Az Sz. Iljusin főkonstruktőr tervezőkollektívája által „megálmodott” IL—76 teherszállító géptípusnak 40 tonna a teherbíró képessége, ami azt jelenti, hogy fedélzetén a legkülönbözőbb gépi berendezések, nagyméretű műszaki felsze-' relések is szállíthatók. Hermetikusan zárt kabinjában gyümölcs-, zöldség- és élőhalszállítmány is elhelyezhető, vagy éppen konténerekbe csomagolt teherá'ru. A gép négy sugárhajtóműve segítségével 13 000 méter magasságban 850— 900 kilométeres óránkénti sebességgel repül. Felszálló és leszálló sebessége kicsiny, így nem kell sokáig a földön futnia. Lényeges tulajdonsága az IL—76-nak, hogy nemcsak beton kifutópályán, hanem más repülőtereken is képes fel-, illetve leszállni. A tökéletes kormányzó, navigációs és rádióhírközlési berendezés lehetővé teszi, hogy az IL—76 a legkülönbözőbb útvonalakon, az év és a nap bármely szakában, bármilyen időjárás rnellett — még akár ködben is — repüljön. A fedélzetén elhelyezett kis számítógép automatikus repülést és leszállást biztosít. Az előző öt év átlagához képest 1976 és 1980 között 20 százalékkal kívánják növelni az NDK-ban a növénytermesztés és állattenyésztés hozamait. E nagyszabású program megoldásában jelentős szerepet kapnak a szövetkezeti növénytermelő és állat- tenyésztő egyesülések, német rövidítéssel a KAP-ok. Egy- egy ilyen mezőgazdasági egyesülés ma már ötször akkora területen gazdálkodik, mint a 70-es évek elején, egy régi egyéni parasztgazdaságnál pedig ötszázszor nagyolta. Mindez a korszerű gazdálkodás számos előnyét „kínálja”, ugyanakkor igen nagy igényt támaszt a „mezei dolgozókkal” szemben is. Ezért döntöttek úgy az illetékes kormányzati szervek, hogy 1980-ig a mezőgazdasági dolgozók 90 százalékának — minden tíz szövetkezeti tag közül kilencnek — szakmunkás-képesítést kell szereznie. Különös gondot fordítanak a gépészképzésre és az élelmiszeripari szakmák elsajátítására. Bolgár telefonközpontok A világon ma körülbelül 300 millió távbeszélőállomás van, ez azt jelenti, hogy átlagban minden száz lakásából hétben van telefon a földön. A távbeszélőállomások száma évente 15 —20 millióval emelkedik, de az igények ezt a számot messze túlhaladják. Hiába, a hálózatfejlesztés költséges és bonyolult feladat, beleértve a kábelfektetést éppúgy, mint a központok létesítését. Az elavult központok egyre kevésbé képesek maradéktalanul ellátni feladatukat. Az új, korszerű központok építése, mellett tehát még a régi berendezések cseréjére is gondolni kell. Napjaink telefonálóinak egyre természetesebb igénye az, hogy a lehető legnagyobb távolságokat hidalhassák át automatikus kapcsolások segítségével. Ez közelebbről a távhívás gyakorlatának egyre nagyobb mértékű kiterjesztését jelenti, amihez nemcsak telefonközpontok, hanem egész rendszerek kialakítását kell megoldani. Az elektronikus vezérlésű központok hálózatában valamennyi előfizető automata üzemmódban hívhatja egymást, de nagy nehézséget jelent ennek az uj rendszernek a már meglévő rendszerekkel való „együttműködtetése”. A távbeszélő-technika színvonalának megjavítása érdekében a szakemberek már azon gondolkoznak, miként valósíthatnák meg a számítógép-vezérlésű . telefon- központokat. Ahol lehet, már ma is a legfejlettebb technikát alkalmazzák, amely álkalmas 1000—2000 telefonbeszélgetés egyidejű átvitelére. Talán kevesen tudják, hogy a szocialista országok közül Bulgária is gyárt telefonközpontokat. Az a balkáni ország, amely a második világháború után alig rendelkezett valamelyes ipari bázissal. (A képen az ATCK—50—200 típusú központ szerelése és ellenőrzése látható.) Színes tévé Lengyelországban Az első lengyel gyártmányú fekete-fehér tévékészülékek az ötvenes évek derekán jelentek meg a piacon. Tíz év alatt e készülékek száma megközelítette az egymilliót. Néhány éve a fekete-fehér készülékeket mind gyakrabban váltja fel a színes televízió, s a hazái igények kielégítésére Lengyelországban hamarosan megkezdik a színes televízió gyártását. Több helységben megkezdődött az üzemek építése és a leendő dolgozók kiképzése. Ez év augusztusában a Varsói Televíziókészülékek Gyárában, ahol az összeszerelést végzik, megkezdték a kísérleti gyártást. Interpress—KS AZ INSAM, vagyis a Gyökér minden betegségre jó. Megőrzi a fiatalságot, — az Élet itala. Ezt persze nem tudtuk, amikor a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba induló IBUSZ-társasutazásra jelentkeztünk, s persze nem tudtunk még sok egyéb, ennél lényegesebb dolgot sem. Csak az maradt meg tisztán, hogy a második világháború után, amikor már földrészünkön béke volt, a Koreai-félszigeten háború dúlt. Az ország ketté szakadt, a 38. szélességi fok lett a határ Észak és Dél között. Északon szocialista állam alakult, délen egy bábállam... Aztán eljutott a híre a békés építő munkának is, a koreai labdarúgók sikerének. Arról is halottunk, hogy egy-egy filmfesztiválon a fiatal koreai filmgyártás néhány alkotása elismerésben részesült. Hiába, elő kellett venni a lexikont. Egyik abban segített, hogy megtudtuk; a félsziget háromnegyed részét domb és hegy borítja (ásványi kincsekben különösen gazdag), a termőterülete délen, illetve a Tedong folyó mentén van, éghajlata szélsőséges^, s még a múlt század'végén is élt e tájon a híres mandzsúriai tigris... A művészeti lexikonok arról írtak, hogy az évszázados elnyomás alatt hermetikus elzártságban élt a nép, Európa csak későn figyelt fel a sajátos koreai művészetre, a hihetetlen rajztudással megalkotott művészeti tárgyakra, toll- és tusrajzokra, festményekre, porcelánjaikra. Sok ez vagy kevés egy társasutazásnál? Ezt csak utólag mérheti le az ember. Akkor, amikor mérleget készít — mit „kapott” az úton, hogy beváltotta-e a távol-keleti út a hozzáfűzött reményeket? PANMINDZSON EMLÉKE Phenjanban, az ország fővárosában — mit tagadjam — az első pillanatok csalódást okoztak. Ha az ember több mint tízezer kilométert utazik és a Sárga-tengertől alig 50 kilométernyire szerencsésen földet ér — akkor elvárja, hogy mindenfelé pagodákat lásson. Aztán elszégyelli mdgát, és igyekszik elfeledni elképzeléseit, és megnézni, megismerni múltjukat, elfogadni a valóságukat. S ebben partnerek voltak ottani idegenvezetőink: szíves-örömest mutatták negyed évszázad alatt mi mindent építettek — nehéz körülmények között. Jelképesen úgy is mondhatnánk, hogy Koreában a rizsföldekre, a gyárakba is fegyverrel mennek. A valóságban békésen dolgoznak, de úgy, hogy tudatában vannak annak; negyedszázada Panmindzsonban nem békét, csupán fegyver- szünetet kötöttek. A VILÁG LEGSZEBB HELYE A több ínyelvű prospektusok úgy hirdetik — Kungan- szan a világ legszebb helye. Nem túloznak. A Gyémánthegység égnek nyúló szirtjei, tiszta vizű patakjai, a patakok felett átívelő kötélhidak, az ércektől dús kőzetek különös villódzása a Nap sugarainál, a gazdag vegetáció, mindez olyan, hogy leírására nem mertem vállalkozni. Nem hiába mondják a koreaiak, aki nem látta Kungan-szant, az nem látta Koreát. Mi láttuk. S fájlaltuk, hogy többet nem láthattunk ebből a szép országból az idő rövidsége miatt. A Phenjani Nemzeti Múzeumban csak töredékét tudták kiállítani a kincseknek, egy részét a kínai-r-japán és mandzsúriai hódítók rabolták el, más részt gazdag amerikaiak és európaiak vásároltak fel. De a megmaradt és bemutatott tárgyak láttán is ámultunk.... •Időszámítás előtt 300-ban már acélt gyártottak, a XIV. században egységes koreai ábécé volt, s 80 ezer írásjel felhasználásával kinyomtatták a buddhista irodalmat, ismerték a selyem-, a porcelángyártás titkát. A múzeumban gondosan lemásoltuk számjeleiket, melyek nem hasonlítanak sem az arab, sem a római számjegyekhez, de igen logikusak. Láttuk egy ezerhatszáz éves királysír freskóit, melyek elsősorban modernségükkel hökkentettek meg. Aztán persze láttuk múzeumokon túl — a mindennapokat is. Pontosabban azt, amit egy turista megláthat egy nép életéből. A tovagördülő autóbuszokból láttuk, hogy minden tenyérnyi helyet megművelnek, térdig vízben állva szorgalmasan dolgoznak a rizsföldeken. (A rossz természeti adottság ellenére ma már kivitelre is jut az egy évben kétszer aratott rizsből.) Láttuk az egyformán öltözött, mindig menetelő, vidáman éneklő iskolásokat, a tiszta, rendezett utcákat, a sok virágot. S láttuk a minden cirkuszi hivalkodástól csillogástól mentes, de valóságos világszámokat az új cirkusz porondján — láttuk a monumentális Csollima szobrot, ezt a szárnyas lovat, mely a koreai nép szabadságvágyát jelképezi — utaztunk a metrón, amelyet különösen mélyre építettek, s amelyre különlegesen büszkék. A TITOK MEGFEJTÉSE Aztán megismerkedtünk az Insammal is, vagyis a Gyökérrel, melyet több formában is árulnak. Vettünk Insam- gyökérpálinkát, Insam-arckrémet, mint a szépség zálogát, Insam-teát, melyet fáradtság ellen ajánlanak, és Insam- tonikot minden elixirét... Nem tudom, hogy valóban olyan csodás ereje van-e az Insamnak, mint mondják. De visszagondolva az útra, mégis kell lenini benne valamilyen bűverőnek. Különben, hogy jutott volna el olyan mélyről ilyen messzire a koreai nép? De az is lehet, hogy a varázslat, az .Insam titka tulajdonképp magában a népben van. kALMAN GYÖRGYI Tíz közül kilenc... JjBRíw y * í 8s / t V 3 + Ó-^ Í$8a8§§
