Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
1977. szeptember 21. tcxÜa'N . TíEPUJSAG 3 Száztíz éves A tőke Milyen tesz az idei kender 1867-ben jelent meg A tőke első kötete. Marx haláláig dolgozott fő művén, a ikét második kötet 1883 után látott napvilágot: 1885-ben és 1894-ben, Engels gondozásában. Az első megjelenést 1872-ben orosz, majd hamarosan francia és angol nyelvű fordítások követték. Lenin A tőkét egy társadalmi alakulat materialistatudományos elemzésének „senki által felül nem múlt mintaképének” nevezte. S ehhez hozzátehetjük, hogy példa nélkül áll A tőke értelmezéseinek és tudományos hatásának története is, amely valójában a benne rejlő problémakörök mélyrétegeinek felfedezése és napvilágra hozatala. Fordulópontot jelentettek itt századunk harmincas évei. Miért? Mert ezt megelőzően — Lenin idevágó észrevételeit figyelmen kívül hagyva — A tőkét merőben közgazdaságtanként tartották számon, s ennek megfelelően A tőke-kiadások túlnyomóan tankönyvszerű válogatások voltak, amelyekből egyszerűen kikerültek a szorosan gazdasági problematikán túli fejtegetések. A tőkében ugyanis Marx a kapitalizmust mint társadalmi-gazdasági alakulatot elemzi, keletkezésében, fejlődésében és önpusztításra valló tendenciáiban. Magától értetődően elsősorban gazdasági törvényszerűségeket tár fel — az értóktör- vénytől a csökkenő profitráta törvényéig — közgazda- sági nyelvezeten. A probléma viszont az, hogy A tőke — szemben a századforduló Bernstein- és Kautsky-féle értelmezéseivel — több, mint a tőkés társadalom gazdasági mozgástörvényeinek elemzése, több, mint a megelőző és kortárs polgári gazdaságtan kritikája. A tőke nem egyszerűen „elméleti közgazdaságtan” —-bár az is —, hanem filozófia, mégpedig a társadalmi gyakorlat filozófiája. A tőke filozófiai mondanivalójának aktualizálására az a körülmény figyelmeztetett, hogy Európában századunk húszas éveinek végére lezárult a forradalmi mozgalmak fellendülésének korszaka. A munkásmozgalom viszonylagos apálya és a jobboldali erők előretörése pedig szétzúzta azokat a várakozásokat, amelyek a kapitalizmus merőben gazdasági, ráadásul automatikus — önmagától bekövetkező — összeomlásához fűztek reményeket, s amelyeket egy, a II. Interna- cionálé közgazdászaitól közvetített egyoldalú Tőke-értelmezés sugall! Ez az értelmezés tanácstalan volt A tőke filozófiai mondanivalójával szemben, kiiktatta, sőt megszüntette azt. Ebben az értelmezésben Marx fő műve — és maga a marxi életmű — filozófiai mondandójában leszűkült a történelmi determinizmus elméletére: a szelektív-népszerűsítő Tőke- értelmezések nyomán uralkodóvá vált az egyetlen tényezőre, a gazdasági viszonyokra való redukálás — visszavezetés — gondolata. Az ökonómiai viszonyok szélsőségesen egyoldalú kezelése, a gazdasági viszonyok mindenhatóvá és egyetlen magyarázó elvvé való minősítése a társadalmi élet valamennyi többi szférájának — benne a cselekvő embernek és a politikának — pusztán járulékos, függvényszerű szerepet engedélyezett. A probléma pedig „csak” az volt, hogy — Lenin halála után — ehhez az ökonomista-determinista beállításhoz igazodott a szociáldemokrata (és részben kommunista) munkásmozgalom stratégiája, amennyiben a kivárás pozíciójára helyezkedett és a tő* kés világ gazdasági válságának jelenségeiből, körülményeiből, annak azonnali ösz- szeroppanására következtetett. Konkrét társadalomtörténeti szituáció volt tehát az, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a marxizmusból és magánad A tőkének az értelmezéséből kiesett a cselekvő-alkotó, a társadalmi és gazdasági körülményeket tevékenységével befolyásoló, a felmerülő lehetőségek között választó, a magát és történelmét formáló, egy szóval: a politizáló ember kérdésköre. Parancsoló szükségként merült fel az a belátás, hogy fel kell tárni a munkásosztály forradalmi és társadalomalakító önértelmezésének és politikai cselekvésének feltételeit, s hogy ehhez elengedhetetlen a munkásosztály tudatának, tudatállapotainak hű feltárása és átalakítása. Fel kellett oldani azt az ellentmondást, hogy a munkás- osztály stratégiájában „kivár”, „engedelmeskedik” és legfeljebb „visszahat” a tőkés viszonyok rendszerére, miiközben Saját maga nap mint nap redukálja azt, mint társadalmi környezetét. Maradva A tőke mondanivalójánál: világossá vált, hogy benne egy gyakorlati következményeket sugálma- zó filozófiai elmélet feszül, amelynek rekonstruálása elengedhetetlen A tőke mondanivalójának egészében való megértéséhez és a marxi életmű egységének és teljességének feltárásához. Kiderült, hogy A tőke kulcsfontosságú részeit alkotják azok a fejtegetések, ahol .Marx arról beszél, hogy a tőkés termelés a saját kiszákmányoló lényegét elfedő látszatoknak és hiedelmeknek a világába burkolózik, ahol arról van szó, hogy a tőkés termelés közvetlen résztvevőinek tudata hamis tudat, mert elfedi a viszonyok valóságos rendszerét — és eképpen járul hozzá annak újratermeléséhez. Felszínre került az a probléma, hogy A tőke vissza-visszaté- rően foglalkozik egy „nyomasztó” körülménnyel, azzal, hogy a tőkés termelés résztvevői mindennapi életükben kritikátlan magától értetődós- sel elfogadják a viszonyok éppen adott rendszerét. Kiderült, hogy inem elég a „kivárás”, hanem szükség van az önértelmező, felvilágosító és környezetformáló politikai cselekvés prograntjánák kidolgozására, (aminek különös aktualitást adott aztán a fasizmus előretörése.) Kiderült, hogy A tőkéhez vezető marxi út, olyan fontos állomása, mint „A politikai gazdaságtan bírálata” nem tiszta ökonómia, hanem az elidegenült tőkés világ tudatállapotának a bírálata is: a tőkés társadalom megtévesztéseit és illúzióit kritikátlanul elfogadó embernek (és polgári gazdaságtannak) kíméletlen tollhegyre tűzése. Marx ráadásul A tőkében arra is felhív, hogy nem elég feltárni az áru- és pénzviszonyok illúziótól fogva tartott tudat önáltatásait, hanem, hogy e tudat tartalmát kritikusan össze kell vetni a viszonyok tudományos vizsgálatának eredményeivel. Hogy a tőkés társadalom alanyainak mindennapi életét az ökonómiai és politikai elemzésekből elnyert igazságok fényében kell megvizsgálni. Marx azonban azt is látta — amint A tőkéből kiderül , hogy ezt a tőkés termelést tükröző mindennapi tudatot nem lehet „holnapra” kifordítani és megszüntetni. (Amit Lenin ötven évvel később így fogalmazott meg: „milliók szokásainál nincs rettenetesebb erő”) Marx látta — és ez ma A tőke egyik legnagyobb tanulsága —, hogy az emberek felvilágosítása önmagában nem forradalmasító jellegű: nem vezet közvetlenül a viszonyok átalakításához. A tőke — szélesebben: a marxizmus — az emberiség egész addigi társadalom- dományos gondolkodásmódját megváltoztatta: kiindulásában és módszereiben radikálisan új és máig megkerülhetetlen fogódzópontokat nyújtott. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül A tőke tudományközi kisugárzása mellett sem. A hatvanas években a marxista tudományosság megújulása oda vezetett, hogy a szocialista országokban A tőke kiapadhatatlan forrásává vált a társadalomtudományok egész sorozatának. Említsünk ezek közül kettőt: a szociológiát és a társadalomlélektant. Igaz, hogy A tőke gazdaságtanon és filozófián túli felfedezése elvezetett olyan szélsőségekhez, hogy elkezdték „kaptafaként” kezelni, amelynek eszmeköreire minden ráhúzható — vagyis amiből „mindent” ki lehet olvasni —, ám A tőke rendkívüli megtermékenyítő hatása e vadhajtások lenyesege- tése után is szembeötlő. * Minden emlékezés értelme: a jelen számbavétele. A tőkére való emlékezés napjaink gondjaihoz formált viszonyunkban jut jelentőséghez. Marx életművét és napjaink problémáit a folyamatosság köti össze: nemcsak, mert a problémák jó része ma is jelenvaló, hanem, mert a még elemzésre váró fejlemények feltárásában is a marxi teljesség és elmélyültség, a társadalomtudományi konkrétság és ideológiai éles sze- műség követelményei lehetnek egyedül mérvadók. PAPP ZSOLT 25 éves a Központi Légkörfizikai Intézet Az Országos Meteorológiai Szolgálat obszervatóriuma az iNTERKOZMOSZ-prog- ram során vállalt kozmikus meteorológiai kutatások bázisa. A 25 éve fennálló intézetben működnek azok a kutatórészlegek, amelyek a levegőtisztítás, -védelem meteorológiai vonatkozásaival foglalkoznak. Itt folynak a napsugárzással, légköri ózonnal, levegőkémiával, a meteorológiai megfigyelések automatizálásával és egyéb speciális légkörfizikai jelenségekkel kapcsolatos kutatások. Képünkön: a „szórt- napsugárzás-mérő” készülékkel Nagy Irén dolgozik. (MTI-fotó — Pólya Zoltán felvétele — KS) Befejezték a kender aratását - megkezdték a kazalozást A kender isrpét visszafoglalta méltó helyét a hazai ipari növények sorában. El akarták feledni, szinte szándékosan szorítottak vissza, holott a modem világnak éppen úgy szüksége van e fontos ros\növényre, mint a lenre. A kender termesztése a szegedi rendszeren belül ma gazdaságos; jó vetőmag. jó technológia és majdnem kifogástalan betakarító gépsorok állnak rendelkezésre, úgyhogy csak kedv kellett a termelőknek, és megoldódott a kenderügy. A kedvet pedig a jó átvételi ár adta meg. Czeller Jánostól, a Tol na - némedi Kendergyár vezetőjétől, mint legilletékesebbtől — hiszen több mint negyven éve foglalkozik kenderrel —, kértünk információt, milyen az idei termés. — A közepesnél jobb a kender minősége. Úgy számítjuk, hogy nyolcvanmázsás átlagtermést érnek el a gazdaságok. A simontornyai termelőszövetkezet majdnem száz mázsát takarított be hektáronként. — Mikor kezdték a betakarítást? — Tolnanémedi, Simontor- nya, Pincehely térségében augusztus másodikén kezdték az aratást, majd augusztus 18-én Gyulaj, Döbrököz tábláira mentek a gépek. A kender betakarítása lényegében a múlt év őszén kezdődött, hiszen termelési rendszerünk technológiája a talajmunkával, a terület kiválasztásával kezdődik, szakembereink együttműködnek a termelőkkel és egész évben konzultálnak: műtrágya, növényvédelem ma írott szabályok alánján történik, szintúgy a betakarítás. Idén majdnem az összes kendert lombtalanítottuk, úgyhogy kézi munka alig-alig kell a betakarításhoz. — Milyen gépekre alapoznak? — Elsősorban a kenderbe- takarító-vágó gépre, azután a helikopterre, mint a lombta- lanítás elvégzőjére és a bálázógépekre. Előfordul természetesen, hogy kézzel is kell lombtalanítani, ahol a gép nem tud hatásosan dolgozni, vagy a talajviszonyok ezt nem teszik lehetővé. — És a kender minősége? — Talán lesz olyan mint a tavalyi volt. A múlt évben kilencszázalékos volt a szálhozam, azaz egy mázsa kóróból kilenc kiló rostot tudtunk kivonni. A nagy termésátlagoknak velejárója a kevesebb szálhozam. Három-négy évtizeddel ezelőtt, amikor holdanként még alig húsz- huszonöt mázsa kóró termett, 14 százalék körül is volt a szálhozam. A kompolti fajtát leváltottuk, most Unifcó elnevezésű, szintén magyar kendert termesztettünk. Ez jó, néhány helyen a talajviszonyok miatt azonban nagy a fajsúly, de kicsi a szálhozam. — Tehát megkezdték a kóró behordását. — Igen. Elsősorban azonban a helyszínen kazalozzuk, például Döbrököz, Gyulaj községekben, és majd késő ősszel, télen, amikor más szállítás nem lesz, akikor veszünk igénybe idegen tehergépkocsikat. Most csak annyi kórót hozatunk be, ami a folyamatos üzemeltetéshez biztosítja a feltételeket, öt- ven-hatvan kilométeres körzetben termelnek gyárunknak, a gazdaságokkal jó a kapcsolat, idén valamivel több mint hatvanezer mázsa kórót vásárolunk szerződéses partnereinktől. Van annyi nyersanyag, hogy mi el tudjuk látni a hazai fonodákat, szövö- déket megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyaggal. Tehát a kender elfoglalta helyét, ismét fontos ipari növény lett, amelyet jól fogadtak a gazdaságok. Az ár- vetőmag-gép komplexus kellő rendezése, azaz a szegedi kendertermesztési rendszer a rostkendernek zöld utat ad. PÄLKOVÄCS JENŐ Dél Nagyszékelyben A HARANGOZÓ komótosan ballagott el a templomiba, majd zengő hangon szólalt meg a nagyharang, hirdetve Hunyadi elévülhetetlen dicsőségét, és az ebédidő kezdetét. Asztalhoz ültek. Mindenki a maga asztalához, mert Nagyszékelyben főtt ételt sehol sem kapni. Üzemi konyha nincs. A község dolgozó asszonyai vagy a tolnanémedi Kossuth Tsz, vagy a varroda dolgozói. A férfiak a téeszbe járnak. Mondják, hogy Valamikor Nagyszékelyben volt orvos, gyógyszertár, öt borbély, négy asztalos, kovács, cipész és szinte minden kisipari szakma képviselőjét meg lehetett találni. Ma egy asztalos van, az is nemrég költözött ide. A nagyszékelyi piacra a környező községekből csoportosan jöttek, vásárai messze földön híresek voltak. A mai kép más. Az utcákon többházas foghíj. Néhol még látszanak a hajdani ház ösz- szedőlt falai. A két vegyesboltban hosszú sorok. Kenyérért, háztartási cikkekért állnak sorban. A kocsma és a cukrászda egy helyen van, így a fagylaltra váró kisgyerekek hallgathatják a kocs- mázók énekét és néha hangos káromkodásait. A közös tanács Pincehelyen, az ÁFÉSZ-központ Si- montomyán, a téeszközpont Tolnanémediben van. Délben néptelen a falu. Libák menetelnek a poros úton a faluszéli patak felé, az udvarokból kutyák acsarkodása kíséri az idegent. Egy asszony jön talicskával az út szélén. Szilvát vitt a felvásárlóhoz, most hazafelé tart. — Hatvan kilót adtam le. A múlt héten is vittem, de van még a fán bőven — mondja Pere Sándorné. A faluról beszélgetünk. — Itt már csak az öregek laknak, a fiatalok mind igyekeznek máshol letelepedni — közli szárazon. — Mikor építettek itt utoljára házat? — Van annak már tizenöt éve. Azóta senki. Eladó ház az van bőven. Huszonötharminc ezerért már nagyon jó állapotban lévőt lehet kapni, de nem kell senkinek. Nincs itt munkalehetőség, azért megy el mindenki. * — MIÉNK volt a 436-os számú ház — mondja Pásztor József nyugdíjas. — Akkor még 1800 körül volt a lakosok száma Nagyszékelyen. Ma talán kétszázötven ház van és jó ha kilenszázan lakunk itt. Pásztoréknak jó nagy a portájuk. A házban négy szoba, két konyha, mellékhelyiségek, kamrák, hátul istállók. A három bérházi lakást kitevő lakóházban négyen laknak. Felesége a húsbolt vezetője. — Sok húst vesznek Nagy- székelyben? — Nem kell a hús az embereknek. A comb még elmegy disznóvágások körül, de a karajt alig tudjuk eladni. Van ahol 200 kacsát is tartanak, mindenki vág magának. Egyedül a kényszervágott húsnak van keletje. Abból — mert olcsóbb — megvesznek tíz kilót is egy-\ szerre. Mindenhol van hűtő- szekrény, elrakják sokáig. A téesz sertéstelepén minden hónapban van legalább tíz kényszervágásunk. * A népfront községi elnöke, Fehér Sándor elkeseredetten fogad. — Egyre nehezebb valamit elérni. A sok sikertelenség, kudarc visszahúzódóvá tette az embereket. Akármit akarunk, azt mondják, úgysem sikerül. — Mi a legnagyobb fájdalmuk a nagyszékelyieknek? — Sárszentlőrinc itt van a szomszédban. Földúton alig hét kilométer. Évek óta hiába kérjük a betonutat. Pedig nemcsak nekünk lenne jó. Paks felől Tamásiba és a Balatonra így lehetne legrövidebb úton eljutni. Nekünk is lehetnének buszjárataink Nagydorog, Szekszárd felé. FEHÉR SÁNDOR a takarékszövetkezet elnöke is. Elmondta, hogy Nagyszékelyen az embereknek közel hatmillió forintjuk van takarékban. A termelőszövetkezetnek leadott állatok után évente hárommilliót vesz fel a falu lakossága. De a pénzüket máshol fektetik be. Aki tud, házat épít valamelyik környező községben és elköltözik. Nagyszékelyben tizenöten vásároltak eddig személygépkocsit. Nekik könyebb, közelebb kerültek a világhoz... TAMÁSI JÁNOS Gépesített kenderbetakarítás
