Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-21 / 222. szám

I tolna'' , , , U KÉPÚJSÁG 1977. szeptember 21. ON KERDEZ Szülői felügyelet Több olvasónk érdeklődött arról, hogy mit is jelent tu­lajdonképpen a „szülői fel­ügyelet”. Az ő leveleikre vá­laszolva ad felvilágosítást ebben a témakörben dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész: — Családjogi törvényünk szerint a kiskorú gyermek szülői felügyelet vagy gyám­ság alatt áll. A szülői fel­ügyelet a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének, vagyona kezelésének, vala­mint törvényes képviseleté­nek jogát és kötelességét, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizá­rásnak jogát foglalja magá­ban. A szülői felügyeletet a szülők együttesen gyakorol­ják. Ha a gyermek szülői nem élnek együtt és a gyer­mek valamelyiküknél van el­helyezve, a felügyeletet az a szülő- gyakorolja, akinél a gyermek el van helyezve. Ha pedig a különélő szülők gyer­meke másnál van elhelyezve, megegyezésük hiányában a gyámhatóság jelöli ki azt a szülőt, aki a szülői felügye­letet gyakorolja. A bíróság megszünteti a szülői felügyeletet: a) ha a szülő a felügyelet­tel a gyermek sérelmére sú­lyosan visszaél, vagy köte­lességeit a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon elha­nyagolja, úgyszintén, ha ma­gatartásával gyermeke javát, különösen jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését ve­szélyezteti, b) ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke szemé­lye ellen elkövetett szándé­kos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte. Szünetel a szülői felügye­let — többek között — akkor, ha a gyermek a különélő má­sik szülő gondviselése vagy intézeti gyámság alatt áll, valamint ha a szülő annak érdekében, hogy gyermekét más család nevelje és gon­dozza, felügyeleti jogáról a gyámhatóság hozzájárulá­sával lemond. Egyik ta­nácskérő levél szerint „a bíróság a gyermeket az apjának ítélte”, azaz a bíróság a gyermeket nem az anyjánál, hanem az apjánál helyezte el. Ezen nem vál­toztat az a körülmény, hogy a szülők válásakor a gyer­mek a nagyanyjánál volt ténylegesen. Ha pedig az apát a szülői felügyeleti jo­ga gyakorlásától a bíróság nem fosztotta meg, vagy ő maga — annak érdekében, hogy gyermekét más család nevelje és gondozza — a gyámhatóság hozzájárulásá­val le nem mondott, a szülői felügyeleti jogot ő gyako­rolja, és kell, hogy gyakorol­ja, nem pedig a gyermek nagyanyja. Ugyancsak csa­ládjogi törvényünk szerint: „Az a kiskorú, aki nem ál! szülői felügyelet alatt, gyám­ság alá tartozik. A gyámság alá tartozó kiskorú részére — intézeti gyámság esetét kivéve — a gyámhatóság gyámot rendel.” A tanácskérő levél adatai­ból arra kell következtet­nünk, hogy férjének gyerme­ke szülői felügyelet alatt és nem gyámság alatt áll. (Csu­pán utalunk arra, hogy a *gyám működésében a gyám­hatóság rendszeres felügye­lete és irányítása alatt áll, a gyám a vagyonkezelésről leg­alább évenként köteles a gyámhatóságnak számot ad­Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 ni. stb.) Kihangsúlyozandó ugyanakkor, hogy családjogi törvényünk szülői felügyelet alatt minden esetben a vér szerinti szülő, illetve szülők felügyeleti jogait és köteles­ségeit érti, a törvény szerinti szülői felügyelet a mostoha- szülőt nem illeti meg. A bevezetőben utaltunk arra, hogy a kiskorú áll szülői felügyelet vagy gyámság alatt a nagykorúságot pedig a magyar állampolgár 18. életéve betöltésével éri el. N incs villany Sárközi Sándor aparhanti olvasónk azt írja, hogy a tég­lagyár-telepen lakik család­jával. Tőlük körülbelül 150 méterre, a faluban minde­nütt van villany, csak náluk nincs. Gázolajjal világítanak, s ennek ártalma igen jól is­mert. „Hihetetlen dolog, hogy nem lehet hozzánk be­vezetni a villanyt, mikor csak az oszlopok hiányoznak.” Läufer Mátyás, az apar­hanti Közös Községi Tanács elnöke válaszát közöljük: — Sárközi Sándor, Apar- hant, Téglagyártelep 3. ház­szám alatti lakos családi há­zának villanybekötéssel kap­csolatos problémája ismert előttünk. Sárközi Sándor 1969. évben építési engedély nélkül, fejlesztésre alkalmat­lan helyen, külterületen, fel­számolás alatt álló cigány­telepen épített családi házat, annak ellenére, hogy a köz­ségi tanács belterületén rész­ben közművesített (villany, út, járda) telket ingyen biz­tosított volna nevezett részé­re. A külterületi ingatlan a helyi termelőszövetkezet tu­lajdonát képezi. Az engedély nélküli építkezésért építés­rendészeti bírságot is fize­tett. Az épület elkészülte óta jelentkezik igényük a vil­lanybekötésre. A családi ház a jelenlegi belterület villany- hálózat végpontjától 200 mé­terre van. A telepen csak Sárközi Sándor háza alkal­mas egyedül villanybekötés­re, mivel a többi épület sár­ból épített putri. A hálózat- bővítés nagymérvű anyagi kihatása miatt fejlesztési alapunkból nem lehetséges, mivel egyéb beruházások (óvodabővítés, orvosi rende­lő és lakás, vízmű) fejleszté­si alapunkat teljes egészében lekötik, és egyébként is a külterületi villamosítás álta­lában megyei alapból törté­nik. Ez irányú igényünket évente beadtuk az illetékes megyei szakosztálynak, de sajnos a keret lebontásánál igényünket nem vették fi­gyelembe. A panasz beérkezése után személyesen eljártam az ille­tékes megyei osztályon, ahol megtudtam, hogy a fenti vil­lamosítás még az 1978-as ke­retben sem szerepel. A Sárkö­zi család problémájának mi­előbbi megoldása végett a megyei DÉDÁSZ igazgatójá­nál Is jártam, aki elmondta, hogy a jelenlegi helyzetben a hálózatbővítésnek jogi alap­ja nincs. A DÉDÁSZ ennek ellenére törekedni fog és megkísérli, hogy a vállalat valamelyik szocialista bri­gádja, felajánlás formájában a bekapcsolást elvégezze, mi­vel az említett lakásban a belső szerelési munkák sza­bályszerűen megtörténtek. Ennek elintézéséről két héten belül konkrét választ fog ad­ni. A DÉDÁSZ-igazgató vá­lasza után mind az érdekel­tet, mind a szerkesztőséget értesítem. Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Szántó Péter: A legbutább kutyafajta Lebeszélő megköszörül­A te a torkát, aztán bele­kezdett: — Kedves há­zasulandó ifjú pár! Önök most egy igen nagy lé­pésre szánták el magukat, olyanra, amely, bizonnyal meghatározza jövendő éltü­két. Ma már — mint tudjuk — a házasságok nem az ég­ben köttetnek, s így — higy- gyék el — nem kell más a frigyhez, mint egy kis meg­értés... IA Lebeszélő megint kráko- gott, ma ez volt a tizennegye­dik ifjú pár, amelyiknek kö­zösségre vágyó lelkében el­hangolt húrokat pengetett. És még csak fél kettő. Szimfnler Vilmos kettőre ígérte, hogy jön, hozza a kutyát. Termé­szetesen fajtiszta lesz, törzs­könyvezett, három nemzedék­re visszamenőleg CACTiB- győztes. Feltétlenül szép név­vel, Zsebeházi Eleonóra Bod­ri, vagy valami ilyen... A házasulandó ifjú pár iz­gatottan iflés-zkelődött előtte a kényelmetlen széken Ez a szék direkt ilyen kényelmet­len, hadd fészkelődjenek. Már túl voltak a kötelező orvosi vizsgálaton, az ajánlott vérvételén, s ha esetleg vala­milyen rendelkezés előírja, hogy a házasság megkötése érdekében szakítaniuk kell, bizonyára azt is megteszik. Szóval mindenen túl' voltak, s most őt hallgatják, akinek az ügyviteli szabályzatban meg­határozott kötelessége, hogy őket az egybekelési szándék komolysága viszonylatában vizsgálatnak vesse alá. Ez a Sziimmler meg biztos valami orrba vert bulldogot hoz, amilyen élhetetlen. Vagy görbe lábú pincsit, amelyik­nek létra kell, hogy belásson az ágy alá. — Kedves ifjú pár! — foly­tatta. — A házasság kikötő a vihariban. Néha — ez is hozzá­tartozik — vihar a kikötőben. Mindent összevetve: igen fontos jogintézmény, és igen jelentős, egész életre kiható tény. — Mi valóiban mindent meggondoltunk.. — mekegte a fiatalember. A Lebeszélő legyintett: — Minid ezt .mondják, mégis emelkedik a válások száma. — A lányhoz fordult, laki za­vartan gyűrögette szoknyája csücskét. — Kegyed... — az előtte he­verő aktába nézett, de nem találta mag hirtelenjében a nevet, — kegyed most el­hagyja a családi otthon meg­hitt, meleg fészkét. Az édes­anyát, édesapát... — De nem! — szólt a lány. — Hiszen továbbra is ott fo­gunk lakni! Aztán ijedten megtörölte a szendét. A Lebeszélő felélén­kültén folytatta: — Igen, az édesanya szerető gondosko­dását... Hiába, anya csak egy van! A lány ímegadóan bóloga­tott: — Nagyanyám meg ket­tő! A Lebeszélő hátradőlt. Nem jön ez a Szimmler! Megmond­ja neki, hogy japán palota- pincsit semmiképp ne hozzon, mert az rendkívül1 buta dög, még a gazdit is megharapja. — Én igazán nem akarom önöket megrémítem, hisz csak az a feladatom, hogy tanács­osai lássam el az ifjú párt a frigy előtt. De jól meggondol­ták ezt a dolgot?! — hangja átdörgött a szobán, a falon függő zöld politikusportré, amelyet a főnöke festett, ijed­ten megrezzent. — A házas­ság kérem nem tréfadolog! Bizony, egyáltalán nem vicc! Manapság egyesek úgy jár­nak válóperre, mint más a fodrászhoz, vagy moziba! A cingár fiatalember ré­mülten válaszolt: — Mi ké­rem szépen... mi ugye még gondolkodhatunk a dolgon... De ha tetszik gondolni... Még tépelődhetünk egy pár na­pig... néhány napig... A Lebeszélő ijedten közbe­vágott : — Egyáltalán nem akarom magukat elriasztani! A nehézségek akaraterővel pótolhatók, ahogy a Költő mondja. Mert ugye a házas­sággal is úgy vagyunk, mint sok egyébbel: alakul, mint púpos gyerek a prés alatt. — Hát igen — bólogatott a lány. Na ez is, amint haza­megy, vasalhatja a szoknyá­ját, annyit gyűrögeti. — Hát igen... Mi még persze fiatalok vagyunk, szeleverdiek, meg­gondolatlanok... A Lebeszélő mosolyogva bólintott: A házasság olyan, mint a karám: amelyik ökör bent van, az kifelé bőg nagy, szomorú szemekkel, amelyik meg kiint van a legelőn, az mindenáron befelé kívánko­zik.,. Hehe, ez persze csak jel­képesen volt mondva... Talán mégis meg kellett volna mondani ennek a Sziimmlernék, hogy csaut hoz­zon. Olyan kedves pofája van a csaunak. És minden vackot megeszik, kenyeret, levest, házi moslékot, kalaptűt, rossz cipőt, igazán nem igényes. Igaz, mondják róla azt is, hogy a világ legbutáibb kutya­fajtája, de ki hiszi ezt el? És ha igaz, ki törődik vele? Nem akadémikust keres, hanem szobaikútyát. Mosolyogva bólintott: — Azért persze nem kell meg­ijedni, nem olyan ördöngős dolog a házasság. Csak azért mondom el mindezt, mert meg kell gondolniuk: az ott­hon meleg fészke nem pótol­ható semmivel; a házasság viszont olyan rév, ahova min­dig boldogan térhetnek meg az élet viharos tengeréről. Nézzék, én is örülök, ha ilyen üde, fiaital párt látok, hisz tudják, ez a kötelességlem, a házasság előtti elbeszélgetés. iPersze egy német boxer se lenne hülyeség, azt mondják az nem tud ugatni, hacsak meg nem tanulja a többi ku­tyától. — Hány gyereket akarnak? A fiú kerekre nyitotta a szemlét: — Hát... Kettő és ti­zenöt között... — Szóval akkor nem is vé­dekeznek?! — Védekezni?... Nem'. Nem védekezünk, legalább is... — De azért ismerik a .mód­szereket?! — Igen. A módszereket, azokat ismerjük. Már úgy ér­tem, többé-kevésbé... Mindhárman fölálltak. A Lebeszélő kezet rázott a há­zasulandó ifjú párral. — Te­hát akkor... — mondta vára­kozóan — tehát mikor jönnek esküvőre? A cingár fiatalember meg- vakarta az orrát: — Köszön­jük szépen, igazán nagyon jól tetszett beszélni. Sok gondo­lat ébredt bennünk, és való­ban a szívünkhöz tetszett szólni... — Igen! — helyeselt a lány is. — Mi nem is gondoltuk... Szóval akikor azt tetszik mon­dani, hogy nem érdemes? Hogy nem gondoltuk meg eléggé? Mi akkor nem is za­varunk tovább. És kiröhantak. A Lebeszélő dühösen fiók­ba vágta a dossziét. Ezek a mai... A nyavalyások! o nem! A Szimmler, ha N nem csaut hoz, meg- mondjja .neki, hogy vi­gye vissza! A lakosság borforgalmi adójáról szóló korábbi jog­szabályt módosítja több vo­natkozásban a 34/1977. (IX. 3.) MT számú rendelet, s ez szerint a borforgalmi adó alapja a termelő esetében az ötévi bortermés egyévi át­laga, az italkészítőnél az elő­állított, a továbbeladó ese­tében pedig az értékesített italmennyiség. A termelő­ként évi 50 litert el nem érő italmennyiség után bor­forgalmi adót megállapítani nem lehet. A jogszabály rendelkezéseit már az 1977. évi bortermés adóztatásánál alkalmazni kell. A hivatko­zott módosító rendelet a Magyar Közlöny f. évi 67. számában jelent meg, a né­hány vonatkozásban módosí­tott jogszabály pedig az 1970. szeptember 27-én meg­jelent 36/1970. Korm. számú rendelet, amelyre a szabá­lyozás teljes érthetősége vé­gett kell utalnunk. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter 25/1977. (IX. 3.) ÉVM számú rende­leté az építésügyi ágazatban történő művezetőképzést sza­bályozza. Kiemelendő, hogy 1982. december 31-ig az e jogszabály szerinti műveze­tőképzésben való részvételre szakmunkás is jelölhető. A rendelet 1977. évi október hó 1. napján lép hatályba és a Magyar Közlöny idei 67. számában olvasható. Ugyanitt jelent meg az építésügyi és városfejleszté­si miniszternek az építés- rendészeti bírságról szóló ko­rábbi jogszabályt módosító 26/1977. (IX. 3.) ÉVM szá­mú rendelete, ennek mellék­lete jelöli meg azokat az egységárakat, amelyeknek alapulvételével kell megálla­pítani az építésrendészeti bírság alapjául szolgáló épít­mény értékét. A szabályo­zás megismerése Ismételt megfontolásra fogja késztet­ni az építési engedély nél­kül, vagy az engedélyben írtaktól eltérő módon épít­tetni szándékozókat. Az Építésügyi Értesítő f. évi 25. számában 41/1977. szám alatt közlemény jelent meg az ösztöndíjas tanulmányutak előkészíté­séről és lebonyolításáról, a közlemény tájékoztatást ad az ösztöndíjak igénybevéte­lére történő felkészüléssel kapcsolatos feladatokról, az ösztöndíjas tanulmányutak- ra történő pályázatokkal kapcsolatos feladatokról, va­lamint a tanulmányúton szerzett tapasztalatok, isme­retek hazai hasznosításával kapcsolatos feladatokról. Ez utóbbiakból idézünk: „A vállalat vezetője kívánja meg az ösztöndíjastól, hogy az a hazatéréstől számított 3 hónapon belül a vállalat érdekelt szakemberei előtt külföldön szerzett tapaszta­latairól beszámoljon. Kísér­je figyelmmel az ösztöndíjas által külföldön szerzett ta­pasztalatoknak a vállalat munkájában való hasznosí­tását.” Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet a Tanácsok Közlönye idei 37. számára, amelyben útmutató je­lent meg a szövetkezeti­alapszabály, a szervezeti és működési szabályzat, a munkaügyi szabályzat, a munkavédelmi szabályzat és a szövetkezeti törzsgárda- szabályzat, sőt, a szövetségi alapszabály elkészítéséhez is. Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke „Vasárnapi egyetem” Az ősi berlini Humboldt Egyetem falai között néhány éve a tanítási szünnapokon sem áll meg az élet. Egy régi, 166 éves hagyományt felújítva, vasárnap délelőt­tönként a nagyközönség szá­mára tartanak előadásokat a professzorok. Ezek a nép­szerű tudományos kollokviu­mok igen népes hallgatósá­got vonzanak. Az előadássorozat beveze­téseként az egyetem múltjá­val, jelenével ismertették meg a berlini lakosságot. A professzorok óráit minden alkalommal vita követi. A „vasárnapi egyetem” idei témái közt szerepelnek a törvényszéki orvostan kér­déseiről, a mezőgazdasági tudományok kutatási ered­ményeiről, a daganatos meg­betegedések korai felisme­réséről szóló előadások. Párizs szeptemberben Képünkön: fiatalok a francia fővárosban ((MTI Fotó — Szebellédy Géza felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom