Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-05 / 183. szám
1977. augusztus 5. Í^PÜJSÁG 3 Ne vitassuk ®L-,h°zzll ________________ értők jogát a nemes izgalomra, az oltha- tatlan kíváncsiságra, amit a technika friss eredményeit megtestesítő tárgyi alkotások iránt tanúsítanak. Egy-egy gép, berendezés ma valóban teljesíthet annyit, mint korábban üzemépületet megtöltő ember és eszköz, elektronikus vezérlése segítségével olyan műveleti utasításokat hajthat végre automatikusan, amilyeneket régebben fél óráig magyarázott a képzett szakmunkásnak is a művezető vagy a technológus. Szokás a technika csodáiról beszélni, ám a szakemberek számára nem lehetnek csodák. Mégis, némely esetben azt tapasztalhatjuk, egy-egy tetszetős holmi szinte megbűvöli jövendő tulajdonosait, s már csak odahaza, az üzemben derül ki, a csodamasina nem képes csodákra. A nemzetközi munkamegosztás fokozódásával folyamatosan növekszik a külföldi eredetű technika aránya népgazdaságunkban. Gondoljunk csak a gabonabetakarító és más kombájnokra, a tehergépkocsikra, szerszámgépekre, vegyipari berendezésekre, hiszen egy-egy nagyberuházáson sok esetben tíz, tizenöt ország képviselteti különböző cégekkel magát. A hetvenes évek első felében az ösz- szesen beruházott gépek, berendezések kereken ötven százaléka külföldön készült. (Ennek 56 százaléka szocialista, 44 százaléka fejlett tőkés országokból származott). A második ötéves terv idején. 1960 és 1965 között a külföldi eszközök aránya még alig haladta meg a negyven százalékot, tavaly viszont már 55 százalékot ért el. A számok összevetése nem hagy kétséget afelől, tartós folyamatról van szó, a nemzetközi munkamegosztás érvényesüléséről. Aminek persze ésszerű arányait, kereteit, a kiadott pénz fejében megszerzett technika milyenségét, idehaza kell felelősséggel eldönteni. Természetes követelmények ezek, elsőként az iparban, hiszen tavaly minden beruházási száz forintból harminckilencet az ipar költött el. azaz a 150 milliárd- ból 58,5-et. Jelzi ez a részesedés, miért van meghatározó ereje, mi és hogyan történik az ipari beruházásoknál. Az arányok egyébként is sokat mondóak. A szocialista szektor tavalyi, összesen 150 milliárd forint értékű beruházásaiból 66 milliárdot az építés, 73 milliárdot viszont a gép-, berendezésvásárlás követelt, azaz 1976-ban is, meg 1975-ben is, megfordult a korábbi arány, az építéssel szemben a gépbeszerzés rukkolt az első helyre. Ez egészséges, kívánatos, sokáig szorgalmazott folyamat, nem mértéke csökkentéséről, hanem Összetétele ésszerűbb alakításáról van szó. Sajnálatosan gazdag példatárunkba belemarkolva, vajon ésszerűnek nevezhető-e olyasfajta építőanyagipari csodagépek beszerzése, amik ugyan nagyon szépek, de még egyetlen műszakban sem érték el — két év alatt! — a várt, ígért teljesítményt? Igaz, a gyártót a nemzetközi bíróság kártérítésre kötelezte, ám a népgazdaságnak termékre, gazdaságosan előállított árura, s nem kártérítési pénzre van szüksége. Folytathatjuk a több millió dollárért vásárolt vegyipari berendezéssel, amit több ember javít, mint amennyi kezel, s perelni sincs kit, mivel a szállító csődbe jutott... Ott vannak azután a kivagyiságból vett de napi fél műszakban használt csodagépek, azután azök, melyek tizennyolc hónapig ládákban a gyárudvaron álltak, s úgy telt el garanciális idejük, hogy a vízhatlan csomagolást tépték le mindössze a ládahegyről, ez volt az „üzemszerű próba”! Ne röstelljük leírni, bár szégyellnivalóan konyhai bölcsesség: a gépvásárlás szakma! Érteni kell hozzá, tudni minden csínját-bínját még azt is — igen, azt is — milyen anyagokkal, miféle technológiai környezetben, mennyire képzett kezelőkkel kívánják működtetni a gépet. Ismerni szükséges a választékot — s nem egyetlen céget, hanem cégek sorát éppúgy, mint a már működő, ún. reférenciaberendezések jellemzőit. Szó sincs arról, hogy hiányoznának idehaza a kellő felkészültségű szakemberek. Csak olykor nem ők bonyolítják le az üzletkötéseket, vagy nem kérik közreműködésüket, máskor meg úgy, hogy nem figyelnék a vevő kikötéseire, avagy a vásárló- nem ad pontos információt, mire van szüksége. Sokféle, aprónak tűnő __________1 mulasztás következményeként elillan a csoda, marad a kiábrándulás. Egy valamire azért jó: tanulni, okulni belőle, s a levont következtetésekhez igazítani — személyeknél is, szervezeteknél is, tárgyi feltételeknél úgyszintén — a cselekedeteket. VERESS TAMÁS Mecseki szikfák Szekszárdon Gránit bányászok hatosról Pécsváraddal szemben kell egy mellékútvonalra hajtani. OHM Csodálatosan szép a kornyék. Mindkét oldalon dombok és erdők. Néhány kilométer után egy sínpárt keresztezve jut a látogató az erdősmecskei kőbányába. A kapuban hatalmas gépkocsikkal lehet találkozni, melyek szállítják a Ijegy kincsét, a gránitot. A legapróbb darabok útalapba kerülnek, a nagyobbakat pedig vízépítési célra, gátak és egyéb, a mederbe kerülő létesítmények építésére használják. A gránit ugyanis nagyon nehéz, a víz nem tudja elmozdítani. Egészen pontosan ebből a gránitból egy köbméter huszonhét mázsa. Nincsenek benne hajszálrepedések, ebből következően nem veszi be a vizet, és ami ennek újabb következménye, nem fagy szét, ugyanakkor rugalmas, nem törik. Olvasóink előtt már ismeretes, hogy Szekszárdon, a művelődési ház melletti téren nemsokára áll majd Prometheus szobra, Varga Imre alkotása. Anyaga krómacél, körülötte pedig hatalmas sziklák lesznek. Mégpedig ebből a bányából. Néhány darab (harmincnegyven mázsa) már „elkészült”, de lesznek ezeknél nagyobbak is, amelyeket majd csak a jövő évben tudnak lerobbantani. Mélyen vannak, utat kell még építeni a szállításhoz. A bányáról még annyit: 1914-ben kezdték itt a követ bányászni és ez tartott egészen 1929-ig. Ekkor abbahagyták a bányászatot. Csak a háború után, pontosabban 1951-ben indult meg újra a fejtés, de azóta folyamatosan tart. Harmincöt fizikai dolgozó, hatalmas gépek és nem éppen kis meny- nyiségű lőszer itt a munkaEzek a kövek már Szekszárdra kerülnek Peischer Jakab bányamester erő. Naponta és folyamatosan, télen és nyáron megszakítás nélkül dolgoznak. A bányamester szerint nem adja magát könnyen a hegy. Ha egy mázsás darabot akarnak kétfelé vágni, még ahhoz is lőszer kell. olyan kemény, ellenáll minden külső erőnek Kép, szöveg: Bakó Jenő' Figyelembe kell azonban venni, hogy ezeknek a családi házaknak a terveit vagy a helyi kisiparosok készítik, Vagy egy házra való dokumentációja van a szomszédnak és azt el lehet kérni. És ezeket olyan személyek bírálják el, engedélyezik felépíteni, akik maguk is hasonló épületeket terveznek — másolnak. Az építésengedélyezési eljárás is egyszerűbb minden olyan típusú épületre, amelyből már korábban is építettek az adott településen. Sokszor hírül adta a sajtó, hogy az Építési Tájékoztatási Központ különböző versenypályázatok útján mintegy 140 családi házra dolgoztatott ki típustervet, amely fillérekért az építők rendelkezésére áll, mégpedig az építési engedélyhez előírt tartalommal. Igaz, építészberkékben vitatkoznak e tervek használhatóságáról, ám annyi bizonyos, hogy e tervek felihasználása a jelenlegi falusi utcaképnél szebb, esztétikusabb, anyag- takarékosabb házak felépítéséhez nyújtson lehetőséget. E 140 típusterv alapján azonban eddig csak nagyon kevés épület valósult meg. Visszatérve a műszaki tervekben előírt anyagok beszerzésére, az idén már 63 százalékkal több anyag várta a vásárlókat a telepeken, mint egy évvel korábban. A kereskedőik jól becsülték fel a várható keresletet, mert már februárban 35 százalékkal több falazóanyagot, 9 százalékkal több csempét, 25 százalékkal több padlóburkoló kőlapot, 14 százalékkal több parkettát vásároltak a magánépíttetők, mint az előző év hasonló időszakában. Viszont hiánycikk volt a különféle fűrészáru, a kőpor és burkolóanyag. * Aki most akarja lakásépítését megkezdeni, jobb ha nem is keres erre kivitelezőt, hiszen csak idejét vesztegetné. Feltehetően az építeni szándékozók egy részének megvan a kivitelezője, amelyről esetleg már évekkel ezelőtt gondoskodott, vagy pedig — s ez a többség — házilagos kivitelezésre vállalkozik, tehát a családtagokkal, a barátokkal, az ismerősökkel együtt, kisiparosok irányításával szándékoznak a lakást, a házat felépíteni. Arról sem szabad hallgatni, hogy sok helyütt szabálytalanul „fekete munkaerőt” alkalmaznak, kiemelt bérrel. Mivel ez utóbbi, főképp a városi társasház-építkezések- nél eléggé gyakori, érdemes erre néhány szót vesztegetni. A „fekete munkaerő” hétközben a legtöbb esetben az állami, szövetkezeti építőiparban dolgozik, és szabad idejét áldozza fel a külön kereset reményében. Az építőipari vezetők sokat panaszkodnak erre, hiszen hétfőn az a munkás, aki átdolgozta a hét végét, fáradtan, kimerültén érkezik munkahelyére és ott az elvárható teljesítményt nem tudja nyújtani. Az állami, szövetkezeti építőiparban dolgozó szakmunkások azonban kérhetnek és kaphatnak engedélyt a munkaadótól arra, hogy egy-egy házilagos kivitelezésben épülő társasházat, családi házat az ő művezetésükkel építsenek. Aki ilyen engedéllyel rendelkezik, az nem számít „fekete munkaerőnek”, ám az építtetőknek az illetőt be kell jelenteni az sZTK-nál, és járulékot kell utána fizetniük. Ezt az építtetők sokszor elmulasztják, s ennek akár az SZTK-, tanácsi ellenőrzéskor, akár az esetleges balesetnél, betegségnél komoly következményei lehetnek. Olyan vállalkozásról viszont nincs tudomásunk. hogy a városi és a községi családi házakat „fekete munkaerők” építik fel. A gond természetesen az, hogy az állami, szövetkezeti, tanácsi építőipar jelenleg még nem képes arra, hogy évente 80—90 ezer lakást felépítsen az országban. Az éves lakásépítési tervet is úgy állítják össze a szakemberek, hogy eleve feltételezik: több tízezer lakást a lakosság saját munkájával házilagosan épít. A hivatásos és nem hivatásos kivitelezők közötti átmenetet egy új forma képviseli: a félkészház-épí- tés. Több Tolna megyei építőipari szövetkezet alkalmazza ezt a lakosság által kedvelt kivitelezési módot. Voltaképpen nem is új ez az építési forma, hiszen az ország különböző tájain már sok éve próbálgatják, de mind a mai napig nem vált (vagy nem válhatott?) tömeges akcióvá. A félkészházépítési formában a leendő tulajdonosok, vállalkozók elvégzik az alapozást és a falazást. a szak- és szerelőipari munkákat, a vakolást pedig az építtető maga fejezi be. A közbülső munkafolyamatokat, a szerkezetépítést hivatásos kivitelező végzi, ezzel biztosítva van az épület statikai szilárdsága és kihasználható az olykor bőségesnek mondható magasépítési (főképp Dázgyári) kapacitás. Általában a kivitelezők, a nagyobb vállalatok, húzódoznak a lakásépítés e formájától. Ez igaz mind az egész, mind a félkész házak előállítására. A magán megrendelésre történő lakásépítést pedig különösen nem szeretik a kivitelezők. A leendő lakás- tulajdonos, illetve annak képviselője a beruházó ugyanis szigorúan ellenőrzi a minőséget, reklamál, rendbehozatja a hibákat. Egy új jogszabály még tovább bővítette a megrendelők védettségi körét, ugyanis bevezették a hiánypótlási kötbért. Ez azt jelenti, hogy az átadás után észlelt minőségi hibákat a kivitelező köteles egy hónapon belül felülvizsgálni és kijavítani. Amennyiben ennek nem tesz eleget, kötbért köteles fizetni, amely a lakás költségvetési összegének 2—8 százalékát is elérheti. Tehát egy 4—500 ezer forintos lakásnál — háznál — 32—40 ezer forintot is visszafizethet a kivitelező az építtetőnek. Helyes ez az intézkedés, még akkor is, ha nem teszi „kívánatossá” a lakásépítést a kivitelezők számára. Mennyibe is kerül egy lakás ? A legnehezebb ezt megmondani a kalákában épülő családi házakra, hiszen Utó- kalkulált adat sem áll rendelkezésre. Pénzügyi szervek is csak megközelítő összegekből számolnak vissza, ehhez illesztették az OTP-kölcsön mértékét és a vállalatok is az ilyen típusú házakat viszonylag kis összeggel támogatják. A családi ház építésén belül új, szívesen alkalmazott forma a lánc-, sor- átrium-házas beépítés, amely — egyesítve a hagyományos és az új előnyeit —, ezek területfelhasználási szempontból kedvezők. Kezdetben az ilyen beépítési formát nem fogadták el az illetékesek telepszerű építésnek — Dombóvárott például— (tehát az érdekeltek nem kaptak rá szociálpolitikai kedvezményt és a hagyományos családi háznál kedvezményesebb hitelt), ám múlt év elejétől erre megemelt hitelt kaphatnak az érdekeltek. Érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy a munkások családi házainak építését i« különleges pénzügyi könnyítések segítik. összefoglalva: ebben az ötéves tervidőszakban is az ország lakásépítésén belül,kiemelt feladat a tervezett 280 ezer magánerőből építendő lakás megteremtésének támogatása. A különböző pénzügyi, jogi, igazgatási rendelkezések mind e célt szolgálják, hiszen az állam nem vállalja és nem vállalhatja magára az ország összes arra jogosultjánák lakással való ellátását. Az öntevékenység bátorítása, segítése tehát e területen egyaránt érdeke az egyénnek és a társadalomnak. — BM — Pj — (Vége) . Sok tízmillió forintba kerül a lakótelepek közművesítése. A képűnkön látható víztározó, nyomásfokozó a szekszárdi Bakta-lakótelep ellátására épült. ; Csoáa0p,
