Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
1977. augusztus 10. “Képújság 3 Ugrás a jövőbe Rendezési tervek az ezredfordulóig Ha a címben jelzett „ugrást” Ozorán a távoli múltból indulva próbálnánk megtenni, hosszú évezredek telett kellene átszökkennünk. A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat dokumentációja is bőségesen foglalkozik a múlttal. Adatait egy helyi igényeket kielégítő tanulmány (Palánki László dolgozata) egészíti ki. A Kálvárián bronzkori földvár maradványai várják a feltárást. A nagy történelmi múltú község a honfoglalás óta egyvégtében lakott hely. Az 1960 és 1970 közti időszakban azonban keserű változásokon esett át: az eltávozok és az ide telepedők közti egyenleg — 24 százalék, az eltávozok „javára”. Ez a visszafejlődés a termelőszövetkezet konszolidálódásával. a napi ingázási lehetőségek javultával, nem utolsó sorban pedig a központi családpolitikai intézkedések jóvoltából 1973— 75 között már lassan megállapodott. Az elfogadhatónak tűnő becslés szerint Ozora lakossága az ezredforduló idején 2600—2700 lélek lesz. Döbrönte-szőlőhegy és Döbrönte teljes sorvadásával lehet számolni. A Ro- honc—újfalusi rész, a Mártírok útja külső szakasza máris néptelenedik. Úgyszintén a Dózsa utca déli része, a Kolozsvári, Árpád, Hunyadi, Vörös Hadsereg, Bem és Bezerédj utcák külső szakaszára is ilyen jövő vár. Ez a kissé gyászjelen- tésszerűen festett helyzetkép azonban korántsem olyan komor, mint azt első pillanatban vélhetnénk. Ozora szerkezeti keretei olyannyira adottak, hogy azokat „csak” a változó igényeknek megfelelő tartalommal kell megtölteni, így például a községnek már ma legkorszerűbb részét, Tóthi-pusztát, szervesen kapcsolni kell a központhoz. Kevés község van a megyében, de akár az országban is, melynek természetes központja ilyen nagy jövőnek nézne elébe, mint Ozoráé. Természetesen a várról van szó, melyre számukra már időtlennek tűnő idők óta várnak az ozoraiak. Az óriási épülettömb állagmegóvása, környékének feltárása, majd új rendeltetésének megszabása hatalmas összegeket felemésztő feladat. Napjainkra mindenesetre már túljutott a holtponton, megszülettek a várral kapcsolatos első döntések. Ez azonban túlmutat a településtervező feladatkörén. így Scultéty Zoltán tervezőmérnök is csak a részletek pontos ismerete nélkül számolhatott a lehetőségekkel. Hosszú távon a vár hivatott megoldani a község legégetőbb gondját, a hely nélküli művelődés ügyét. Még abban az esetben is, ha a hosszú évekig tartó feltárások és újjáépítés során átmeneti megoldásokra lesz szükség. A jövőben ide kerül a közigazgatási központ, turistaszálló, vendéglátóipari egység és természetesen múzeum is. Arra. hogy ez utóbbi elhelyezését milyen színvonalon lehet megoldani történelmi környezetben, Simontornyán és Dunaföldvárott bárki által megtekinthető példa áll rendelkezésre. Az viszont, amit ma Ozora váraként ismerünk, az erődítményrendszernek csak központja volt. Nagyon valószínű, hogy széles környéken még romokat, bástya- és épületmaradványokat hoz felszínre a kutatás. Községképi szempontból az általános iskola rosszabb helyen már nem is lehetne, eltűnésével azonban ma még illúzió lenne számolni. Azzal viszont már nem, hogy a községi tanács a történelmi falumag körül csak olyan lakóházakra ad ki építési engedélyt, melyek az eljövendő környezetet nem rontják majd. Építkezések. Ozorán bőségesen elég lakás van már ma is, ha csak azok darabszámát vizsgáljuk. A lakások azonban kicsinyek, a növekvő igényeknek egyre kevésbé felelnek meg. A várható belső átépítéseken kívül mintegy 40 új lakás építésével lehet számolni. Ezek részére részben a foghíjak kínálkoznak, részben a Mártírok útjai tömbbelső. A lakosság ellátását szolgáló létesítmények a község központjában összpontosulnak. ABC-áruház, a jelenlegi helyén mintegy 50 százalékkal bővíthető vendéglő. A volt nagyvendéglőben, mely faluképi jelentőségű épület, ma a Szikra Ktsz varrodája ad munkát sok lánynak, asszonynak. Remélhetőleg később új telephelye épül és a régi épület méltóbb rendeltetést kap. Hasonló jellegű a termelőszövetkezet jelenlegi központja is, melybe a tervezés 40—60 személyes öregek napközi otthonát szán. Az óvodai helyzet Ozorán kielégítő, ha majd a bölcsőde iránt is igény mutat, kozik, úgy ezt a mostani óvodától délre célszerű felépíteni. Ugyancsak dél felé bővíthető az orvosi rendelő. a posta pedig mostani helyén. A posta automata távbeszélő központot kap. A vár restaurálása és a szép fekvés egyaránt magával hozza az idegenforgalom növekedését. A községbeliek mai 40 százalékos foglalkoztatottsága 50 százalékosra emelkedik, az ipari foglalkoztatottak aránya előreláthatólag 40, a mezőgazdaságiaké 30 százalékos lesz. Tájvédelmi problémák Ozorán egyelőre nincsenek, ami nem jelenti azt, mintha a jövőben nem lehetnének. A hét halom szép környezetet ad a falunak, a Kula-major körüli őspark mindenképpen fenntartandó és fontos szerepe van a parkosítás szempontjából a Kálváriának éppúgy, mint a Sió-part mélyebb fekvésű részeinek. A régészeti feltárás távlatait egyelőre nem lehet felmérni. Egy rendezett községben azonban az előkerülő leletek legjobb védelme nem az lesz, mint ma — vagyis, hogy azokat visszatemetik a földbe —, hanem megfelelően simulhatnak a község egészének képébe, gazdagíthatják azt. ORDAS IVÁN Sok pénz, kevés vállalkozó Rögtön igazítva a cím túl----=----- feszesre szabott m ondatán: tisztességes javadalmazásért sincs elegendő jelentkező bizonyos — köznapiam nehéznek nevezett — fizikai munkákra. Arra persze sokféle a válasz, ki mit ért tisztességes javadalmazáson, s nehéz fizikai munkán. Megtörténhet ugyanis, hogy aki már kapja, csinálja, elfogadhatónak tartja mindkettőt, ám aki most választaná, visszahőköl, s másfelé kereskedik. A kiindulópontul szolgáló tény egyértelmű: ha lassan is, de fogyatkozik azok száma, akik hosszabb távon vállalják — mert rövid időre akadnak jövők és menők — a nagy erőkifejtéssel és kedvezőtlen munkakörülmények közötti kenyérkeresetet. Ma a munkásoknak körülbelül egyharmada lát el olyan feladatokat, amelyeket nehéznek nevezhetünk. (A hivatalos csoportosítás ugyanis többféle kategóriát különböztet meg.) Ez a tábor 430 ezer főt számlál, tekintélyes sereg tehát, apadása fontos népgazdasági területeket hozhat súlyos helyzetbe. Ami történik, az könnyen nyomon követhető. Amiért történik, annak felderítése már bonyolultabb. Sémákra hajló osztályozó kedvünk könnyen meghúzza a határvonalat: nehéz fizikai munkával keresi kenyerét a bányász, a kohász, néhány fémfeldolgozó szakma művelője, azután a rakodómunkás... Ami ugyan igaz, de bővíteni szükséges a sort. Hiszen a könnyűiparban — a fafeldolgozásban, a bőrgyártásban, a textilüzemek festődéiben, a papírgyártásban. — szintén tekintélyes számban lelni nagy erőkifejtéssel vagy kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozókat. Ugyanakkor tevékenykednek már úgy kohászok, hogy fizikai igénybevételük a vezérlőasztal gombjainak nyo- mogatása és karok tologatása, s működnek teljesen automatizált fafeldolgozó sorok, ahol a fizikai munka a berendezések felügyelete. Ellentmondásos, vagy inkább átmeneti helyzetről van szó, amikor technikában és technológiában együtt él a korszerű és a többszörösen elavult. Kezdjük röpke vizsgálódásunkat a lényeggel, azaz — mert sokak számára tagadhatatlanul ez az egy a fontos — a pénzzel, a jövedelmi forinttal. Idén májusban a szocialista iparban a fizikai foglalkozásúak havi átlagbére háromezer forint volt. Ez azonban éppúgy magába foglalja a bányászok 3906 forintos keresetét, mint a kohászok 3421 forintját, a fafeldolgozó ipar 2743, s a textil- ruházati ipar 2326 forintos havi átlagbérét. A részletezés azért érdemel papírt, hogy kitapinthassuk, egy-egy ipar- területen belül is jelentősek az eltérések, mert a kohászat 3421 forintos összegező adata mögött az 1600 és 6400 forintos szélső pontok is ott rejlenek. Közelebb ^ a >?egérteshez, ha a normál erőkifejtéssel, normál munkakörülmények között dolgozók, valamint a nagy erőkifejtéssel és kedvezőtlen munkakörülmények között tevékenykedők órabérét vetjük össze. Az eltérés — a filléreket fölkerekítve — pontosan tíz forint. Persze, meginticsak átlagosan, mert ezen belül is — ahogy a szakemberek fogalmaznak — nagy a szóródás. Van 6,60-as és 29,40-es tényleges órabér; négy és félszeres különbség. A pénzzel tehát — egy-egy vállalaton belül azonban léteznek kivételek — különösebb baj nincsen. A kemény munka adta kenyér vastagabb. Ez azonban — a létszám- változási adatok tanúsítják — nem elég. Folyamatosan emelkedik a munkások iskolázottsági szintje — öt esztendő alatt például a betanított munkásoknál 49,9 százalékról 55,7 százalékra bővült az általános iskola nyolc osztályát elvégzettek aránya —, f» s vele igényük az emberibb- feladatok iránt. Az inat szakasztó gürcölés tisztelétet érdemel, de — mint a fiatalok magatartása int erre — nem életcél, nem szükségszerű. „Ha nehéz is, de légyen érdekes, változatos a feladat, s ne izmok monoton őrlése. A kedvezőtlen munkakörülmények egy részét — lám, van tár- - gyilagosság is — rövid idő alatt üzemen belüli intézkedésekkel fölszámolhatnák. Sűrűn pusztán azért kell nagy fizikai erőt kifejteni, mert az eszközök rosszak, hibásan állnak hosszú ideig.” Az előbbi három mondatot egy szociológiai vizsgálat anyagából idéztük, a kutatók fiatalokat kérdeztek meg helyzetükről, olyan fiatalokat, akik vállalták a nehéz fizikai munkát, a kedvezőtlen munkakörülményeket, olykor a kettőt együtt. Töprengésre okot adó vélemények, mert sok bennük az igazság. A vállalatok, üzemek irányító posztjain állók azonban legtöbbször úgy vélekednek, „oda kell nyomni bőven a forintot”, s kész, a holnap meg majd csak kialakul valahogy. A szemléleti torzulások, tévhitek mellett a lassú haladásnak — a nehéz fizikai munka mérséklésében, illetve fölszámolásában — oka az is, hogy egy-egy munkás helyettesítése géppel az iparban átlagosan 400 ezer forintba kerül! Nem a szándékok, hanem a pénzügyi lehetőségek döntik tehát el sok helyen, mekkorát léphetnek. Ugyanakkor az szintén igaz, sűrűn a nemtörődömség tartja fenn a korábbi állapotokat, mert csekély beruházással, de sok szervezéssel javítani lehetne azokon, A tény a so*c pénzért is----------i kevés vállalkozó fo lyamata ma már világosan kirajzolódott. Csak a tényt tudomásul venni kevés. A következtetések levonása a fel-, adat, mert máskülönben tevékenységi körök sora juthat oda, hogy egyre több pénzért egyre kevesebb lesz a vállalkozó. . MÉSZÁROS OTTÓ Kiemelkedő libatenyésztés Távfűtő és hőszolgáltató együttműködés Figyelemre méltó együttműködést javasolt a Fővárosi Távfűtő Művek. A budapesti vállalat kezdeményezte, hogy a Komárom megyei, a győri és a Pécsi Hőszolgáltató Vállalattal dolgozzanak együtt a műszaki kutatásban és fejlesztésben, az eredményeket pedig adják közre az ország több mint félszáz kisebb távfűtő és hőszolgáltató vállalatának. Az utóbbit már a négy vállalat szerződésben is megerősítette. Az együttműködés lényegéről Koncz Ferenc, a Fővárosi Távfűtő Művek igazgatója az MTI munkatársának elmondta, hogy a kezdeményezés a hatékonyabb távhőszolgáltatási tevékenységért született. Az országban összesen mintegy 300—320 ezer lakásban van távfűtés, azaz körülbelül egymillió lakos részesül táv- hőe Hátasban, A nagyarányú lakásépítkezéssel a távfűtő- hálózatba kapcsolt otthonok száma jelentősen nő, amelyeknek hőellátását műszakilag egységes megoldással célszerű és ésszerű megvalósítani. Ezért fontos a közös kutatás és fejlesztés. A műszaki fejlesztési tevékenységek ösz- szehangolásával nemcsak a párhuzamos munkák iktathatok ki, hanem a „szellemi kapacitások” együttes kihasználásával hatékonyabb munkavégzés érhető el. A négy vállalat vezetői által most aláírt együttműködési szerződésben pontosan rögzítették a reszortfeladatokat, meghatározták a kutatási területeket. A négy nagy távfűtő és hő- szolgáltató vállalat által tett felajánlással országos szinten jelentős energia- és beruházási költség takarítható meg. Még hét óra sincs, amikor megérkezünk Dunaföldvárra. Belépve az ÁFÉSZ kapuján, sürgő-forgó emberek, zajos gépek fogadnak. Az udvar első részén éppen nyúlfel- vásárlás van, ettől mintegy tíz méterre gyógynövénycsép- lés kezdődött, míg egy másik, raktárnak kialakított helyiségben búzát, árpát, kukoricát töltenek zsákokba, rakják lovas kocsikra, gépekre és továbbítják a vásárlókhoz. Révész István felvásárlási osztályvezető tájékoztat bennünket a féléves termelési eredményekről. Számok, termelési mutatók, eredmények halmazából azonnal kitűnik egy olyan eredmény, amelyről nem beszélni, átsiklani felette — ahogy számoknál gyakorta — felelőtlenség lenne, íme a statisztikai adat: 1976 év első felében a libatenyésztő szakcsoportok huszonegy mázsa libahúst adtak a baromfifeldolgozónak, 1977 év azonos időszakában ez kettőszázhárom mázsa! Több mint tízszeres növekedés, ez önmagában sem kevés, de ha közlünk még egy számadatot, már nyugodtan állíthatjuk, hogy önmagáért beszél. 1976. évi hústermelés 127 mázsa, a „májprémium” összege 153 000 forint. 1977 első félévében ez az összeg 414 837 forint! A „májprémium” „tiszta pénz”, azaz a járulékos költségek (kukorica, só, zsír, stb.) ára a libahúsért kapott összegből bőségesen fedezhető. Ennyit a számok igazáról, a többit nézzük „életközelből”. Elsőként Boros Józsefet és családját kerestük fel. Elmondta, hogy négy éve foglalkozik libatenyésztéssel és hizlalással. A munka szakértelmet és sok időt, sok munkát kíván. Hajnali fél ötkor kezdődik az első tömés, míg az utolsó a késő est; órákban. Egy tömé- si ciklus kettő-három hétig tart majd ezt követően a kiskunhalasi baromfifeldolgozó túrajárata szállítja el a szárnyasokat. A termelők ott vannak a feldolgozóhelyen és saját maguk győződhetnek meg a mérlegelés helyességéről. Legutóbb a hatvan liba után, 10 700 forint májprémiumot kapott. Utunk következő állomása ifj. Csesznek Lászlóék portája. A kapuban a fiatalasszony fogad bennünket, éppen előző nap vitték el tőlük a szárnyasokat — száznégy darabot. Most egy hét „pihenés” következik, majd újra egy százas „turnus” hizlalását kezdik. A GYES-en lévő fiatalasszonyra elég egy pillantást vetni és megállapíthatjuk, hogy elégedett — a megállapítás igazolására csak úgy mellékesen megjegyzi, legutóbb 16 760 forintot vett fel egy háromhetes tömési ciklus eredményeként (hát ez négy felnőtt férfinek is becsületére válna). Elbúcsúzunk és nem tovább, csak a szomszéd házba, Szappanos Józsefekig visz az utunk. Ami új az előzőkhöz képest, ők úgynevezett lan- dosi hibrid libafajta hizlalásával foglalkoznak. Ez a libafajta főleg a májtermelésben ígér bíztató eredményeket. Szappanosné elmondta, hogy ébente nyolc-kilenc li- bafalkát adnak át a feldolgozóiparnak, ez nyolcvanszázezer forint jövedelmet hoz neki és családjának. P. Z. A község régi központja Új házak a Sió túloldalán Fotó: Komáromi OZORAN
