Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

A KÉPÚJSÁG \ 1977. szeptember 25. magazin magazin magazin Textilfestés — kézzel Textíliák festésével már a legrégibb történelmi idők­ben foglalkoztak. Nehéz megállapítani, hogyan festet­ték ezeket a ruházati cé­lokra, díszítésre szolgáló anyagokat: a festék vizes ol­datába mártva az anyagot, vagy úgy, hogy arra a min­tákat, ornamenseket kézzel, ecsettel vitték fel. Az utób­bi módszert nevezzük egyéb­ként a textíliák kézi festé­sének. Különösen keleten, Japánban és Kínában ter­jedt el ez a módszer, és a mai napig is gyártanak ott kézzel festett textíliákat a legkülönbözőbb célokra. Szülőhazája azonban Jáva és a kelet-indiai szigetek. A jávai batikolt szövet az egész világon ismert egzoti­kus és keresett textília, és ma is komoly kiviteli cikk. A kézzel festett textíliák­nak sok előnyük van a nyo­mottakkal szemben. A kézi festés mindig magán hordja készítője egyéni ízlését, az anyaghoz vagy a tervezett cikkhez — pl. asztalkendő­höz, falvédőhöz — alkal­mazkodó mintát. Ezeknek a textíliáknak az előállítási költségét — ellentétben a nyomott textíliákkal — nem változtatja számottevően, hogy néhány darabot vagy ezres tételeket gyártanak-e. A kézzel festett anyagok további előnye a színgazdag­ság : akár egyetlen kendőn korlátlan mennyiségű szín és színárnyalat lehet. Hen­gernyomásnál viszont a nyomóhengerek száma ha­tárt szab a felhasználható színskálának. A kézi textil­festésnek speciális esete a dekoráció- és díszletkészítés, amit a képen látható módon végez az avatott kezű szak­ember „Gyalogolni jó” A Vénusz is kősivatag Karol Veczorék gyalogos, és ezen a téren nem1 küilöribö- zik egyikünktől sem. De hoz­zátesszük, hogy Veczorek nemcsak szülővárosában, Bid- gosiban, hanem egész Lengyel- országban ismert, lényegesen Változik a kép. Tavaly év végén Veczorek újabb utazásra indult. Célja, hogy az egész országot átszel­je, északtól délire és keletről nyugatra, tehát összesén öt és fél ezer kilométert 'kíván megtenni. A fentieket még egy adattal lehet kiegészíteni, az utazó nemrégen töltötte be 81. élet­évét. A tudósak azokból a képek­ből, amelyeket a szovjet Vé­nusz—9 és Vénusz—10 űr­szondák 1975 októberében a bolygók felszínéről a Földre közvetítettek, arra következ­tetnek, hogy nemcsak a Mars, hanem a Vénusz is, második szomszédunk, egyetlen nagy kőstvatag. A texasi Houstoniban meg­tartott ViIII'I. tudományos holdlkonferencián a kutatók megmagyarázták azt a két fényképet, amelyet az űr­szondák felvettek, mielőtt a bolygó bőmérséklete (kereken 450 fokos) elpusztította őket. Az egyik kép, amely egy síkságon készült, legömbölyí­tett köveket mutat, amelyek­ről úgy tűnik, mintha időjá­rási tényezők csiszolták vol­na le őket. Feltehetőleg vala­mi bazaitjéllegű kőzetről van szó. Mindeddig' nem tisztázott az a kérdés, hogy a kövek a fényképeken miért vetnek éles árnyékot. A Vénuszt olyan sűrű felhős légkör öve­zi, ihogy felszíne a Földről nem figyelhető meg és a ku­tatók számításai szerint a Vénusz felszínéről a Naip sem látható közvetlenül. Mikroorganizmusok a világűrben A „repülő földmérő” A harkovi repülési intézet diákjai mini repülőgépet konstruáltak a földimérik ré­sziére. A fotóberendeZésekkel1 el­látott kis repülőgépet benzin­motor emeli a magasba, ahonnan lefényképezi a tere­pet és a különböző objektu­mokat. A „repülő földmérőnek” 'ne­vezett mini repülőgép csak 10 kilogrammos és rádióirá- nyítással működik. A benzin elfogyásakor kinyílik egy ejtőernyő, amelynek segítsé­gével a kis gép a földre eresz­kedik. A tojás négyszögesítése Tojásmánia — így lehetne nevezni a legúljialbb amerikai tébolyt. .Az Egyesült Álla­mokban divatba jött a négy- szögletes tojás fogyasztása. Csak az a baj, hogy azok a konzervatív tyúkok továbbra sem hajlandók mást tojni, mint a hagyományos formá­jú tojásokat! Ezeket persze nem nehéz négyszögletesekké változtatni, mindössze 6 dol­lár kell hozzá. Az erre a cél­ra rendszeresített szaküzle- tékben a keményre főzött to­jásokat még melegen egy spe­ciális gépbe helyezik, amely 10 perc alatt megváltoztatja a tojások formáját. A négy- szögletes tojásoknak óriási si­kerük van, mégis néhányan már föltették azt a kérdést, hogy mire jó ez az egész? Egy hölgy, aki éppen vásárolt néhányat a négyszögletes to­jásokból, így adta meg a vá­laszt erre az okvetetlenkedő kérdésre: „Olyan fantasztiku­saik és különösebb nehézség nélkül egymásra lehet őket rakni a hűtőszekrényben.? Régóta ismert, hogy a bak­tériumok milyen jól tűrik a zord klímát, a 80—90 C fokos hideget, vagy a gejzírek for­ró vizét. Sarkvidéken és a si­vatagokban egyaránt megél­nek a mikrőbák. Mondhat­nánk, hogy — emberi mércé­vel — a „lehetetlenség hatá­rán” is létezhetnek. A teta­nusz kórokozója például oxi­gén nélküli is életképes. Szá­mos mifcróba a radioaktív su­gárzás hihetetlen miértékű adagjait éli túl és ezért érthe­tő, hogy a kozmikus sugárzást is tűri a világűrben. Az űrkutatás történetében már számos példa bizonyítja a mikrobák túlélőképességét a világűriben. 1969 novembe­rében az Apollo—12 expedí­ció űrhajósai a Hold1 por- sivatagjában földi eredetű mikrobát találtak; ezt két és fél évvel 'korábban egy Surveyor—.3 holdszonda vit­te magáival egyik műszerén a Hold felszínére. Ismérve egyes baktériumok hihetet­len alkalmazkodóképességét, a tudósak szerint érdemes a mikrobák után kutatni a vi­lágűrben, elsősorban talán a Mars bolygón. Az eddigi ismereteket alá­támasztják a frankfurti egye­tem kutatói is, akik szimulált és valódi űrkísérletekben ta­nulmányozták a világűr fel­tételéinek hatását a mikro­bákra. A valódli kísérletek egyike az Apollo—16 fedél­zetén történt. A kísérletek ta­pasztalatai szerint a bakté­riumspórák még az űr vá­kuumában is megőrizték élet­képességüket. A Nap ultra­ibolya sugárzása azonban al­lergiát váltott ki a mikro­organizmusokban. Gyorsabb a hívás! Nyomógombos hívórendszerű telefonkészüléket állított fel próbaképpen a Posta Kísérleti Intézete a Ferihegyi repülőtéren. Az új készüléken gyorsabb a hívás, mint a tárcsás elődjén. (MTI Fotó — Várkonyi Péter felvétele — KS) — Bocsásson, meg, amott a maga Moszkvicsa áll? — Az enyém. — Szép kis masina. — Nem rossz. — Nekem * — hogy is mondjam csak — van vala­mim, ami az autósokat ér­dekelheti. — És mi lenne az? — Hát mondjuk ez. — Ez mi? — Nem látja? Csavar! A menete sértetlen, teljesen használható csavar. — De hát mire nekem ez a csavar? — Mit tudom én. A jó­nép azt mondja, az autósok­nak mindig hiányzik vala­mi a kocsijukból. Mondjuk egy csavar... Ha-ha-ha... — Mit viccelődik itt? — Mindjárt megmagyará­zom! Vehet tőlem vadonatúj kerékabroncsot. Moszkvics­hoz valót! Itt van a kerítés tövében. A fiam őrzi. — Azt mondja, Moszk­vicshoz való kerékabroncs?! El akarja adni? Viccel, ugye? — Egyáltalán nem. — Tényleg nem? — Cseppet sem. Látom, a Moszkvics hátsó kerékab­roncsa tropára ment. Már megbocsásson, de úgy gon­doltam, érdekelni fogja. — Komolyan gondolja? És mennyiért adná? — Micsoda kérdés?! Ren­des bolti áron. Semmi spe­kuláció. — Hogy semmi... hogy,.. — Igen. Rendes áron adom. Tudja, az anyósom a városban járt és látta, hogy sorban állnak, vesznek va­lamit. Nohát, beállt a sorba, vett két abroncsot. Mit kezdjek velük? — Ha-ha-ha... Én meg­veszem. Menjünk! — Nagyszerű! Csakhát, hogyan is mondjam... — Mi van még? — Tudja, a nagyapám megkért, adjam el ezt a két csavart. Idős, makacs em­ber, és a lelkemre kötötte, hogy csak annak adhatom el a kerékabroncsot, aki ezt a két csavart is megveszi. — De hát ez nem akadály. Megveszem én azt a két csavart, ne búsúljon. Meny­nyibe kerül? — Huszonöt rubel darab­ja! — Huszonöt rubel, azt mondja? — A nagyapám öreg, nem tudja, mi a különbség a ré­gi és az új rubel között. Ki a fene fog vitatkozni vele? Nem illdomos. Én azt mon­dom, ha szüksége van a kerékabroncsra, vegye meg a csavarokat is. — Hm, mit tehetek? Meg­veszem. Hamarosan itt a nyár, és hol szerzek én ab­roncsot. .. — Na látja, mégiscsak akad olyan ember, akinek szüksége van a csaravok- ra... (Baraté Rizália fordítása) Dunaíöldvár többször le­égett. A háziak építése, elhe­lyezése itt is rendiszertelenül történt. Fáiból vagy sövényből font — kétoldalt sárral be­kent — ún. paticslból készül­tek a házak falai. Tetejét szal­ma, nád vagy sás fedte. A ké­mények is sövényből voltaik. Még ma is található ilyen ké­mény. Ilyen körülmények között elegendő volt egy szik­ba, ami a stel segítségével egész községrészt égetett le. A bíró jelenti, hogy 1771. április 29-én délután pár óra alatt 60 iház égett le. A vár­megyétől' segítséget kér. Ez a tűz a mai Kossuth tér kör­nyékén volt. Leégett az itte­ni kápolna is. A másik, nagyobb tűzről 1828. július 25-én írt jelen­tést Jendirolovíts bíró. A méreteiben legnagyobb égés 1858. június 24-én, pén­tek délután 5—6 óra tájban volt. A Schnaulf-lféle sorház­ban — mai Flórián utca 12. — egy asszony salátát öntött A zsírja meggyulladt1, s ő sr. égő edénnyel kiszaladt az ud­varra. A nádas eszterhéz (te­tőzet) tüzet fogott. Az óriási szél pár perc múlva hatal­mas lángokat kergétett a búzapiac felé. A templom, a ferenciek zárdája, a középü­letek mind elhamvadtak. Többen bénnégtek. Tűzvédelmi szervezete a községnek nem volt. Kezdet­leges fecskendőkikel rendel­keztek. A céheket kötelezték bizonyos eszközök tartására és az oltásiban való részvétel­re. Riasztásuk azonban nehéz volt. Évente átlag 20 tűz kelet­kezett Földváron. Egyre töb­Százéves a dunaföldvári önkéntes tűzoltóság 'ben vetik ifel, hogy a megye­székhelyhez és más helysé­gekhez hasonlóan tűzoltó egyesületet alakítsanak. A végső lökést egy tűzeset után a Tolna megyei Közlöny című lapban megjelent kemény hangú dikk adta meg. A képvisel őtesitület 1877. május 23-án megtartott ülé­sén bizottságot hozott létre ez ügyben. Elkészítették az alapszabály-tervezetet és 1877. június 24-én megtartot­ta alakuló ülését a tűzoltó egyesület. Elnöke: ifj. Száváid Mór, a főparancsnoka pedig R'eitter József lett. A „tűzkeresztségen” hama­rosan átestek. Egymás után 3 veszélyesnek induló tüzet ol­tottak el. Egy évvel később már 125 tagja volt az egyesü­letnek. Két év alatt 146-ra növekedett a taglétszám. Ze­nekart alakítottak, 1879-iben zászlót kaptak. Ez má is meg­van. A világháborúk és a belső ellentétek ellenére az egyesü­let élt és fejlődött. Elnöke és parancsnoka többször is vál­tozott. Fénykorában ezt az egyesületet az ország 7 leg- jdbbja között tartották nyil­ván. A felszerelésük egyre modernebb lett. 1940->ben ön­töző- és tűzoltóautót .vásárolt a község. Hivatásos tűzoltók­kal erősítették meg a tűzvé­delmet. Vonultak helyben és vidékre tűzhöz. Ott voltak az árvízi védekezésnél. Egyben a község kultúrközpontját ké­pezte. Híresek voltak a tűz- oltómlajálisok, -gyakorlatok és tűzijátékok. Közben tűz- oltódlinasztiák alakultak ki. Megváltozott körülmények között új feladatokkal, de ma is él az önkéntes eszme. Mű­ködik az egyesület és ma dél­előtt ünnepli fennállása 100. évfordulóját. A megemlékező ünnepséget a vár udvarán tartják. Tiszteletükre a BM Tűzoltóság fúvószenekara is közreműködik. Ugyanekkor helytörténeti anyagból kiállí­tás nyílik a vártoronyban. Megérdemli e sok vihart megért egyesület, hogy kö- szöntsük születése napján, Gratuláljunk azoknak az em­bereknek, akik továbbviszik az egy évszázada kibontott zászlót. Megyei Tűzoltóparancsnokság JTJT w TŰZVÉDELME

Next

/
Oldalképek
Tartalom